Jó reggelt!
Andi, de most hétvégére kell visszamennie anyukádnak? Csak nem. Persze az nagyon jó, hogy együtt karácsonyozhattok. Biztos vagyok benne, hogy benn a kórházban sem lenne jobban.
"Beszámoló" (szubjektív): hát először is sajnáltam, hogy jónéhányan nem voltatok ott, persze mindannyian oda se férnénk, Erikáék így is azt mondták, hogy majd szép lassan át kell ütni a falat. Úgy legyen. Emlékszem, tavaly tavasszal milyen dermesztő volt a csönd. DE MOSTMÁR ZSONGÁS VAN MEGINT, hogy Borsikát idézzem.
Szo, megküzdöttünk a problémával még az aulában, hogy hogyan gyömöszöljük bele Dóri kosarába a minden jót, aztán lerohantuk őket. Már vártak, ott volt Erika, Rita, Tóth doki, Vidadoki, Várnai Gabika mint valami szatellit, végezte a dolgát is épp. Három kismama volt szülőszobán... Én konkrétan azzal foglalkoztam, hogy Melinda kissé csöndesebben futkározzon Lénáékkal, mert Sipos doktort és a kjismamáit valamelyest azt hiszem zavarta az UH-n.
És csodálkoztam, hogy Kriszta és Valentina milyen picike, Gyuzsó és Vali meg milyen sudár.
Aztán Valent doktorral is be lett mutatva egymásnak a társaság, aki intézett hozzánk néhány szót, a lényeg az volt, hogy de jó, hogy megmaradt az osztály. Mindenki biztosította róla, hogy rajtunk nem múlik...
Aztán leléptem Vidadokival az UH-szobába. Megnyugodhattam végre, hogy egy db pocaklakóm van, akinek már dobogott a kis szívecskéje is. Aztán vissza, Ember addigra már csak úgy bírt Melindával, hogy a nyakába tette, Eszter meg a karjaiban.
Nagyon tetszett még Linocs ajándék ötlete: lyukas ülőpárna. Aki aranyérrel jön kis a szülőszobáról vagy metszett gáttal, az tudja milyen hiánycikk tud lenni a folyosón üldögéléskor.
Most hirtelen ennyi, folyt. k.