Sziasztok lányok!
Gratulálok minden új anyukának! és a babáknak és apukájuknak is!
Tegnap előtt jöttünk haza a kórházból, de esélytelen volt géphez ülnöm... nem is tudom a két és több gyerekesek hogy csinálják...
A csemetém besárgult, úgyhogy pénteken csak délután tutduk meg, hogy mehetünk haza, mert a véreredménye jó lett.
néhány képet itt találtok:
http://bercivilaga.blogspot.com/
A szülésem viszont nagyon szuper volt... hétfőn reggel ctg-re mentem, ahol meg is vizsgáltak és 4 cm-re ki voltam nyílva. A dokinéni méltatlankodott is, hogy miért nincs még kinn ez a gyerek, és visszarendelt indításra szerda reggelre. Este még apa elvitte a nagyfiamat dokihoz, hazajöttek, szépen megvacsoráztunk. Úgy beettem, hogy mozdulni nem tudtam. Fél kilenckor elkezdett fájogatni a hasam, olyan gyengébb menzi jellegű, 8 percenként. Anyukám meg elkezdett idegeskedni, hogy menjek már be, mert egyszer csak szülni fogok. Mondom, ez nem megy olyan gyorsan, ez csak olyan kis fájáska, majd elmúlik. A kisfiam elkezdett hozzám nagyon bújni, nem engedett el. A fájások nem erősödtek, de fél óra alatt 2 percesekre csökkentek. Így hogy az anyukám ne kapjon frászt bementünk a kórházba. A szülészeten mondtam, hogy szerinteme z még nem az, de a szülésznő rámnézett, és közölte, hogy szülni fogok: látja az arcomon!
Úgyhpgy ott maradtunk. Behívták a dokinénit, aki közölte, hogy gyorsan tágulok, ert már 6 cm, féjés meg nem sok. Azt mondta, hogy ha megrepeszti a burkot fel lehet gyorsítani a dolgokat, de az nagyon fog fájni. Mondtam nem baj. Hát burokrepesztés. Dokinéni még elment szotyizni valahova, aztán a szülésznéni meg megvizsgálgatot minden fájásnál. 11-kor már több mint 8 cm. A szülésznéni megígérte, hogy még aznap meglesz. Áttoltak a szülőszobára, de ott már nyomnom kellett. A dokinéni rohant, a feje már kinn volt, amikor megérkezett. Egy fájás és egy nem fájásból kipottyant. 23:55-kor, így még 15-én
.
Sajnos a méhem nem húzódott vissza, úgy kellett visszatuszkolni, és nagyon véreztem. Ezért utólag oxitocin infúziót kaptam, hogy stimulálják a méhösszehúzódásokat... még vagy két napig. Plussz állandóan nyomogatták a hasamat (konkrétan rátérdeltek). Na az nem esett jól, de nagyon fel voltam spanolva... nem érdekelt cask a kisfiam, Berci. Gátmetszésem volt,d e csak három öltés. Szinte meg sem éreztem még utána sem. A sok vérveszteség kicsit kivesz belőlem, de egyébként nagyon jól vagyok. A tejem nehezen idult, a kistücsök nagyon lepasszolt, de most bepótolja.
A tej beindításához meg minden ebédre sört kaptam
.
Most szaladok, mert szopi-time van... ha tudok benézek még!