Kiemelt témák

Sziasztok!

Megy a karácsonyi nagyüzem, ezerrel készülünk a gyülekezetben, ezért sem tudtam írni. Meg inkább olvasóba váltottam át…

Megymag!
Neked is köszi, hogy örülsz az ittlétemnek! Örülök, hogy itt lehetek! Bár sokszor érzem úgy, hogy nem tudok érdemben jó és hasznos tanácsokkal szolgálni! Éppen ezért is voltam mostanában olvasóban…

Rita, Virág!
Igen, Hunor most már feláll szinte mindenütt. Felkapaszkodik bárhol, ma éppen a szüleim pár lépcsőjén mászott felfelé…szóval néha a szívroham kerülget, mert szegénykém sokat bukik, esik, koppan a kobakja.

Virág! Miért írtad, hogy türelmes, elfogadó vagyok?
Én nagyon sokáig nem voltam türelmes, de idővel lehiggadtam, most már tudok nyugisabb lenni. Kínosan ügyelek is rá. Természetesen ez nagyon sokszor elengedhetetlen a munkámban, mert van úgy, hogy az én türelmem is elfogy, vagy éppenséggel elszakad a cérna. Sokszor nézik hülyének az embert, ha lelkész, sajnos.

Rita!
Ugye Te kérdezted a hozzátáplálást?
Én elég korán elkezdtem Hunornál. Először tejpépet (nekünk a rossmannos vált be) próbáltuk ki, majd krumpli-répát, majd krumpli-répa-sütőtököt. Hunornak nagyon ízlett a sütőtök egy időben, talán az édes íz miatt. Aztán kombináltam a dolgokat: krumpli-alma, uzsira alma-banán, gyümölcslé-reszelt babakeksz stb. Persze nem evett eleinte sokat, csak pár kanállal. A tejpép a kedvence, azt reggelizik mindig, mert éjjel is szopik még (nem is egyszer!) és reggelre kimeríti a tejkészletemet…estefelé kapja a hippes jó éjt papit, az is nagy favorit, kéées belőle megenni egy egész üveggel. Kicsim eleinte jobban megette az én főztömet, mint az üvegeseket, ma meg pont fordítva van…keveset eszik a bébiételekből, nem tudom miért. Nagyon kedveli a kiflicsücsköt, és pár napja babapiskótát is adtam neki, totál csendben majszolgatta, biztos nagyon jó volt az ínyének. Szóval én ennyit tudok most hozzátenni ehhez a témához. Holnap lesz 8 hós csöppöm, mintha most született volna! Holnaptól kipróbáljuk a túrót krumplival. Egyébként még ezerrel szopizik a drága! Még mindig nincsen fogunk!!!!
Gratula Villő fogacskájához! Kíváncsi vagyok, nekünk mikor lesz!

Narco!
Nagyon örülök, hogy megtaláltad a megoldást, és ráleltél a „ti utatokra”!

Csajok! Köszi mindenkinek a szép és kedves szavakat a hivatásommal kapcsolatban!

Zsolka! Neked is külön köszi, nagyon szépen fogalmaztál! Ígérem, amint tudom, megírom a véleményemet a felekezeti intézményekről! Nagyon ari tőled, hogy megvetted a könyvet Enikőnek!
A conntractubex-krémhez: nekem is sokszor viszket! Sőt, mint ha összehúzódást is elősegítené. Az biztos, hogy használ, mert láthatóan összébb húzódott, kisebb lett a seb, de még mindig piros.


Tünde!
Tudom, tartozom egy privivel…nem felejtettem el!

Enikő!
Sajnálom, hogy Levivel ilyen gondok adódtak, remélem már javult a helyzet! Én nem tudok tanácsot adni, de már az itteni tapasztalt anyukák jó ötleteket adtak.

Császárműhelyesek! Köszi a beszámolókat!
Sajnálom, hogy nem úgy alakult, ahogyan elképzeltétek. Ahogyan írtatok róla, nekem ez volt az érzésem…de a többiekkel egyet értek, talán később csapódnak le a dolgok. Bár én őszintén szólva, kicsit elkedvetlenedtem a részvételtől, pedig nagyon érdekelt korábban.
Kicsit félelmetesnek tartom, hogy nem értek oda3 szüléshez G.Á.-ék. Bele sem merek gondolni, milyen lehetett segítség nélkül szülni!!!

Borgmama!
Miért is változtattál nevet? Elárulod? Nekem még nem esett le…
Nem semmi az ikres szüléses sztori!

Már ennyi, mennem kell, mert hív az ágyikóóóó….
Annyit szerettem volna még írni…de ilyenkor persze már nem jut eszembe, elfelejtem, nincs idő stb.
Szóval legközelebb: (felírom ide, hogy el ne felejtsem) felekezeti int., hegszétválás!

Puszi mindenkinek!
Kitartást a pocakosoknak!

Békés éjt!

borakata

Sziasztok! Utólagosan szeretném mindenkinek megköszönni a bíztatást és a megnyugtató szavakat! Talán emlékeztek, én voltam aki a faros helyzet miatt aggódott a császártól.
El szeretném mesélni, hogy végül néhány napos túlhordással, nov. 16-án kelt útra a babánk. 10 perces "fájások" után 2,5 órával repedt ki a burok, és indultunk ba a kórházba. Ekkor már 3-5 percenként fájt - hittem én, hogy ez fájás A szülésznő, aki először megvizsgált nagyon kedves volt. Az ügyeletes orvos mondta, hogy szól az orvosomnak, mert ez császáros szülés lesz. Előkészítettek, és ctg-t pakoltak a hasamra. Mondták ez kb. 20 perc. Megjött az orvosom - nagyon hamar - megnézett, és 5:20-kor bekötötték az oxytocint a legminimálisabb cseppszámmal. Nagyon gyorsan hatott... 6:10-kor már tolófájások jöttek, és 6:15-kor megszületett a pici babácskánk. Összességében 1 óra volt, ami tényleg fájt, de nem voltak összeérő fájásaim. Szóval elmondhatom, hogy nagyon jó élményekkel lettem gazdagabb, mert sikerült olyan orvossal találkoznom, aki levezette így is a dolgokat, pedig a popsiját tolta ki először a babánk (Közönség is akadt rendesen erre a pár percre. Biztos nem sűrűn csinálnak ilyet.) Időbe telt a gyógyulás, de közel sem éltem meg tragikusan. A kórházban 2 anyukát is ezért császároztak... Igaziból sajnáltam őket... Pedig az én picúrom sem lett annyira aprócska: 55 cm, 3150 g volt születéskor. Mára igen összeszedte magát, már 3660 g.
Összességében - még ha a kórház nem is olyan szupi - minden egy jó orvoson múlik... Elég csak belegondolnom, hogy mi lett volna, ha az éppen ügyeletes orvosnál kell szülnöm

Azért maradok, és olvaslak titeket! Jó dolgokról írtok, nekem sokat segített!
Reni

Sziasztok!

Almi! Nagyon szép történeted van. Tényleg kevés az ilyen orvos, én legalábbis nagyon ritkán olvasok, hallok ilyet, és valóban az idősebb generációból.
Mikor a kórházban voltam egy hasonlóról hallottam: ikreket várt a nő, és az orvosa hüvelyi szülést ígért neki már akkor, ha az egyik be van fordulva. Utána mesélte, hogy úgy fogtak hozzá, hogy az egyik baba úgyan fejjel volt, a másik viszont keresztben. Megszülte őket simán és neki is nagy közönsége volt.


További gondolatok a császáros műhelyről: én nem vártam ennél többet, legalábbis racionálisan átgondolva a lehetőségeket egyáltalán nem - és ezt ott mondtam is. Mikor belegondoltam abba, hogy 10 fő a minimum és elvileg mindenki elmeséli a saját történetét, szerintem már ez is lehetetlen vállakozás, nemhogy a reagálás mindenki részéről, és még az érzelmi feldolgozás is.
Az nagyon jó volt, hogy Ági mindenki történetéhez fűzött orvosi kommentárt, bár szerintem ez sokszor nem volt egyértelmű. Először ezt furcsálltam, de aztán rájöttem, hogy ő valójában nem tehet mást: nem volt ott, nem látta, csak a mi elmondásainkból tudja, így általában csak lehetőségeket, valószínűségeket tudott vázolni (persze volt, akinél teljesen konkrét volt). Csak hogy a saját példámon mutassam be, mit jelent ez, nekem ezt mondta erre a faros szülésre illetve császárra: semmivel nem kockázatosabb a 34-35. héten egy faros szülés, mint a 40-en. És remélhetően a következő majd nem a fenekét mutatja kifelé.
Aztán elhangzott egy-két konkrét tipp is a lehetőségekre vonatkozóan. Nekem az volt ebben az érdekes, hogy ezeket is csak mint lehetőségeket mondta Ági, sőt, szinte úgy kellett kihúzni belőle, többször rákérdezni, hogy mondjon valami konkrétabbat. Én úgy éreztem azért teszi ezt, mert annyira nem akarja ránk erőltetni a véleményét, az elképzelését arról, mi az ideális. Konkrétan az otthonszülés csak annak az esetében merült föl komolyabban, aki ezen valóban gondolkozott. Amikor indokolt valamit, időnként hivatkozott a protokollra is, illetve ebből mi az, amit jobban be szoktak tartani, mit kevésbé, és hogy szerinte mit kellene ahhoz betartani, hogy sikeres vbac legyen.
Ahhoz, hogy az ember még több konkrétumot tudjon, erősen javasolta az általuk tartott tanfolyamot, aminek így volt egy kis mézesmadzag jellege. Őszintén megmondom, ez alapján most nem tudom eldönteni, hogy az a tanfolyam valóban megéri-e vagy nem.

Diós csiga (amit még nem hasonlítottam össze az előző oldal kakaós csigájával):
tészta: kb 20 dkg finomliszt, 12 dkg vaj, 2 ek cukor, 1 kk só, 1 dl tej, kb 3 dkg élesztő. Ebből kelt tésztát készítűnk (a kidolgozáshoz még egy kis liszt kell), pihentetjük, míg duplájára dagad.
töltelék: 17 dkg porcukor, 17 dkg darált dió, 2 tojásfehérje kemény habbá verve, vaníliásukor. Én kevesebb cukorral szoktam és kicsit több dióval, mert nekem ez így túl édes.
A tésztát vékonyra nyújtjuk, elkenjük rajta a tölteléket, föltekerjük, ujjnyi széles darabokra vágjuk. 170 fokon sütjük kb fél órát. Ez 1 tepsire való adag, 16-18 darabra jön ki.

Sziasztok!

Hol vagytok?

Hahóóó! Mindenkit elvitt a Mikulás bácsi a szánján?

Almi!
Nagyon örülök, hogy minden remekül ment! Vigyázzatok magatokra! Sok tejecskét, türelmet, erőt, jó egészséget kívánok Nektek!
És még egyszer gratula! Gyönyörű a csöppség!
Köszi, hogy így, a kezdeti nehéz időben is írtál nekünk!
Aranyos vagy, hogy bekukkantasz még majd hozzánk!

Puszil mindenkit az ismét "nyaraló" borakata!

Egyébként elkapott bennünket egy kórság (takony, köhögés), és ezért döntöttem úgy, hogy hazamegyek anyuékhoz Huncuttal pihenni, gyógyulni!

Almi! Gratulálok Sancihoz! Kívánok nektek sok tejecskét és viszonylag nyugis éjszakákat!
Kérhetünk esetleg nagyobb képet a pici lányról?
Tényleg jó dokid van és te is nagyon ügyes voltál! Ha tudsz jelentkezzél néha, hogy mi van veletek!

Virág! Köszönjük szépen a dióscsiga receptet!

Borakata! Jó pihenést!

Borakata, gyógyuljatok meg!! jó is az, ha tud az ember pihenni a szüleinél

Almi-Reni, nagy gratula nektek! örülök hogy ilyen szépen gyorsan sikerült szülni, és persze simán!

pont idevág, hogy az én pocakminim is faros. ha nem fordul be, császárt ígért a dokim. alapban ő sem ijed meg egy popsis babától, de műtét után nem vállalja. ezzel nem is tudok vitatkozni, úgyhogy most szuggerálom a picilányt, hogy forduljon meg
annál is inkább, mert a nagylányom 20. héttől fejvégű volt, a 28. héten próbált megfordulni. azt hittem a bordámon fog kijönni, iszonyatosan fájt. ilyenre még egyszer nem igazán vágyom... bár ha ezzel elkerülném a műtétet, meggondolandó
említett kisasszony hányt éjjel, nem aludtam semmit (ő se szegény). most 5 percenként itatom teával. a szintetizátorát már megtalálta, úgyhogy nagy baj nincs
pénteken 28 hetes nagy uh a kórházban.

többiek?

Sziasztok!

Kicsit visszatérek a császár műhelyhez - de most egy új kérdéskörrel...hogy legyen még egy jó kis témánk az idénre, szerintem legalábbis nagyon izgi:)

Szóval többek részéről felmerült mint probléma és így mint megvitatandó, feldolgozandó téma (ahogy egyébként a műhely leírása is utalt rá) acsászáros babák kérdése. Vagyis az, hogy kell-e, miben kell másként nevelni őket, hogyan alakul ki a kötődés stb. Őszintén szólva engem meglepett, hogy ez mennyire valós probléma többeknél, volt, aki azt mondta a mai napig nem érzi elég közel magához a már 2,5 éves kisfiát és ezt a császárra vezeti vissza. Most pedig azon aggódik, mi lesz, ha most sikerül a term szülés és a második babával sokkal közelebbi lesz a viszony mint az elsőhöz? Kíváncsi lennék a véleményetekre, főleg azokéra akik szültek már így is-úgy is: van/éreztetek valaha különbséget a babákkal való kapcsolatotokban?
Én mindig úgy gondoltam, éreztem, hogy ha hátrányból indultunk is mi császáros mama-baba párosok, ezt a hátrányt nagyon hamar le lehet dolgozni a sok szoptatás, testközelség, hordozás, és úgy általában a kötődő nevelés elemeivel. Ráadásul a kötődés kialakulása már a magzati életben kezdődik. Én nem éreztem hogy valami visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan kárt, hiányt szenvedtünk el - igaz nincs összehasonlítási alapom. (Mindezt a kettőnk viszonyára értem persze, nyilván volt hiányérzetem - ezért is vagyok köztetek - de az inkább a saját női/anyai mivoltom megélésére vonatkozóan volt. Az más kérdés, hogy valamilyen szinten ez is visszahat...) Mindenesetre az első pillanattól szerettem, kötődtem hozzá. Közben sokszor hallottam már másoktól, hogy náluk a kötődés csak később jött el, először olyan idegennek érezték a babájukat. Lehet, hogy ez attól függ, konkrétan milyenek voltak a szülés körülményei, és hogy az anyuka ezt magában hogy dolgozta fel???
Vagy-és ez lehet, h kicsit meredek, de felmerült bennem - éppen fordítva van, ahol a kötődéssel problémák vannak ott éppen ezek miatt a problémák miatt lett a császár és nem fordítva... csak talán könnyebb utólag a császárt okolni mindezért???

Mit gondoltok??? Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, olyan jókat szoktatok írni és szerintem ez a téma is megér egy misét.
(Egyébként a nap végén a cs.műhelyen is felmerült, hogy mivel erre a kérdésre már elég ritkán jut idő, esetleg a jövőben tartanának majd külön a császáros babákról is egy műhelynapot...)

Borgmama, 28 hetes nagy uh??? Nekünk eddig ilyenről nem volt szó, igaz, majd csak a jövő héten megyek a közös dokinkhoz:) én úgy tudtam, a 30-32 héten van...

Kislilla, 28-32 hetek között bármikor lehet menni én most megyek, de mehetnék később is így volt praktikus időpontot kérni. félreérthetően fogalmaztam

kötődés: nekem nagyon nehéz volt kialakítani. nem éreztem, hogy a lányom az enyém lenne. egészen komolyan felvetődött bennem a kérdés, hogy nem ajándékba adták-e oda, mert látták hogy szeretnék gyereket. mivel nem ment a híradóban semmi ami ilyen botrányra utalt volna a kórházzal kapcsolatban, arra jutottam, mégiscsak az enyém a gyerek. szörnyű volt így érezni.
aztán az igény (mindkettőnké) szerinti szoptatás, sok összebújás és az idő segítettek, mostanra nagyon összenőttünk.
Ági nekem anno azt mondta erre, hogy általában az érzi idegennek a babát, érzelmileg távolinak, akinek nem volt indokolt a műtéte. van, akinek ez könnyebben megy, nyilván magával az események elfogadásával együtt.

Sziasztok!

Kötődéssel kapcsolatban! Én első perctől nagyon kötődtem a kicsi fiamhoz! Ebben az egész császárban az viselt meg leginkább, hogy nem tudtam vele annyit együttlenni, amennyit szerettem volna és úgy ellátni őt, ahogy szerettem volna. Most meg függetlenül a szülés milyenségétől nem tudom elképzelni, hogy jobban lehet kötődni egy gyerekhez, mint ahogy a nagyfiamhoz kötődök.

Hello Mindenki!
Jól eltűntem - pedig itt vagyok ám csak folyton tele van minimum egy kezem, úgy meg nagyon strapás írni.

Most gyorsan.

Kislilla: jó a kérdésfelvetés. Egyszer nagyon-nagyon régen, még az ősidőkben mintha érintettük volna a témát, de nem árt összerakni a közös bölcsességet.

Én megmondom őszintén a "vadabb" verzió felé hajlok magamban, de azért nem ilyen keményen. Vagyis nem hiszem, hogy önmagában a császár, mint beavatkozási forma kötődési nehézségeket okoz. Arra inkább hajlok, hogy bizonyos lelki elsimulatlanságok közrejátszhatnak abban, hogy egy baba minden egyéb orvosi ok nélkül sem tud simán megszületni. Én magam így éltem meg az első szülést: egy tök sima, minden teljesen rendben-terhesség után, simának induló szülésből toltak a műtőbe, mert valamiért nem ment tovább... elakadtunk. És utólag sem tudta senki, hogy miért. Az orvosibb jellegű okok (kifáradás, túl sok oxytocin miatti túlterhelődés, stb.) mellett talán a lelki oldalnak lehetett ebben a legnagyobb szerepe. Nem is olyan könnyű anyává válni... egy első fiút adni az apának, a világnak, magamnak... megmutatni, hogy tessék, ezt (ennyit?) tudom, tudok én, ez lett belőlem és valaki másból, ilyen kicsi/nagy, ilyen piros/lila, ilyen sivalkodó/kuka... Tudom, normális, hogy az emberben szorongások vannak a születendő gyerekével kapcsolatban, sokan álmodnak is róla, hogy milyen szép/szörnyű lesz (ld. népmeséket, amikor a királynő kiskutyákat szül, meg ilyenek), de megélni azért vacak, pláne, ha nem múlik el a szülésig. És ezen nem segít a tudat, hogy ez így normális.

Abban már inkább hiszek, hogy amikor az ember elképzeli, hogy milyen szép történet lesz ez a szülés (pihe-puha, csipke, báj, meghittség és büszke elégedettség), akkor durva csalódás egy császár. Önmagamban, és titokban talán a babában is. Milyen selejt gyerek az, amelyik megszületni se bír, mint a többi 25 az osztályon, és belőlem ilyen rokkant, alsóbbrendű (tuuuudom, ettől nem vagyok az.... ), magyarázkodásra kényszerülő nőt csinál? Igazán nem szép tőle. Vagy mégis én rontottam el, és szegény gyerekemet, és örök életére megfosztottam valami visszaadhatatlantól? Talán egyszer ezért még mérges is lesz rám...??? Talán már most is azért sír???

Na, most csak játszottam a gondolatokkal. De ilyesmit gondolok.
Ebbe nekem jól beleillik az, amit Geréb Ági mondott, hogy az indokolatlan(nak megélt?) császár után nehezebb a helyzet. Amikor az ember azzal a tudattal zárja le első körben a kérdést, hogy nagy veszedelemtől menekült meg ő és a babája a császárral, akkor biztos könnyebb "elgyászolni" az elveszett illúziókat.

Én pl. így jártam. Talán jobb is, így időt kaptam, hogy a kicsivel foglalkozzak, később jött csak el az ideje, hogy a szülést is "feldolgozzam". Andrissal inkább extra erős a kötődés köztünk, kezdetektől. Néha szinte túlzásnak érzem, amennyire vigyázni akarok a kis lelkére és minden rezdülésére figyelek, és feltűnő, hogy a lányommal kapcsolatban mennyivel kevesebb bennem az aggodalom például. (Nem a figyelem!)

Szóval az én tanulságom: a császár után adott esetben gyengébb lesz a kezdeti kötődés. Máshogy adott esetekben meg erősebb.

Sziasztok!

Kötődésről: természetesen nincs összehasonlítási alapom, csak a saját magam által átélteket tudom elmondani. Én annyira aggódtam a babáért a terhesség utolsó kb 2 hónapjában (ugye a kinyílt méhszáj miatt), hogy biztos elég érett legyen, nehogy beteg legyen, tudjon szopni, nehogy koraszülött osztályra kerüljön (és még ezernyi apróság miatt), hogy valóságos csodaként éltem meg, amikor a műtét után 2 órával egymás szemébe néztünk, ő szopni kezdett és elaludt mellettem, a mellemre hajtva a fejét. Már ott megállapítottuk azt is, hogy jé, ez a baba az apjára hasonlít. Hozzá kell tenni, hogy az én tudatomban, időben, szinte semennyi babahiány nem volt: az altatás után ahogyan észhez tértem, hozták a babát. Nekem ez quasi folytonos eseménysornak tűnt. Ezt csak azért írom, mert olvastam valahol egy pszichológustól, hogy a szülőnőben egy gyászreakció indul el, ha nem látja idejében a babát (nem emlékszem már, mennyi időn belül). Ha ez igaz, akkor a bababarát kórházakban valóban nagy előnyben vannak az anyák. Én úgy érzem, nekem nagyon sokat számított, hogy "azonnal" ott volt a baba. Azt, hogy az ő személyiségében mit okozhatott az, hogy élete első két legéberebb órájában csak a kórházi személyzettel találkozott (koraszülöttsége miatt a férjem nem kapta meg, csak látta őt, majd egy gyors vizsgálat után azonnal elvitték a babát), azt nem tudom. Én hajlok arra, hogy azért ez nem maradandó károsodás, és az a szülői légkör, ami azóta körülveszi őt, felülírja, vagy legalábbis nagyrészt átkódolja ezeket az élményeket. A kötődés tehát a magam részéről teljes volt - persze nem tudom, egy hüvelyi szülés után lehet-e teljesebb. Én inkább sokáig (ahogyan Zsolka is írta) túlzott aggodalmat éreztem magamban iránta: annyira kicsinek és törékenynek láttam, annyira féltettem őt mindentől. Az első hetekben tragédiának éltem meg, ha esetleg sírt, úgy éreztem, minden rossz élménytől meg kell védenem őt.
Egy kicsi vád azért volt bennem: miért nem fordult meg, miért rúgta ki a méhszájamat (az orvos mindig azt nézte ultrahangon, hogy ott kalimpál a lábával, ahol belül nyílt a méhszáj), de magamban is, hogy esetleg valamit elrontottam, ami miatt hamarabb megszületett. De ezek csak múló gondolatok voltak. A későbbi hetekben az viselt még meg, hogy úgy éreztem, a testi fogyatékosságom miatt nem tudok vele olyan mértékben törődni, ahogyan szeretnék.
Természetesen fogalmam sincs, hogyan fogok érezni egy következő babánál.

Borgmama! Ez a farfekvés még semmit nem jelent, nem?

Csajok, Hali!
Nem tűntem el, csak hirtelen Bpre távoztunk pár napra, amit tudtunk is meg nem is, majd elmesélem, szó mi szó nem voltam netközelben.
Már itthon vagyunk, majd igyekszem bekapcsolódni, ez a pár nap olyan mint ha hetek lettek volna..

Almi, hirtelen láttam a jó hírt! Szupiiiiii!!! Gratula, nagyon ügyesek vagytok, és szuperjó, hogy vannak ilyen dokik is, hurráááááá!!! Ez valami! Annyira de annyira örülök, majd jövök ha tudok és hagynak holnap.

gyors kérdés: futóbicikli ügyben van valkinek tapasztalata???
fém-fa milyen márka, mert az eredeti bazi drága. Én a fa felé hajlok, de van több lehetőség is. Bocsi az offolásért...

Sziasztok!
Két dolog merült fel:

1. Borgmama: Én amikor a 28. héten is még faros volt Kolos, rettentően betojtam, jessszus, jujj, mi lesz így esélyt se kapok (mert ami Almival történt az nem általános, bár asszem eredetileg neki is császárt emlegettek...) stbstb... Aztán észbe kaptam: Miért is nem fordul be ez a gyerek??? Töprengeni kezdtem. És ekkor már tudtam, hogy minden belül dől el... No, mi is lehet az??? Szar volt beismerni, hogy FÉLEK..SZORONGOK...Húúú, de mitől is. Aztán rájöttem. A baba egészségét féltem, nem tudom elképzelni, hogy kijöhet ott károsodás nélkül és féle, hogy beszorul. (Ilyen hülyeséget...) Akkoriban volt egy ismerősnek egy rossz élménye és rájöttem a története, rettentően beitta magát a tudatalattimba... Tudtam, hogy ezen nem biztos, hogy magam segíteni tudok, elmentem a kineziológus tündéremhez. Fél órával utána volt 4ds uhos időpontom. Délelőtt még egyértelműen faros volt a vizsgálaton. Amikor megkaptam az oldást és kiléptem az ajtón, minden más színben tűnt fel és ahogy baktattam lefelé az uhcentrum felé érezetem a kis tappancsait szépen lentről fölfele, szép folyamatosan, simán, finoman. Amikor mondták, hogy neeeem, nem faros - ez a baba kérem szépen koponyavégű, meg sem lepődtem, csak nagy örömet éreztem. A saját félelmem feloldása volt a kulcs. Ez is önismeretre tanít. Amíg te félsz vagy gondjaid vannak, addig a baba is fél megszületni, ennek az egyik legelső fázisa az, hogy még nem fordult be. Fogd ezt fel intő jelnek és jó, hogy ez most derül ki, azt jelenti, nem vagy még teljesen kész, remélem nem bántásnak veszed. Egyébként a múltkor írtad is hogy vannak paráid... Persze, kinek nincsenek. Kérdés csak az, hogy ezeket hogyan fogjuk fel, elutasítjuk/ elfogadjuk/szembeszállunk velük. A leghelyesebb tisztázni, elfogadni de elengedni őket szép lassan, valamilyen technikával.

2. Sajnos a másik témával kapcsolatban nagyon mélyen érintettetek. Kislilla, jó a felvetés és minden gondolat amít írsz. És Zsolka, te is (megint) szívemből szóltál!
Én a vadabb verziót abszolút valósnak tarzom. Nálam a helyzet a következő.
Ábelt eddig nem féltettem a világtól, mert úgy gondoltam ő az, aki kikapar magának mindent. De néha nem tudom kezelni azt az eredendő dacot, ami valahogy eleve az egész világgal szemben megvan benne. Pont a tündérem világított rá a múltkoriban arra, hogy vajon az a nagyon erős kötődés ami Kolossal van, az hogy érinti Ábelt. Áááá, semmi, jól, mert ő nagyon kis talpraesett gyermek - mondtam. De elindított bennem jó pár gondolatot. És sajnos jogos a felvetés. A talpraesettsége mögött érzelmileg labilis sajnos, de én ezt eddig nem láttam. És mivel van benne egy eredendő ellenállás nem is tudok hozzá olyan közel kerülni rövid idő alatt. Nagyon sok idő-nap kell hozzá, de vannak időszakok, amikor eltávolodom tőle. Fura. és igen, kisebb a kötődés. NEM A SZERETET !!!!! HANEM A KÖTŐDÉS. És szerintem a méhen belüli hozzállásom, az elvárásaim, amik a másodiknál sokkal kisebbek-kevesebbek voltak, nem hagyott teret a béke harmónia keresésére, a nyugalomra és a kötődés kialakítására és igenis ezzel én magam is befolyásoltam azt, hogy így született meg, császárral, indítás után, hiszen nem akart még ő onnan kijönni, érezte, hogy az anyja még nem igazi anya. Sajnos ez van, én igazán a második gyerekem születése után váltam anyává. Egy dolog viszont más, hiába kaptam meg csak sokára Ábelt anno, a gyászreakció a nemlátomholvanuristenjólvanmivanveleegészségese stbstb igaz, de ahogy megkaptam idegenségérzetem vele kapcsolatban nem volt, megkaparintottam és boldog voltam. De a viszonyunk mai napig nem tisztázott, nem látom tisztán. Kolossal valahogy egyszerűbb, őt értem, annak eleénre, hogy vele meg másért nehéz. Hatalmas a kötődés, és ez ahogy egy pillanatra is sérül nem bírja elviselni. Amúgy már áll!Olyan édes. Ülni még nem tud, mármint egyedül felülni, és mászni se, csak kúszik, de azt villámgyorsan.

hahó! sehol senki, Én valahogy mindig rosszkor jövök...
Ma migrénem volt, egész du hánytam a fejfájástól - persze ez is pszichés, tudom én - végül könyörögtem egy szuriért és kaptam, attól kezdett javulni. Már jobban vagyok. Az előbb ettem is pár falatot.

Sziasztok!

Mi is visszatértünk a "telelésből", köszi a jókívánságokat lányok!
Nagyon jó volt a szüleimnél, meggyógyultunk mindketten, pihentem ezerrel. Huncutot elkényeztette a család, jól ki is fárasztotta őket, főleg a dédiket. Jó sok inger éri őt mindig amikor otthon vagyunk. Párom pár nap után látta, megállapította, hogy kerekebb a pofija és stabilabban áll.

A gyerkőc egyébként kész életveszély, egy percre sem lehet egyedül hagyni. Pakol-rámol, mindenütt felkapaszkodik, csimpaszkodik, ezerrel kúszik-mászik, mindent megvizsgál-megfog, leejt....

Lányok, egy kérdés! A babakocsiban kb. fél óráig marad ülve, aztán nyafog, felkapaszkodik. Ilyenkor vagy kiveszem - persze ha cipelem, csendben van - vagy állva tolom őt...Ötlet? Tudom, hogy fontos a levegőzés minden nap, de nekem ez így enyhén szólva nehézkes...Kíváncsi leszek, hogy a kis karos szánkóban mi lesz!

Kötődés:
Én ehhez sajnos nem tudok hozzászólni! Érdeklődve, figyelmesen olvasom kinek-kinek a kötődésről való gondolatait. Én csak azt tudom leírni, amit a kisfiam iránt érzek.
Az biztos, hogy mi Hunorral kezdettől fogva nagyon erősen ragaszkodunk egymáshoz. Én egyszer sem éreztem olyat, hogy lazulna a szál, vagy hogy nem érzem őt közel magamhoz.
Majd arra leszek én is kíváncsi, hogy a következő poronttyal milyen lesz. Már nagyon várom! Irigylem is a mostani kismamikat!!!!

Enikő! Neked már nincsen sok hátra! Belekukkantottam a decemberi topicba – néha odatévedek az aktuális hónap kismamáihoz, olyan jó olvasni a babahíreket, a nagy izgalmat, ilyenkor én is visszagondolok – és láttam a képeket a pocódról! Már nem sok van hátra! Juj de izgi!!!!

Ígértem, hogy írok a felekezeti intézményekről!
Tünde, nem felejtettem el, neked még tartozom! Lehet, hogy most itt kifejtem….
Én dolgoztam felekezeti gimiben. Úgy látom, hogy szinte minden a főnökön múlik. Amit ő megenged, vagy megtilt, mindenre kihat, mindent befolyásol. Az ő hite, hozzáállása, embersége az, ami nagyon fontos. Ha elengedi a gyeplőt, akkor a pedagógusai is megengednek maguknak olyan dolgokat, ami nem méltó egy egyházi int-ben tanító emberhez. Ahány egyházi int. annyi féle. Jól kell összeválogatni a pedagógus gárdát. A gyerek mindent észrevesz, így azt is, ha nem úgy viselkedik egy tanár, ahogyan szabadna. Erről sokat meséltek nekem őszintén a tanítványaim. Ilyenkor fájt a szívem. És vérzett az egyházamért.
Én egyszer tettem szóvá valamit – fél év után! Előtte jeleztem a főnökömnek, hogy rendezze a problémát – aztán én voltam a rossz. A tanárok ugyanis nem jártak a kötelező áhítatokra, de a gyerekeket küldték, tőlük elvárták a részvételt. Aztán lelkifurdalás gyötört, és végül nem hallgathattam tovább: egy értekezleten elmondtam szépen, őszintén, mi a probléma és meg kellene oldani….na amit utána kaptam! A tanárok nem mertek velem szóba állni, a főnököm nem beszélt velem, kioktatott és leordított. Szerencsére az egyházi feljebbvalóim megvédtek, és kiemeltek abból a helyzetből úgy, hogy kaptam egy új állást. Ennyit erről, már megemésztettem. De sokáig nagyon fájt az igazságtalan, hozzá nem értő, hiteltelen, képmutató főnök bánásmódja. Most már a múlté…
Az előző munkahelyemen is Isten kegyelméből voltak olyan emberek, akik mélyen, őszintén megélték a hitüket és keresztyénségüket. A gyerekek ezt észreveszik, tudják, megérzik. Így rajtuk keresztül kapnak olyan értékeket, ajándékokat, amelyeket magukkal vihetnek. Az én volt munkahelyem egyébként talán az egyetlen nagyon rossz kivétel egyházunk intézményei között. A többiben nem hiszem, hogy így mennek a dolgok.
Szóval: amikor én tartottam istentiszteleteket, egyházi alkalmakat a gimiben, sokszor éreztem, hogy kaptak valamit a gyerekek, hogy nem volt hiábavaló a küszködésem. Természetesen nem az én érdemem volt, hanem a Szentlélek munkája. Ő dolgozott rajtam keresztül. Pedig voltak sanyarú sorosok, életek, történetek. De sok gyerek megosztotta velem problémáját. Tehát azt mondom, hogy egyházi intézményben (óvoda, iskola) igenis kaphatnak a gyerekek komoly útravalót. Nagyobb az esély rá, mint egy olyan int.-ben, ahol lehetőség sincsen az igehallgatásra, vagy ehhez hasonlóra. Vannak alkalmak, amelyek megérinthetik a gyereket. És emberek, akik példamutatóan tudják képviselni azt, hogy Istenhez tartoznak. Ez a kegyelem, ebben pedig bíznunk kell! Nem a mi erőlködéseinkben, hanem Benne! És akkor történhetnek csodák a lelkünkben! Juthatnak hitre emberek! Isten segítségével nálam 9 diák kérte a keresztségét. Csoda volt számomra, amikor 5 érettségiző térdelt le az Isten előtt és keresztelhettem meg őket!
Amikor eljön az ideje, szeretném majd én is a gyerekeimet egyházi intézménybe járatni.
Na ennyit erről, nem akarok itt is prédikálni! Remélem nem így veszitek! Csak így gondolom.

Megymag! Örülök, hogy jobban vagy! Nekem is sokszor fájt a fejem a héten!
Milyen futóbicajra gondolsz? Biciklis utánfutóra, amibe bele lehet ültetni a gyereket, akár kettőt is?

Ja és még valami: barátnőm (most kb. 9 hetes) volt a nődokijánál. Elmondása szerint nem volt valami kedves vele, sőt, mogorva volt. Még azt sem mondta meg neki, hogy mikorra várható a baba…nekem ez nagyon furcsa, és az is, hogy összesen 3 percet volt benn. De - ha látom is, hogy zavarja- mintha beletörődne, neki ez így jó. Párom mondta is neki, hogy gondolja át, hogy így akarja-e eltölteni a 9 hót, ilyen idegesen?! Mi annyira izgultunk, annyira örültünk a babának, amikor először megláttuk! Ő meg olyan beletörődő, meg szerintem nagyon parázik is, fél. Úgy szeretnék rajta segíteni, de nem tudok, ha ő nem akarja. Váltania kellene, de szerintem nem fog.

Na ennyi, mert jó sok lett! Kicsim meg apján elaludt közben…olyan édesek!
Ja, karácsonyra készülünk ezerrel, szegény párom jó sokat dolgozik, próbálok segíteni, de hát nem tudok annyit, mint régen.
Egyébként mostanában én olyan ideges vagyok! Szinte szétrobbanok! Valaki nem érez hasonlót????
Puszi
borakata

Sziasztok Lányok!
Megymag, ez a migrén nagyon nem jó...szokott máskor is lenni?
A kötődés témában eddig nem tudtam megfogalmazni,amit gondolok, vagyis nem tuom, mit is gondolok...na mindegy, a lényeg, hogy elolvasta, amit Megymag írt, és ráismertem: hasonló éréseim vannak a két gyerekkel kapcsolatban. Azt hiszem, Villő születésével nőttem fel igazán, Vele nagyon szoros a kapcsolat, Bálinttal viszont nem annyira. Amikor megszületett a fiam, kifejezetten féltem az anyaszereptől, mindent nagyon precízen, pontosan akartam csainálni, ami persze első gyereknél nemis olyan meglepő. Villőnél minden olyan lazán alakult, és Ő valahogy kiegyensúlyozottabb is. Viszont ezt én elsősorban magambül fakadónak érzem, mindig is kissé későn érő ember voltam. Részemről biztos nem vennék részt egy császáros gyerek beszélgetésen, mert nem ennek tudom be, hogy más a két gyerek, hanem ez belőlem fakad, és nekem ezmár kicsit erőltetett lenne. Mert ha így van, nem változtat már semmit, ha ezt jól megbeszélnénk, hisz azzal, hogy Villővel "felnőttem", Bálinttal is sokkal jobb lett a kapcsolatom. Ő ilyen, így alakult,próbálom a jelenben és a jövőben Őt jobbá tenni és jobban figyelni Rá.

Virág!
Köszönöm a receptet, amint lesz rá alkalmam, ki is próbálom.

Almi!
Hát nem semmi a Te szülésed sem! Csaszkó után faros szülés...gratulálok Nektek hozzá!

Enikő, Tünde!
Ti mindjárt szültök! Drukkolunk Nektek!!

Befordult!
Érdekes, hogy pont ez eszembe sem jutott, hogy gond lehet, akadálya a rendes szülésnek. Attól hogy túl nagy lesz, pl sokkal jobban féltem.
Egyelőre úgy tűnik, szófogadó kislányom lesz, mert az uh-n már fejvégűnek látták és nem is éreztem olyan bordaellenes műveleteket, mint Lindánál.
Summa summarum, hatalmas kő gördült le a szívemről, és most már jobban bízom mindenben

Borakata, akárhogy akar is az ember segíteni, sajnos aki nem akarja, azt nem lehet "megváltani". Aki kételkedik, vagy készen áll a változásra, annak lehet segíteni. Majd rájön magától.
emlékszem bennem 36 hetesen merültek fel komoly kétségek a dokival kapcsolatban, mégis leharaptam annak a fejét, aki változtatást emlegetett. aztán jártam, hogy jártam, kellett ez a tapasztalat.
egyébként gratula neki a babájához

Kötődésről még: valahogy úgy érzem, nekem is túl erős most a kapcsolatom a lányommal. olyan idilli, vagy nem is tudom. hogy fér ebbe bele majd még egy baba? nem fogok a naggyal eleget foglalkozni, dehát lassan valamennyire el kell engednem, hogy nyisson jobban a világra, önállósodjon.
most ez abban merül ki, hogy már kevesebbszer emelem-hurcubálom itthon, amit elég nehezen vesz...

Meggymag, jobbulást!!!
én is hánytam már migrénes fejfájástól. ez pszichés lenne?
futópad: passz.

Rita, Alminak ez az első babája ha császár után lenne, már rég elkértem volna a dokija nevét


Enikő, Tünde? nst-k?

Tényleg...bocsánat, figyelmetlen voltam! Mostanában nagyon jellemző rám! De köszi Borgmama, hogy szóltál! Örülök, h fejvégű a babád!!! Tök jó!!:)

Kata! Kösz, hogy leírtad, jó volt olvasni. Jó, hogy vannak ilyenek az ifjúság közelében. Sajnos semmit nem lehet általánosan jónak vagy rossznak elfogadni, ahogy magát az egyházat, vagy egyházakat - ha úgy tetszik - sem. Én magam is egyházi gimibe jártam, én akartam, én választottam, jó volt. kaptam értékeket, még többet is kaphattam volna, ha még több ennek megfelelő ember akad. De ott is volt jó példa és rossz példa. Általánosságban egyetértek veled abban, hogy az egyházi intézmény azért ad többet, mert megvan az esély és a csatorna a pluszhoz. Az, hogy ki él vele, az úgyis egyéni dolog és mindenki csak maga döntheti el, hogy beépíti-e magába, vagy nem. Hiába tanulsz ott, ha átmegy rajtad - nem ér semmit. Mégis ott van az esély, lehet vele élni. Vagy ha tetszik úgy, könnyebb megtalálni a Szót. Bár az is lehet, hogy vannak, akiknek kell a maguk küszködése és a rögös út, mert ők olyanok, hogy semmi nem kell ami csak úgy magától adódik. Remélem érted, ... öööcsak egy kicsit eljátszottam a gondolatokkal. Fontos megérteni azt, hogy bár egy Isten van, de a hozzá vezető utat mindenki a maga módján találja meg és semmilyen egyház vagy intézmény nem vindikálhatja magának a jogot arra, hogy az Istenszeretetet csak az általa megszabott és általa elfogadott formában tartsa annak. Mostanában sokat foglalkoztat ez, csak azért tettem hozzá. Én ugyanis különbséget teszek egyház (az egyház mi vagyunk) -vallás (az egyház által elfogadott szabályrendszereken alapuló hittézis-rendszer) és az Istenszeretet és/vagy keresés között. (ez utóbbit meg kár definiálni, nem is lehet, annyira egyéni)

A szánkó sztem jó móka lesz, feltéve, ha idén még látunk havat.. Én amúgy ebben a korszakban felállva toltam, mit tudtam tenni. Vagy marad a bekötés, de ha végképp nem viselte el, akkor állt és közben másik kézzel fogtam. Nyugi nem fog sokáig tartani, hamarosan csak gyalog bóklászhattok majd, a fél méteren belül csigák és fűszálak keresésével vagy pedig rohantasz utána. Ja, eszembe jutott még: Műanyag kisautó (vagy tricikli) tolókarral! Na az szupi. Olyat vegyél, ami nem rettentő zörgőkerekű. Már egész jókat lehet kapni, láttam gumikerekűt is valahol, de persze azon is legyen csat, vállpánt..Az nekünk nagyon bevált ebben a korban. Nekünk egy tök occsó volt. Tavasszal megörökli Kolos.

Sziasztok!
Hú, örülök nagyon, h sokan írtatok a kötődéssel kapcsolatos gondolataitokról!!! Csak 1 megjegyzés: hát igen, kérdés, hogy az egyik császár, másik term szülés- esetekben a különbség valóban a szülés módjából fakad-e vagy pusztán arról van szó, hogy a második gyerkőccel már gyakorlottan, flottabbul, para-mentesebben megy minden...

Borgmama, hasonló "félelmeim" vannak: annyira közel állunk most egymáshoz Bencével: hogy fog ebbe beleférni egy harmadik...? Persze tudom, minden mami találkozik ezzel a kérdéssel amikor a 2-at várja, aztán majd minden megoldódik szépen ahogy kell...
Örülök nagyon a befordulásnak!!! Ezek szerint minden rendben volt az uh-on...mennyit kellett várnod???

Tünde, mi van veled??? Minden oké?

Na, ügyes vagy Borgmama! Látod, így kell ezt! Ezek szerint már profin tudsz figyelni a testedre és a babára észrevétlen is. csak így tovább!!! Elhiszem, hogy megkönnyebbültél, én is emlékszem még arra az érzésre..

Lányok! Nem futópad- hanem futóbicikli... Ennyire nem ismeritek? Ez a hiányzó láncszem. Kismotor helyett hasznosat adni a gyereknek. Németországban már a legtöbb 2-5 év közötti gyerkőcnek ilyen van. Ezzel lehet a pótkerekezős, seprűnyeles szörnyűséget kihagyni, mert megtanulnak vele egyensúlyozni, aztán a rendes bicajon a pedáltekerés már könnyen megy. Nálunk most kezd elterjedni. Nem teszem be ide egyiknek se a linkjét, mert letiltanak, de a keresőbe írjátok be, akit érdekel, hogy futóbicikli, jó párat kiad. Persze az első helyen az eredeti LB ill. K.... márkát, annak olyan ára van hogy hűűűű és haaa, de vannak olcsóbb verziók is, nagyon hasonlóak. Van persze a fa mellett fémvázas is egy tonna, és újabban műanyagból is láttam, de azt csak egy biz helyen lehet kapni, szomszédomék vettek, a gyerekek imádják. Én végül fát rendeltem, merthogy az az eredeti, bár nem a csillagászati árut, hanem egy annál jóval alacsonyabb árfekvésűt, most akciós, meglátjuk, nagyon kivi vagyok. De ha nem fa, akkor az a műanyag nagyon szuper és igazán csendes- így kevésbé balesetveszélyes a zörgős mociknál. Már kezd kinőni a kismocis korból, a biciklihez még ügyetlen, remélem beválik. Eddig aki isminek volt, mindenkinél bevált.

Kislilla, Borgmama! Ne féljetek, simán bele fog férni. kb ennyi hetesen én is pont ettől aggódtam. Aztán, ahogy közeleg a szülés ideje, majd arról fogtok panaszkodni, hogy a nagyobbra nehezebb odafigyelni, mert annyira leköt a kicsi gondolatban. Vagy lekötne, ha a nagy hagyná... Úgyhogy csigavér, ez természetes félelem, de higgyétek el alaptalan.

dr. Kállay Krisztián Miklós adjunktus kérése:

Kedves Barátaim! Amint azt talán páran tudjátok, én egy gyermek
csontvelő-transzplantációs osztályon dolgozom. Ide olyan gyerekek
kerülnek, akiknek vagy hagyományos kemoterápával gyógyíthatatlan
leukemiája van, vagy valamilyen veleszületett halálos immunhiánya,
csontvelő-elégtelensége.
Mi a beteg csontvelőt kiírtjuk, és egészséges,
más donortól származó őssejtekkel helyettesítjük. Bármilyen brutális
beavatkozásnak hangzik, az esetek kétharmadában sikerül így
meggyógyítanunk a gyerekeket. Képzelhetitek a kezelés körülményeit, a
szenvedést, a szörnyűségeket, a haláleseteket. A gyerekek hónapokig
steril szobában vannak, ahova szülő is csak műtősruhában, bemosakodva
léphet, és természetesen nem aludhat bent. A vidékről érkező nagyszámú
gyereknél ez komoly probléma, mert nem minden családnak van Pesten
alvási lehetősége. Ezért alakítottuk ki kórházunk Déméter Házát, ahol a
szülők éjszakára megszállhatnak, így a hosszú kezelési folyamat alatt a
gyermekek mellett állhatnak. Sőt, javuló állapotú vidéki betegeinket is
"haza" engedjük a Déméter Házba, ahol szabadon lábadozhatnak, de mégis
a kórház területén vannak.
Gondolhatjátok, hogy az OEP mennyit segített
ennek a háznak a létrehozásában. Most a TV2 gyűjtést rendezett
számunkra, ahol a 1771-es telefonszám felhívásával mindenki 200 Ft-al
hozzá tud járulni a Ház fenntartásához, bővítéséhez.
Kérlek benneteket,
ha módotokban áll, támogassátok kezdeményezésünket. Amennyire
szívügyednek érzed, szólj másoknak is! Az adományvonal dec. 16. éjfélig
él. A telefonszám: 1771 Köszönjük a segítséget! Krisztián ---
Dr.Kállay Krisztián Miklós adjunktus gyermekhematológus, transzplantációs
orvos Egyesített Szent István és Szent László Kórház
Gyermekhematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály
Osztályvezető-helyettes

Hová tűnt mindenki? Ki ijesztette el a népet? Én vagy az utolsó hsz? Mindenki ezerrel készül a karácsonyra, mi? Nekem most nem nagyon van karihangulatom, valahogy belefáradtam a körítésbe. Az ünnep értelmébe nem, azt fontosnak tartom megélni, de rájöttem fölöslegesen fárasztom le magam 3. 4. sütikkel, kacsacombokkal, dekorálással. Őszintén megmondom, idén nincs kedvem sehova se menni, főleg nem anyósékhoz - főleg mert onnan alig szabadulok és mert olyan feleslegesnek érzem ott magam. Még soha nem csináltam ilyen kevés faksznit az ajándékokból. Ha a karácsonyi herce-hurcára gondolok, már előre fáradt vagyok.

Meggymag! én még nem hallottam erről a futóbicikliről. link jöhet priviben, mert érdekesen hangzik.
karácsony: hát én sem viszem túlzásba. azért készülgetnék (bár akkora főzőcskét sose fogok csapni, mint anyám pl.), de nem nagyon tudok, mert most szigetelik a házunkat. a kisközértbe alig jutok el, nemhogy messzebb, figyelni kell a munkásokra-házra. a munkahelyem karácsonyi vacsorájára se tudok elmenni, pedig olyan jólesik, hogy hívtak
persze a lényeg, hogy végre van haladás. a fűtésszámlánk is sokkal kevesebb lesz így (ettől tartok egyébként, mert szeptembertől összvissz egy 2e ft-os számlát küldtek ki eddig csak...)

ma babáztunk, 6 hetes picurkával nagyon tetszett a nagylányomnak simizte-puszilgatta, a cumiját is oda akarta neki adni persze kicsit erősen szeretgetné, erre figyelni kell majd. de nem zavarta, hogy felvettem és tutujgattam remélem, a tesójával is így lesz...
egyébként egyre anyásabb, amit nehezen viselek foglalkoztatná, cipeltetné magát naphosszat
most éppen írni nem hagy, rajzolnom kell neki.

éjjel szültem, 2szer is megvolt amit Rita írt, a császár utáni sima faros, meg egy harántcsászár is... már sztenderd, hogy éjjel 1szer ki kell mennem, ez mindig kettévágja az álmaimat

jó lenne tudni a finiselőinkről...
Kislilla, mi volt a dokinál?
a kórházi uh-t (ha még nem voltál) nagyon nem ajánlom. tahó parasztok gyülekezete

Sziasztok!

Én még egyben! Már kissé nehezen viselem a mindennapokat, hol itt, hol ott fáj, hamar fáradok és kevés a türelmem is!
Viszont dokit úgy tűnik jól választottam! Tegnap voltam UH-n és mivel soron kívül ő végezte (bent volt ügyeletben) - várnunk kellett a helységre - tök jól elbeszélgettünk. Kérdeztem töle mindenfélét, többek között, "hogy ha véletlenül császár lesz kaphatok- EDA-t?" , mire ő: "természetes szülésre készülünk, nem? - ez jól esett a lelkemnek. Egyébként azt mondta, hogy a baba nem túl nagy, pillanatnyilag 4 kg alatt van és a feje sem nagy!
Szedem a homeós bogyókat, iszom a málnalevélteát és ha egy kis időm van próbálom a légzést gyakorolni!

A karácsonyt remélem már vagy még itthon töltöm. Nagyon nem szeretnék lemaradni arról, ahogy a kicsi fiam a fának és az ajándékoknak örül. Én a sütés egyrészével végeztem (mézeskalács, narancsoskeksz), a többi meg még a héten remélem meglesz!

Megymag! Remélem a fejfájásod már elmúlt! Ti mit vettetek karácsonyra Kolosnak?

DE jó, hogy jelentkeztél Enikő!
Jó hogy volt egy ilyen kis beszélgetésetek! Ez naaaagyon bíztató.
Remélem jelentkezel még, már nagyon szorítunk értetek. Ne befolyásold a kicsit a mikor jöjjön és mikor ne típusú gondolatokkal. Persze megértem, ha karácsonykor nem a kórházban akarsz dekkolni, de akkor is. van annak egy hangulata - pl. én is szenteste, jobban mondva szentdélután születtem.

Borgmama, a link megy majd.

Hűű, most már komolyan aggódok, hogy ennyire offoltam volna a társaságot... ha igen, bocsesz a nem ide való témákért...

Enikő, jó hogy jelentkeztél! az meg pláne, hogy a dokid így biztat
egyetértek Meggymaggal, noha én sem szeretném a helyedben az ünnepet kórházban tölteni (valljuk be igazából 1 napot se szeretnék semmikor sem bent tölteni, de ez sajnos nem kívánságműsor).
azt hiszem éppen te voltál, aki jóval később szültél, mert a dokidat meg akartad várni. ugye? bocs, ha tévedek!

Meggymag, ne izélj már mert olyat teszek!!
mindenki készülődik az ünnepekre, szül, 1-4 gyereket nevel, miegyéb.
én pl. nem vagyok hívő (a szó egyházakhoz kötődő értelmében), de azért szívesen elolvasom az egyházi gimnáziumról és lelkészi munkáról, meg az óvodáról- gyereknevelésről szóló, esetleg egyáltalán nem idevágó hozzászólásokat is. meg minden mást is
uff, beszéltem

Hello!

Nyugi, Megymag, rám inkább inspirálólag hatsz mindig.
Egyszerűen csak fárasztó időket élünk: beteg volt itt mindenki, nem drámaian (1 nap alacsony láz+hektóliternyi takony, hurut, akármi), de kimerítően egyszerre. Plusz Ilka fogzik. Plusz Andris megint nem hajlandó elaludni. Plusz... karácsony is lesz állítólag valamikor

Futóbickli: mi a szomszédtól kapott kisbicikli pedálját fogjuk leszerelni. Ha egyszer hozzá jutunk ahhoz is. Lehet, hogy ezt már mondtam, de akkor régen. Na azóta is szereljük... Tökéletes futóizé lesz belőle Egyébként a minap láttam egy igazit a játszón: iszonyú guszta! Fából volt, és 13,5-ért vette az anyuka. Láthatóan jól ment vele a gyerkőc, és a szakértők szerint is ez a legjobb módja a biciklizni-tanulásnak. Szerintem ezt már csak a pedáltalanított bicó módszer überolja, az is csak anyagi előnyei által Kiváncsi leszek a Te tapasztalataidra!! És mi az a kevés fakszni, amivel sikerült az ajándékozást megoldani??

Enikő, de jó hírek ezek a dokiról! Nagyon gondolok Rád, és ha szívesen írsz sms-t a szüléskor, az én számom már úgyis megvan Neked - nagyon szívesen értesítem a tisztelt nagyérdeműt, ha megtisztelsz a lehetőséggel! Persze ha már eladtad az opciót, akkor örömmel fogom várni a meglepetést itt a közösben!

Borgmama: még karácsonykor is folynak majd a munkák? Vagy azért lesz pihi? Remélem... Teljeskörű együttérzésem egyébként, még ha irigykedem is egy csöppet... Akkor a költözési tervek nem állnak mégsem?
Ügyes a picikéd, látod, megold mindent, csak hagyni kell a saját kis tempójában haladni, és nem aggodalmaskodni.

Kislilla, bele fog férni az a harmadik is, nem kell félni - de az igaz, hogy másképp zajlik, mint elsőre, nem olyan "automatikus" valahogy. Ez fura is az elején, de ha az ember hallgat az érzéseire, elrendezi magát. Az egyik nagy kísértés egyébként szerintem az, hogy ne akarjam "eltitkolni" a nagy elől, hogy a kicsinek is örülök, direkt van itt, és nagyon szeretem. Végülis ő is úgy fogja tudni megszeretni a jövevényt, ha látja, hogy a szülei is szeretik, nem egy félreértés vagy tévedés folytán van itt, és nem is másodrendű selejt, hanem "olyasmi", aminek szívből örülünk, mert így lesz nekünk vele együtt még jobb.

Na ennyi tellett most, írjatok még inspirálót, addig én rohanok pár kört a családom körül

Sziasztok!

Megymag, látom, sikerült felráznod a bandát:) Nálunk is mindig van valami, a napokban pl. a nyakam állt be, ettől tegnap egész délután hánytam (bocs ). A bicajt én is ismerem, klassz kinézetre, barátnőméknek van is, majd kipróbáljuk.

A Karácsonnyal kapcsolatban hasonló érzéseim vannak,mint Neked Megymag, nem vagyok igazán lelkes, csak Bálint miatt szedem össze magam. Guszti pl. az ajándékát, amit tőlem kap, Ő maga rendelte meg (főleg azért, mert nekem eszembe sem jutott volna meteorológiai állomást venni neki......na, ez nagyon jellenző az idei Karácsonyunkra:) Szenteste nálunk lesz mindenki, úgyhogy több mint tízen leszünk, kicsit félek, mikor lesz nekem időm erre felkészülni.

Enikő! Jó fej a dokid:) Szerintem bíztasd Zsolkát, legyen Ő a hírvivő, rutinos a csaj

Kislilla!
Nem másodikat akartál írni?:) Bele fog férni, hidd el!!

Sziasztok!

Megymag, Borgmama! Igazából nem befolyásolom Milánt a születéssel kapcsolatban! Akkor jön, amikor akar( nem kérem tőle, hogy jöjjön,vagy ne jöjjön, mint Leventénél)!

Zsolka! Ha valami történés van, akkor neked küldöm az SMS-t!

Sziasztok!

Köszi megymag a gondolataidat! Én is egyházi gimibe jártam anno…bár őszintén szólva nem szerettem, pár tanárhoz nagyon kötődtem és azért voltak barátaim. Az osztálytársaim közül csak kevesen tartották fontosnak a lényeget.
Köszönöm az ötleteidet is a babakocsival kapcsolatban! Igen, tudom, nincs mit tenni, tolom állva meg cipelem. Ez van. A tologatós kiskocsira én is gondoltam, valszeg az lesz a karácsonyi ajándék, remélem meg tudom venni valamikor….A futóbicajt még nem néztem meg, de kíváncsi vagyok rá!

A kismamáknak kitartás! Én is nagyon drukkolok és imádkozom értetek! Olyan izgi! Nagyon várom a fejleményeket!

Huncutom napok óta alig tud elaludni, nyűgös, rajtam csüng egész nap…lehet, hogy a foga miatt, nem tudom, de sokat sír, nyafog. Kigyógyultunk a betegségből, most meg megy a nyűgösködés, ezért nincs rendes alvás……

Mindenkinek jó készülődést! Az ajándékozást én is/mi is nagyon leredukáltuk. Próbálok a lényegre figyelni. Na meg persze nekünk ilyenkor van a nagyüzem. Az előző lakhelyünkön besegítettem a férjemnek karácsonykor a szolgálatokban, az úgy nézett ki, hogy kb. 300 km-t autóztunk, istentiszteletről-istentiszteletre, egész napunkat a kocsiban töltöttük, több időt, mint a templomban…érdekes volt!

Valszeg egy ideig nem tudok jönni!
Puszi
borakata

Éljeeen! Köszi Enikő, jó kis hírhozó leszek, meglásd!

Na akko jóóó!
Hurrá, csak írni, szorgalmasan. Bár megértem, ha Enikő, most kevesebbet ír, értheteő, ha ő most befele fordul, sztem jobb is. Enikő! Nagyon gondolok rád én is, közeleg az idő, azt szeretném, ha minden olyan lenne, amilyennek várod!

Zsolka! Nemtom mi az a kevés fakszi, de amikor kibontják, biztos rá fognak jönni Kiskorkülönbséges 2 gyerekes anyuka vagyok 0 db nyugdíjas nagyival és egy elfoglalt férjjel, úgyhogy 2 db alkalmama volt elmenni megvenni a dolgokat kb 2x2 órában. Így kapják amit vettem, őszintén szólva mot így pontosan nem is tudom ki mit kap, majd előkerül a szekrényből, csak találjam meg, mit hova dugtam. Pl. lesz aki a rég áhított fényképsosrozatot kapja a gyerekekről - mert az ugye a neten is megrendelhető - hát így redukáltam le

Sziasztok Lányok!!!

Vagyok én is, nem tűntem el, csak közben nálunk nagyon zajlott az "élet"!
Vizsgáztam hetek óta, elkapta az egész családot a "takonykór", Rózsa hazahozta az oviból. Sajnos én még mindig benne vagyok!
Fáradtnak, kimerültnek érzem magam, örökké energiahiányban szenvedek!!!
Kezdek kicsi parázni a szüléstől is... Meg nálam ugye bonyolult a helyzet, mivel vidéki vagyok, és sokat gondolkodtam, hogy tényleg megint akarom-e a "tortúrát", ha úgyis császár lesz majd........
A szűkebb családom is ezt sújkolja belém folyamatosan, hogy miért akarok én ilyen messze szülni?!

A héten voltam a dokimnál, NST-n, megnézte a méhszájat, és abba maradtunk, hogy dec. 29-én megyek megint.
Sajnos ugyan úgy vagyok, mint az előző két gyerekkel, zárt méhszáj, baba fenn... Pedig előző éjjel, mikor utaztunk Bp-re, azt hittem szülni fogok. Egész éjjel 20-30 percenként jöttek a fájások, igaz, nem olyan erősek, de rendszeresek voltak. Aztán reggelre elmúltak. A dokim nagyon kedves, kissé lazának is tűnik. Viszont a szülésznő, aki csinálta az NST-t, nem volt túl barátságos!

Ezek után kezdtem el gondolkodni, hogy tényleg akarom-e ezt a nagy utat az egész családnak? Arra jutottam, felkeresem az itthoni dokimat, megkérdezem, mit szólna, ha kivárnám az időpontot, stb. Tegnap meg is tettem, sajnos.......
Lányok, én egész éjjel nem aludtam!!!
Hallottatok már olyanról, hogy NÉMA HEGSZÉTVÁLÁS?
Ezzel ijesztgetett a dokim, miután közöltem vele, hogy nem akarok befeküdni a kórházba. Azt mondta, bármikor meghalhatok én is és a baba is, mert a néma hegszétválás nem fáj?????
Annyiból viszont jó volt, hogy elmentem hozzá, hogyha mégis bármi adódna és kórházba kellene mennem hirtelen, bejön hozzám.
Én elmondtam neki, hogy az előző két gyereket sem itt szültem, lehet hogy ezt sem itt fogom. Úgyhogy annyiban maradtunk, hogy gondolkodom, de legkésőbb 27-én be kellene ide feküdnöm programra...

Másnap megbeszéltem az "urammal", hogy akkor mégiscsak marad az első verzió, Bp-en szülünk, ha minden jól megy, és 27-én felköltözik a család!!! Kicsit így megnyugodtam....

Tudom, hogy már elcsépelt téma, de kérlek írjatok erről a "néma hegszétválásról"...

Más!
Voltam a Szent Imrében a MONA LISA relax csoporton. Igazán nagy élmény volt számomra!!! Mindenkinek csak ajánlani tudom!!!
Talán olyasmi lehetett, amit Megymag a jógával kapcsolatban ajánlott!!!

Most már nem tűnök el, csak ha szülni megyek!!!!!
Üdv mindenkinek!!!

Megymag! Köszönöm! Aranyos vagy!

b.tünde! A néma hegszétválástól kb. annyira kell félni, mint attól, hogy ha kimész az utcára elüt valami! Jól döntöttél, hogy nem mész vissza ahoz a dokihoz!

Jaj, csak gyorsan Tündének...

Igen, így van, ahogy Enikő mondja: a néma hegszétválás természetesen létező jelenség, és nagy mumus - de elképesztően ritka dolog. Arról van szó, mikor nem elég, hogy szét akar válni a heg (azért ez is leginkább vajúdás alatt történik meg, ha valamikor, ezért valóban okos dolog kórházközelben lenni, ha elkezdődnek az események), de még csak nem is fáj közben semmit, hanem "szétcsusszan"... Az amúgy is aprócska statisztikai esély, ami a hegszétválásra fennáll, ilyen esetekre még töredékére csökken, hiszen hogy szétváljon de még ne is fájjon... az már tényleg orvosi csemege. A hegszétválásnak egyébként kell hogy egyéb jelei is legyenek, hiszen épp az okozza a galiba egy részét, hogy odabenn erős vérzés keletkezik. Tehát vérnyomás leesik, baba szívhangja szintén... Néma vagy sem, felelősségteljesen követett szülésnél ezek azért hamar feltűnnek.

Világos, hogy az ember soha nem bocsátaná meg magának, ha épp ő lenne az a tízezerből egy (nem pont ennyi, de nagyon kevés) - de más hasonló eséllyel bekövetkező eseményekre sem vagyunk felkészülve, sajnos. Ennél szerintem okosabb józanul eltervezni, hogy hogy fogsz időben bejutni a kórházba, ahol megnyugtatóan kísérik a szülésedet, és természetesen az esetleges aggasztó jeleket sem hagyják figyelmen kívül. Ennél többet nem lehet tenni, és minden előzetes óvintézkedés dacára is történhet velünk bármikor bármi. Az viszont fix, hogy a babának nem tesz jót egy vajúdás megindulása előtt elvégzett császár, nem tízezerből egynek, hanem egyetlen egynek sem, csak ezt a tisztelt doktorok nem szokták figyelembe venni...
Te viszont lassan de biztosan vajúdgatsz azért éjjelente, ahogy olvasom. Ez remek!! Meglesz a hatása, ne félj.
És nagyon jó, hogy a férjed ilyen jól tud támogatni. Csak így tovább, Tünde!

Tünde! szóról szóra egyetértek Enikővel és Zsolkával is a néma hegszétválással kapcsolatban!
jó, hogy fel tudtok költözni, ha arra van szükség!!
úgy látom, mindenre készültél, mindenre találtál megoldást, ügyes vagy!
minden rendben lesz!!
és a lényeg, hogy a férjed támogat, az nagyon sokat számít

ma derült ki, hogy mi is fel fogunk költözni a kórház közelébe az utolsó hetekre

Sziasztok!

Tünde!
Én csak megerősíteni tudlak Téged/Titeket abban, hogy igenis nem mindegy, hol szülöd a babádat, még akkor sem ha "úgyis császár lesz"- ahogy írtad.
A néma hegszétválásról nem tudom semmi okosat mondani, Zsolka jobban ott van a témában, viszont én a Szent Imrében szültem, és amit már mondtam Neked: nagyon jók a tapasztalataim. Sokan jönnek vidékről oda szülni, nem véletlenül. Kedvetlen és érdektelen szülésznők mindenhol vannak, ez ne érdekeljen, nagyon jó kezekben vagy ott és ha császár lesz: maga a műtét is nálunk nagyon flottul és jó hangulatban telt, az anesztes csávó fülhallgatójából üvöltött a heavy metal, úgyhogy még buli is volt Ez nagyon nem mindegy, mármint hogy az egész folyamatot hogyan éled meg, mennyire kezelnek téged lazán és partnerként - én és a férjem teljesen lelkesek voltunk, pedig akár lóghatott volna az orrunk, hogy császárral szültünk.
Nekem mind a két gyerekemet nulla vajúdással vették ki, úgyhogy erről sem tudok semmi rosszat írni, de amint olvasom, már vannak fájásaid.
Szóval csak nyugi, nagyon jó helyen lesztek!!

Ha már nem tudnék jönni, Mindnyájótoknak nagyon boldog Karácsonyt kívánok. Mellékelek egy szép képet is, amit én is kaptam, ezért szerepel rajta egy név.

Tünde! Enikő megmondta a frankót!

Enikő, jófej vagy és jól állsz hozzá a dologhoz, már látom. Menni fog ez neked!

Tündi! Te pedig nyugis dolgokra figyuszolsz mostantól, oks? A karácsonyi nagyüzem közepette is. Ha vannak nagyik, unokázzanak, te meg csak vonulj el ha jól esik néha. ÖÖö ne törődj vele, hogy zárt a méhszáj és fent a baba, majd alakul az szülés közben. Nekem még kitolás előtt is fent volt a feje, oszt mégis le bírtam nyomni- ha már magától nem bírt beilleszkedni, így bébi Nr2 meg is született normál üzemmódba. Most csak egyet üzenek neked:

BÍZZ A TESTEDBEN, TUDJA AZ, HOGY MIT KELL CSINÁLNI!!!!!!!

(Akkor is ha eddig késtszer nyissz volt - mert ez az ősi ösztönös tudás bennünk van, nem vész el - más kérdés, hogy a kúltúránkban, vagy kultúrálatlanságunkban szeretik ennek ellenkezőjét mondani. )

2 csaszkó után is lehet spontán szülni. Ha a dokik látják, hogy nyugis vagy és persze nem rohansz be a kórházba azonnal, akkor ők is nyugisan fognak hozzáállni. A körülményeket mi magunk alakítjuk! Nagyon szeretném, ha így tudnál hozzáállni, hozzátéve persze azt, hogy el kell fogadni, ha valami miatt mégis csaszi, de erről most nem kell gondolkodni. Lehet neked egy szép természetes szülésed, csak tessék elhinni. Baromira nem érdekes, ki mit mond ezzel kapcsolatban, küldd el őket a .....ba, vagy ha meg tudod csinálni ereszd el a füled mellett. Oks?

Lányok, rájöttem valamire: Az a baj össztársadalmi szinten, hogy azért van ennyi császár, mert a nők nem merik elengedni magukat. Ugyanis ebben a társadalomban illik mindent kultúráltan csinálni. Márpedig aki benne van ebben a szülés témában, az tudja, hogy szülni nem lehet kultúráltan. Szépen, ösztönösen igen, de kultúráltan nem. Hiszen akkor a lábunkat se szabadna széttenni - márpedig análkül sajna nem megy. Bocsika a naturalisztikusságért - mindez nekem csak most esett le, - mármint a társadalmi összefüggés -hogy Tündit bíztatom....

Sziasztok Lányok!

Kívánok mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt,

Jézus világra jöttével felmagasztalta a születést, az anyává válás csodáját adta Máriának...s a család születésének ajándékát, az apaság ajándékát hozta el Józsefnek. Ezt a csodát zengi minden pásztor, a Három királyok, s mindenki aki csak látta a csillagot.

Lányok, anyukák, apukák kívánom ti is olyan csodát éljetek át minden gyermeketek születésével, mint a szent család...s legyen az örömnek részese minél több ember.
S Karácsonykor, mikor a betlehemi jászolban nézitek a kicsi családot, jusson eszetekbe a sajátotok, hogy Ti is épp ilyen szépek és boldogok voltatok, mikor gyermeketek megszületett, s a boldogság forrása nem apadt ki azóta sem.

Köszönjük meg sokszor ezt a boldogságot, s tegyünk érte erőnk szerint, hogy a kapott boldogság sokáig éljen, s minél több embernek jusson belőle.

Sok szeretettel
Danaaia

Sziasztok:)

Egy gyors kérdésem lenne,szerintetek 16 hónap korkülönbséggel lehet esély hüvelyi szülésre császár után?Esetleg valakinek van ilyesmi tapasztalata?

Köszi előre is:)

Sziasztok!

Nem volt időm visszaolvasni...
Mindenkinek áldott, kegyelemben gazdag, szereteteljes karácsonyt kívánok!
A kismamáknak kitartást!
Enikő! Isten vigyázzon rátok! És minden jót, sok erőt!

Sajnos nekünk szomorú karácsonyunk lesz, mert pénteken meghalt a keresztapám és ma temettük...45 éves volt, gégedaganat vitte el.

Isten áldjon Benneteket!

borakata

Borakata! Köszönöm!
Őszinte résztvétem a keresztapád halála miatt!

Lidike! Esély mindig van! Válassz olyan orvost, aki ebben támogat!
Mesélnél picit magadról: miért lett császár az első? Hol szültél? Most hol tervezed?, stb..

Sziasztok!
Úgy tűnik, mostmár gyakrabban tudok majd jönni, van internetünk, beköltöztünk, berendezkedtünk, stb. Hála Istennek!
Visszaolvasni nem volt időm, és erőm, csak ezen az oldalon szaladtam át. Kislilla felvetéséhez szeretném én is hozzátenni a magamét.
Szóval én szültem így is, úgy is. Az első fiam császáros, a második nem. Kereken kimondom a véleményemet: szerintem hülyeség azt mondani, h más lehet a kapcsolat azzal a gyerekkel, aki császárral született, mint a másikkal. Miért is? Az, h az anyának a születés mikéntje problémát tud okozni, nem tudja könnyen feldolgozni, az elfogadható a számomra (habár nekem nem okozott ez a része sem gondot), de hogy ne tudjon úgy kötődni a gyerekéhez, mintha simán született volna?! Abszurdum, szerintem. Végeredményben a gyerek az gyerek, lehet, h más a személyisége, mint a simán született testvérének, lehet, h nem annyira bújós, vagy szeretgetős, de ez nem azért van, mert császárral született, hanem azért, mert minden ember másfajta! Nem tudom azt elfogadni, ha bizonyos személyiségjegyeket a születés módjára fognak. Ennyi erővel azt is mondhatnák, h azért ilyen meg olyan a gyerekem, mert stresszben/nyaraláskor/vízben/vízágyon stb fogant. Szerintem a szülő a maga baját ne akarja a gyerekre vetíteni. Nem a császáros gyerekekkel van a baj, hanem a császáros anyukákkal. Ha van baj. Én így gonodolom.
No, írtam egy sort, így kezdésnek!
Lassan pedig igyekszem megismerni azokat, akikhez még nem volt szerencsém eddig!
Viki

Sziasztok!

Én is áldott karácsonyt kívánok, a kismamáknak szép pocakos napokat és kitartást!

Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy itt vagytok és erőt, tudást, önbizalmat adtok egy következő babához. Remélem, akkor is itt lesztek majd biztatni, ha én is várom a következőt

(Ezt most azért is muszáj volt volt még egyszer így leírnom, tehát hogy mennyire fontos a nőnek a szülés szempontjából az információ, mert ma beleolvastam - és írtam- a Péterfy topicjába és megint nagyon mérges lettem az olvasottak miatt. Megint elképedtem azon az információhiányon és félretájékoztatáson, ami ott a császár utáni állapotokat jellemzi. Öntik a nőkbe a félelmet, a vélt biztonságot, s emiatt esély sincs vbac-re. A nő jobb esetben lelkileg ezt jól éli meg, mert az orvosában bízva elhisz neki mindent, a kórházban pedig valóban teljesen normálisan kezelik a császárral szülteket is, normális anyaként. Csak belegondolok abba a két véleménybe, amit én két orvostól kaptam a továbbiakra nézve: ha a saját orvosom nem lett volna olyan korrekt, hogy elmondja a további lehetőségeket - és én úgy gondolom, hogy ez valóban nagy dolog volt a részéről, hiszen az ő kórházában nincs vbac - akkor most én is úgy érezhetnék, mint ott többen, akik meg sem merik próbálni.)

Kata! Őszinte részvétem!

Látom Enikőék még egyben:-)

Lidike! Egyértelműen van! Réteséknél is nagyon kicsi a különbség.

Rétes, örülök, hogy újra itt és sikrült beköltözni, biztos nagyon szépen alakultok. Szép karácsonyi ajándék. A leírtakkal kapcs, már sokszor vitázgattunk- ez ugye így jó. Annyiban egyetértek veled, hogy a kötődés/nemkötődésbeli ok valóban az anyában rejlik, még akkor is, ha ez nem "szép". De hát az embernek sok nem helyes érzelme van/lehet, de attól sajnos még van. Ez egy nagyon bonyolult dolog sokaknak.

Békés, áldott készülődést mindenkinek. Nálunk sajnos betegek lettek a gyerekek

Sziasztok!

Köszi lányok a válaszokat,olyan bizonytalan vagyok,szeretném is,meg nem is a hüvelyi szülést .

Enikő! Domimnál szinte minden összejött ahhoz,hogy császáros legyen.Tudtam már kábé a 32.héttől,ugyanis faros volt.A magzatburok idő előtt repedt,nem is tágultam,toxémiám volt.Ennyi azt hiszem .Ja és persze az sem mellékes,hogy 4290 gr és 61 centi volt a kisfiam .