Sziasztok!
Ha arra várok, hogy annyi időm legyen, hogy szépen, hosszasan leírjam Marci születésének történetét, akkor soha nem lesz belőle semmi. Így most csak röviden. Csütörtökön NST-re kellett mennem 18 órára, ahol 10 perces fájásokat mutatott a görbe. Dokim megvizsgált, diagnózis: lehet, még az éjjel találkozunk. Hazafelé már végig voltak 10 perces fájásaim, otthon sem múlt el, úgyhogy nekem is kezdett gyanús lenni. Szóltam nővéremnek, hogy készüljön az éjszakára. Danit megfürdettük, lefektettük. Még mindig 10 perces fájások. Este 10 körül 7 perces körüliek és erősebbek. Éjjel 2 körül már nagyon fájt, nem lett sűrűbb, de már nem nagyon bírtam tovább. Telefon tesómnak, jöjjön gyorsan. Negyed 4-re értünk be a kórházba, 4-kor megszületett Marci. Semmi előkészítés nem volt, így is alig bírtam felmászni az ágyra. A doki és a szülésznő is szuperek voltak. Igaz, hogy gyors volt, de nekem jobban fájt, mint amikor Dani született. Habár a párom szerint, csak a friss élmény miatt mondom ezt. Amikor megláttam, olyan furcsa érzésem volt. Valamiért azt vártam, hogy ugyanolyan lesz, mint Dani volt, de még egy kicsit sem hasonlított rá. A császáros őrzőbe kerültem. Ez szuper volt ugyanis az ágyat fel és le lehetett mozgatni.
Komolyan mondom ez annyira jól esett, hogy nem kellett friss gátsebbel tornáznom az ágyon. Szobatársak gyorsan változtak, de mindenki aranyos volt, én a családi szobára vártam. Végül is az utolsó 2 napra lett hely. Minden nagyon szuper volt, a dokik, a nővérek, a csecsemősök és a szülésznő is maximálisan gondoskodóak voltak. Teljesen más szájízzel jöttem el a kórházból, mint Dani születése után.
Egyik éjszaka Marci nagyon sírt és bejött egy csecsemős nővér, hogy tud-e segíteni valamiben. Szóval le a kalappal előttük. Amúgy a nagy sírás-rívás oka az volt, hogy egyáltalán nem indult meg a tejem, még egy cseppet sem sikerült kipréselni belőlem, és éhes volt a drágám. Sajnos jött a tápszer, így is besárgult, úgyhogy muszáj volt adni neki, nem kísérletezhettem tovább csak a szopizással. Így egy napot ráhúztunk, kék fényezett a drága, de 3 óránként hozták és azért szopizott is a tápszer mellett.
Dani nagyon édes volt, amikor hazajöttünk. Zavarban volt, nem tudta, hogy mit kezdjen a kis csomaggal. De az ölébe tettük, csak mosolygott, utána meg elment játszani az ajándékokkal, amit Marci hozott neki. Annyi változás történt mióta Marci megvan, hogy Danit iszonyatosan nehéz lefektetni, van olyan, hogy csak 11 körül alszik el, és addig a nappaliban tombol. Eléggé kiborító, de hál’ Istennek egész jól tartjuk a frontot a párommal, és csak ritkán fogy el a türelmünk. Illetve a másik dili szoptatáskor van, ilyenkor feltétlenül ő is az ölembe akar ülni, persze megengedem neki, de eléggé para, nehogy véletlenül megüsse Marcit. Eddig csak egyszer akarta kivenni a kiságyból
, de résen voltam, remélem, máskor is sikerül keresztül húznom ezt a tervét. Tejcsim azóta sincs sok
, de azért gyűrjük egymást Marcival, mielőtt tápszert kap. Szépen hízik, múlt héten 350-et, csak úgy dagad a pofija. Egy kicsit hasfájós, így vannak jó és rossz napjaink is. Na „röviden”
ennyi voltam. Csatolok képet.
Most megyek aludni, mert mindenki ledőlt, nekem meg nem volt túl jó éjszakám, így én is szívesen csatlakozom hozzájuk.
Ma még megpróbálok jönni.
Majd megpróbálom holnap.
Akit érdekel, itt megnézheti.
), elkezdem a fileket csinálni, minden ok. 2 hetem lett volna arra, hogy visszalépjek. Erre letelt a 2 hét és 1 nap (!), mikor akarok írni, hát nem működik!!! Egyszerűen nem hajlandó dvd-t, csak cd-t írni! Mondom jól van, írok a technikai szolgálatnak. Hát azta már oda-vissza mennek az e-mailek, de egyelőre semmi ötlet. 
