Tünci, Melcsike, köszi a drukkokat:)
Szia Jótündér:) Jó, hogy te is jöttél:)
Tünci, tudom, hogy nehéz, de én úgy kezdtem (bár még nagyon nagyon sok idő kell a lelki gyógyulásig), hogy elkezdtem kismama újságot venni, egy két kismamás könyvet. A régieket elkezdtem újra olvasni. Nagyon, nagyon vegyes érzelmek törtek rám, de már elkezdtem reménykedni is, hogy mi lenne, ha talán ismét...
Pl. a kismama újságban benne volt, hogy miket készíts össze a szülőszobára, a kórházba. Valahol volt bennem egy olyan, hogy ha tehetném, már most összepakolnék. Tudom, hogy ez butaság, de tudjuk mindannyian, hogy a mi Kicsikéink már csak Angyalkaként vannak közöttünk, és azt szeretnék, ha mi is előre néznénk.
Ma olvasgattam barátnőm tavalyi sms-ét (tavaly dec. 31-én pezsgőzni akartunk bent, és írtam, hogy én már nem tudok pezsgőzni:)), amiben írta, hogy milyen jó karácsonyi ajándék nekünk Pindurka, akkor persze nem iszunk... Olyan, mintha most lett volna.
Kértem az én kis Cseppemet, hogy csakis akkor küldjön majd nekünk Kistestvért, ha Ő is szeretné. Ne előbb, csakis akkor, amikor Ő úgy akarja