vágattam neki,kb.2 hete. Muszáj volt,mert az a pár szál már a szemébe lógott. De megérte egyébként,mert ettől a két vágástól elég jól megerősödött,besürüsödött a haja. De biztos vagyok benne,hogy nem lesz annyi és olyan erős szálú haja,mint Kristófnak. Kristóf az enyémet örökölte.
Elizát ma megint alig lehetett lerakni,rögtön elkezdett visítani. Délelött,mikor mosogattam-mikor még volt víz
-a gatyámat rángatta végig. Olyan ideges lettem,kicsit erősebb hangon rászóltam,ő megszeppent,de abban a pillanatban el is bőgtem magam
Szegény Timesz milyen boldog lenne,ha legalább még egyszer rászólhatna Olivérre.
Á,szörnyű. Nem tudok,mit mondani. Nagyon sokszor gondolok arra,hogy vajon ki fogja nevelni azt a gyönyörű kisfiút..hogy vajon megy-e majd apukájával kettesben nyaralni,stb...
Meg mikor majd a suliban,ahol nem tudják,mi történt,és egyszer azt mondják,hogy küld be anyukádat...akkor mit mond?
Egyfolytában ilyen gondolatok járnak a fejemben,ne haragudjatok,hogy leírtam ...És milyen jó lenne,ha majd idővel apukája vagy a nagymamája vagy valaki eljönne ide,és írna néha pár szót Olivérről,hogy hogy van,mi van vele,a körülményekhez képest boldog-e,stb...és én szeretném tudni azt is,hogy végülis mi történt Timesszel
És tegnap a temetés után is szegények mit érezhettek,mikor hazamentek,és rájukmosolygott Olivér?Ő még ugye nem tudja felfogni ezt az egészet...na,ne haragudjatok légyszi,hogy így kifakadtam,de ez még kikívánkozott belőlem,és tudom,hogy itt nyugodtan kiönthetem a lelkem