Csajok!
Nagyon köszi az aggódást, nagyon jól esik. Úgy tűnik megint csak én csináltam a bolhából elefántot. (De minden igaz amit leírtam, már aki olvasta és nem túloztam)
Ma mikor Tamás hazajött, mint akit kicseréltek. Nagyon kedves volt, még puszit is kaptam és nagyon kedvesen beszélt mindenkivel (gyerkőcöket beleértve), vigyázott rájuk amíg én kaját csináltam stb. Mikor mindtam, hogy holnap elmegyünk pár napra meglepődött és kérdezte, hogy biztos jó lesz ez így nekem (hajlamos vagyok meggondolni magam percenként). Mondtam, hogy igen, mert így mind a ketten tudunk pihenni és ő nyugodtan tudja csinálni a dolgait a gépen.
Kérdezte meddig maradunk és mivel nagyon kedves volt mondtam, hogy keddig.
Bár lehet, hogy a mikulásos készülődés dobta fl ennyire. (Olivérrel csizmát pucoltak!)
Most lehet, hogy hülye libának néztek, de tényleg kilátástalannak éreztem az egészet a hónapok óta húzódó állandó veszekedések és negatív hangulat miatt. (Már elég régóta egy kedves szava sincs hozzám) A mostani állapot sem fog sokáig tartani ahogy magunkat ismerem, de ez erőt ad a folytatáshoz. A pihi meg jól fog esni, de legalább örömmel jövök haza. Rajtam nem múlik semmi!
A láncot ráadtam Levire, kivi vagyok milyen éjszakánk lesz. Valaminek már segítenie kell, mert megőrülök!
Pati:ha ez nekünk bejön te is kipróbálhatod!
Tamara: A csörgőket nem vettük át, mert hívott a fickó, ha nekem nem sűrgős akkor ne menjek az Árpád hídhoz, hanem hétvégén elviszik az anyósáékhoz akik Újpesten a Nyár utcában laknak és tőlük könnyedén elhozhatom. Ez nekem is jobb így, főleg, hogy Levi elég nyűgös volt.
Úgy sajnálom annát a sírás miatt!!!
Anyósodnak nagyon rossza a kisugárzása....
Katák: mostmár nem titkolhatjátok tovább, hogy ti mindig összebeszéltek!!!