2008.12.05 12:03
Szerző: zsebi_baba
Sziasztok!
Csak gyors jelentkezés, visszaolvasni még nem tudtam, így csak a szüléem történetét szeretném megosztani veletek.
Szombaton koradélután már elkezdtem érezni, hogy keményedik a hasam, meg néha fájdogál, de semmivel nem volt több, int az előző napokban a jóslók, ezért nem is tulajdonítottam nekikülönösebb jelentősséget. Délután olyan 5 óra körül a gyerekek kitalálták, hogy társasozzunk egyet. Catant játszottunk, aminek annyi a jelentősége, hogy jó hosszú játék, több, mint egy óráig játszottunk. Közben már néhány fájás erősebb volt, mint korábban, de még mindíg nem volt erős. Utána megvacsoráztunk, és én lezuhanyoztam jó meleg vízzel, hogy hátha arra változik valami. Csökkent is kicsit a keményedés, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem szülünk. Elkezdtük nézni a Szombat esti lázat, közben azért megint jött egy-két fájás, amiket már elkezdtem számolni, hogy milyen sűrűn jönnek és meddig tartananak. De se sűrűek nem voltak, se nem tartottak sokáig, kb 10-15 mp-ig. A sűrűségük meg össze-vissza, nem volt benne rendszer. Már majdnem vége volt a műsornak, és kérdezte a férjem, hogy akkor mi legyen. Mondta, hogy szerintem feküdjünk le, mert ha lesz is valami, lehet, csak hajnalban, addig pihenjünk. De aztánmégis meggondoltam magam, mondtam, menjünk be, max hazaküldenek, ha ez mégsem az. Ahogy fölálltam, elment a nyákdugó, és egy kicsit ez föl is gyorsította az eseményeket, ugyanis mire beértünk a klinikára, már 2-3 perces fájásaim voltak, és egyre erősebbek. Ekkor volt kb fél 11. Felvették az adatokat,átöltöztem, és jött az ügyeletes rezidens megvizsgálni. A vizsgálat közben megrepedt a burok, és már zöld volt a magzatvíz. Ekkor azt mondta, ne legyen előkészítés, hanem egy fél órára tegyenek nst-re, hogy lássuk, jól van-e a baba, a többi ráér majd utána. Na, de utána már nem volt, mert egyre sűrűsödtek és erősödtek a fájások, mígnem háromnegyed 12 körül már azt éreztem, hogy a fájások összemosódnak, és mintha már nyomni kellene. Ezt mondtam is a dokinak, aki megvizsgált, és mondta a szülésznőnek, hogy valóban eltűnt a méhszáj és itt a baba feje, hamar meg fog születni. Mondták nekem, hogy ha jól esik, nyomhatok. Ahogy ezt kimondta, megint jött egy fájás, amikor már nem is tudtam volna nem nyomni, úgyhogy elkezdtek velem szaladni hátra a szülőágyhoz, a doki menet közben öltözött be, és a férjem szerint már félúton fogta a baba fejét. Ahogy átértünk, mondta, hogy csak jó lenne átmászni a szülőágyra, mert nem fér hozzám. Na, hát én már nem tudtam akkor mászni, úgyhogy fogott a férjem, átrakott, és azzal a lendülettel, ahogy beleértem a szülőágyba, nyomtam még egyet, és kint is volt a baba 11.55-kor. A köldökzsinór háromszor a nyakára tekeredve, mekoniumos magzatmázasan, nem valami szép látvány volt, kicit meg is ijedtünk, de szerencsére olyan hosszú volt a köldökzsinór, hogy nem feszült meg, anyákot pedig gyorsan leszívták, még mielőtt fölsírt volna, úgyhogy a neonatológus azt mondta, minden rendben, de azért vesznek tőle vért, hogy nincs-e fertőzése, de szerencsére nem volt.
Semmi beöntés, borotválás, gátmetszés nem történt, de még csak nem is repedtem. Nem tudom, ez a málnalevéltea, a homeós bogyó, vagy csak a harmadik szülés eredménye volt-e.
Szabi már a 2 órás őrzőben szinte végig szopott, éz azóta is teszi eztelőszeretettel. Sajnos még nem az igazi a tejcsi, úgyhogy a klinikán és itthon is kap egy kevéske pótlást, de csak éjszaka, hogy azért neóránként keljünk. De mindent megteszünk az ügy érdekében, remélem ezúttal sikeres lesz a szoptatás.