sziasztok!
igyekszem egy kézzel pötyögni, míg Milán "engedi"!
szülésemet megpróbálom röviden leírni.
nov. 16án vasárnap este kezdődtek a jósló fájások, elég rendszertelenül, de annál érezhetőbben. nem is nagyon mertünk a férjemmel elaludni, bár én a fájásoktól nem is tudtam volna
éjfélig vártunk, és mivel nem tudtam eldönteni, mi legyen, a szülészeten meg nem vetták fel a telefont, hát elindultunk a kórházba. éjjel 1re értünk oda. ültem 2 óra hosszát a ctg gépen, és utána azt mondták, költözzek le az osztályra, és nem engedtek haza. ám azt mondták, nem tudják még ők sem, mikorra lesz ebből baba. 17én hétfő reggel kellett vizit után visszamennem ctgre, olyan 9 körül. akkor azt mondták, ha két óra hossza múltán is vannak fájásaim, menjek vissza.akkor már azt hittem megpusztulok, és kb. 10perces renderességet észrevettem... fél 2kor bejött dr szentkirályi zoltán, és a ctg után megvizsgált. egy ujjnyira voltam nyitva. azt mondta, küldjem haza a drukker férjem, és kötelező jelleggel este 6ig aludjak, utána jöjjek vissza ctgre.
este 6tól fél 8ig voltam a ctg gépen, újabb vizsgálat szerint két ujjnyira voltam kitágulva. ekkor mondták, hogy hívhatom a férjemet, jött a szülésznő, bemutatkozott, de mivel a fájások alatt kapartam a falat, csak a keresztnevét tudtam megjegyezni, Edit jött, megcsinálta a borotválást, beöntést, elmondta, ne aggódjak, bármit fognak csinálni, mindent el fognak mondani.
beöntés után mentünk a szülőszobára. ott ctgvel a hasamon ráültettek a vajúdólabdára, mondván mindjárt jön az orvos.
mire sikerült két fájás közt leülni, megjött az orvos.akkor felmásztam az ágyra, és burkot repesztett. Elég ijesztő volt... még jó hogy a férjem nem látta:) . beért a férjem is. ekkor kezdődtek ám az igazi fájások. epidurálisra már nem is jutott idő. fél 9kor néztem utoljára az órára, majd "most nyomjon anyuka" rész következett. Jó néhány nyomás után mikor már száradt ki a szám, és már elég fáradt voltam, megkérdeztem, mikor lesz már vége? Erre a doki azt mondta, éjfélkor ő már aludni szeretne, és max 3 fájást tippel. ekkor a doki feltérdelt mellém az ágyra, és elkezdte nyomni a hasamat... brutál volt alig kaptam levegőt. dehát ha ez szükséges..- gondoltam... aztán a következő fájás alatt (miközben a férjem beküldte anyukámat, hogy egy szál cigire kiugorhasson, )
a gátmetszés, (amit ha nem nézek fel észre sem vettem volna) és
3 nyomás után megszületett Milán 22: 40kor 3300g-mal és 54 cmrel.
Némi tisztogatás után a pocimra tették, ami eltünt...tök lapos lettem...így fekve legalábbis... Férjem a köldökzsinórvágásra azért beesett. A doki csinált rólunk fényképet. Majd megszületett a méhlepény is.
Aztán jött a feketeleves... A gátvarrásba azt hittem belehalok... érzéstelenítés nélkül is nagyon fájt. mondtam is, ehhelyett még 3szor szülnék csak kihagyhatnám:D
Majd varrás után visszakaptam Milánt, addig inkubátorban melegedett anyukám és férjem társaságában...
Sokat számított anyukám jelenléte is... nagyon jó volt hogy mindketten velem voltak.a doki végig beszélgetett velem, elvette a figyelmemet a varrás alatt is, néha még nevettünk is amit elkélpzelni nem tudtam volna elméletben egy szülés alatt:)
A szülésznő 1 óra körül "tisztába rakott", elvitte Milánt az újszülött osztályra, majd tolókocsiban letolt a szobámba.
Tényleg hatalmas élmény volt, a mai napig sokszor szóba jön itthon, és simán be fogok merni vállalni még egy lurkót!
Aztán a szobában felismert engem breni, leesett mindkettőnknek, hogy babaneten már beszéltünk.
Innentől kezdve még jobban telt az a pár nap, amit benn töltöttünk. Másnap ugyan kicsit nehéz volt pl wcre menni, meg egyátalán felállni, de ez a legkevesebb:)
Mellesleg a tejem beindulásával voltak kisebb nehézségeim, de az is kezd normalizálódni.
hverika én is pesztronkát vettem, és tényleg mellényúl azzal az ember...annál még egy sima kézi is jobban használhazó. Ereje ahhoz képest, hogy elektromos, nem nagyon van
Mindenkinek 1000 puszi!
Eszternek DRUKK!!!
Kati