Jaaa... kérdezgettétek páran, hogy fogadta Lilla a kistesót... na megpróbálom összefoglalni még mielőtt Luca felébred:)))
Előszöris: Jól. Ott vigyorgott, mondogatta a nevét, megpuszilta, megsimogatta, vigyorgott mint a tejbetök. Azóta is a Luca a leggyakrabban használt szava, állandóan a közelében lebzsel, simogatja a fejét, pelenkázásnál odadja a hintőport és a pelenkát stb.
Ennek azért előzménye is van, méghozzá, hogy az utolsó hetekben ugye őrült módjára elkezdtem jógára járni így volt olyan hét amikor Lilla 4 napot is a szüleimnél töltött akik nem voltak olyan kishitűek mint én, biztosak voltak benne, hogy Lilla a maga 20 hónapjával már tökéletesen felfogja, hogy jön a kistesó (ld. a köztem és a tesóm között 18 hónap van így volt tapasztalatuk). Pont emiatt ők folyamatosan "edzették", hogy majd jön a kistesó aki még csak fekszik és azt mondja, hogy "OÁ", aki majd a bölcsőben alszik stb., vettek neki kisbabát stb. stb.
Luca is hozott neki ajándékot amit az első találkozásukkor "adott oda", egy olyan kisbabát amelyik beszél, sír stb. Lilla is vitt Lucának egy plüss kutyust (amit persze azonnal vissza is vett de a szándék a lényeg:))))
A nehéz időszak a kórházban töltött idő volt (főleg nekem), amit Lilla meglepően jól viselt. Nap közben a szüleimnél volt aztán vagy a szüleim vagy a férjem behozták látogatni, ahonnan sírás nélkül tudták hazavinni, este pedig szépen aludt. Mondjuk tudni kell, hogy nálunk a férjem iszonyú sokat van itthon, Lillának így természetes, ha egész nap az apjával van plusz az ucsó időben olyan sok időt töltött a szüleimmel, hogy teljesen jó anyapótlékok lettek a szemében (naná... egész nap csak vele foglalkoztak).
Utána jött egy keményebb 3 napos időszak, mert nem haza hanem a szüleimhez mentünk először, hogy valahogy ki tudjam magam aludni (se a szülés se a terhesség nem viselt meg, a kórházi 5 nap alatt viszont összesen jó ha 10 órát aludtam hála a horkoló szobatársaknak, üvöltő gyerekeknek, 5 percenként berontó takarítónőknek, orvosoknak, nővéreknek... így az 5. nap végére már szó szerint ájulásközeli álapotba kerültem így jobb volt, ha Lillát továbbra is a szüleim pátyolgatják - de úgy, hogy ha anyahiánya van akkor azért ott legyek neki). Na ez így nagyon jó volt, sikeresen kipihentem magam, a férjem is (pont akkor fázott meg amikor én kórházban voltam így ő is hulla volt). Lillának fura volt a helyzet, főleg, hogy Luca ugye velünk volt az emeleten ő meg a földszinten aludt...
Hazajövetel után kezdett előjönni, hogy azért ez a "jó testvér" állapot csak a felszín, valójában Lillát igenis megviselte ez az egész dolog, féltékeny Lucára és kikészíti a szitu.
Az első nap szó szerint megpróbálta leszedni a mellemről Lucát, sírt ha megpróbáltam megetetni és szemmel láthatóan maga alatt volt. Folyton dícsértük, hogy ő milyen szép nagy lány, Lucának is mutogattuk, hogy nézze meg milyen ügyes a Lilla stb. stb. Ez úgy tűnik működött, javult a helyzet. A szoptatás is megoldódott, fogtam a mellszívóm és Lilla szeme előtt fejtem a mellemből miközben megmagyaráztam neki, hogy Luca is ugyanilyen tejet kap csak neki még nincs foga ezért nem cumisüvegből kapja - aztána lefejt tejet megkapta Lilla. Na azóta minden a legnagyobb rendben van szoptatásnál... (Lilla egyébként napi 1-2 deci lefejt tejet kap azóta is, a gyerekorvos legnagyobb örömére... ennél jobban ugyanis nem tudnánk edzeni az immunrendszerét így influenzaidőszak előtt).
Hát ez történt. Lefutott néhány nap és úgy tűnik, Lilla kezd teljesen hozzászokni a szituhoz, már olyankor is odamegy Lucát simogati amikor nem látjuk (ld. már nem csak azért csinálja, mert tudja, hogy mi annak örülünk).
Ja, és azóta iszonyú könnyen pelenkázható
)))) Igazi kisbabát játszik, még a köldökét is púderezni kell:))))