Kiemelt témák

Megymag! nem teheted ezt velem! Pont most tünsz el.....

Ma voltam egy előadáson a korházba. Felkértem az egyik szülésznőt, akit a Bajcsys fórumon többen ajánlottak dicsértek.
megkérdezte az első szülésem milyen volt, mondom császár, erre ő: "akkor ez is császár lesz?" Szerintetek?
Én úgy érzem rosszul döntöttem!

Zsolka! Régen jártál erre, remélem minden rendben! Ilkárol majd dobhatnál fel képet, persze a báttyusról is. Kiváncsi vagyok mekkora lett a lány!

Sziasztok!

Enikő! A szülésznő nekem nem tűnik nagyon meggyőzőnek, ha már az elején így kezdi. Szerintem bíztatnia kellett volna, főleg, ha elmondtad neki, hogy szeretnéd megpróbálni a hüvelyi szülést. És mi a helyzet az orvossal? Sajnálom, hogy ilyen döcögősen megy a terhesgondozás!
Zsolka! Engem is érdekelnének a gyerekek, meg persze a többiek gyerkőcei is.

Villő pénteken tölti be a fél évet, kezdjük a hozzátápit. Nem semmi, nagyon elröpült ez az idő.

Tünde! Megrendültem olvastam a történetedet. Mi már váltottunk pár levelet a másik fórumban, örülök, hogy id ies írtál és hogy találtál orvost a Szent Imrében. Ja, és a régebbi kérdésedre még nem is válaszoltam, bocs! Szóval a klinikát azért hagytam ott, mert szerettem volna rendesen szülni másodszorra, az ottani dokim biztos műtött volna. Így meg megkaptam az esélyt. Olvastam, hogy másik fórumban már részletes szentimre ismertetést kaptál Lidkétől, de ha bármilyen kérdésed van még, nyugodtan kérdezzél.

És a többiek, akik már nagyon rég írtatot?? Rátok is kíváncsiak vagyunk ám!

Sziasztok!
Borakata!
Hamarosan bemásolom az első születéstörténetemet!
Kérdéseidre a válasz:
A doki 8500 ft-ot kért alkalmanként a magánrendelésen, akár megvizsgált, akár nem. A végén a CTG is benne volt, meg a vizeletvizsgálat! A szülésznője magánban az asszisztense szerintem ezért várta el ő is a pénzt! Nem neki fizettem, hanem a recepciósnak!
A szakmai szempont alatt azt értettem, hogy nagy tudású dokinak tartottam, tehát szakmailag maximálisan megbíztam benne. Ennek korábban alaposan utána is "néztem".
Műtét után nagyon gyorsan helyrejöttem, 6 óra múlva már velem volt a baba, ki sem adtam a kezem közül! A sebem is nagyon gyorsan gyógyult, az első műtétemmel ellentétben! Ezt majd később bővebben kifejtem!!!!!
Tegnap felhívtam a Szent Imrés dokimat, mert nagyon megíjedtem, egész éjjel és vasárnap nappal nagyon erősen és sűrűn jöttek a "jóslók"! Nagyon kedves volt a telefonban, és monta, hogy szedjek magnéziumot meg pihenjek sokat!
Hát szerintem segített, egy fokkal jobban vagyok, igaz pihennem többet kellene, de hát el kell látnom a gyerkőcöket!

Rita!
Ezért jöttem el én is a SOTE-s orvostól nemrég, mert ő is rögtön a programcsaszit mondta, sőt már a 38. héten!!! A karácsonyt meg nem szeretném kórházban tölteni, hiszen úgy várják a gyerekek!!! Meg csak jan. 2-re vagyok kiírva! A másik fontos szempont pedig az elérhetőség, nem adott számot a SOTE-s doki!!!
Ja és a legfontossabb, én lelkileg nem bírnám ki, ha csak 24 óra múlva kapnám meg a babát! Ezt már az első szülésemnél átéltem!!!
Üdv. mindenkinek!

Kedves Mindenki!

Bocs, hogy itt is belekotty, de a Babanet Te Történetedrovatába várjuk a tanulságos, megindító, elgondolkoztató történeteket szülés, gyereknevelés, vállalás témában.
Ha van kedvetek, írásaitokat küldjétek el ide: szerkeszto@babanet.hu, hátha másoknak is segítséget, támaszt, reményt ad, netán ötletet nyújt egy probléma megoldására.

Köszi előre is:

Dia

Lányok, olvasgatom Bartos Erika honlapját (ajánlom, nagyon kedves dolgok vannak rajta, mesék, játékok), és ez az idézet annyira megfogott, hogy bemásolom Nektek. (Egyébként nagyon jók az írónő könyvei!)

Nekem nagyon szép időszak volt mind a terhesség, mind a kisbabás hónapok. Életem legszebb része. Egy kisbaba rengeteg erővel, jókedvvel tölti fel a szülőket, még akkor is, ha ezek az évek rendkívül fárasztóak. Én is, mint minden anya, az időhiánnyal küzdök leginkább, semmire sem jut elég időm. De ötleteknek sosem vagyok híján. Aki kisgyermeket nevel, tudja jól, hogy nincs olyan nap, amikor ne történne valami kedves, valami emlékezetes, amiről érdemes mesét írni. Három kicsi gyerekkel ez pláne így van.”

Sziasztok,
itt vagyok, nem tűntem el!
Kicsit sűrű itt az élet, de legalább vígan vagyunk. Mindig jövök és olvasgatom, amiket írtok, de a minap rajta kaptam magam, hogy mikor már pont írnék - mégis kimegy belőlem az ihlet, és nem szánom rá magam. Most kicsit megkapirgáltam, és rájöttem, hogy azért mégiscsak megfeküdte a gyomromat a múltkori vita, és főleg a kemény szavak, pedig engem aztán nem bántott senki, meg tényleg szeretek is vitatkozni, persze csak amíg nem bánt a vita senkit.
Hm... igazából csak azért írom, mert így akkor hátha elmúlik ez a módszerem. Isten őrizz, hogy folytassuk!

Megymag, várjuk a karácsonyt és a születendő kis laptopodat! De ne fogd erre, gyere szépen addig is, ha bírsz, a régivel, döcögve. Enikőnek igaza van: nem lehet minden szüléskor eltávoznod, hehe

Enikő, de aranyos vagy, hogy keresel! Épp Te vagy az egyik fő motivációm összeszedni magam fórumilag, mert tudom, hogy nekem is mennyit számított, hogy az utolsó időkben írták a lányok a gondolataikat, bátorításaikat. Hát itt vagyok, nem tűnök el!
Amiket írsz orvosról és szülésznőről, tényleg nem a legrózsásabbak... Én amondó lennék, hogy próbálj meg nyugodt körülmények közt beszélni még velük, külön-külön, mennél hamarabb, és megértetni velük, hogy Neked mi és miért és hogyan fontos.
Csuda nehéz mit javasolni, hiszen Te is érzed, hogy most nincs biztos nyugvóponton a kérdés. De ha itt maradsz, akkor jobb, ha a helyzetbe, magadba, beléjük vetett bizalmad erősödik - ha meg váltani akarsz, akkor jobb minél gyorsabban, és akkor meg most erős bátorításra volna szükséged azirányba. De a kettőt egyszerre nem lehet megadni, mindkettő káros a másik szituációban. Így most kicsit tanácstalan vagyok, hogyan is lehetnék leginkább a szolgálatodra. Szerinted?

Csibém, hol vagy? Te is magadban őrölsz? Vagy szaladgálsz mindenfelé, és elfogyott a szussz? Ugye minden okés, és jól vagytok: Kicsi Linda?

Na, kezdek nagyon lendületbe jönni, működik az önterápiám
A Gaskin-könyvet meg tudtad venni? Gyorsan befejezem, mielőtt túlzásokba esnék. Megint.

Hát banyek: a Gaskin könyves kérdés még Enikőnek szólt, ott is volt eredetileg abban a bekezdésben, de valahogy elmászott. Ezer bocs. Még csiszolnom kell a technikámon, úgy látszik, kijöttem a gyakorlatból.

sziasztok, itt vagyok, csak váltottam, úgyis rájöttök. én vagyok a kiscsirke anyukája, és a mindenkori vonalzófelelős
BTünde, megírod ki a dokid az Imrében? többi imrés kismama, cukorterhelési határértékeket kérném megírni!
Tünde, döbbenet ahogy a sztárpáros viselkedett veled én is gondolkoztam anno rajtuk, de nekem eleve nem szimpatikus, ha csakis párban hajlandóak dolgozni....

Enikő, tudod én szülésznőválasztáspárti vagyok, de ehhez azért nem elég egy telefon vagy 1-2 perc beszélgetés! én eleve úgy kerestem, hogy elmondtam az alapvágyam (VBAC), és hogy ehhez kit tudnak ajánlani.
a szülésznőmmel pedig már kétszer találkoztam személyesen, az első egyórás volt.... a második nem volt olyan felhőtlen, de azért kitartok mellette, és még a ctg-s időszak előtt elmegyek a kórházba is hozzá, szülőszobalátogatásra.
menj el beszélj vele, és ha látod hogy nagyon mondja a császáros dumát, akkor keress mást! itt igenis TE és a baba vagytok fontosak, és nem az hogy esetleg megsértődik-e. nincs helye felesleges udvariaskodásnak. ha ismét műtétre számít, kérdezd meg azért-e, mert ott a dokik nem pártolják (valószínűleg igen), vagy miért. csak egyenesen! meg kell mondani, hogy elismered ezt a véleményt is, de te mást szeretnél, és kész!
nagyon drukkolok neked!

BTünde, szívesen csinálok vonalzót, ha priviben megírod a gyerkőcneveket-születési dátumokat, kiírást! magamnak is csinálok megint.

Sziasztok!

Ma voltam dokinál! 1,5 óra várakozás után be is jutottam, persze aztán fél óráig ki sem jöttem. Minden kérdésemet feltettem és kicsit megnyugodtam, bár mondott érdekes dolgokat is.
Én úgy látom most, hogy tényleg rajtam meg a babán múlik majd, hogy sima szülés, vagy császár lesz. A kiírt időpont után be kell feküdni (ebből majd még megpróbálok alkudni) megfigyelés miatt, és 10 napig még várnak, 10-ik napon indítanak: Érdekes, hogy itt használnak oxitocint. Megkérdeztem, hogy ez nem terheli meg a heget, azt mondta, hogy jobban terheli, mintha magától indulna be, de tovább nem várhatnak és ez még egy lehetőség. Beszélgettünk az első császár okairól- ez sajnos nem túl pozitív - nekem nem indult be a szülés a 42 hétig és indításra sem tágultam semmit. Ez szerinte elég negatív sima szülés szempontjából, mert ez alkati kérdés és most újra előfordulhat! Remélem nem így lesz!
Ami még fontos volt számomra, hogy műtét után nem az őrzőbe, hanem egy szülőszobába kerülök 6 órás megfigyelésre, ahol a baba is és a párom is velem lehet.
Ma levette a sztreptot, hazafelé jövet eléggé véreztem (volt közületek valakinek ilyen), pedig nem fájt.
Két hét múlva kell mennem az első NST-re, azt a szülésznő csinálja, majd megpróbálok akkor vele is komolyabban elbeszélgetni a számomra fontos dolgokról.
Bocsi, kicsit hosszú lettem!

Enikő, de jó, hogy tudtál beszélni a dokival!!!
a 10 nap terminus után nagyon jó!! a bábapraxisokban is kórházba küldik indításra azokat a kismamákat, akik addig nem szülnek meg.
ugye hegpróbát nem emlegetett? azt hallottam már hogy csináltak a kórházadban, és szerintem nem más, mint burkolt indítás kis adag hormonnal.
alkati kérdés: szerintem inkább arra gondolt, hogy akinek hosszabbak a ciklusai, annál nem is stimmel általában a kiírás, és naná hogy túllépi, mert később fogant a babája.
a bábakoktél az oxytocinnál kíméletesebb dolog, végső esetben azt is bevetheted, és akkor beöntés sem kell de csakis terminus után használható!!!

streptot nekem előzőleg nem vettek le, tartok is most tőle, mert az imrében kötelező. de ez van ezt kell szeretni.
sajnálom hogy neked vérzett. azóta elállt remélem!!

az időbeosztás is volt téma. én már 2 hete rendelem az ebédet, mert így sokkal könnyebb szerencsére egész jól főznek a közeli konyhán, és nem is drágán. nem egy gundel, és a mennyiségbe sem fulladok bele, de így legalább meg tudom oldani, hogy többször egyek keveset, mert nem durranok szét az ebédtől. veszek mellé teljes kiőrlésű kenyeret, és úgy rendben van
a nagylány most mászik ki 2 hó alatt a 3. náthájából
és lelőhetetlen este, most már teljesen tönkretette a házaséletünket, és nem tudom mit tegyek, mert már nekem is elegem van.

hát ennyit rólunk, szép napot mindenkinek!

Borgmama!
Hegpróbát nem mondott a dokim.
A bábakoktél receptjét légyszíves írd majd le!
Te hogy vagy? Voltál már terheléses cukorvizsgálaton?
A lányodnak adsz valamilyenvitamint? Én mostanában cebion cseppet adok Leventének és rengeteg gyümölcsöt.

Bábakoktél: 2cl ricinusolaj, 2cl pálinka vagy vodka, és 2dl narancslé vagy sárgabaracklé.
erős hasmenést okoz, illetve akár hányni is lehet tőle, nagyon kell vele vigyázni. viszont szerintem sokkal jobb mint infúziót kapni.
ha indítás várna másnapra, ezt előző este érdemes bevetni, hátha

vitamint nem adok, a gyümölcsök jól csúsznak a kiscsajnak. lehet hogy kellene?
cukorterhelésen túl vagyok, szétdurrantották az egyik vénámat, most 1 hét múlva is úgy nézek ki, mint valami drogos. de az eredmény legalább megnyugtató lett
aranyerem tünetmentes, éljen a sperti krém

Borgamama! Állandóan én sem szoktam vitaminokkal töbni, csak gyümölccsel, de kb 1,5 hónapja elkezdőddött valami és azt ezzel folytottuk vissza meg grefruitmagcsppel. Egy kis orrdugulás, majd orrfolyáson kivül nem is jutott tovább! Ja meg a mézes, citromos tea.

töbni = tömni

Jó estéket!

Na csakhogy megkerültél Te Borgmama!
A streptotól miért tartasz? Nekem mindkétszer nézték, elsőre nem volt, most másodszor viszont igen. Kaptam antib-t, aztán még a szüléskor is, infúzióban - de olyan gyorsan lefutott, hogy csak lestem, és az alatt úgyis rajtam volt a ctg. Vagy a levétel a parás?

Btünde: az én vonalzómat is Borgmama csinálta!! Mindkettőt. Aztán milyen szépek! (Én is bénáztam, aztán feladtam, és akkor jött a felmentősereg.)

Enikő, én immunerősítőt adok Andrisnak október óta, Béres cseppet, és ahhoz kell c-vitamin is, úgyhogy kap Cebiont is ő is. Meg minden délelőtt tízóraira gyümi, délután is sokszor az az uzsi, és vacsihoz meg többféle zöldség. Tavaly télen remekül megúsztunk mindent, én idén is reménykedem! Viszont oltást nem kap, a nem kötelezők közül csak kullancsot kapott meg a vírusos agyhártya ellenit. Ilka kapott most Prevenart.

A dokis beszélgetés jól hangzik, hála Istennek, végre! A szülésznővel kapcsolatban meg messzemenően egyetértek az előttem szólóval (hogy is hívják, na... ): még egy esélyt, őszinte beszélgetést, és aztán ha nem megnyugtató, akkor gyors ütemben váltani! Csak semmi ellágyulás!

Na én viszont egészen lágyan lefekszem végre, és alszom, amíg hagynak!

MEGYMAG!!!

Remélem mielőbb jössz!!!
E hozzászólásom előtt nem sokkal visszaolvastam régebbi írásokhoz és megtaláltam a Te szüléstörténetedet! És tudod mikor írtad le erre a fórumra? A kisfiam születése előtt 1 nappal!!!
Tudod, sok minden eszembe jutott és mélyen elgondolkodtattak szavaid...meghatódtam...nagyon szép élmény lehetett!
Bárcsak nekem is sikerülni legközelebb!
És köszi a segítő hozzászólásaidat, tanácsaidat! Úgy gondolom, hogy kamatoztathatok belőlük saját részre is!
Persze köszi a többiek tanácsait is!

Szóval mist meghatódtam és fellelkesültem is egyben...
Most ennyi!
A mai napom egyszerre öröm-és élményteli és fájdalmas is egyben.....

Üdv mindenkinek, békés éjt!
borakata

Sziasztok!
Ahogy ígértem leírom az első szülésem történetét!
Sok évi próbálkozás után nem jött a baba. Különböző vizsgálatok, beavatkozások után kerestem egy megbízható, jó orvost. Így kerültem Bp-re, ahol ajánlottak egy profi dokit, aki egyetemi tanár. Amikor várandós lettem kislányommal, szüléshez közeledvén nem volt kétséges, hol fogok szülni, csak a "Tanárúrnál" Bp-en.
Itt éreztem magam maximális biztonságban az előzmények miatt i Nálunk, itt a vidéki kisvárosi kórháznak nagyon rossz híre van, sok a műhiba, fertőzés, stb. Gondozásra persze ide jártam.
Párszor persze elmentem a Bp-i doki magánrendelésére is. Amikor elindult a szülés szabin volt a doki, de mondta, hogy be fog jönni a kórházba.
A kiírás napján hajnali 5-kor elfolyt a magzatvíz, azonnal rohantunk a kórházba 5 perces fájásokkal! Talá kifogtuk a legbunkóbb szülésznőt, mert annyira morcosan fogadott, akkor ébredt. Megvizsgált az ügyeletes, szerintem zárt voltam, de nem mondta, aztán a szokásos átöltözés, borotválás, beöntés. Én húztam az időt a beöntés után, mert tudtam hogy az oxitocin következik. (A Wc-re járkálás alatt a kedves takarítónő szemközt fújt légfrissítővel.) A szülőszoba 5 ágyas volt, függönyökkel elválasztva, de üres volt. Volt egy egy ágyas is, de oda nem engedtek bemenni. Reggel fél 8-kor elkezdték bekötni az oxitocint, de csak az 5. műtősnőnek sikerült, mire már mészárszékké vált az ágyam, én meg sírógörcsöt kaptam, pedig még csak ezután jött a java! Borzasztó erős fájásaim voltak, felkelni nem lehetett a CTG miatt.
9-kor jött a dokim, megvizsgált, egy fájásnál ujjal tágított, mire én elordítottam magam. Erre ő: "ne mondja, hogy ez ennyire fáj....", azután közölte, nem hagy szenvedni, inkább megműt!
A spinál bekötése már semmiség volt az előzményekhez képest.
A műtét is egy horror volt, úgy éreztem, mintha keresztülmenne rajtam egy vonat. Ismét sírógörcs, majd hányás.....
Fél 12-kor már kinn volt a kislányom! Utólag visszagondolva, ha a körülmények mások lettek volna, talán elkerülhető lett volna a műtét (pl. a szörnyű szülésznő, megalázó beöntés, nem találtak vénát az oxitocinhoz). Na meg az oxitocinnal az elviselhetetlen fájdalom, és az ágyhoz kötöttség!!!!!
Műtét után nagyon fájt a hasam, rámtették a homokzsákot, majd óránként nyomták a hasamat ! A 24 órás fekvés is nagyon megviselt. Mikor a párom hozta a babát, a sokkoló élmények hatására nem akartam még megfogni sem! A felkelés borzalmát már nem is említem, fürödni nem lehetett, csak szivaccsal törölgetni magam, ekkor volt 42 fok!
Amikor kikerültem az őrzőből, végre magamhoz vettem a babát, de senki nem segített hogyan kell szoptatni. Én hiába próbálkoztam, két napra rá véres volt mindkét mellem, ráadásul a gyerek meg ordított. Aztán én is a kimerültségtől, a lelkiismeret furdalástól....De csak fejtem a nagy elektromos géppel a sebes melleimet, mert szoptatni akartam!!!! Amikor beindult a tejem, elkezdett ömleni, a baba túl mohón nyelt, és aztán félre.....
Elernyedt a kezemben, nem lélegzett! Rohantam a folyosóra, sehol senki nem volt,- éppen valami japán delegáció nézegette a kórházat- a kiabálásomra előkerült egy csecsemős, aki elkezdte ütlegelni a hátát, mire végre felsírt! Hát ezt a pár percet nem kívánom senkinek!!
Éjszakára kezdtem belázasodni a tejtől, a szobatársam tanácsára hideg vízzel borogattam. Ekkor nagy szerencsém volt, mert az éjszakás nővér a csepeli bababarát kórházból került ide, és elkezdett velem kiabálni, hogy el akarom apasztani a tejem?
Én már sírógörcsök közepette kértem segítséget, mert ekkor még mindig nem tudtam a helyes szoptatási technikát! Ő nagyon türelmesen megmutatta, többször is. Legtöbb csecsemősnek itt a kórházban még gyereke sem volt, hogy tudták volna, hogyan is kell szoptatni. 8 napig voltam kórházban.
Hazamenetelkor a doki rátenyerelt két kézzel a hasamra........
Még leírni is szörnyű, mennyire fájt! Félúton hazafelé megálltunk, ekkor elöntött a véres váladék! Felhívtam a dokit, aki közölte, hogy kötözgessem a hasam?!!!!!
Otthon 3 nap múlva 40 fokos lázam lett, mentünk vissza kórházba. 1 hét antib. kezelés, szétnyílt a hegem! Utána itthon 3 hónap sebészeti kezelés, az elején naponta,majd 2 naponta, stb.
De csak nem gyógyultam,ehhez jött egy depresszió, aztán kitűzték a hasi műtétet itt a kórházban. Én közben minden alternatív kezeléssel próbálkoztam(homeopátia, bioptronlámpa, testgyertya), aminek eredménye képpen elkerültem a műtétet! Az orvost mindezek után felhívtam BP-en, aki közölte, hogy a sebészeten kaptam fertőzést!!!!!!!!!
Akkor miért lázasodtam be hazamenetelem után???????
Szóval ennyit az orvosokról!!
A következő történetemet már ismeritek.
Köszönöm, hogy meghallgattatok, jó volt leírni!!!!!!!
Üdv. mindenkinek!

próba

b.tünde! Mindig ledöbbenek mikor ilyen történeteket olvasok. Hihetetlen, hogy ilyenek megtörténhetnek. Melyik korház volt? Hozzád képest mondhatom, hogy velem semmi rossz nem történt. Nagyon sajnálom, hogy ezeken át kellett menned és remélem a 3-ik szülésed nem hagy majd semmilyen rossz emléket benned. Nagyon bátor és erős csajszi vagy, hogy ezek után még a harmadik gyereket is bevállaltad!
A vonalzóid szuperek lettek! Ügyi vagy!

Enikő

Szia Enikő!
A János volt!
A vonalzókkal napokig kínlódtam, de sikerült!!!! Nem adom fel egykönnyen!
Olvastam, hogy Te sem tágultál! Több kórházban csinálják már táguláshoz és szülésindításhoz is a katéteres módszert amit felhelyeznek a méhszájhoz, pár óra múlva beindítja a szülést.
Nekem ezt egy dúla mondta.

Tünde!
Mindezek után csak azt kívánom Nektek, hogy a harmadik szülés végre szép élmény legyen! Két ilyen szülés után egy harmadik baba...kevesen vállalták volna! Nem tudom, vannak-e Benned félelmek aharmadik szülés miatt, de az én tapasztalataim alapján a Szent Imrében ilyen szinte biztos nem történik majd, nálunk annyira flottul ment minden, remélem Nálatok sem lesz ez másképp! Csak bíztatásképpen:)

Enikő!
Plusz 10 nap tényleg nem rossz

Szia Borgmama
Jó hogy túl vagy a cukorterhelésen!

b.tünde! Erről a katéteres módszerről tudsz bővebb infót, vagy esetleg linket, ahol utána tudnék olvasni?

Jó éjszakát mindenkinek!

Tünde, döbbenet
hát ez egy teljesen felesleges császár volt. a kézzel tágítós dokiknak meg szívesen betennék hátulra egy nanemismondominkábbmit, ezek azt hiszik nem fáj, rohadna le a kezük

Enikő, az istvánban ez gyakorlat, (már ha az, amire gondolok) esetleg nézz be oda. ha az, akkor egy vizes lufiszerűséget tesznek fel a méhszájhoz, és lassan növelik benne a mennyiséget, így tágítják a méhszájat.

Zsolka, nem is a levételtől félek, hanem attól hogy poz lesz, és mivel a kórházba nem fogok sietni (nem is nagyon menne ilyen messziről), nem lesz elég amit nekem beadnak, és a kicsi fejét is szúrják, több nap kórház, stb.

off: lehet hogy költözünk, nem tudtok olyat aki kiadó házat keres? on

Enikő!
Borgmama leírta a lényegét a katéteres módszernek, és tényleg az Istvánban csinálják! De lehet, hogy máshol is?! Én is akartam feltetetni, a 7. túlhordott nap után, de az orvos szerint nem sok esélyem lett volna (hátrahajló méh, fájdalom, stb.). Azért feltették volna, de utolsó pillanatban máshogy döntöttem.....Aztán be is indult magától még aznap éjjel.

Nem tudom ti hogy éltétek meg a szülés előtti heteket, de nekem annyira ingadozik a hangulatom, elég egy "rossz" szó és elsírom magam..... Ez normális dolog szerintetek?
T.

Sziasztok!

Borgmama, b.tünde! Köszönöm az infót! Majd rákérdezek a dokinál, vagy a szülésznőnél, hogy mennyire alkalmazzák ezt a módszert és mia váleményük róla!

B.tünde! Szerintemteljesen normális ez a hangulat! Én is így vagyok ezzel!

Sziasztok! Megjöttem, van gépem

Még nem volt időm visszaolvasni, talán majd ha a srácok lefeküdtek. de már láttam, hiányoltatok:-)
Most sztem mennem kell, Ábelom a szerdai oltás óta finoman fogalmazva is elviselhetetlen. Tudjátok azon a vékony hangján vinnyog. tegnap óriási hisztit levágott.

majd jövök, puszi

Megymaaag! Jaj de jó, úgy hiányoztál nekem, pedig még nem is rég mentél, de már bekészítettem magamnak egy karácsonyig tartó Megymag-szünetet, és olyan szomorú volt!

Most én sem tudok írni, mert gyorsan el kell intéznem, amiket akartam még ebéd előtt, de több mindenre akartam válaszolni, úgyhogy majd jövök.

Na mit szóltok, milyen egészségesen mértékletesen rövid voltam?

Hali, rengeteget írtatok! Nem is tudok mire reagálni, így hirtelen...

öööö, Tünde! döbb döbb döbb. Nem is tudom mit mondjak. Azt már írtam, hogy ezek után nagyon klassz csajszi vagy a harmadikkal. Kívánom teljes szívemből, hogy minden kellemesebb legyen - nagyon- nagyon. Azért kaptál sebeket rendesen...Szoktál ezen gondolkodni? Jó lenne, ha ezeket valahogy el tudnád engedni! Van valami módszered? Nekem anno a kineziológia és a jóga nagyon sokat segítettek, hogy le tudjam győzni önmagamat. Nagyon szorítok.

Enikő: nyugi, itt vagyok, remélhetőleg itt leszek, amikor te szülsz..nem így Zsolkánál, hát nem richtig akkor bírt megindulni an kis Ilka, amikor még nyaraltunk?? Egyetlen napot kellett volna várnia
No, komolyra ford. szót. : szülésznővel csak egyenesen, őszintén, nincs itt udvariaskodásra hely és idő! Ha nem okés, szép tisztelettel elválni, mást keresni. Én olyan vagyok, hogy akkor kezdek kérdezgetni másokat, hogy "szerinted ez milyen, neked szimpi stbstb" ha igazából nekem nem az, csak nem tudok vagy akarok változtatni. És akkor kívülről várom a megerősítést. Nem bántásként, hanem segítségként mondom ezt. És csak rám vonatkozik. Szóval nem tudom, ha valaki azonnal szimpi nekünk, akkor rögtön kap helyet a szívünkben és kész. Örülök, hogy a dokival alakulnak a dolgok. Amit mondott, hogy a túlhordás alkati dolog: egyrészt van benne valami, ahogy Csibe is írta (hosszabb ciklus - nekem is ez volt), másrészt nagy baromság, mert a túlhordásban a lelki tényezőknek is óriási szerepe van!(Persze ezt a dokik nem tudják, egy se - kimaradt nekik abból a húú, de klassz képzésből) Egyébként a dokit tartsd fölöslegesnek, akinek annyi a szerepe, hogy ott van és békén hagy, annyit vizsgál, amennyit kell. Arra kéne készülnöd, hogy időben kilövöd a rakétaállásból a bébit, nem pedig a túlhordással foglalkozni. Tudod, amivel lefoglalja az elme magát, azt frankón be is hozza. Szóval csak pozitívan, optimistán, keress egy f...a csaj belevaló szülésznőt, aztán kezdj azon morfondírozni, hogy mostantól te fogsz szülni, alaktísd úgy, hogy te és babád együttműködése lesz, a legbensőd megtapasztalása, egy pozitív különleges esemény, amit teljesen elejétől a végéig át fogsz élni, szóval csak lazán.! (Persze félelmeket, tudod, nem elnyomni, hanem beismerni, megfogalmazni és gondolatban lufit kötni rájuk és szépen behunyt szemmel elnézni ahogy elszállnak messsze-messze a magasba. Pl. a túlhordást is, mert úgy látom te is nagyon félsz ettől, ahogy anno én is, az első terhesség túlhordása miatt. Hivatalosan a másodikat is túlhordtam, valójában én tudom, hogy pontosan a 40. hétre, a napján este indult meg Kolos- mert sikerült így programoznom. Csak fél órát késett, mert éjfél után 35 perccel bújt ki:-) Szal képzeld el magad vizuálisan nagy hassal terminus után, meg az indítást, kórházban fekvést ilyesmit, köss rá egy lufit gondolatban, látni fogod a színét is és hagyd felszállni.) Sok sikert a kísérletezéshez. Persze teremts magadnak egy kis jó hangulatot mellé - kis relaxzene, gyertyafény - ilyesmik. Majd számolj be, hogy sikerült és milyen élmény volt!

Háát egyébként egész meg lehet szokni ezt a net és számítógép nélküliséget. Rájöttem rengeteg időt rabol el, most maradt időm arra, ami talán fontosabb, mint a gép előtti lógás! Nem rátok gondoltam , hanem más időtrabló neten lógásra. Nekem napi fél óra elég lenne. Mostantól vsszafogom magam és inkább tornázom, jógázom és meditálok az eszetlen netfüggés helyett...

ja és még valami! mamacs, mi ez a névváltoztatás? Először nem is tudtam mi van.. lemaradtam valamiről?
És le tudnád nekem írni még egyszer a kakaóscsiga- receptet? Az összes recim a másik gépem van, annak a vinyóját most próbálják menteni. szurkoljatok! Képek is vannak, sőt az összes képünk!!! Vagy anno Danaa, írta a csigát? Mindegy akinek megvan, plííííz, nagyon fini volt.

puszi

Két aktuális kép Bálintról és Villőről.

Megymag! Nagyon örülök, hogy itt vagy! Ezek szerint az angyalka előlegezett?
Igazad van ezzel a szülésznőválasztással! Tényleg úgy érzem, nem az igazi,bár még komolyabb beszélgetésünk nem volt. Én nem tudom ezt hogy lehet jól csinálni! Mást sem ismerek itt a korházban, így egyrészt attól is félek, hogy megint rosszul választok, másrészt ha meg nem választok és pont ez a nő lesz ügyeletbe nehogy megszívasson...
Én valahogy nem úgy mükszöm azt hiszem mint te, vagy nem találom azt az utat, amin végigmenve oda eljutok, ahová te.
Bennem pillanatnyilag félelem csak a spinális érzéstelenitéstől van (legalábbis csak ez tudatos). A többi inkább kiváncsiság -vagy nem is tudom mi- hogy hogy alakul.
És azért érzem fontosnak, hogy mindenre felkészüljek (tuhordás, császár, stb), mert első gyereknél csak a sima szülésre készültem és minden kellemtlenségem ebből adódott.
Szóval én valahogy nem érzem, hogy mit és hogyan is kellene csinálnom, hogy csak a sima szülésre tudjak figyelni! Érthető valamennyire, amit összehordok?
A számítógép sajnos az én mindennapjaimbol is sok időt vesz el, sokszor a fiam hátrányára! Ez ellen én is szeretnék valamit lépni.
Mindenkinek pihentető éjszakát kívánok, Enikő

Rita! Nagyon édesek a gyerekeid! Bálint tényleg ennyire szereti és játszik a kicsivel?

Csak mert ma féléves a kicsi lányom, kaptok még egyet csak Róla. Nagyon belejöttem

Megymag! Jó formában tértél vissza:)

Tünde! A hangulatváltozás teljesen normális!

Rita!
Nagyon szépek a gyerkőcök!

Köszönöm a megerősítést a hangulatváltozásról! A férfiakkal ezt megértetni hogy lehet???? Szerintem sehogy!!!

Enikő! Érthető!! Én is hasonlóan éreztem szülés után, megértelek. Én is az érzéstelenítéstől féltem a legjobban, aztán olyan lazán ment. Mindenki máshogy működik:), és jó, ha kiváncsian várod, mi lesz, úgyis úgy lesz jó ahogy lesz...
Élőben azért nem ilyen kedves Bálint Villővel, mindig van szegénykén egy-két seb. Köszi a dicséretet!

Jó estét!
Hát nem lett sokkal jobb a helyzet időileg, de még gyorsan pár szót, aztán már csak ugrás az ágyba:

Enikő: hát ezt most tökre értem. Én is mindig aggódom ilyeneken, hogy ha kihúzom a gyufát, tuti a legrosszabb pillanatban fog visszaütni. (Gyerekkori verzióban: a darázs majd jól megcsíp bosszúból, ha látja rajtam, hogy nem szeretem és megpróbálom agyoncsapni, de elvétem - ezért jobb meg se próbálni, nehogy megharagudjon ) De azért nyugodtabb pillanataidban bátran erősítheted magadban az optimistább és "felnőtt nőbb" énedet: a legtöbb ember korántsem direkt szemétkedésre áll be, és esze ágában sincs téged bántani, főleg nem akkor, ha előtte normálisnak ismert meg. Én magamat ismerve készülnék egy szpíccsel a szülésznő számára, és ha úgy látom a beszélgetéskor, hogy nem fog ez megnyugtatóan menni együtt, azt vágnám ki. A veleje az volna, hogy nekem iszonyú fontos, hogy ez meg ez így és így történjen, és persze hogy biztonságban érezzem magam, és tudom, hogy ott helyben már nehezen fogok tudni gondolkodni ezekről. És most attól tartok a beszélgetésünk nyomán, hogy ezekkel a várakozásaimmal irtó nehéz helyzetbe hozom majd őt, akin pedig látom, hogy segíteni akar, de ez akkor menne igazán flottul, ha hasonlóan éreznénk ebben a fontos (császár vagy nem császár) témában... úgyhogy akkor inkább keresgélek tovább. Csóközön.

A hangulatváltozás totál ismerős, én az utolsó hetekben olyan feszült és ingerlékeny voltam, meg egyáltalán minden érzés annyival erősebben jött elő, hogy szegény környezetem csak kapkodta a fejét. A legrosszabb az utolsó 1-2 hét volt, mikor már a kisfiam is az agyamra ment, de nagyon.

b.tünde: a férfiakkal ilyeneket megértetni nehéz . De azért ha kevésbé feszült pillanatokban emlékezteted, hogy ez "állítólag" normális, és másoknál is van, és becsszó, szülés után el fog múlni, az azért egyensúlyban tartja a helyzetet. Az én férjemnek az segített, mikor más, tőlem tök független nő ismerősei mondták neki, hogy igen, ők megértik, ők is így voltak, így éreztek... Jött haza nagy csodálkozva De ettől még következő alkalommal megint ugyanúgy felkapta rajtam a vizet

Rita: most újra meglepődtem, hogy Bálint mennyire szőke, és Villő mekkora nagy már. Mindkettő hihetetlen! És tündér azokkal a nagy szemeivel!

Zsolka jobbra el.

hahó!

Enikő! Nem baj, persze, ha te másként érzed, nyilván úgy van. Ebben a készüljünk fel ha mégis csaszi gondolkodásban részben megértelek - én is így voltam, és pont azért, mert az elsőnél én is messze elkerültem talán direkt(?) ezeket a témákat. Én úgy voltam vele, hogy megkérdezem hogy akkor hol hogyan vágnak, milyen érzéstelenítés, baba mikor jöhet stbstb, hogy megnyugodjak, de nem hagytam, hogy lefoglaljanak ezek a gondolatok. Az életünk alakulásnak jelentős része a saját kezünkben van, odafönt segítenek ahhoz, amit mi magunk szeretnénk. Ahogy Zsolka írta a képzeletbeli beszélgetést szülésznővel, az sztem nagyon klappol.
Én csak egyet szeretnék: akárhogy is döntesz, találd meg a belső nyugalmadat.
Nekem ebben anno anyu sokat segített. Bár ő volt az, aki orvos lévén végig ellenezte az én alternatív-bigyó szléshez való hozzáállásomat és a klinika helyett a kórházban való szülésemet, amikor a végén látta, hogy mennyit tipródok- már-már a saját környezetemet is kiborítva - akkor ő mondta, hogy na akkor menjek már át a megyei kórházba, és őt már az se érdekli, ha ott, csak már fejeződjön be ez az állandó tipródás, meg jajongás a klinikás körülmények miatt. Nagyon sokat segített ezzl és megadta az utolsó lökést. Pont tőle nem vártam volna.

Rita! Nagyon édesek és szépek a gyerekeid! Ilyen szőke kisfiút nem is láttam már nagyon régen! És az első képen sztem hasonlítanak is!

Férfiak és ami hangulatváltozásunk- ááááááá

csajok! kakaóscsiga reci plííííz.

Nézd, Megymag, visszakotortam Neked, Dana írta le júni 29-én. Mikor már nagyon nyüstöltük. (Dana, hol vagy? Olyan jó lenne tudni, hogy vagytok!) És mikor még minden második hsz tőlem származott.
Idézet következik.

"A kakaós csiga:

kb 30 dkg liszt, csipet só, egy tojás, fél deci étolaj
3 dkg élesztőt egy bögre langyos, cukros (1 evőkanál cukor) tejben megfuttatunk (mikor feljön a tetejére és olyan habosan néz ki, akkor jó)
Ezt beleöntjük a lisztbe és összegyúrjuk. Akkor jó a kelttészta, ha sima a felülete és elválik a kezünktől meg az edény falától is. Mikor olyan szép kis golyóvá összeáll. (Nem kell órákig dagasztani, 10 perc alatt eléri ezt az állapotot) Ha túl lágynak érzed mehet bele még kis liszt, ha túl kemény akkor még az elején felvesz tejet is, vagy még kis olajat. Kb fél óra kell, hogy keljen.
Ha megkelt kinyújtjuk olyan fél centisre. Megkenjük olvasztott margarinnal és azt megszórjuk jó bőven cukros kakaóval. Én kb 5 evőkanál rendes kakaóport keverek el olyan 4-5 evőkanálnyi porcukorral. De ez izlés dolga ki mennyire édesszájú.
A kakaóval meghintett tésztát feltekerjük mint a bejglit, jó szorosan.
Ezt egy jó éles késsel másfél centis vastag szeletekre vágjuk, amiket kivajazott sütőlapra egymástól 1-2 centis távolságra rakunk, ahogy épp kifér. Kb 160 fokon szoktam sütni olyan 30 percig kb. Ennek a felénél locsolom meg egy bögre tejjel. Ettől puhább marad, nem lesz száraz. "

Tyűazanyja, én is fogok sütni végre...

Sziasztok!
Nem fogok tudni sokat írni, sem érdemben hozzászólni a beszélgetéshez. Sajnos még mindig nincs internetünk, még anyuéknál lakunk, úgyhogy csak bejelentkezem, h még élek/élünk.
Üdv azoknak is, akik azóta csatlakoztak, h én "eltűntem", később majd remélem megismerkedünk.
Zsolka, látom még mindig viszed a bandát, ami nagyon-nagyon jó!!!!

Üdv mindenkinek: Viki

Sziasztok!

Pár kép rólunk ha még emlékeztek ránk dorka 2 hónaposan Lányaim

Sziasztok!
Van egy villámgyors, finom receptem, imádják a gyerkőcök!
"Agglegény palacsintája"
Sűrű palacsintatésztát készítek, belereszelek almát. Serpenyőbe kevés olajat forrósítok, kis lapos halmokat merek (1 pal. sütőhöz kb 3-at). Mindkét oldalát kb. 1 percig sütöm. Szalvétával leitatom az olajat, utána fahéjas porcukorral megszórom!
Jó étvágyat!!!

hali!
Köszi Zsolka! Nekem fogalmam se lett volna, hogy mikori hsz-ek között keressem. Biztos sok idődet elvette, rendi vagy. Tegnap este még gyors meg is sütöttem, vendégeink jöttek, zsugáztunk, nagy sikere volt, majd az összes elfogyott. Persze könnyen voltam tegnap, nagyobb csemetém nagyizik, duplán, ugyanis tegnap elvonatoztak anyummal a másik nagyszülőkhöz. Ma meg henyélek - merthogy egy baba -áááá de könnyű is így. Látom Koloson, hogy mennyire élvezi a helyzetet, több figyelem jut rá, sokkal nyugodtabb (én is bevallom nektek ) folyton vigyorog - szóval ez most jól jött. Persze nem sokáig tart ez a nyugalom- ma már jönnek haza - máskor ilyenkor már tűkön ülök, de nektek bevallom, ma valahogy még húznám picit az időt.. szégyen és gyalázat de akkor is. A kétnapos három nagyszülős hátulsónyalás miatt pedig a holnaptól egyenesen rosszul vagyok.

betti, jó, hogy jelentkeztél! Mi van veletek?

És Rétes, te is! Kitartást az átmeneti időszakhoz, gondolom kicsit már eleged van, várunk vissza nagyon!

Rita, Betti, nagyon édesek a gyerekek!!


Viki, de jó hogy te is újra itt!!!

Enikő, a hangulatingadozás ilyenkor teljesen természetes. utolsó hetek nyűgjei, emberem is elismerte anno. bár van hogy korábban is bőgtem már idióta reklámokon, most is
én azon akadok ki, estére mennyire nincs már türelmem a nagylányhoz sokszor. pedig mostanában az a rendszer, hogy 1,5-2 órát durmolunk együtt kora délután, de akkor is... és még hol van a vége...

akinek még nincs meg, a bookline.hu-n most akciós az Ina May-könyv!!
Enikő, neked kiemelten ajánlom, olyan jó olvasni benne a császár utáni szülésekről!! meg főleg az ottani statisztitkákról, hogy nem volt hegszétválás, csak 2 anyukát vittek kórházba műtétre gyanú miatt, de ott sem volt mégsem, és rendben ment minden!!!

ez a reszelt almás palacsinta nagyon finom, én már csináltam párszor

Sziasztok!

borgmama! Kb. egy hete megrendeltem tőlük, de valószínű nincs raktáron, mert még mindig semmi!

Betti! Édesek a lányok!

Sziasztok!

Mozgalmas hétvégénk volt, Nektek is? Olyan jó, hogy nem haltunk ki most szombat-vasárnapra sem.

Viki: hű de hiányoltunk! Világos, hogy ilyen átmeneti állapotban nem könnyű létezni, netezni meg pláne, de ne aggódj: tartjuk a frontot, és várunk vissza nagyon! Sok erőt a pakolászáshoz, kétlakisághoz, s minden egyéb rémséghez. Egyébként csak látszat, hogy én vinnék itt bármit, bár még mindig sokat írok egyszerre , de csudára pörögnek a lányok, visz itt mindenki mindenkit!

Megymag, minden szavadat értem, nem kell itt a lelkifurdalás, egyszerűen jó néha kiszabadulni a mókuskerékből - és hát pillanatnyilag a mínusz egy gyerek is üdítő változatosság. Kolosnak sem tesz rosszat az ilyesmi, egyébként Ábelnek sem, persze ha olyan szeretett személyekkel van, mint a nagyszülei.
Az mit jelent, hogy "háromnagyszülős hátulsónyalás"?
És tényleg puha és csokis lett a csiga? Sikerült?
És mit kártyáztatok? Legalább elmesélve élvezzem...

Borgmama (nnna, most majdnem kimondtam... ), én is ezt csináltam már félidő után!!! Délutáni alvás nélkül ki sem bírtam volna egy napot sem, asszem. Életmentő volt. És tényleg költöztök, hát ez remek! Megvan már a hely? Vagy albi első körben? Budapest vagy egyéb? És örülsz neki vagy nyűg inkább?

Tünde: végigmazsoláztam egybe mindkét szüléstörténetedet, többször is - hát minden elismerésem. Hogy ilyen tudatosan látod, hogy talpon vagy és előre nézel, tervezel, harmadik gyermeket, jobb folytatást... komolyan erőt ad! És abszolút együttéreztem Veled mindkét történet kapcsán, még ha nem is éltem át ilyen szomorú dolgokat.
Azt már felfedeztem magam is, hogy egyszerűen a mások elmondásai alapján igen nehezen bemérhető egy-egy orvos milyensége, megbízhatósága. Legfeljebb akkor, ha krízis-helyzetről szólnak a történetek. Mert egyébként kábé mit sem számít, hogy mennyire volt "kedves", "mosolygós", akármilyen. Ha nem volt gond, amiben ott kellett lennie, talpon, a betege mellett, még mindig kedvesen-mosolygósan, de még inkább korrekten és megbízhatóan, szakmailag felkészülten, akkor nincs mit osztályozni. A nehéz szituációk mutatják, hogy mit tud egy orvos. Jó pénzért, sima ügyek mellett kedvesen ácsorogni (szinte) mindegyik tud. Szomorú, hogy kemény a tanulópénz, míg jót talál az ember!

Na megyek, vacsi és fürcsi közt toporgunk a kisvonat vágányain, pedig ma nagy havazós-hegymászós programot csináltunk, s este még főztünk is, a fiam meg én (tócsnit ubisalival, hmmm... az is kis kupacolós-sütögetős, és hűűűdefinom!), szóval épp ideje eltenni magunkat. De húzzuk az időt, Andris, a vonatja, a gépem meg én

Sziasztok!
Rég jelentkeztem...
Köszi borgmama, már meg is rendeltem a könyvet!!!
Amúgy a hegszétválás miatti aggodalmakkal kapcsolatban: a dokim pont a héten beszélt erről, azt mondta, az ő "praxisában" mindig szólt a szülő mama, mikor hegszétválás volt indulóban. Állítólag lehet érezni a különbséget, arra kell figyelni, ha valami nem úgy fáj mint addig, szünet nélkülien, hasogatóan, akkor szólni kell, hogy ez más és ez a gyanúd. Állítólag ilyenkor igazuk is volt és a műtétnél kiderült hogy épp időben szóltak...
Ez engem eléggé megnyugtat ebben a témában (bár nem ez a fő aggályom...), szerintetek? Tényleg biztos érzi az ember (lánya), pláne ha jóban van magával és bízik az érzéseiben;)
Amúgy kivel találkozom jövő vasárnap a császár műhelyen??? Jajj, már nagggyon várom...
Jó éjt mindenkinek!

Sziasztok!

Almival vajon mi lehet? Várom, h jelentkezzél! Egyik barátnőm erre a hétvégére várja, de még nem kaptam üzenetet. A harmadikat is otthon szüli, de már a férje nélkül... szomorú. Drukkolok Nekik, hogy végig tudja így csinálni.

Betti! Jó hogy jelentkeztél, néha írhatnál magatokról, hogy gyűritek a kétgyerekes létet!
Rétes, Téged is hiányoltalak már!!
És a többiek is írhatnának, akik már rég jártak erre

Megymag! Én is megcsinálom a csigákat, köszi hogy Zsolkával felevenítettétek a receptet. Te hiányoltad, Zsolka megkereste - jó páros vagytok
Remélem a háromnagyszülős kényeztetés után bírsz majd Ábellel:) De jó lenne ha Bálintot is elvinnék egy picit, én egy napnak is nagyon örülnék.

Zsolka!
Hol kirándultatok? Minket a hideg és a hóesés kicsit váratlanul ért, Bálintnak még nincs kiscsizmája, meg egy kicsit taknyosak is még, úgyhogy mi bentről csodáltuk a szép időt.
VISZONT tegnap házassági évfordulót ünnepeltünk, és törökfürdőztünk egyet a Rudasban. Ejha de jól esett. Ma is mentem volna

Lányok!
Ovitémában ki érintett? Lehetne erről kicsit csevegni, mi teljesen benne vagyunk a témában Itt a köryéken piszok nehéz bekerülni a jó ovikba. Felmértem a terepet, és le is tettem arról, hogy háromévesen felvegyék Bálintot úgy, hogy én itthon vagyok Villővel...röhej. Ti hogy álltok a témával?

Sziasztok!
Zsolka!
Köszönöm, hogy időt szántál rám! Jó érzéssel töltött el, hogy így ismeretlenül is együtt éreztél velem!

A többieknek is köszönöm,hogy elolvastátok! Igazán jólesett kiírni magamból a sok rosszat, dühöt, szomorúságot, stb.
Mostanság sajnos nem jellemző, hogy valaki is kíváncsi legyen a másik problémáira, hiszen abból mindenkinek akad bőven! Ahogy leírtam a két történetemet, különös nyugalmat éreztem. Lehet, hogy ez már "út a gyógyulás felé?" Én ezt így együtt még soha nem mondtam el senkinek!!!!!!

Ezidáig igazából nem is foglalkoztam az elmúlt rossz emlékekkel, de ahogy közeledik a szülés, kezdenek megint előjönni. Igazából nincs is nagyon időm előre stresszelni magam, a két kicsi minden időmet elvesz, és nyakig vagyok a tanulnivalókkal!

A második szülés előtt én is olvastam Ina May könyvét, hiszen készültem a sima szülésre, sőt még a Bába válaszolt (nem tudom az íróját) is elolvastam. Dúlám is volt, de aztán mégsem hívtam, mikor eljött az idő, nem éreztem magamhoz elég közel.
Néha kicsit elfog a félelem a közeledő szülés miatt, ekkkor próbálom magam megnyugtatni, hogy "úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell"!

Kislilla!
Nagyon várom már én is a jövő vasárnapot!!!!!!!!

Jó éjt mindenkinek!

Sziasztok!

Csak most tudtam írni...inkább olvasóban voltam....

Tünde!

Igazán megtisztelő, hogy bizalmadba fogadtál bennünket! És ez a többiekre is igaz! Jó kis csapat ez! Én is nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk legbensőbb érzéseidet! Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz emlékek gyötörnek!
Imádkozom érted, hogy segítsen meg Isten! És a többiekért is, hogy legyen mindnyájatokkal, most elsősorban a várandósokkal, akik nagy dolog előtt állnak!
Örülök, hogy megkönnyebbültél! Nekem is sokszor segít, ha kiírom magamból a fájdalmaimat, gondolataimat...
Igazad van, a mai világban keveseket érdekel a másik nyűgje, baja. Én sok szerencsétlen sorsú embert hallgatok meg, kegyetlen helyzetekkel...de sok örömöt is megosztanak velem.

Természetes a hangulatváltozás, én is sokszor a párom agyára mentem! Amikor vitatkoztunk, akkor ő számtalanszor azt mondta: ezt nem is te mondod, hanem a hormonok!

Rita!
Ovis témában én nem tudok sajna segíteni...de már előre félek tőle!Jók a kicsik képei, nagyon cukik! Betti, a te képeid is arik!

Megymag, Zsolka, Tünde!
Köszi a recepteket! Én vevő lennék minél többre, sajnos szeretek enni...

Lilla, Tünde!
ÚÚÚÚGY elmennék veletek a tanfolyamraaaaa!!!! De sajnos lehetetlen, hogy aznap elszabaduljak.....majd remélem legközelebb!

Enikő!
mi van a következő időponttal? Mi a helyzet azóta? HA leírtad és figyelmetlen voltam, bocsi..
Most ennyi, gyerkőc sír, ezért mennem kell!

üdv
borakata

Kukk,

kávészünet .

Tünde: igen, így működik ez. Azok értik meg az embert, akik átéltek hasonlót. Ha visszolvasgattál, láthattad: szinte mind úgy kerültünk ide, hogy fájdalmasan elegünk volt abból, hogy mások tiszta jószándékból nem akarják meghallani, mi fáj nekünk.
Többen is leírtuk, de hadd beszéljek csak a magam nevében: óvatoskán kezdtem, és üdítő volt egyre több hozzászólásból érezni, hogy mennyire egyféléktől gyötrődünk, így aztán én is egyre többet leírtam, s egyben meg is fogalmaztam magamnak. Aki nem élte át ugyenezt - esetleg kis variációval -, az mindig csak odáig jut el, hogy "de végülis milyen jó, hogy nem lett nagyobb baj, neeeem???" És erre akkor már csak azt lehet mondani, hogy de, persze... és menni tovább, elharapva a mondat másik felét.
És én abban is nagyon hiszek, hogy rettentő sokat számít, ha az ember végre megfogalmazgatja magának, esetleg valaki másnak is, hogy mi bántja. És hogy mit szeretne, mire vágyik úgy igazán. És ha már megvan, akkor lehet abból is lejjebb adni, elengedni, nem "bármi áron" akarni. Mert azért felnőttek vagyunk.
Szóval hajrá, írd csak, ami kifér, itt a legjobb helyen van - érdekes módon még a többieknek is segítesz vele.

Rita, ovi: hát én nagy dilemmában vagyok! Itt nálunk nem olyan drámai a helyzet férőhelyekkel, de mi meg ugye költöznénk. Azt remélem, hogy kiderül tavaszra, hogy hogy állunk - de nagyon rossz érzésem lesz mindenképp, ha az után megyünk el innen,hogy Andriskám bekerült egy csoportba. Abban sem vagyok egész biztos, hogy jó lenne-e neki ősztől az ovi. Nagyon gyerekbarát, de egyben irtó mamás is. Egyelőre a nagymamás napok végén is látom, hogy "kifullad", vagyis baromira élvezi, de már nagyon hiánya is lesz estére belőlünk. Pedig azok a hőn szeretett nagyszülei, ráadásul hetente mondjuk egyszer, nem minden nap... Tudom, majdnem egy év van még, és az ebben a korban hihetetlenül nagy idő. De dönteni már tavasszal kell... és én tök bizonytalan vagyok. Az is tuti, hogy nagy lesz a családi nyomás - kb. hülyének néznének, ha nem adnám Andrist 3 évesen, mikor mehetne. Na erre mondjuk jók lesznek a racionális költözős érvek
Bálint már menne? Te már adnád? Mondjuk az se semmi téma, hogy nem veszik fel a gyereket, ha otthon vagy a kicsivel! Nem lepődtem meg, mert ezer helyről hallottam már, de azért gáz!
Kirándulni a Hármashatárhegyen voltunk. Igazából kevés volt a tényleges séta, mert épp úgy fújt a szél, hogy majd megfagytunk, úgyhogy bemenekültünk ebédelni bablevest. Mire végeztünk, Ilka nagyon elfáradt, Andris viszont élvezte, hogy elállt a szél meg a hó, és lehet ropogni a friss fehérben. Sajnos már menni kellett, pedig ő lelkes volt: "Még jopogni akajok papával!" Majd megyünk máskor is.

Megymag: kérek korrepetálást csigából. Ma sütöttem én is, annyira kedvet kaptam De: nekem 30 dkg liszttől még szinte folyós volt, úgy 50 lehetett a vége, ami belement. (Igaz, a kenyérsütőgéppel dagasztottam, nem kézzel.) Aztán: fél óra sütés után még hófehérkék voltak a csigabigák, úgy 50 perc után saccoltam úgy, hogy most már jó. (Igaz, nekem sima villanysütőm van, nem légkeveréses vagy ilyesmi, és nincsenek fokok megjelölve rajta, ezért mindig csak tippelek, hogy épp hányon sütöm... de olyan 5-6os közt nyomtam.) És végül: esze ágában nem volt nekem kereken, szorosan maradni a göngyölegnek, ellapult mint a fene. A végén, a tepsiben kellett a csigákat egyenként formára pofozni - ezt mondjuk nem tekintem durva hibának, mert nem volt nagy gond, a végeredmény meg remek, csak legközelebb kicsit több só megy a tésztába is kicsit több cukor a kakaóba. Na, kérek diagnózisokat és javaslatot a terápiára! Neked is így ment, vagy én csináltam valamit furcsán?

Hú, nekem nem aktuális, de nagyon kiváncsi vagyok "elméletben"? hogy milyen lesz a császáros műhely! Feltétlenül meséljetek majd, Lilla és Tünde!

Kata, Te dolgozol, hogy ennyi nehéz sors megtalál, vagy "magánemberként" gyűjtesz magad köré sok embert, akik rád támaszkodnak?

Csajok, ülök itt a számon, de nehezen bírom: Almi már babázik!!! Pár napja írtam neki, hogy emlegettük és gondoltunk rá, és válaszolt, hogy nemrég (talán csütörtökön?) engedték őket haza, és jól is vannak. Kértem engedélyt ezt elújságolni, azzal, hogy a részleteket majd ő elmeséli, de még nem válaszolt - úgyhogy csak remélem, hogy ennyit szabad volt elkotyognom, minden mást meg meghagyok neki. Pedig tudok ám többet is, hehe... irigykedjetek csak!