andi, felejtsd el a sunyimódot! mi kíváncsiak vafyunk rád!!! én is most kezdek egy kicsit befordulni, de küzdök ellene...
vicces, hogy már nem először írta azt valaki a szoktatni helyett hogy szoptatni...
csak nem szoptatós anyukák vagyunk?
babu, gratula szabifiúnak!
anyjuk, a ruhákat majd csak holnap viszem, mert van még amit tegnap mostam ki és mára nem száradt meg.valaki amúgy küldje már el priviben hogy hova kell menni...
képzeljétek, tegnap este fürdetés előtt Eliot feküdt a pelenkázóján és hangosan nevetett az apjának. aztán nekem is. annyira édes volt. csak felvenni nem sikerült, de majdnem megzabáltam.
Ma meg lesz öt órám, már előre utálom...
és a fejésből is elegem van. tudom hogy eliotnak kell, de már nagyon nehezen tudom magam rávenni...
még az a szerencse hogy ilyen hozzáállással is van elég... ez tényleg nem az én ügyességem, hanem adottság és tudom hogy meg kéne becsülni...
és csomót gondolkozom azon, hogy ha a következő gyerek megszületik, reméljük egészségesen, akkor nem lesz-e más a kötődés azzal, hogy fogom tudni szoptatni? Nem tudom, hogy hogy fogom tudni őket egyformán szeretni. Lehet, hogy eliotot jobban fogom azért mert ő az első és annyit kell vele, érte küzdeni, de lehet, hogy a következőt fogom jobban, mert 'tökéletes' lesz? Bocsi hogy hülyeségeken filózok, de kicsit iejesztő a dolog...
na most eldugulok és folytatom a fejést...