Kiemelt témák

Almi!
Én azt gondolom nagyon jó dokid van, mert faros szülést csak az a doki mer bevállalni, amelyiknek ebben gyakorlata van.
Mind a babának, mind neked jobb ha a szülés természetesen indul és kapsz lehetőséget a vajúdásra.
És szerintem még éppen időben vagy, hogy felküszülj egy esetleges császárra is.
Most a legfontosabb mindkettőtök egészsége! Szerintem a dokid tudja a dolgát és csak akkor lesz császár, ha tényleg szükséges. Viszont a császár gondolatával meg kell barátkoznod! Közülünk sokaknak nem is maga a vágás, vagy az utána következő felépülés volt annyira negatív, hanem az a tény, hogy nem adták meg a lehetőséget a természetes szülésre, illetve, hogy nem kaptunk segítséget a baba ellátásában. Az első nálad gondolom ki van zárva, a másodikra meg tudsz még készülni.
Nem tudom melyik korházba szülsz, azt kérdezd meg, hogy mennyi segítséget kapsz a gyerek ellátásában, ill. ha nincs segítség van-e rá lehetőség, hogy császár esetén a férjed, vagy valaki, akit te szeretnél bent legyen veled és segítsen.
Én örülök, hogy idetaláltál (szerintem még időben) és bármi gondod, aggodalmad van nyugodtan írd le, amiben mi tudunk segítünk.

Hello Mindenki!

Phű, ez egy kutya fárasztó nap volt - bár nem a legrosszabb fajtából, csak mozgalmas. Azt azért átéltem újra, hogy akinek nincs gyereke, egészen másképp veszi a gyerekekkel kapcsolatos helyzeteket, mondjuk egy vendégségben. Szomorú lettem kicsit, hogy olyannal, akit nagyon szeretek, félreértjük egymást ilyesmi miatt.

Almi, üdv itt! Nagyon fontosakat írsz és kérdezel, és sosem késő - hiszen még előtte vagy. Senki meg nem mondja, mi az a "tökéletesen felkészültem", és a kevésbé örömteli dolgokra nem lehet úgy felkészülni, hogy ne maradjon az emberben vágy, előre is és utólag is, hogy bár másképp történt volna... ez van. Bizonyos dolgokat nem lehet szeretni, csak elfogadni.
Nekem a császárban az volt a nehéz utólag, hogy kezdtem azt gondolni, hogy nem lett volna muszáj így történnie. Hogy belesodortak, illetve én is magamat, mert nem tudtam, mi vár rám. Amíg azt gondoltam, hogy így kellett lennie, sőt: "még jó, hogy így történt", addig nem bántam. Csak a körülményeket, amiket hozott, de azokat az első perctől, mélységesen (engem altattak, mert sürgősségi volt, így déli műtét után délután kétszer láttam röviden a babámat, és csak másnap reggel-délelőtt kaptam meg).
Szóval a felkészülés részemről kétirányú volt egy lehetséges második császár tekintetében. 1.: megbeszélni, kipuhatolni, megszervezni, hogy hogyan tudom gyorsan megkapni a babámat akkor is, ha műtöttek (kiderült, hogy nem probléma, ha nem altatnak, ha meg altatnak, akkor is kihozzák, ha van mellettem, aki segít - minden esetre bekészítettem némi pénzt motiválónak, bevallom). És számomra ez volt a fontosabb. 2. Ráhangolódni a végére, hogy mindent megtettem, amit lehetett egy sima szülés érdekében, de vannak helyzetek, amikben muszáj császározni, és kész. És most már így vagy úgy, de hamarosan itt lesz velem a kislányom, mindegy, mi történik addig. Furcsa, de így volt: a végére, a legeslegvégére tényleg úgy tudtam érezni, hogy bárhogy lehet...

Több olyan történetről tudok, amikor ezer módon próbálták a babát fordulásra bírni, de hiába - és a császár során derült csak ki, hogy valószínűleg komoly baj lett volna, ha véletlenül sikerül - mert pl. volt egy hurok a köldökzsinóron, ami megszorult volna. Mindennek megvan az oka. Első babát farral szülni tényleg kockázatos. Talán ő nagyon közel akar lenni a szívedhez még mindig. Meséld el neki (akár többször, sokszor), hogy most már lassan el kell válnotok, nem azért, mert nem szereted, hanem mert csak kinn lesz neki elég hely fejlődni, és ti ketten nem maradhattok egyben - viszont így végre meg fogod tudni ölelgetni őt. Hm? Talán ha "megérti", meg is tud fordulni, ha nincs fizikai akadálya.

Egyébként én nemigen szenvedtem a császár után, egyedül az első fölkelés volt gyászos, utána úgy szaladgáltam, hogy mindenki csak nézte... na jó, ha nem nevettettek Pl. most a sima után a méhösszehúzódások kutyául fájtak pár napig, be is vettem gyógyszert. A császáros seb miatt egyszer sem kellett, miután kiengedtek az őrzőből, ahol első este az infúzióban még volt fájdalomcsillapító. Szóval magától a műtéttől nem kell félni, kibírható élmény.

Nna, kifulladtam. Megyek aludni, ha hagynak...

Almi!
Üdv itt! Jó, hogy jöttél, sosem késő! Remélem még olvasol minket! Én is arra bíztatnálak, amire Zsolka: beszélgetni a babával, megosztani vele és ezáltal magaddal a legtitkosabb félelmeidet. Itt én sokszor vagyok a lelkizős megymag. Most is azt mondom, (a fizikai okokon kívül illetve mellett) mindennek van lelki oka is. Vajon miért, nem fordul be a babád? Félsz valamitől? Szorongsz a természetes szüléstől? Nagyon sok olyan eset van, hogy az anya az érzéseivel, aggodalmaival szinte megköti a gyermeket. Biológiailag pedig utolsó pillanatig van esély, hogy megforduljon. A gyógytornász hölgy, akihez mindkét gyerekkel jártam/járok baba-mama tornára és aki napi kapcsolatban van az ottani összes orvossal, sokszor mesélte, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a faros baba a szülőágyon fordult be!!!

A közelmúltban panaszkodtam épp itt a fórumon, hogy egy barátnőm babája a 38. héten a legrosszabb haránt pózban volt, keresztben, volt olyan bunkó uhos doki aki kapásból azt mondta neki- áá ez császár, mindenki azt mondta, a harántból szinte már nincs esély, hogy beforduljon. Elbeszélgettem vele telefonon kicsit. Azt mondta, hogy ő nem hisz az ilyen lelki okokban. Aztán ahogy tovább beszélgettünk kiderült, hogy rossz érzés neki, hogy a párja nincs itthon, külföldön dolgozik és bár úgy tervezik, hogy együtt szülnek, aggódik, hogy hazaér-e addigra, mi van, ha előbb indul meg a szülés. (Magyarul ő maga sugallta a gyermekének azt, hogy még ne induljon el) Meg is beszéltük, hogy ha a párja hazaér, biztosan megnyugszik. Mondtam is neki, hogy ha a babát nem akadályozza más, akkor biztosan be fog fordulni oda, ahova kell neki. És így is lett. Megérkezett a férj és 2 napon belül a baba koponyavégűbe fordult! Egy olyan harántból (haránt II) ahonnan szinte lehetetlen.
Ehhez képest a te esélyeid jóval jobbak, hiszen farfekvésből sokkal könyebb a babáknak lefordulni!

Arra bíztatlak, hogy töprengj el egy kicsit és tudod, a félelmeket nem elnyomni, hárítani kell, hanem beismerni, felismerni, megfogalmazni és elengedni. Mindenki fél valamilyen szinten valamikor a terhesség folyamán az első és többedik szüléstől is. Aki nem ismeri be, az nem őszinte ... szerintem legalábbis.

Az mindenképpen megnyugattó, hogy az orvosod, azt mondja, meg lehet próbálni akár farosan is, ez jó jel és ha ezt mondja, sztem még ő sem zárja ki, hogy mégis befordul!

Sok sikert, elmélkedést, megnyugvást, szeretetteljes légkört és őszinte segítőt kívánok neked!!!!

Virág, sajnos a kiindulási súlyom sok, meg azzal együtt sok a 2,5 kiló, hogy kijött az aranyerem (utóbbi szerencsére múlóban, hála a spertinek). egyébként nem érdekelne ennyi többlet

Almi, a többiek is írták, hogy meg is fordulhat még. a barátnőmnek a 4600 (!!) grammos, 60 centis babája a 41. héten, műtét előtti nap fordult be. igaz úgy sem akart kijönni, így végül mégis császár lett, de nem emiatt, pedig lehetetlennek tartottam.

Meggymag,akartam is már a barátnődet kérdezni. meg is született a kicsi közben?

Sziasztok!
Hogy miért váltottam dokit? Először azért, mert a 6 hetes kontrollon a régi közölte, hogy akkor mostantól fogva csak császárral szülhetek... Kicsit mellbe vágott akkor, azt histtem ilyen direktbe ezt azért senki sem mondja már manapság... Aztán később hallottam, hogy a doki a Honvédból az összevonások után a Jánosba került, és ott már lehetséges a vbac... hmmm... ebből arra következtetk, hogy sok esetben nem is a doki dönt efelől saját szakmai meggyőződésből, hanem kénytelen az adott kórház irányelveit/szokásrendjét követni Szóval most már elvileg vállalná, de persze ettől még tapasztalata vbac téren ugye nincs, márpedig az - az én esetemben talán különösen - fontos. Szóval ezért. A mostani dokimnak nyilván nagyobb ezen a téren (is) a tapasztalata, a kórház is maximálisan támogató és ugyanez a szülésznőválasztásnál is nagyon fontos szempont volt, hátha tényleg csak egy hajszálon múlik majd, és akkor jól jön, ha nem csak tankönyvből olvastak a tennivalókról...

Császár-műhelyre végül jelentkeztem, november 30-án lesz!!! Valaki még???

Mamacsibe, de jó! akkor tudunk majd tapasztalatcserélni, izgi lesz a vége felé!!! Én most 18-án megyek legközelebb a dokinkhoz, ezek szerint elég messze elkerüljük egymást... Te végül kit választottál sznőnek?

Almi, tőlem is drukk-drukk! A többiek minden okosat leírtak már...bízz magatokban!!!

Sziasztok!

Látom újak i jöttek, üdv közöttünk, jó helyre tévedtél

Akkor csak sorban válaszolok, ahogy írtatok nekem

Meggymag!
Azt mondják, hoyg a pozitív hozzáállás sokat segít. Foglalkoztam ilyesmi irodalommal annó. Nos mi lenne, ha inkábba kiborulás helyett ezt választanád:
"Nagyon jól esett, hogy itthon maradtál ma velem, és együt lehettünk"
"Olyan boldog vagyok, hogy elmehettem a tornára, nagyon jól éreztem magamat hála neked "
A gyerekeknél is szoktam ezt alkalmazni.


Szia Kislilla!
Szerettem volna én is elmenni egy ilyen feldolgozó csoportra, de mostanában asszem csak Pécsett volt. Most meg már nem sok időm lesz rá
Sok sikert kívánok a természetes szüléshez, itt a lányok biztosan segítenek majd.


Enikő!
Igen, beleestem én is ebbe, a dokim ezzel izélt, hoyg most bulizik, most ne, most vidéken lesz, most ne, de Karácsonykor ne, aztán mrá alig volt pár nap, amin alkalmas lettem volna. Asszem ekkor kellett volna otthagyni, mert aztán aznap semmi bizalmam nem volt benne.... de ez már a múlt. Csaka zért írom, hogy friss babavárók ne essenek ebbe a hibába.
Hogy vagy azóta szurkálás ügyben?

Borakata!
Örülök, hoyg jól sikerült a kiruccanás. remélem Hunor azóta megnyugodott. ilyenkor meg szoktam nagyon-nagyon vígasztalni a lányt. Egyébként furcsa, hoyg nekem Angi ilyen szeleburdi, minden nap történik vele valami, és jön, hogy "bibisem", és oda puszit kell adni. Nagyon tudom sajnálni szegénykét, de asszem ebből nem fog jó ideig kigyógyulni. MIndenesetre az is élvezet, amikor hozzámbújik és megvígasztalom. Egylébként nem szoktam modnani, hogy nincs baj, sok anyukától hallottam már. Megkérdezem tőle, hoyg hol fáj, hová adjak puszit, és vele szomorkodom. Valahogy annyira herótom van, amikor jönnek az ismik, hogy nincs semmi baj, meg nem történt semmi. Néha szoktam nekik mondani, hoyg akkor próbáld ki te, hogy mennyire fáj az. Na szóval sokszor kijön az anyatigris
A fejlődéstáblát nem felejtettem el, csak mostanában sok időt töltök az életem leszervezésével
Sebek: átnéztek rajtam, és a dokim ahhoz ídőzített, hogy mikor megy nyaralni. Igazából ez egy nagyon bonyi történet, megpróbálom majd megkeresni, és belinkelem, hoyg velem mi történt.


Otthonszülés: Nos az a véleményem, hoyg egészen meg vagyunk vezetve a témában. Mindenki azt hiszi, hoyg itt most a biztonság/nem biztonság téma van az előtérben.
Csak annyit írnék, hogy a kórházi szülés egyébként veszélyesebb ám, mint otthon, csak ezt kevesebben tudják. Az első, hoyg a kismamák általában az otthonszülésre teljesen más mentalitással és lelki háttérrel készülnek. Vizsgáltak egyébként etióp asszonyokat szülsi halálozási és komplikációs rátára, és azt találták, hogy maga a szülés majdnem 100%-ban komplikáció nélkül zajlik ám, gyorsan és egyszerűen.
Ami a kórházi szülésről kevesen tudnak, mert nincs a köztudatban: magas a fertőzésveszély. Ezeket általában nevesíteni is szokás, összefogalló néven nosokomiális fertőzésnek nevezik. Nem fejtemezt ki, a tankönyvek szerint elég komoly az ügy sajna, csak ezek a közlemények nem ismertek ismét. Ez azt jelenti, hogy a kórházakban évente elég sok nőnek kiveszik ezért a méhét, csecsemők halnak meg tőle. Ezek általában olyan ágensek, amivel egy természetes szülésben kevesebbet találkozunk. Továbbá, amit a héten olvastam: sok nőnek az oxitocynos gyorsítás miatt mméhszáj repedése lesz (baross utcai női klinkán gyakorlaton mindenkinek volt), normál szülésben ez alig fordul elő (orvosi beavatkozás nélkülire gondolok itt). A llegfrisebb közlemények szerint most az van, hogy nem is a HPV okozza a méhnyakrákot, hanem inkább ezeken a méhszáj sebeken alakul ki, még vizsgálják, hoyga HPV ebben milyen szerepet játszik.
Továbbá gyakori az ERB féle törtés, több, mint othhonszülésnél(közelíti a 0-t), ahol is a gyermek kulcscsointja törik el általában szülészeti beavatkozá következménya. Láttam ilyet, ne akarjátok megtudni. A teljesség igénye nélkül soroltam fel több szövődményt, asszem ez elég információ. 3-4 generációval ezelőtt ezek a szövődmények elő sem fordultak. Egyébként az újszülőtthalálozást Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem sikerült csökkenteni, és ebben benne van a Semmelweis ideje utáni csökkenés utáni statisztika, plusz ekkor még a nők java otthon illetve szülőotthonokban szült. tehát statisztikailag szinte semmi sem indokolja a kórházi szülést (nem pathológiás terhességről van szó). Van még egy, hogy a szülés megtörténte után valóságos kaparást végeznek a nők, ami az abortuszok szövődményi rátájához hasonlít, hiszen technikailag ugyanaz (láttam ezt is azt is). Ezek után visszakeveredünk ismét a meddőségipar témakörhöz.....
További szövődmények még: méhszájelőesés, méhsüllyedés. Ismét tuti jatt 15 év múlva az orvosnak.
Így az orvosok, mivel a pénzhez jutásuk így garantált, plusz sejtésem szerint van ennek egy másik vetülete is. Az állam így tudja felmérni, hogy ki kivel, hogyan született. Ezt úgy tudják fenntartani az orvosok, hoyg szinte minden terhességben találnak valami kivetnivalót, nem sorolom.
Volt egy gyakorlatvezetőm, akinek javasoltam, hogy írjunk már ebből egy tanulmányt, mivel ő már írt ilyen cikket. Szendi Gábornak hívják, széleslátokörű emberke, írt már ilyesmi cikket a "meddőségipar" címmel, gondoltam ennek az analógiájára lehetne még alkotnunk együtt. De sajna nem vállalta, mert mint mondta GÁ-ék már úttörők ebben.
Még akartam írni, amit kevesen tudtok, hogy annó GÁ a Baross utcai női klinikán akarta eszméit terjeszteni: beavatkozások nélküli szülés címen, és hogy ápolgassák a kismamák lelkét. Sajna nem jött be neki, mert ez a kórháznak egy nő esetében minimum 3 napos szülési tartózkodást jelentett volna(a baba világrajötte előtt), hacsak nem rohamos szülésről van szó, de ez ugye ritka, a másik, hogy ez a császárok arányát is nagyban lecsökentette volna, ami a közintézménynek hatalmas gázsicsökkentést jelentett volna. Egyébként kijelenthetjük, hogy a szülés maga csak kórházi bavatkozások keretében veszélyes üzem, egyébként a természet által kínált biztonságos szaporodási forma.


Zsolka!
majdnem sírtam azon, amit írtál, annyira érzed, hoyg mi zajlik bennem
Abszolút tuti, amit írsz. Azt hittem, hoyg meg tudok bírkózni vele, de nem igazán megy, meg jól bele is köpött a levesembe. Sokszor jut eszembe, hoyg most már a második babát várnám, erre mostanában csak az álláskeresés jut sajna
Tudod most már asszem én sem vállalnám be, de annó nagy győzködésre megtettem, hát ez van.......
Tul. képpen az a baj, yhog nem igazán találok olyan személyt akvel ezt meg lehetne beszélni. Ha elmondom vagy magukkal folytatják, vagy kioktatnak, hoyg mit kellene tennem, de hát ahogy cserben hagytak annó, úgy van most is.

Csandy!
((((Őszintén szólva én scak egyet nem értek, és ezt nagyon-nagyon zárójelben és kis betűkkel halkan írom: feldobsz egy fél mondatot, amire mindenki ráharap, majd....."ezzel zárjuk is le"))))))
Bocsi, bocsi, bocsi, de nekem ez nagyon bántó.........
Egyébként jól írta Kata, it tnem útálunk senkit sem, legalábbis én nem.


Mamacsibe!
Igen, ez nekem is furcsa, és a példa nagyon jó, amit leírtál, tetszik.
Egyébként amit nem értek, hogy a szülők, akik végülis kórházban kötnek ki, miért árulják el, hoyg otthonszülésnek indult? Tudod és 45 perc alatt, egy autóban jöttem világra, és nem történt semmi, kicsit hülye lettem, ennyi, de gondolom ez sem az oxigén hiánynak köszönhető Kihívjáka mentőt és kalap..... az meg ellátja, ők meg azt mondják, hoyg hívták, amint éreztek valamit. Nos?


Zsolka!

Általában én si word-be íroim, vagy elküldés előtt az egészet kijelölöm és ctrl-V, hyog meglegyen a memóban.
Anyukámnak több gyermeke is meghalt kórházi körülmények között, most nem írok semmit konkrétat, de orvos is hibázott meg nem is, garancia nincs....
Viszont elég jól túlélte, el is mesélte részletesen, illetve nagyon vártak engem, és sokáig próbálkoztak. ű
Mesélsz az adventi naptárról? Azt szeretnék én is csinálni. Vagy a zsebes lesz, vagy a sok zokni egy zsinóron. Fényképeid vannak, vagy valami ötlet hozzájuk? Amit eddig találtam, anem volt túl jó.

Ritmit!
Vasútfejlesztés nálunk is lesz, eddig csak vonat van, de járni nem tud min. A TESCO-s nagyon tetszik nekünk, meg egy állatos farmot szeretnék. Sokszor igénylik, hyog játsszunk velük, és valami olyan kellene, ami engem is érdekel
Nos én már trenírozom a lányokat, mondtam, hoyg Mikulás bácsi (nem télapó, attól felakad a szemem, sé a bölcsődébe is ezt írják ). A karácsony meg a Jézuskás, néhol az angyalka hozza. Asszem mindegy is, hogy mi hogyan, inkább a leghittség számít. Szerintem ez nagyon fontos a gyereknek, meg nekem is, a dugdosás, a titokban kitalálás, a férjjel az ágyban suttogva megbeszélés, hogy akkor mi is lesz karácsonyra. Már alig várom.

Immunerősítés: szedtem még gyerekkoromban Broncho-vaxomot, olyan mintha védőoltás lenne, a legtöbb felső légúti baci van benne kiszáírtva. Nekem bejött azóta nincs felső légúti tünetem, meg tüdőgyuszim és tüszős mandulagyuszim. Majdnem egy évig kell szedni, van csecsemő fomrája is, drága, de hosszabb távon gyógyszerügyileg megéri.


Almi!
Szia, jó, hoyg jöttél!
Szreintem sincs veszve semmi. GÁ-nak van valami trükkje a babafordításról.
Nekem mondjuk nem sikerült velük beszélni, mármint a lányokkal ,mert így, hoyg ikrek nem tudtam őket elképzelni. Asszem 1 babaával ez így másabb. Szerintem nézegesd a fényképét pl a 4D-set és próbálj meg vele beszélni, hoyg miért jó mindkettőtöknek a megfordulós variáció. Nagyon szurkolok.
Mag vana négykézlábas, vagy a zsblámpás módszer is, de biztosan van rá homeós bogyó is.

Puszi mindenkinke: Nárcó

Sziasztok!

Nem írtam az utóbbi napokban, csak olvastam a hsz-ket.

Kicsit gondolkodtam.

Narco: Hidd el, ki tudtam volna ugyan úgy fejteni az én álláspontomat is, az odavetett fél mondatról, csak pont ezt nem akartam, ami lett belőle. És hát úgy láttam, hogy nagyon egyedül maradtam, ami persze nem baj, csak így nem láttam értelmét, hogy leírjam, és vitatkozni se volt értelme.

Tényleg jó csapat vagytok, belecsöppentem, kicsit vitatkoztam , és azt hiszem el is köszönök.

Valahogy úgy érzem, hogy nem tartozom ide, bár a pár nap alapján talán nem is tartoztam ide soha.

Tudom, hogy néhányotokat megbántottam, nem volt szándékos, csak más véleményen vagyunk dolgokról, és lehet hogy ezt rosszul mondtam ki. (bár néha nekem is fájt, ahogy ezt a tudomásomra hoztátok).Mintha a marsról jönnék, és nem gondolkozna így még jó pár ember a földön, bár ez is nézőpont kérdése, mint minden.

Mindenkinek minden jót kívánok, nagyoknak, kicsiknek, parányiknak egyaránt.

További jó fórumozást Nektek!
Puszi

Kislilla, azt tudod hogy nagy uh-ra mikor kell menni? 32 hetesen ugye? jó lenne találkozni valamikor bár én sajnos tényleg már csak jövök-megyek pesten, nem vezetek.
a szülésznőm Molnár Gabriella lesz!

Nárcó drága. lehetne itt ölelős smiley küldenék neked!
nem is tudtam amiket leírtál a kórházról, bár nem lep meg...
mentősök: dehogy mondják meg! viszont részükről a rosszindulat már olyan fokú, hogy azzal is gusztustalanul bánnak, aki tényleg nem úgy indult neki, egész egyszerűen csak elszámolta, mikor kellene elindulni, az előző,elhúzódó szülése miatt. éppen most olvastam egy ilyen történetet
és teszik ezt úgy, hogy 40 perc alatt érnek ki 5 helyett... ami nem az ő hibájuk, de el lehet gondolkozni rajta :/ egy ismerősömhöz Egerben nem értek ki 20 perc alatt, pedig Egerbe Miskolcról oda lehet érni ennyi idő alatt ha van sziréna...(ismerem a környéket) gond nélkül meg is született a baba otthon, bár ők sem így tervezték.

Csandy, én sem utállak

Almi, a többiek nagyon okosan elmondták ám, a lelki háttér nagyban számít. sokszor erősen lebecsüljük, pedig nem vagyunk gépek.
talán az is segíthet, ha a baba ellátásával kapcsolatban segítséget kérsz, és a kórházi napokat is megpróbálod megtervezni valahogyan.
drukkolunk nagyon!

Lányok:
Óráról , órára megdöbbenek, hogy mennyire ellene vagytok mindennek, amit egészségügynek hívnak!!!!????

Gondolkodóba ejt, hogy jó e a topik címe, miért szültétek babáitokat abba a fertőbe, miért rohantok orvoshoz, ha 40 fokos láza van, miért hívtok mentőt, ha a nagymama leesett a lépcsőn, miért, miért, miért???? Tudom, hogy rossz az egészségügy helyzete, de sajnálom, ha ennyire lesújtó a véleményetek, nekem nincs olyan rossz tapasztalatom, vagy csak szerencsém van/volt. Nem tudom?

Nem akarok vitát szítani, most már tényleg eltűnök a süllyesztőbe , csak döbbenek, döbbenek, döbbenek.

Remélem senkinek nem lesz szüksége rájuk, vagy ha igen, csak hálásak lehetnek nekik, mint amilyen én vagyok!!!!!

Sziasztok

Csandy :O
Te nem olvasol figyelmesen! vagy ha igen, akkor elég szűklátókörű vagy, amit igen sajnálok
a hasonló gondolkodású emberek miatt nincs rendezve ez az egész helyzet ami van ma Magyarországon!

Sziasztok!

Hú de régen szóltam hozzá! Pedig olvaslak ám titeket

Köszönjük utólag is Zalán köszöntését! Igen, október 24én volt 1 éves.
Kistesóval elméletileg minden rendben, több mint 1 hónapja nem "láttam", jövőhéten megyek a 12. heti uh-ra.

Ina May Gaskin könyvét már kölcsönkértem magamnak, de még nem jutottam hozzá hogy elolvassam, de mindenképpen meg fogom tenni júniusig.

Üdv az újaknak! Én is az vagyok

Csandy: sajnálom hogy elköszönsz, de én is Mamacsibével értek egyet

Hűűűha, mi lett itt, lányok! Honnan szedtünk ennyi indulatot hirtelen? Tényleg mélyen ülnek a szomorúságaink, a kiszolgáltatottságból fakadó rossz élmények, de a bizalom iránti vágyunk, a "Jóba" vetett hit szükséglete is. Ez tulajdonképpen jó, muszáj érzelmekkel átélni tudni azt, amit a leglényegesebb kérdésekre vonatkozik az életünkben, nem?

Csandy, olvass vissza, eléggé megosztott a mezőny. Én is kórházpárti vagyok, le is írtam! De persze nem tartom tökéletesnek a kórházi körülményeket, csak még mindig azt tartom jobbnak a magam számára pillanatnyilag. Mint Te. És más is nyilatkozott hasonlóképpen. És a többiek sem orvosellenesek azért, viszont élesebben látják a visszásságokat, drasztikusabban elhatárolódnának tőle, ha tehetnék. Részben bennfentesként, és az mindig más, mindig keményebb!!! És mivel kiszolgáltatottak vagyunk egy kényszerhelyzetben (lássuk be: ma nálunk nincs reális, megnyugtató alternatíva, igazi választási lehetőség, legalábbis szülés témában), még jobban dühíti és feszíti őket ez az egész. Aki rosszabb élményeket kapott, azt százszor jobban, ez érthető is.
Ez egy ilyen fórum na. Nem érthetünk mindenben egyet. Nehogy elmenj, egy élmény, ahogy a gyerekeidről írsz, nekem is kell a "hasonlókorúak" támogatása a gyerekneveléshez, nehogy egyedül kaparjam már a falat...

Csibém, csak finoman! Téged is mélyen érint a téma, ez nyilvánvaló, és tök jó, hogy elkötelezett vagy a dolgok javítása ügyében. Ehhez a viták meg a rossz élmények megfogalmazása is hozzá tartoznak. De az is rossz élmény lehet, hogy az ember maradék bizalmát is leépíti a sok kritika - márpedig erre a morzsányira azért óriási szükség van olykor, ha az ember rászorul a segítségre. Igen, sok korrupt és csak az önös érdekét szem előtt tartó orvos, ápoló, mentős van. De nem mind ilyen, nagyon üdítőek épp a jó élmények. Biztosan durva, ami az egészségügyben és a gyógyszerbizniszben megy népbutítás és bevételmaximálás terén - de muszáj elhinni tudni, hogy vannak tisztességes, jó szándékú, maximálisan hozzáértő szakemberek is. Épp eleget törjük itt együtt és külön is az agyunkat, hogy vajon melyikek ezek - ajánlgatunk, utánaolvasunk, ellenőrzünk, megismerünk... és óriási öröm és megkönnyebbülés, ha sikerül egy igazán jót, magunknak megfelelőt találni. És persze én is arra rendezkedtem már be rég, hogy ha bajom, bajunk van, akkor csakis a "tuti" orvosnál állok meg, és ha lehet, több véleményt is kikérek - mert számos rossz tapasztalatom van már, pedig nem is vagyok sem öreg, sem túlzottan beteges.
De az az igazság, hogy ugyanezt bármilyen más szakmában is ugyanígy elmondhatjuk - csak mivel ott nem megy egyenesen a bőrünkre, kevésbé ijesztő -, hisz vannak gondosak és felelőtlenek, okosak és buták, tisztességesek és haszonlesők a bankárok, a mérnökök, az ingatlanközvetítők, a kivitelezők, a kereskedők, sőt a gyógytornászok és pedagógusok közt is, hogy csak párat említsek azok közül, akikkel a közelmúltban dolgom, dolgunk volt. Egyszerűen résen kell lenni, a bizalmat nem szabad ingyen adni.
Ez talán szomorú, de józannak kell lenni.
Csandy nem szűklátókörű. Egyszerűen sokkoló ennyi negatívumot olvasni, csupa gyanakvást és óvatosságra intést, rossz tapasztalatot és elrettentő példát. Ez aztán kiveri a biztosítékot, hirtelen úgy tűnhet, hogy minden orvost, egészségügyist gonosznak tart az, aki ennyi rémeset tud mondani, miközben egy csepp pozitívum sem kap helyet a konkrét sorok közt épp. Már sokat beszélgettünk ezekről, ki-ki leírta a jó és rossz élményeit is, látszott az egyensúly mindünknél, persze valamerre billenve mindig. Aki frissebben kapcsolódott be a mindennapjainkba, az végigbogarászhatta ugyan, de azt nem lehet úgy megemészteni, személyekhez kötni. Szóval mondom, csak finoman!

Megymag-hadnagy, hol vagy?

Nárcó, nem akartam egy levélbe sűríteni az előzővel, mert egész más lelkiállapot kapcsolódik hozzá... annyira megérint, amit átélsz a kislányaiddal!
Egészen nagyszerű, hogy meg tudod fogalmazni, és szomorkodni tudsz rajta, ezt komolyan mondom! Hihetetlenül megterhelő lehet így "kétfelé szakadni" lélekben. És Te bírod, és tudod szeretni mindkét kicsit a maga számára megfelelő módon, látod az egyéni kis igényeiket - és ők is megtalálják a saját formáikat a hozzád való kapcsolódásra. Nagyon-nagyon ügyesek és erősek vagytok mindhárman!
Talán ez az út, nem? Meglelni mindegyikben, ami csak az övé, ami csak vele közös, amit a legjobban szeretsz benne. És merni megtalálni azt, ami pont őbenne bosszant, nehezen elviselhető, ami a gyengesége. Mert attól egyedi. Attól lesz ő pont a Te kicsit Noémid, vagy épp a tündéri Angelikád. A rossz perceivel, az idegesítő vonásaival, a kevésbé előnyös tulajdonságaival együtt, mégis a Te szeretett kislányod, aki nem helyettesíthető a másikkal.

Ugye tudod, hogy nem vagy egyedül ezzel?

(Egyébként én találtam olyan helyet, ahová ilyen témákkal el lehet menni, őszintén szólva amikor az első császár utáni eszmélésem során nagyon elkeseredtem, erősen fontolgattam is, hogy elmegyek, csak aztán valahogy nem került rá sor mégsem. Egy barátnőm járt ott, és rajta nagyot segített, pedig ott sem volt semmi dráma, csak egy nagy csalódás a szülésével kapcsolatban. Egy alapítvány asszem, képzett szakemberekkel, akik ezzel foglalkoznak kifejezetten - bevallom, a kuruzslásban nem hiszek, igaz, mindenki mást tekint annak )

Nagy-ölelés-fejecske Neked!!!

Csandy!
Szerintem emiatt ne menj el! Nekem konkrétan nagyon sok erőt adtak a hozzászólásaid. Engem megerősített abban az elgondolásomban, hogy a végsőkig megpróbálok olyan orvost és kórházat találni, ami és aki megfelel az elképzeléseimnek. Én úgy olvasom, hogy a többiek nem az egészségügynek vannak ellene, hanem a nem jól működő egészségügynek. Az, hogy mi miatt nem működik sok helyen megfelelően, az már egy többrétű kérdés - ebben bizony szerepet játszik mind az ott dolgozók leterheltsége, szemlélete, kommunikációja, a hierarchia, nem megfelelő emberi viszonyok és hozzáállás, pénzhiány és pénzéhség, infrastruktúrahiány, motiváció és még sorolhatnánk. Az, hogy valakinek esetleg több rossz élmény jutott ezen a téren és emiatt radikálisabbak a nézetei szerintem teljesen jogos - mindenki a saját tapasztalataiból indul ki és megpróbálja megtalálni maga számára a legjobb helyet: ki a klinikát, más egy alternatívabb kórházat vagy éppen az otthonát választja.

Én alapvetően mindig is úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy a létező intézményi keretek között akarom megtalálni a számomra legjobbat. Másrészről teljesen megértem azokat, akiknek ez nem felel meg: egy intézmény a számtalan előnyök ellenére mindig egy csomó kompromisszummal jár együtt. Az ember mindig mérlegelheti, hogy bizonyos előnyökért mi mindent kell feladnia. Az ember egy idő után pedig már megfojtva érezheti magát (a lelkét, az érzelmeit), mert annyi mindent föladott a vélt fizikai biztonságért. Itt kérdés az, ki mekkora arányt tulajdonít a fizikai és lelki szempontoknak, melyik a fontosabb, illetve melyek azok az élethelyzetek, amikor egyértelmű a rangsor - szerintem egy koraszülés esetében pl. azért ez elég egyértelmű, nem tudom, ki akarná a babáját mondjuk a 28. héten otthon megszülni, csak hogy elkerüljön egy császárt (de ha mégis, akkor bocsánatot kérek az illletőtől és elfogadom). Engem ugyan nem értek akkora csalódások és rossz élmények a kórház kapcsán, hogy máshol keressem a boldogulásomat, sőt, bennem is ott van az a tapasztalat, hogy ők fizikailag (sőt, több orvos lelkileg is) igenis sokat tett értünk (meg persze az pár rossz émény ellenünk is), de nem tudom, mire lennék képes akkor, ha egy egészséges terhességgel és normálisan zajló szüléssel rá akarnának kényszeríteni dolgokra, amiket nem szeretnék. Az emberek tűréshatűra pedig változó.

Valahol olvastam, hogy talán Franciaországban, megkérdezik a szülészeten, hogy az illető szoptatni szeretne vagy tápszerezni. ha szoptatni, akkor maximálisan támogatják, ha tápszerrel akar etetni, ahhoz is megkap mindent. Mikor először ezt olvastam, nagyon megdöbbentett - mert én nagyon elítélem azt (megint bocsánat, nem akarok így fogalmazni és gondolkodni), aki esetleg kénylemből, tudatos döntésből nem adja meg a babája számára az anyatejet. Másrészről rájöttem, hogy a lényeg a választás lehetőségében van: az ember tudatosan, információk birtokában dönt a sorsáról. olyan ez, mint ahogyan van olyan orvos, aki egy beavatkozás, vizsgálat előtt megkérdezi a páciensét, hogy csinálja-e, most csinálja-e stb, a másik meg nekiesik, mert ezt csak ő tudhatja. És szerintem ma Magyarországon ezek a választási lehetőségek nincsenek meg.

Én most valamilyen középutat róbáltam meg képviselni ebben a vitában. Remélem, hogy sikerült, mert én valóban így gondolom, és nem sértettem meg senkit.

Jaj, Narcónak még én is akarok írni, de most mennem kell.

Nagyon egyetértek az utolsó két hozzászólással!!!!!

Szerencsés az az ember, akinek van lehetősége választani.
A Gergőnél nem volt, és sajnos sokaknak nincs!
Mi korababás anyukák, csak a kórházban, csak az orvosokban bízhattunk. A korababás topikban van egy kisfiú, 7 hónapos, és 5 napja vették le a lélegeztetőgépről. Eltudjátok képzelni, hogy mennyit küzdöttek érte az orvosok, és még fognak is. Ember feletti amit ott a NIC-en csinálnak!!!! És mi anyukák, csak bennünk bízunk, hogy csodát tesznek, és egyszer hazahozhatjuk a kisbabánkat.
Nekik csak az modern orvostudomány menti meg az életüket!!
Láttátok a fiamat, kutya baja, de volt olyan időszak amikor úgy jöttem ki sírva a kórházból, hogy túléli e az éjszakát. És hány, és hány sorstárs anyuka térdel le nap mint nap az orvosok előtt, hogy megmentették élete értelmét.

Ezért eset rosszul amit a lányok írtak!

Tudom rossz az egészségügy, az öcsém orvos, bár neurológus, és nincs köze a szülészetekhez, de ő tudja, hogy milyen viszonyok vannak , nem mindig az orvos a hibás. Pl: amikor nem tud gyógyszert adni a betegnek, mert nincs, és a hozzátartozóval kell hozatnia fájdalom csillapítót. Pedig Megyei kórházba dolgozik, igaz nem Budapest. (azt mondja vidéken rosszabb a helyzet sokkal)
Ezzel szemben a Gergő olyan gyógyszereket kapott, (megnézte a záróját), ami százezres nagyságrendű.
Sajnos van ilyen is, olyan is.

Én elhiszem, hogy akinek van rossz tapasztalata, az elátkozza a kórházat, minden dolgozójával, de van ellen példa is jócskán.

Amit a Virág írt, nálam a Milánnal ami ugye természetes szülés volt, az orvos mindig mindent elmagyarázott, mindig mondta, hogy milyen lépés jön, mit miért csinál, ha ez nem jön be akkor mire vált, stb. És mindig megkérdezte, hogy én beleegyezek e? Ő így gondolja, de ha nem akarom, akkor csinálunk mást, és mondta, hogy hogy lehet még. Ilyen is van. Tündéri egy ember, mondanom se kell!!

Sziasztok!

Most olvastam. Ez pl a Pető Intézetnek lenne fontos. Aki tudja, légyszi írjátok alá. Remélem pozitív lesza kezdeményezés vége. nagyon szurkolok nekik:

http://prae.hu/prae/petitions.php?pid=2096

Remélem, hoyg működni fog a link, mert valamiért ez a gép nem engedi nekem a ctrlC---->ctrlV kombinációt, így bepötyögtem. Mindenkinek további szép napot.

Sziasztok!

Narco! Szurkálás ügyben- ma kezdem el, mostanig húztam, de már nem húzhatom tovább. Rosszul vagyok már a gondolattól is, na de ez van.
Nagyon örülök, hogy az otthonszüléssl kapcsolatban leírtad ezeket az infókat. Én nagyon sokat olvasgattam erről a témáról pro és kontra, de Mo-n nem mernék itthonszülést bevállalni.
Tegnap a védőnőmön döbbentem meg nagyon! Próbáltam megtudni mire számíthatok, ha a korházból saját felelősségre másnap szeretnék távozni, ha a körülmények olyanok (állitólag 3-an leszünk egy szobába a gyerekágyon, látogatási idő nincs és vannak olyan hozzátartozók (főleg kissebbségiek), akik reggel betelepszenek és estig ott élnek a frissen szült anyukák és újszölöttek között). Megtudtam, hogy így karácsony, újév környékén erre szabályosan vajmi kevés esélyem lesz, ennek kapcsán szóbakerült az otthonszülés, mint téma (mert tényleg nem gondolkodom ezen) és megdöbbenéssel hallgattam, hogy a védőnő nem érti, hogy miért akaran valaki otthon szülni, hiszen ma már minden szülészeten van alternativ szülőszoba, stb. Nekem kellett felvilágosítanom arról, hogy ezek a nők többnyire nem a labdára, vagy a bordásfalra vágynak! Hogy ma Mo-n többnyire minden szülészeten egy ilyen szoba van, amire igen kevés eséllyel lehet pályázni, mikor 10-20-an szülnek, és egy császár után vannak korházak, ahol napokig nem tud az anyuka szoptatni, mert semmilyen segítséget nem kap hozzá (pl. amig nem kelhet fel nemhogy 3 óránként, de egyszer sem viszik ki hozzá a gyereket.
Bocsánat, kicsit hosszú lett a téma, de azért tartottam fontosnak ezt leírni, mert számomra megdöbbentő volt , hogy egy védőnő így gondolkodik ("három napot ki lehet bírni"- szerinte).
A korházban szüléssel kapcsolatban: egyik kolleganőmnek két egészséges gyereke halt meg korházban - az egyik az intenziven fertőződött, a másikat a szülésznő elejtette (ez mondjuk 30 éve történt, de akkor is borzalmas, hogy előfordulhat).

Csandy! Én igazábol azt sajnálom, hogy sokan, mint te is nem tudják elfogadni azt, hogy valaki(k) másképp gondolkodnak, mint ő. Engem pl. egyáltalán nem zavart, hogy más véleményen vagy! Nem vagyunk sem érzelmileg, sem tudásilag, sem nevelésileg egyformák, ezért ami az egyiknek tökéletesen megfelel,a másiknak egyáltalán nem jó.

Húha, jól elszaladtak az indulatok pro és kontra. Nyilván benne van ebben mindenkinek az érintettsége. Én csak két dolgot szeretnék megjegyezni. Egyrészt mindenkinek más az élethelyzete - amit a legmesszebbmenőkig tisztelni kell - és hát mindenki csak a saját tapasztalataiból tud meríteni, ezért senki ne ítélkezzen mások felett és ítéltessen meg. Egy ilyen témában, ami ugye ennyire érzékeny, ezért a véleményekkel (kórházról, orvosról stb) is óvatosan kell bánni szerintem. Másrészt sztem tartózkodni kellene az általánosításoktól (pl. minden orvos és kórház ilyen-olyan, vagy minek szültünk kórházban, ha az egész eü-t ilyen fosnak tartjuk..) és különböző dolgok egy kalap alá vonásától. No, sztem csigavér, és éppen a fentiek miatt, mindenki csak a saját nevében, saját tapasztalatait alapul véve nyilatkozzék a saját, lehetőleg másokat nem bántó véleményével. És persze mindig lesznek olyanok, akik az átlagnál érzékenyebbek. Ez nem baj, sőt!

A fórum viszont olyan hely, ahol (jó esetben) kultúrált módon ütköztetjük a véleményünket. És biztos vagyok benne, hogy mégha oly szilárd meggyőződése van is valakinek, akkor is formáljuk egymás gondolkodását és véleményét. Ti legalábbis az enyémet egészen biztosan! Nekem pl. ebben a témában még igencsak formálódóban van a véleményem és egyelőre mindkét oldal érveit el tudom fogadni, de azt már egyszer leírtam. Egyébként csak annyit tennék hozzá, hogy sztem nem szabad egy patológiás terhességet, szülést, koraszülést környezet, kórház stb szempontból összehasonlítani egy teljesen probléma és kockázatszegénnyel (ami egy normális élettai folyamat és családi esemény) pláne nem egy betegséggel. Orvos dolga a szent gyógyítás, életmentés a beteg feladata a gyógyulás. No, ezt jól megaszontam.

Narco! Elgondolkodtató, amiket leírtál, mármint a statisztika El fogom még egyszer olvasni.
És amiket tanácsoltál férjkezelés ügyben hahaha, az is jó módszer, szoktam is alkalmazni, mindig megköszönöm a gyerekpesztrálást, ha elmehetek tornázni vagy jógára de a kedd esti foci, aaaaaz nálunk erősen vehemens téma. De már kezdem lazábban kezelni, mert rájöttem úgyse tudok mit tenni. Pl. tegnap este, amikor mondja, h egy órával később kezdődik, hát a kútba tudtam volna ugrani (ha lenne..) mert akkor tuti az egyedül fürdetés. Nem is a kádban töltött idő, hanem az utána, "a hogy szoptatom meg, amikor a másik is itt ugrál és mesét követel, de addig a kicsi nem hajlandó enni, amíg a nagy is ott van és dumál, avagy tegyem le a nagyot előbb, de az jó sokáig eltart és azt a kicsi nem bírja ki" dilemma okoz gondot. Szóval tegnap este úgy döntöttem, nem húzom fel magam. Mondtam neki, hogy örülnék, ha ma kihagyná, de ezen ő húzta fel magát és közölte h úgyis elmegy - akkor meg minek izgassam magam, még csak ingerült se voltam Aztán érezte h ez nem egészen jó hozzáállás, cserébe tegnap és a jövő héten sem marad/t ott utána büfézni és siet haza. Ez van, ezt kell szeretni. Ja és arra, hogy ő bármikor önként lemond a sportprogiról értünk, azt sajnos várhatom, akár életem végéig is. Gyereknél-hőemelkedés, migrén, hullaság nem elfogadható (hiszen nem vagy a halálodon ) Csak a gyerek magas láza, betegsége esetleg. Viszont mivel a kicsi még elvolt kézben, mindenfélét csináltunk hárman és csak akkor mentek fürödni, amikor megjött, jó későn, este 9kor. No de nyugodtabb volt így mindenki és hát másnak nincs se böli se ovi, úgyhogy ez egyszer-egyszer belefér

puszi mindenkinek

akarom mondani másnap (!) nincs se böli se ovi

Enikő! A védőnők nagy átlagban ilyenek, de ez nem is csoda, hiszen ők annak a rendszernek a részeként dolgoznak, amely ma Mo-n nem az otthonszülés híve. Errefelénk, vidéki nagyvárosban azt hiszem még hátránya is származna egy védőnőnek abból, hogy támogatja az otthonszüést vagy a saját felelősségre távozást, komolyan felelősségre vonnák. A mi védőnénink ha ilyesmi kerül elő (pl legutóbb egy kevéssé jó fülészhez kontroll céljából visszavétel kapcsán - de ezt írtam is nektek pár hete) azt mondta: "Anyaként megértem, de én ilyet nem javasolhatok - nem tehetem meg". Azt hiszem ez az intelligens álláspont. Egyébként az orvos szüleim kerestek végül másik fülészt nekünk.

Nyugodj meg, sztem ne foglalkozz most ilyen dolgokkal, neked elvileg megvan a helyed, az előző csaszi miatt indokolt a kórházi szülés, azt meg hogy utána előbb hazajöttök-e úgyis a te és a baba helyzete kapcsán látod meg..Sikerül mostanában már egy picit befele fordulnod? Tornázgatsz, beszélgetsz a babussal?

Ja és Kislilla: Sztem bölcsen tetted, hogy már az elején rájöttél, nem fog semmi változni és nem vártál a csodára és váltottál.

És még Mamacsibének szerettem volna reagálni! Igen, megszületett közben a barátnőm babája. Végül a befordulás ellenére császár lett (az én dokimnál aki a magyar viszonyok közt nagyon türelmes és elég alternatív párti, úgyhogy biztos indokolt volt), mert az első még otthon töltött fájásoktól a végéig több mint egy teljes nap eltelt, gyak másfél nap, a végére teljesen kitágult, de a baba feje csak nem akart beilleszkedni többszöri próbálkozásra, nem tudta lenyomni se, rettentően elfáradt, úgyhogy betolták a műtőbe. Mindent összevetve azt hiszem a lelke mélyén ő csak túl akart lenni rajta, az elejétől kezdve nagyon-nagyon félt a szüléstől, ezt többször is elmondta, és sztem ez közrejátszott NÁLA.

Megymag! Befele fordulás, torna - nem tudom mire gondolsz...
A korházból való távozás sajnos nem az én vagy a baba állapotán múlik, hanem azon, hogy a gyerekorvos vállalja-e, hogy rendszeresen ellenőrzi a gyereket. Ha ő nem vállalja hivatalosan nem lehet a korházat elhagyni.

Sziasztok!
Olvaslak Titeket, nagyon jókat írtok!
A császáros műhelyről szeretnék több infót (mikor lesz, hol tartják, meddig tart, stb.), merre keressem a net-en?!
Nekem is lenne mit feldolgoznom 2 császár után......Dec. végén készülök a harmadikra!
Isarenikő!
Lehet, hogy egy idősek vagyunk? Én jan. 2-re vagyok kiírva!
Melyik kórházban szülsz?
Üdv mindenkinek!

Sziasztok!

Igen, úgy láttam én is, hogy nagyon kiéleződött a helyzet az otthonszüléses témával kapcsolatban. De úgy gondolom, hogy el kell fogadni a másik véleményét, nézeteit és nem szabad túl érzékenynek lenni. Persze az érzékenységet is el kell fogadni, mert ha valakinek problémája volt a babájával, akkor érintheti nagyon mélyen még a kérdés.
Édesanyám eü-s, így azért látom én is a dolgokat. Sajnálom is sokszor a „gépezetben” robotoló ápolókat, nővéreket. Ám én is nagyon embertelen, érzéketlen, nemtörődöm és pökhendi nővérekkel találkoztam pl. a gyerekágyon, akik „kedvessége” még inkább rontott az amúgy is megtépázott lelkivilágomon. (a babám ugye másik kórházban volt) Az egészet az ellensúlyozta, hogy a barátosném intézkedett nekem és így elviselhető volt a 3 nap. Életem végéig hálás leszek neki érte.

Enikő! Hol fogsz szülni? Az Istvánban is korlátlan a látogatás, én nem tartom jónak, egyet értek a te hozzászólásoddal! Szoptatni mindenki előtt???

A véleményekhez: Érdekes, hogy én is korábban nagyon sok mindent másképpen gondoltam, de ahogy így öregszem, valahogyan lecsillapodtam és formálhatóvá váltam.
PL. nem is gondoltam bele abba, amiről Megymag és Mamacsibe, meg Zsolka (többnyire mindenki itt) ír itt, hogy a kismama lelkivilága mennyire befolyásolhat egy szülést. Tallán én is úgy voltam vele, hogy túl akarok lenni rajta?! És figyelmen kívül hagytam a megélés-átélés dolgokat?! Mondjuk, ez jellemző volt rám életem során. Szóval köszönöm, hogy a mondandóitokkal inspiráltok engem és több, eddig számomra még ismeretlen terepre terelitek gondolataimat.

Narco!
Köszi az otthon-kórházban szüléssel kapcsolatos tudnivalókat! Nagyon-nagyon elgondolkodtató!!! És a meddőségipar?! Még aznap, amikor írtad, beszélgettünk erről sokáig a párommal.
Én is szeretnék adventi naptárat készíteni, vettem is pár ezzel kapcsolatos hobbiújságot. De hogy mikor lesz időm a megvalósításra????

Kislilla!
Úgy mennék veled arra a műhelyre!!! Egy alkalomra mész? Milyen napra esik? Délelőtt-délután?

Feldobhatnék egy-két új témát? Ha uncsi, vagy elegetek van belőle akkor bocsi, de kíváncsi lennék a véleményetekre!!!

1: Lehet azt mondani egy babára, hogy túlságosan anyás? Pszichológiailag nem árt neki, hogy annyit babusgatom, ill. nem hagyom szinte kicsit sem sírni? Sokszor, ha kimegyek a szobából, már nyafog utánam…szinte szimbiózisban élünk, mint nagymajom a kismajommal, sokszor úgy hordozom.

2: Vannak tippjeitek, trükkjeitek a jobb időbeosztással kapcsolatban, különös tekintettel házunk-lakásunk-környezetünk takarítására, tisztán és rendben tartására???? Nekem nagyon nagy erőfeszítés kicsit is kicsim nélkül bármit csinálni….

3: Néhány blogba bel szoktam olvasni. Hány olyan anyuka van, aki akár 2-3 gyerek mellett is tudd időt szentelni a hobbijára/hobbijaira? (foltvarrás, horgolás, szkreppelés stb.) Ők szuperanyukák, vagy tényleg van valami titkuk???

Békés éjszakát Mindenkinek!
borakata

Ja és Csandynak: szerintem kár, hogy el akarsz menni, mert sok jó dolgot is írtál! Különbözőek vagyunk, különböző nézetekkel és véleményekkel. Ez van. De szerintem sokat tanulhatunk egymástól is. Erre vannak a fórumok.

b.tünde!
Én dec 28-ravagyok kiírva és elméletileg a Bajcsyban szülök? e melyik korházban?

borakat! Enge nem is annyira a szoptatás zavar (persze az is), mint az ezzel járó bűz, zaj, stb. A bacikrol nem is beszélve, így télvíz idején mindenki hordozza a maga kis tenyészetét, ami egy legyengült kismama és egy újszülött számára nem hiányzik.
1. Szerintem egy babát nem lehet túlbabusgatni! Főleg ha ez neked is és a babának is jó, akkor minden rendben.

Enikő! Hoppá! Igazad van! Tényleg azon (is) múlik főként - anyum ugye gyerekorvos és ő többször mondta.

A torna meg úgy torna, ahogy kérdem:-), tudod, kis csípőtorna a szülés megkönnyítése végett meg ilyesmi. Anno jógán tanultam párat. Te szoktál tornázni? Nekem a finisben nagyon jól esett. Meg kicsit magamban relaxos zenére gondolkodni, babussal beszélgetni - ezt gondoltam befele forduláson. Persze nem mindenki szereti az ilyesmit.

Tünde! Üdv!Várjuk a te tapasztalataidat is!

Megymag! Első gyerek előtt minden nap egy órát kelenetixeztem, ez azóta sajnos kimaradt az életemből(ahogy bármit próbálok tornázni a gyerekem rajtam van). Jogázni sosem voltam, bár ha valahol a környéken lenne ilyesmi szivesen kipróbálnám.
A befele fordulás talán azon is múlik, hogy nem vagyok egyedül. Én nem tudom ezt hogy lehet megoldani, hiszen mindig velem van a gyerek, ha meg ritkán az apjával lemennek a játszóra azt sem tudom mihez kapjak. Lehet, hogy valami ilyesmire is el kellene járnom, ahol tudok csak magamra figyelni? Én ezeknek mostanig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de biztos igazad van és kellene. Sokszor annyira leköt a mindennapi élet, hogy a kicsire csak pár pillanatra gondolok. Bár amióta mozog többször felhívja magára a figyelmet!
Tényleg nem tudom más hogy oldja ezt meg. Mi senkie nem számíthatunk segítség szempontjából, sőt a férjem is csak 2 hete van itthon, előtte külföldön dolgozott.

Jó éjszakát mindenkinek!

Sziasztok!

Csandy!
Örülök, hogy megbékéltél egy kicsit. A klinikán dolgozók valóban sokat tesznek a koraszülöttekért, szerintem ezt senki nem vitatja. Nekem ugyan személyes tapasztalatom nincs ezzel kapcsolatban, de egy barátnőm velem majdnem egyidőben ott „koraszült”, és ő azért a fizikai ellátáson túl a többivel nem igazán volt elégedett. Nem akarta szidni őket, nagyon becsülte az ott dolgozókat, de számos megjegyzésésből kiderült, mennyi mindent lehetne egy kicsit más emberi hozzáállással jobban csinálni: ha nem csak a fizikai biztonságot tartanák szem előtt hanem egy kicsit az anyuka és a baba lelkivilágát is – (most ezen nehogy megint megbántódj, de én pl. ezek miatt a történetek miatt félek nagyon a klinikától).
(A kórházpártiságom ellenére azért bevallom, hogy nagyon irigylem azokat, akikben van „bátorság” egy otthonszüléshez. Ugyan a kórházban szüléshez is kell bátorság, csak másféle. És nagyon el tudnék képzelni valamiféle születésházas rendszert Magyarországon, hogy valóban legyen az embernek válsztási lehetősége.)

Borakata és B.Tünde!
Itt és ekkor van a műhely legközelebb: http://szules.hu/index.php?id=1904&cid=23753
Bemásolom neked a levelet is, amit küldtek, mert volt egy kérdésem a baba ottlétével kapcsolatban (babó még sokat szopik nálunk, nem tudtam elképzelni, hogyan mehetnék el nélküle 2-3 óránál többre bárhová is):
A levél jó helyre jött, bár nem Geréb Ágnes válaszol rá. Gulyás Kinga vagyok, Ágival dolgozom, a csoportokat én szervezem, jelentkezőket én tartom nyilván.Legközelebb Császármetszés - szülésfeldolgozó csoportunk november 30-án lesz, további részleteket itt olvashat: http://szules.hu/index.php?id=1904&cid=23753 . Igen, ez a csoport pont arra van kitalálva, hogy segítséget nyújtson a császáros élmény(ek) feldolgozásához, ezzel elősegítve, hogy a legközelebbi baba hüvelyen át születhessen.
A helyszín megfelelő kisbabák számára is, de a csoport maga olyan, hogy lehet, hogy van olyan rész, amikor az Ön odafigyelését, a feladatba való belemenését zavarhatja a baba, ilyenkor más segítők szoktak őrá is figyelni. Ha ez nem gond, akkor hozza magával, ha gond Önnek, akkor azt szoktuk javasolni, hogy az elején legyen ott Önnel, hogy még meg tudja szoptatni, utána vigye el egy felnőtt a babát, aki a végén egy körülbelüli időre visszahívható és a közelben tartózkodik a babával, és a legvégén hamar odaérnek, és Ön újra meg tudja etetni mielőbb. Gondolja át, melyik megoldás kényelmesebb, jobb Önöknek, hogyan tudna a legjobban résztvenni. Lehet, hogy az zavarná Önt, ha nem lenne ott a babája és nem tudná, mi van vele éppen. Számunkra mindkét megoldás elfogadható, az Ön kényelme a mérvadó.
Várjuk szeretettel, babával vagy babástul! Kérem írja majd meg, hogyan döntött!
Minden jót, üdvözlettel:
Gulyás Kinga

Épp most próbálom rábeszélni a férjemet, hogy jöjjön el velem legalább babavigyázni. Az időponttal csak annyi a problémám, hogy pont másnap lesz egy vizsgám az egyetemen! De 1-2 napon belül dönteni fogok.

Megymag!
Én sajnálom a barátnődet azért. Biztosan nem így szeretett volna azért „túllenni”. (most megint a saját félelmeimre gondolok ezzel kapcsolatban).

Befelé fordulás a szülés előtt: bennem rengeteg félelem volt mind a kórházzal, az orvosokkal úgy általában meg a szüléssel kapcsolatban is. Bár egy császártól még jobban féltem, mint egy hüvelyi szüléstől – hát megkaptam. Most már, hogy ennyit visszagondoltam, nagyjából tudom az okokat, miért jött korábban babó. Azóta az is eszembe jutott, amről itt az elején még nektek azt írtam, hogy nem emlékszem rá. Csak hiába voltam tudatában az érzéseimnek, egyszerűen nem tudtam ellene tenni semmit. Ott volt az 2 hónap, amíg feküdtem, hogy tényleg magamra, a babára, egy szép szülésre stb koncentráljak, én meg csk féltem egy csomó mindentől. Ráadásul kijött egy csomó konfliktus is köztünk itthon a férjemmel is meg a szüleivel is. Én egyszerűen nem tudtam kezelni ezt a helyzetet. Nem voltam eléggé erős ehhez, nem voltam felnőve a feladathoz. Máig úgy érzem, nagyon elrontottam valamit azzal, hogy korábban jött: úgy érzem, ő akkor nem akart még megszületni, azért is nem fordult meg. Csak én nem bírtam tovább azt a helyzetet. Lelkifurdalásom is van ezzel kapcsolatban a baba felé.

Hobbik, miegymás:
Nekem az, hogy most naponta bemegyek az egyetemre, nagyon jól esik. Bár hazajövök és elfelejtem az egészet, mert itt van a baba és itthon egyszerűen még mindig alig létezik számomra más rajta kívül. A lakást most már meg muszáj jobban rendben tartani (sőt, át is kéne rendezni), mert babó mászik, egyre tempósabban! Most éppen a mindenféle kábelek és zsinórok a kedvencei. Borakata! Én sem szeretek semmit sem babó nélkül csinálni! Én vagy magamrakötöm vagy viszem magammal oda, ahol vagyok. Mindketten nagyon élvezzük a helyzetet. Ő például imád nézelődni úgy, hogy a hátamon van kendőben, míg én pl. főzök vagy ilyesmi.

Borakata!
Az Istvánban mit jelent az, hogy nem volt korlátozva a látogatás?
A Péterfyben reggeltől estig gyakorlatilag bárki jöhetett mehetett, csak este 8 után nem szerették a látogatókat. Én ugyan 2 ágyas alapítványi szobában voltam, de nem zavarták egymást a látogatóink, szerintem, meg tudtuk beszélni, hogy ki mikor mit szeretne. Azt tudom, hogy én nagyon megőrültem volna egy olyan kórházban, ahová a férjem nem jöhet be, esetleg csak üvegfalon át láthatja a babát napokig (az más kérdés, hogy akkor ő nem fogta föl, hogy mennyire szükségem lenne arra, hogy még többet ott legyen velem, fizikailag és lekileg is; gyakorlatilag 2-3 órát volt ott naponta ami az ő számára rengetegnek tűnt, nekem meg kevésnek. )

Még akartam írni, majd jövök.

Sziasztok!
Bocs Lányok, hogy ilyen passzív vagyok hozzászólás terén, de nagyon nehéz időszakot élünk. Bálint pár napja piszok nehezen kezelhető, én nagyon fáradt vagyok, ezt Villő is megérzi...ördögi kör.
Csandyvel kapcsolatban a hozzászólásaitokban szinte elmondtatok mindent, amit én is gondolok... Csandy, most csak annyit szeretnék írni Neked, hogy először is ledöbbenettél, anyukám orvos, sok orvost ismerek, sokat nagyon tisztelek is, én is a Sote-n szültem, mert ott éreztem magam biztonságban, és voltunk a NIC-en is, tudom, mi van ott, de ezt már írtam, szerintem mindnyájan nagy tisztelettel voltunk irántad Gergő miatt, amiket átéltetek, ezt senki sem vonta kétségbe egy pillanatra sem, és az, hogy hangosan gondolkodunk, megosztjuk egymással a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat, amik nyilván különbözőek, hát... én csak hálás vagyok mindenkinek, hogy megtisztel engem ezzel, még ha nem is ugyanazt gondolom. Ne haragudj, de az, hogy pl. egészségügy ellenesek lennénk, mert a szülészetről és néhány szülészről véleményt mondunk, kicsit azért túlzás és félreértés. Nem szerencsés, ha a teljesen érthetően benned lévő fájdalom, nehéz, végigküszködött időszak miatt nem vagy hajlandó mások véleményét a maguk helyén kezelni.
Nem akarlak megbántani, nem is vagyok benne biztos, hogy a sok hozzászólás után még kell-e erről véleményt mondani, de gondoltam, azért csak le írom, ami bennem van. És ezek után is várlak a fórumban, mert mi itt nagyon sok témáról tudunk tök jól beszélgetni.
Megymag!
Örülök, hogy a barátnődnek megvan a babája, remélem jól vannak, ismeretlenül is sok erőt nekik a picihez:)

Virág! Ezek szerint háti hordozol? Én is most tanulgatom Villővel, csak még nem merem egyedül felrakni. Most van egyébként a hordozás hete sok érdekes előadással, holnap lehet, h mi is megyünk.

Sziasztok!
Bocs Lányok, hogy ilyen passzív vagyok hozzászólás terén, de nagyon nehéz időszakot élünk. Bálint pár napja piszok nehezen kezelhető, én nagyon fáradt vagyok, ezt Villő is megérzi...ördögi kör.
Csandyvel kapcsolatban a hozzászólásaitokban szinte elmondtatok mindent, amit én is gondolok... Csandy, most csak annyit szeretnék írni Neked, hogy először is ledöbbenettél, anyukám orvos, sok orvost ismerek, sokat nagyon tisztelek is, én is a Sote-n szültem, mert ott éreztem magam biztonságban, és voltunk a NIC-en is, tudom, mi van ott, de ezt már írtam, szerintem mindnyájan nagy tisztelettel voltunk irántad Gergő miatt, amiket átéltetek, ezt senki sem vonta kétségbe egy pillanatra sem, és az, hogy hangosan gondolkodunk, megosztjuk egymással a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat, amik nyilván különbözőek, hát... én csak hálás vagyok mindenkinek, hogy megtisztel engem ezzel, még ha nem is ugyanazt gondolom. Ne haragudj, de az, hogy pl. egészségügy ellenesek lennénk, mert a szülészetről és néhány szülészről véleményt mondunk, kicsit azért túlzás és félreértés. Nem szerencsés, ha a teljesen érthetően benned lévő fájdalom, nehéz, végigküszködött időszak miatt nem vagy hajlandó mások véleményét a maguk helyén kezelni.
Nem akarlak megbántani, nem is vagyok benne biztos, hogy a sok hozzászólás után még kell-e erről véleményt mondani, de gondoltam, azért csak le írom, ami bennem van. És ezek után is várlak a fórumban, mert mi itt nagyon sok témáról tudunk tök jól beszélgetni.
Megymag!
Örülök, hogy a barátnődnek megvan a babája, remélem jól vannak, ismeretlenül is sok erőt nekik a picihez:)

Virág! Ezek szerint háti hordozol? Én is most tanulgatom Villővel, csak még nem merem egyedül felrakni. Most van egyébként a hordozás hete sok érdekes előadással, holnap lehet, h mi is megyünk.

Sziasztok!
Bocs Lányok, hogy ilyen passzív vagyok hozzászólás terén, de nagyon nehéz időszakot élünk. Bálint pár napja piszok nehezen kezelhető, én nagyon fáradt vagyok, ezt Villő is megérzi...ördögi kör.
Csandyvel kapcsolatban a hozzászólásaitokban szinte elmondtatok mindent, amit én is gondolok... Csandy, most csak annyit szeretnék írni Neked, hogy először is ledöbbenettél, anyukám orvos, sok orvost ismerek, sokat nagyon tisztelek is, én is a Sote-n szültem, mert ott éreztem magam biztonságban, és voltunk a NIC-en is, tudom, mi van ott, de ezt már írtam, szerintem mindnyájan nagy tisztelettel voltunk irántad Gergő miatt, amiket átéltetek, ezt senki sem vonta kétségbe egy pillanatra sem, és az, hogy hangosan gondolkodunk, megosztjuk egymással a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat, amik nyilván különbözőek, hát... én csak hálás vagyok mindenkinek, hogy megtisztel engem ezzel, még ha nem is ugyanazt gondolom. Ne haragudj, de az, hogy pl. egészségügy ellenesek lennénk, mert a szülészetről és néhány szülészről véleményt mondunk, kicsit azért túlzás és félreértés. Nem szerencsés, ha a teljesen érthetően benned lévő fájdalom, nehéz, végigküszködött időszak miatt nem vagy hajlandó mások véleményét a maguk helyén kezelni.
Nem akarlak megbántani, nem is vagyok benne biztos, hogy a sok hozzászólás után még kell-e erről véleményt mondani, de gondoltam, azért csak le írom, ami bennem van. És ezek után is várlak a fórumban, mert mi itt nagyon sok témáról tudunk tök jól beszélgetni.
Megymag!
Örülök, hogy a barátnődnek megvan a babája, remélem jól vannak, ismeretlenül is sok erőt nekik a picihez:)

Virág! Ezek szerint háti hordozol? Én is most tanulgatom Villővel, csak még nem merem egyedül felrakni. Most van egyébként a hordozás hete sok érdekes előadással, holnap lehet, h mi is megyünk.

Sziasztok!
Bocs Lányok, hogy ilyen passzív vagyok hozzászólás terén, de nagyon nehéz időszakot élünk. Bálint pár napja piszok nehezen kezelhető, én nagyon fáradt vagyok, ezt Villő is megérzi...ördögi kör.
Csandyvel kapcsolatban a hozzászólásaitokban szinte elmondtatok mindent, amit én is gondolok... Csandy, most csak annyit szeretnék írni Neked, hogy először is ledöbbenettél, anyukám orvos, sok orvost ismerek, sokat nagyon tisztelek is, én is a Sote-n szültem, mert ott éreztem magam biztonságban, és voltunk a NIC-en is, tudom, mi van ott, de ezt már írtam, szerintem mindnyájan nagy tisztelettel voltunk irántad Gergő miatt, amiket átéltetek, ezt senki sem vonta kétségbe egy pillanatra sem, és az, hogy hangosan gondolkodunk, megosztjuk egymással a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat, amik nyilván különbözőek, hát... én csak hálás vagyok mindenkinek, hogy megtisztel engem ezzel, még ha nem is ugyanazt gondolom. Ne haragudj, de az, hogy pl. egészségügy ellenesek lennénk, mert a szülészetről és néhány szülészről véleményt mondunk, kicsit azért túlzás és félreértés. Nem szerencsés, ha a teljesen érthetően benned lévő fájdalom, nehéz, végigküszködött időszak miatt nem vagy hajlandó mások véleményét a maguk helyén kezelni.
Nem akarlak megbántani, nem is vagyok benne biztos, hogy a sok hozzászólás után még kell-e erről véleményt mondani, de gondoltam, azért csak le írom, ami bennem van. És ezek után is várlak a fórumban, mert mi itt nagyon sok témáról tudunk tök jól beszélgetni.
Megymag!
Örülök, hogy a barátnődnek megvan a babája, remélem jól vannak, ismeretlenül is sok erőt nekik a picihez:)

Virág! Ezek szerint háti hordozol? Én is most tanulgatom Villővel, csak még nem merem egyedül felrakni. Most van egyébként a hordozás hete sok érdekes előadással, holnap lehet, h mi is megyünk.

Kicsit sok lett belőlem...

Nem baj, Rita! Most legalább nem mondhatjuk, hogy passzív vagy hozzászólások terén....

Virág! Légyszi menj el, a vizsgád ellenére is a császáros programra! Ha téged ez így foglalkoztat, akkor a bensőd azt súgja, menj és vegyél részt, mert kell neked.
Nem furi, hogy az élet újra és újra ugyanazokat a próbatételeket állítja elénk? Csak esetleg picit más csomagolásban.. A dilemma ugyanaz, mint az első terhességednél, nekem legalábbis úgy tűnik. Egyetem/vizsga kontra baba/szülés/megnyugvás. Legyen merszed kilépni az ördögi körből! Nagy bátorság kell hozzá, főleg egy vizsga előtt, de ezek a döntések általában meghozzák a gyümölcsüket!

Enikő! Azért próbálj egy kis szabadidőt találni magadnak, kis lazításra, vagy ami neked jó. Levi alvásidejében nem menne? Tudom, hogy nehéz mindent teljesíteni, és sajnos a háztartás sem csinálja meg magát, de fontos a te nyugalmad, kiegyensúlyozottságod is, egyébként meg akkor valahogy minden könnyebben megy! Ja tényleg valaki kérdezett is erről csak akkor nem volt időm már arra reagálni. Meg is nézem.

Kata! te kérdezted az időbeosztást. Én is gyakran küzdök ezzel - néha nagyon nehéz, főleg kettővel, de megoldható. Mostanában jól állok, de néha én is csak futok a dolgok után.
Amikor jól műxünk, akkor biztos, hogy előtte való nap legalább nagyjából megtervezem a következő napot, és a menüt, sőt, ha van erőm (ritkán) akkor még este elkezdem a másnapi kaját, vagy legalább egy részét. Nagyon egyszerűeket főzök és kicsinek általában igyekszem a mi alapanyagunkból készíteni. Pl. berántás előtt kiveszem neki a spenótot, miután megfőtt. És nagyon gyorsan jár a kezem! Ezt sajnos az idő hozza.
Este sokszor berakom a gépbe a mosást, mielőtt beszállok a kádba fürdeni, van, hogy be is programozom, a miénket lehet és akkor reggelre kész van. De ha nem lehet, az is jó, ha csak bekolod, bekarod a mosószert és reggel csak a gombot kell benyomni. Én oltárira sietek délelőtt, hogy délután maradjon idő a közös játékra, akkor már nem tudunk kimenni, mert sötét van és hideg, így még a sétának, szabad levegőnek is bele kell férnie de. Általában 10-11 ig főzés, konyha, utána levegő. Van kertünk, így néha kinthagyhatom őket pár percre egyedül amíg pl kiteregetek vagy ilyesmi, de sokszor megyünk a játszóra, akkor nem tudok ilyet csinálni. Vagy pl. amíg kínt vannak, törődök egy picit a kerttel, átültetek egy virágot, ilyesmi. Szóval fel a fejjel, menni fog! Én mondjuk a főzést utálom a legjobban, mert egyrészt rengeteg időt vesz el, másrészt meg csak a kupi van utána. ÍYgy igyekszem 2 napra előre főzni, vagy néha több napig is esszük. Pl. csinálok egy husilevest, első nap a szokásos mellett csak tésztát főzök bele, aztán hogy ne legyen harmadik nap is uncsi, főzök bele mást pl. borsólevessé alakítom, vagy galuskát teszek bele. Két napig van spenót, más-más gyors feltéttel (pl. nálunk halrudacskával minden egészséges nemszeretm kaja eladható!) Ilyenek. Az biztos, hogy a szervezésen sok múlik. és van egy bocsánatos bűnöm: takarítani segít egy csajszi. Akkor szerveztem be, amikor már a másodikkal nagy hasam volt, addig együtt takarítottunk Ábellal, bár volt, hogy csak részletekben ment, egyik nap ezt, a másik nap azt. Nagyon nehéz volt, főleg mert ugye a drágám is akart -de megoldottam. De egy idő után be kellett lássam, hogy pénz ide vagy oda, bármennyire sajnálom erre kiadni, muszáj tisztaságnak lennie és én sem lehetek zombi, két gyerekkel képtelen leszek ezt csinálni, úgyhogy a terhesség vége felé beszerveztem valakit. Még így is nehéz néha az a nap, mert Ábel ilyenkor magán kívül van és a takarítócsajszi fenekében van, meg pakol, és takarít ő is vég nélkül, no de mégis jobb és legalább tisztaság van. Max pár játékkal vagy ruhával kevesebbet vezsek, de nekem ennyit megér!
Szóval nálunk ez van, de kíváncsian várom még a többiek tippjeit is!

Azt még elfelejtettem, hogy Enikőékhez hasonlóan, nálunk sincs nyugdíjas nagymama. Anyósomék is dolgoznak még és 70 kmre tőlünk vannak (szerencsére - mondom néha...) anyumék is dolgoznak, egy nap van a szerda, akkor jön, de segíteni már nem tud, mert muka után 5re ér ide, és nagyon nagyon fáradt és kimerült. Ő gyerekorvos és egész nap gyereksírást hallgat és persze mindenkivel nagyon türelmesnek és alaposnak kell lennie - gondolhatjátok. Néha hétvégén főz valamit nekünk is de nem gyakran. Persze igyekszik segítni,de egyszerűen nincs ideje rá, nagyon elfárad.

Sziasztok!
Virág!
Köszönöm szépen a császáros műhelyről az infot. Mindenképpen el szeretnék menni, remélem nem jön közbe semmi!
Az István kórházhoz annyit szólnék hozzá, én a 2. gyerkőcöt ott szültem egy "sztárdokinál", remélve, hátha nem lesz császár. Sajnos mégis az lett!!!
Szóval a látogatás hajnaltól késő estig....3 ágyas szobába tettek, a műtét után rögtön odakerültem. Két másik anyukával feküdtem, akik nem császárosok voltak, egyikük ikrekkel. Egész nap jöttek a látogatók, néha 15-en is voltunk egy szobába . Az alapítványi szobák mindig tele voltak, így pihenésről álmodni sem lehetett.
Császár után jó volt, hogy ott lehetett velem a párom és foghatta a babát. Egy másik császáros kismamát a kezelőbe fektettek, annyira tumultus volt az osztályon!
Engem nagyon zavart a jövés-menés.
Sziasztok!

Sziasztok!

Tegnap vendégeink voltak, egész nap főztem és takarítottunk a férjemmel…de nagyon jól sikerült minden, nagyon jól éreztük magunkat a barátainkkal. És legalább rendet raktunk, kicsit rendeződött a káosz, jó sokat nevettünk, hülyéskedtünk, tényleg ki tudtam kapcsolódni, csak az a baj, hogy Hunor jól kiütötte magát, ő nem szokta még meg, hogy később fekszik le. Van, hogy fél 7-kor már megfürdetjük, mert elálmosodik (persze utána meg már fél óra múlva jelentkezik…), most meg 8-kor került ágyba. Jól elfáradt ő is, sokat játszottak a barátaink kisfiával.

Enikő!
Köszi a választ, megnyugtattál. Én is azt olvastam valahol, hogy a gyerkőcöt 1 éves koráig nem lehet elkényeztetni. Persze, nagyon is jó, hogy sokat összebújunk Huncuttal, együtt alszik velünk, így nem nehéz. Csak szinte állandóan velem akar lenni, és így nem nagyon lehet pl. főzni, vagy bármi mást csinálni, csak ha alszik. Ezért vagyok sokszor elcsúszva mindennel.
Mi van az időpontoddal??!!!Én nem sokára bejelentkezem a dokimhoz az egyik barátnőmmel, mert a 6hós rákszűrés esedékes lenne...

Virág!
Köszi az információt, sajnos 100%, hogy nem tudok elmenni, mert aznap se de. se du. nem jó, tele van az a napunk. Sajnos. De remélem egyszer eljutok.
Tök jó, hogy egyetemre jársz! Neked aztán nem lehet könnyű beosztani az idődet! Én biztos nem bírnám!
Sajnos a kendőt nem próbáltam még ki, és most meg már szerintem nem is tudná megszokni. Próbáltam a kengurut, nem jött be, csak úgy csetlett-botlott benne. Huncut annyira mozgékony, egész nap tornázik, ügyeskedik, artistáskodik. A drótok, kábelek az ő nagy kedvencei is, főleg mostanában. Nagyon szereti rágni! Még mindig nincs foga!

Hobbi: nagyon szeretném kipróbálni a foltvarrást (persze lehet, hogy előbb a sima varrást kellene begyakorolni, meg hát varrógépem sincsen, azzal meg pláne nem tudok varrni), a dekupázst, a keresztszemezést. Csak a hobbikkal is az a baj, hogy sokba kerülnek.

Látogatás az Istvánban: már írtak róla, de én mondjuk csak rövid ideig voltam a gyerekágyon. Én is kezelőbe kerültem rögtön a műtét után (annyira fullon volt minden, az egyik kismamának még ágynemű! sem jutott, én felajánlottam az egyik plusz plédemet, de addigra azt hiszem, megoldották neki), majd (fél napot) 3ágyasban, ahol az egyik apuka pl. egész nap ott volt a feleségével, akkor is, ha az aludt a babájával (mentségükre: messziről voltak), aztán gyorsan áttetettem magam (ismerős segítségével) a nőgyógyra, mert lelkileg megviselt a baba nélküli helyzet a babások között. A nőgyógyon még 23 órakor is voltak, igaz kisebbségiek. Szóval látogatás terén nem jó a helyzet. Én ha tehetem (inkább kispórolom), akkor legközelebb kifizetem az alapítványi szobát – arra is vadászni kell- és garantált a nyugalom. A látogatók bacijaitól én is tartok.

Megymag!
Hálás köszönet a jó tippekért! Mit jelent a kor? Én nemsokára 29 leszek.
Nagyon ügyi vagy, hogy ilyen frankón megtervezed a dolgaid! Igyekszem hasznosítani az ötleteidet! A takarító-segítségre én is gondoltam, eljön majd az idő, amikor tényleg keresek egy ilyen erőt! Én szeretek főzni – pl. tegnap is örültem, hogy a barátainknak ízlett a főztöm, mondjuk tényleg sok időt elvesz, az biztos-de úgy hogy nyugi van. Ez persze most nem igazán adatik meg. De nem baj. Lesz még rá idő remélhetőleg. Igyekszem én is min.2 napra főzni, úgy könnyebb.
Az időbeosztással még az gond, hogy pl. sokszor „ottfelejtem” magam a tv, a net előtt, amikor Huncut alszik. Szóval jobban megerőltethetném magam, meg pöröghetnék, de olyan jól esik kicsit lazítani, pihenni!!! Hunor többször is felébred még szopizni éjjel…
Anyum nekem is ritkán jön, mert dolgozik és nagyon elfoglalt. Amikor itt van velünk, akkor minden tőle telhetőt megtesz. Szegény, jól ki is fullad. Bár mostanában igyekszem őt nem leterhelni, inkább én csinálom a dolgokat, ő meg vigyáz Huncutra. Anyósék 260 km-re laknak…ők idősebbek, mint a szüleim és kicsit máshogyan gondolkodnak…
Tök jó, hogy anyud ilyen türelmes orvos! Milyen jó, hogy bármikor fordulhatsz hozzá!

Üdv itt Tünde!
Mikor szültél? És kis volt a sztárdoki? (lehet priviben is, persze ha nem akarod, megértem) Én is az Istvánban szültem még áprilisban. Engem is zavart az a sok ember, a ki-be járkálások. Örülnék én is, ha megosztanád a te történetedet!

Lányok! Vajon mi lehet Almival? Nagyon kíváncsi vagyok rá! Lehet, hogy már babázik! Remélem minden okés velük!!!!!

Na sziasztok, megyek, megpróbálom Megymag ötleteit valóra váltani!
Szép, vidám, örömteli napot mindenkinek!
Ja és betegségmenteset!
Puszi

Borakata

Borakata! Az időpontom érdekesen alakul! Ma kellett telefonálnom, mert ma tudták meg elméletileg a beosztást, dec 2-re akartak időpontot adni! Teljesen kiborultam! Tegnap még nem volt időpont, ma meg már 3 hét múlva van! Mondtam a nőnek, hogy nekem az nem jó, mert már több mint egy hete vissza kellett volna mennem. Időpontot nem tudott adni, de aztmondta jövő héten kedden menjek oda 11-re, akkor rendel a doki. Odamegyek, max félóra várakozás után bemegyek, nem érdekel senki! És a dokimmal is kicsit elbeszélgetek! Valószínű dokit kellene váltanom, de senki mást nem ajánlottak és nem szeretnék cseberből, vödörbe kerülni. Hisz arra sincs már idő, hogy a nézőpontját megismerjem.

Isarenikő!
Ne borulj ki, szerintem eddig egész jól bírtad ezt az orvosmizériát. Reméljük, hogy nem ezen fog múlni. Az eddigi találkozások (vagy találkozás, nem emlékszem, csak 1 volt eddig?) alapján azért jó a benyomásod?

Borakata!
hordozás: én kengurut egyáltalán nem próbáltam, csak azt tudom róla, amit "sokan másutt" írnak. Ebben az életkorban már tényleg sokkal mozgékonyabbak, Trudi is nehezebben tűri, amíg fölkerül a kendőbe, de utána meg jól érzi magát - egy darabig, mert mostanában egy idő után le szokott kéredzkedni. Ha komolyabban érdekel a hordozás, a mamami. hu-t ajánlom, ott rengeteg tapasztalata van fórumozóknak.

további hordozás: itthon háti hordozok kendőben, néha csípőn is, mostanában egyre gyakrabban babaerszényben, mert abba nagyon könnyű őt ki és berakosgatni akár 5-10 percenként is, ha "szükséges". Utcán én egy komforthordozót használok, ami csatos: én ezzel kényelmesebben érzem ott magam, mint a kendővel.

Tünde!
Engem is érdekelne a sztárdokid, ha szabad (persze pü-ben, ha nem akarod itt).

Megymag, az észrevételed irányomban teljesen jogos. Muszáj elmennem. Tulajdonképpen nem tudom pontosan, mit várok ettől, de már attól bőgési rohamaim voltak itthon, hogy eldöntöttem, hogy elmegyek. Pedig ha racionálisan végiggondolom, nem várok sokat. De szükségem van rá, hogy elmenjek.

Időbeosztás: Megymag ötlete nagyon jó (takarítósegítség), nem tudom, én mit fogok csinálni majd 2 gyerekkel. Most egy gyerekkel még nem érzem olyan vészesnek a dolgot. Nálunk ugyan itt van anyósom (ők a földszintem laknak mi pedig a tetőtérben), aki elvileg segít (ő gyerekvigyáz pl, míg én órán vagyok), csak én ezt nehezen fogadom el. A segítségért cserébe bizony nagyon sok, az életünkbe való beavatkozást kell elviselni. Másrészről mikor 2 hónapot feküdnöm kellett, bizony nagyon jó volt, hogy ő itt van - fizikailag legalábbis. (Utána meg alig tudtuk őt "kitenni" a lakásunkból, hogy ne járkáljon folyton föl) Így én megpróbálok minél önállóbb lenni, nem igazán hagyom neki, hogy bármit is csináljon nálunk - pedig néha csinálna.
Az egyetemre való bejárkálást pillanatnyilag bírom (bár egy-egy többször kelős éjszaka után elég nehéz), csak tanulni nem igazán tudtam még.

gyors hsz, mert bazi késő van, de tui vagytok a szívem csücskei..

Virág!! Ez szupi!! Nagyon örülök, őszintén, hogy eldöntötted. Ha még sírtál is rajta, akkor biztos, hogy szükséged van rá!! Ne hagyd magad!

Enikő! Hmmhmm, nem is tudom, mit mondjak... Nagyon sajnálom a dolgot, és elhsizem, hogy rosszul esik a dolog. Ez így nagyon kétesélyes a szülésre való hatását illetően: Vagy nagyon laza a doki és semmiből nem csinál nagy faxnit, ami még jól is sülhet el, feltéve, hogy te nem érzel dühöt, haragot iránta amiért igencsak időszerű orvosi vizsgálatokat finoman szólva is lazán kezel, vagy pipás leszel rá és ez nem éppen pozitívan hat a szülés körüli bizalom és relaxált állapot kialakítására. Ha csak kicsit is úgy érzed, váltanod kell, válts!!! Soha nem késő! Kereshetsz úgy is valakit, hogy itt még nem mondasz adieu-t! Hidd el, be fogod vonzani a jó dokit! Tudod, én a 38. héten váltottam, a mindegy ki lesz, de én itt bizony nem szülök alapon...Sok sikert!
jóéjt!

zsolka, mizu?

Sziasztok!
Segítsetek nekem, nem tudok vonalzót csinálni!!!! Nincs türelmem többet próbálgatni....
Az időbeosztásról csak annyit: két gyerkőcöm van, 2 és 4 évesek, dec. végén születik a 3.... Talán majd egyszer sikerül végre vonalzókat gyártanom, vagyis beillesztenem!
Mindennapi főzés, ovi, levegőztetés + 18 vizsgára készülök a NYME-n! Nekem jelenleg legfőbb hobbim a tanulás, és havonta egy hétvégén a konzultáció! Ilyenkor a nagyi vigyáz a kicsikre!
Takarítónővel nem volt szerencsém (többet kipróbáltam), nekem a bébiszitter vált be, ha már végképp nem bírom, vagy sürget a tanulás......
István kórház:
Sztárdokit és szülésznőt fogadtam, Siklós-Csűrös párost!
Nagyot csalódtam bennük! Azért őket választottam, mert természetes szüléspártiak! Csak az én esetemben ez nem jött be, vagy nem voltam elég szimpi nekik!
A mai napig nem vagyok biztos benne, hogy kellett-e a műtét!
A doki előre közölte tarifáját a 12. héten, attól kezdve 4 hetente kötelező megjelenésem volt a magánrendelésén, a 35. héttől hetente CTG szintén a magánban, potom 8500-ért alkalmanként!
Meg 8 nappal túlhodtam a fiamat, plusz kettő rendkívüli vizsgálat!
Ezek után azt hittem, hogy "jó kezekben" leszek!
2006. aug. 20-án, a tüzijáték után (elment a nyákdugó) Gáborkám jelezte, hogy szeretne a világra jönni! Fél 1-kor kezdődtek a fájásaim, mindjárt 5 percesek. Szép lassan elindultunk a kórházba, ahol közölték, hogy csak egy ceruzahegynyire vagyok kitágulva!
Kértem, hívják a szülésznőt, mivel megfogadtam! Választ nem kaptam, többszöri kérdésre közölték, hogy majd reggel jön!!!!!
Egész éjjel egyedül vajúdtam, talán 3-4 szer rámnézett valaki, ha jól emlékszem, a CTG szalagot össszegyűrte a gép, a fájásaim össze vissza jöttek, de azért voltak! Néha el is aludtam!
Reggel fél 8-kor jött a szülésznőm, megvizsgált, majd közölte, hogy semmit nem tágultam, de "vannak ilyen nők, akik alkalmatlanok a szülésre" -szó szerint idéztem!
Aztán megjött a doki, aki szintén megvizsgált, helyzet változatlan.Két órát várunk, ha nem változik a helyzet, megműt.
Utána jött egy másik szülésznő, és "kizavart" a szülőszobából mert kellett a hely másnak, én meg a folyosón támaszkodva vajúdtam tovább össze-vissza jövő, de erős fájásokkal! Óriási jövés-menés volt, a dokim és a szülésznőm is futtában többször bájosan rámmosolyogtak!!!!!!A táskám, a holmim a szülőszobában maradt, de utánam dobtáK!
Ez kb. fél órát tartott, utána beültettek a CTG-s szobába, ekkor már tudtam, hogy műteni fognak ismét!
11 körül megvizsgált a doki a szülésznője jelenlétében, és mondta neki, hogy készítsen fel a műtétre. De halkan odavetette a szülésznőnek, hogy a méhnyak megrövidült!!!!!!
Igaz, hogy én már nagyon nem voltam magamnál, elkeseredettségemben, fájdalmamban, beletörődöttségemben....
De erre a mondatra emlékeztem!!!! Azt nem mondta, hogy tágultam-e, CTG-t sem csináltak Az éjszaka óta, hegvastagságot sem néztek!
Azzal indokolta, hogy Idős vagyok (38), nincs benn a koponyája, stb.
Szóval 11 óra vajúdás után, fél 1-kor megszületett a fiam!!! Én aludtam, mert az első császár rémálom volt, így én kértem az altatást! Ébredés után viszont ott volt velem a kicsi apukájával!
Mikor megszületett és felöltöztették, egyből apuka kezébe nyomták, kb. 1 órán keresztül fogta a folyosón !!! Később hozta oda hozzám!!!
Hát nem tudom, ez mennyire jó a babának?! Fertőzést is kapott a szemére, 1 hétig nem tudta kinyitni a szemecskéjét!
A szobáról már írtam korábban! A nővérek kedvesek voltak, az orvosom egyszer nézett meg, és a 3. napon, mikor kivette a sebemből a csövet! Ezt én kértem, mivel az első császáromnál nem tettek a sebembe, fertőzést is kaptam, 3 hónapig kezeltek a sebészeten !!!!
Szóval kivette a csövet, én odaadtam a megígért összeget, és mondta, hogy másnap hazamehetek, de még ránéz a sebemre!
Ekkor már ki is állították a zárót!
A szülésznő többször bejött műtét után hozzám, de hazamenetelem előtt is meglátogatott!!!! Várta talán a pénzt???
Mire fel adtam volna???? Másnap vártam az orvost, hogy hazaengedjen, de eltünt.... Hosszas keresgélés után a párom megtalálta a szobájában, majd a tőle szokásos lekezelő hangnemben közölte, hogy nem mehetek haza, mert lázas vagyok (37,4)!
Ekkor úgy döntöttünk, hazajövünk, és elszöktünk!!! Előttünk állt még a hosszú út hazáig(200 km) az újszülöttel és a 2 éves kislányommal!!!
A kórházról csak annyit, hogy én is próbáltam alapítványi szobába bejutni, de képtelenség volt!!!!
Remélem nem voltam túl hosszú, ha valami kimaradt, majd legközelebb megírom!
Jó éjt!

b.tünde! Nagyon szomorú a te történeted! Én valahogy jobban bízom a fiatal, még semmilyen címmel nem rendelkező dokikban, mert még nem olyan anyagiasak, mindent a legjobban akarnak csinálni és nem fásultak bele a munkájukba. Én épp ezért mindig így választottam dokit. Elsőre elégedett is voltam, most nem tudom még mi lesz, de sokat segít a felkészülésben a ti történetetek is. Ezeknek hatására igyekszem úgy készülni, hogy ne legyen számomra fontos a jelenlétük (szülésznőt még nem is választottam, nem tudom válasszak-e! Szerintetek?), ne tőlük várjak bármit is, hanem bizzak magamba. Ahogy Zsolka is csinálta szeretném az utolsó pillanatig húzni a korházba lépés időpontját, hogy ne vizsgálgassanak sokat és ne kelljen sok időt ott töltenem vajúdással. Ne legyen alkalmuk megjegyzéseket tenni és ne lássam a türelmetlenségüket. Én ennek a dokinak már tényleg azért fizetnék, hogy hagyjon szülni!
Remélem a rossz élményeket sikerül feldolgoznod! A harmadik babával van már orvosod? Adnak lehetőséget normál szülésre?
Az első szülésedet is írd le légyszíves!

Tünde! Nem is tudom hirtelen, h mit mondjak. Nagyon nehéz lehetett neked, de klassz csaj vagy, hogy a harmadikat ennek ellenére bevállaltad! Becsülendő dolog. Talán sikerül mégis spontán megszülnöd. Főleg, ha nagyon sűrű fájásokkal mész be. Van rá esély, sosem a százalékok számítanak, csak az egyéni történet. Most hol és kinél fogsz szülni? Mit mondtak neked? Itt a vidéki vaskalapos klinikán, ahol az elsőt szültem, szóval még itt is adnak 10% esélyt...a harmadiknál. Magyarul neked erre kell gyúrni!

Sziasztok!

Sikerült adventi naptárt csinálnotok, akik terveztétek?
Akinek nem és nincs rá ideje - nagyon szépeket lehet kapni a Lidl-ben. Én ma vettem egyet, mutizom:

A zsákocskákat mindenkinek magának kell megtöltenie és évekig használható!

Sziasztok!

Most csak röviden, de folyt.köv bővebben:

Tünde!
Köszönjük a történetet! Nagyon sajnálom, hogy így alakult! Pedig őróluk, a sztárpárosról ódákat zengtek sokan...ennyit erről.
Vonalzó: kattints rá arra a vonalzóra, amelyik tetszik és rávisz arra az oldalra, ahol készült. Ott ki kell választani a szimbólumot és s a profilba bemásolni a kódot.

Virág!
Rájöttem, hogy honnan ismerős a neved!!! Ápr.-máj. babvárok topicból...én később csatlakoztam(volna) be, de nem nagyon reagáltak a hsz-jeimre, így többet nem írtam, valamint nem igazán tetszett az egész hangulata, most (és néha) beleolvastam és megtudtam, hogy áll a báll...

Enikő!
Sajnálom, hogy ennyire gáz az időpont-téma!!!!!Jó, hogy szét nem robbansz a dühtől! Ja és köszi az adv.naptár ötletet!!!!

Békés éjt!
borakata

Sziasztok lányok!

Bocsánat a belekotyogásért, de van a Babanetnek egy Te Történeted elnevezésű rovata, ahova szívesen fogadnánk akár a Ti történeteiteket is!

Szerintem az ide író mamák történetei sok sorstársnak adnának segítséget, reményt ahhoz, hogy második gyermeküknél átélhessék azt, ami az elsőnél nem adatott meg.

Ha valaki szeretné elküldeni az írásást - amelyet akár névtelenül is fel tudunk tenni -, az kérem, erre a mélcímre tegye:
szerkeszto@babanet.hu

Köszi előre is:

Dia

BTünde!
Én is köszönöm, hogy leírtad a történetedet, bár ez nagyon fájdalmas, olvasni is, hát még átélni. Azóta olvastam a másik császáros topicban az előző szülésed és az azt megelőző kálváriád történetét is. Nagyon erősnek tartalak, hogy ilyen élményekkel a hátad mögött vállalkoztál egy 3. babára.
A törtzénetet olvasva fölmerült bennem pár kérdés az orvosválasztással kapcsolatban, nem kérem, hogy válaszolj ezekre, csak magamnak is jó elgondolkodni rajta. Mondjuk nekem van egy-két pont, ami már az elején (vagyis a terhesgondozáskor) sem szimpatikus: pl. előre közölt tarifa, ilyen korán? Te egyébként mennyire érezted magad a terhesgondozás során biztonságban nála? A szülés alatti viselkedésére esetleg nem lehetett már a korábbiakból is következtetni? Tudtál vele beszélni előre e leendő szülésrő, milyen feltételei vannak a hüvelyi szülésnek, stb? Meg úgy általában, emberileg milyen volt? Mennyire volt empatikus, közlékeny, hogyan kezelt úgy általában? Ez a lekezelő hangnem korábban nem volt jellemző rá? Vagy látszódtak ezek a dolgok korábban is, csak nem mertél váltani...amit én megértek, egyébként.
Nekem ugyan nincs túl nagy összehasonlítási alapom nőgyógyászokat illetően, de ezt a terhességemet most két orvos gondozta végig (a „sajátom” ugyanis minden második hónapban külföldön volt) , és én folyton hasonlítgattam. Annak ellenére, hogy alapvetően mindkét orvos rendes volt (és állítólag jó orvosok is), bizony elég nagy különbségek voltak közöttük több mindenben, ami az én lelkiállapotomat eléggé befolyásolta.

Borakata!
Igen, abba a fórumba irogattam, meg néha most is. Én bizony nem emlékeztem rád, bevallom. Az bizony egy elég vegyes fórum volt mindig is, most is. Én azért jópár gyakorlati dologban tájékozódtam tőlük. Ami nem tetszett, azzal meg nem foglalkoztam. Az biztos, hogy ott komolyabb beszélgetéseket nem lehet folytatni.

Sziasztok!
Virág!
Kérdésedre válaszolva igazad van, már az első alkalommal sarkon kellett volna fordulnunk, amikor a tarifáját közölte lekezelő stílusban!
Ez nem volt túl szimpatikus, viszont mindig korrektül válaszolt feltett kérdéseimre és rengeteg betege volt! Úgy gondoltam, ez is egy garancia!!!!
Azt hitte talán nem tudjuk kifizetni! A párom ezt észre is vette, de én annyira bíztam benne, hiszen mindenhol csak a jókat lehetett hallani róla, és annyira szerettem volna rendesen szülni, hogy úgy gondoltam, minden pénzt megér!!!! Sajnos nem így lett!!!!!
A biztonságról csak annyit, hogy különösebb gondom nem volt egyik terhességem alatt sem, így nem is gondolta ilyenre! De azt álmomban sem hittem volna, hogy így alakul!
A programcsászárról az a véleményem, hogy ez a legkényelmesebb az orvosoknak, gyorsan túl lenni rajta, amiért ugyanúgy megkapják a honoráriumot, mintsem éjjel órákon keresztül a kismamát "figyelni"!!!! Ezt már többször is tapasztaltam!
Az első terhességem alatt egy olyan orvoshoz jártam, aki végig a császárt hangsúlyozta a korom (34) és a súlyom miatt!!!!
Persze, utólag megtudtam, nála mindenki programmal szül!!!!!
Az első szülésemkor azt hittem, a szakmai szempont a legfontosabb, és vakon bíztam az orvosomban!!!! A 34. héten váltottam!!!!
Szerintem egyik orvosnak sincs túl sok ideje, még a magánban sem!!!
Hamarosan leírom első születésem történetét is részletesen, csak most pihiznem kell, mert nagyon keményedik a hasam!!!!
Üdv mindenkinek!

Sziasztok lányok! Nem tűnök el, csak átmenetileg. A laptopom végleg beadta a kulcsot. Elvileg lesz új, elvileg karira kapom majd édes szülőmtől, de talán így előbb is hozzájutok. Mindegy, én türelmes vagyok, úgyhogy ti is legyetek, megymag hadnagy lelép kis időre, aztán majd visszaolvasok. puszi mindenkinek!

Üdv mindenkinek!

Virág!
Nem is emlékezhettél rám a másik topicban, mert egyszer-kétszer írtam oda. Az igaz, hogy én is sok praktikus (kórházi csomag listája stb.) tudnivalót összeszedtem.
Nem semmi, hogy 2 orvos kísérte végig a várandósságodat! Nem voltak úgy néha, hogy különböző állásponton voltak? És ha igen, ez nem zavart téged? Egyébként ismerték egymás, egyik ajánlotta a másikat?
Elgondolkodtatott az a kérdésfelvetés, amelyeket Tünde történetével kapcs. írtál.

Tünde!
Én is kíváncsi vagyok az előző szüléseidre! Ha nincs is időd leírni, akkor hol lehet elolvasni? Esetleg Virág, Te hol találtad meg ???
Felháborító számomra, hogy a szülésznő – bár semmi dolga nem volt – kuncsorgott a tarifájáért.
Írtad a 8500 Ft-ot: ez az egész vizsgálatra vonatkozott, vagy csak a ctg-re???
Apropó tarifa: szerintem ezt is lehet kulturáltan intézni. Az durva, hogy az orvosod ezzel kezdte, ez nagy tapintatlanság. Persze ő a főmufti az Istvánban, ha jól tudom. A dokim egyáltalán nem foglalkozott az anyagiakkal, helyette az asszisztense végezte el. Nála úgy volt, hogy a vizsgálat végén kaptunk egy valamilyen színű kártyát (a színek mindegyike Ft összeget takart), azt odaadtuk az asszisztensnek és ő mondta meg végül, hogy mennyi az annyi.
Én soha nem éreztem azt, hogy siettetne az orvosom, vagy esetleg utalna is arra, hogy „végzett” velünk. Mindig nagy nyugalomban, jó hangulatban teltek el a vizsgálatok – a férjem is bejött mindig velem – és amikor meg már mi mentünk volna, hogy most már biztos jön a következő, akkor meg marasztalt. Egyetlen egyszer kellett elsietnie, -hála Istennek engem még meg tudott vizsgálni – mert szülése volt.
Már komolyan várom, hogy találkozzak vele és megbeszéljük a továbbiakat, még mindig nem jelentkeztem be szűrésre…..
A rengeteg beteg…hát ezen én mindig gondolkodom, vajon hogy tudja egy orvos követni a sok-sok kismamát, mindenkit a maga dolgaival, ez rejtély számomra!
Azt megértem, hogy nem mertél váltani…én sem mertem volna. Erről Csibe vagy megymag tudna többet mondani.
Az alatt mit értesz, hogy úgy gondoltad,a szakmai szempont a legfontosabb? Kifejtenéd?
ÉS ami a legfontosabb: pihenj amennyit csak tudsz, vigyázz magatokra!!!!


Megymag!
A mi laptopunkkal is gond volt, pedig talán két hónapja vettük, de szerencsére meg tudták csinálni. Tiszta para voltam, és nagyon féltem, hogy kiadtuk rá a sok pénzt (plusz egy részét hitelből) és mehetünk vele a sóhivatalba. Örülök, hogy karácsonyra megkapod!

Most mennem kell, mert sok a tennivaló….
Békés éjt!

borakata