Tünci, de legalább tudatában vagyunk az érzelmeinknek, és tudjuk azokat kezelni. Pl. a hülye vásárló beszólására nem menekültél el hanyatt homlok... stb. stb.
Ma a kollégám mondta, hogy a felesége mennyit fogyott. Kérdeztem, hogy miért, beteg? Mondja, hogy nem, csak a gyerek ahogy szopik... És megálltam, hogy ne mondjak erre semmit, nem szóltam be, hogy te marha, miért pont nekem kezded el ezt mondani (minden előzmény nélkül, szó sem volt addig a feleségéről, egyszer csak ezt így benyögte)...
Szóval csak azt akartam ezzel írni, hogy szépen azért "gyógyulgatunk".
Ma pl. olyan napom van, hogy ha arra gondoltam, hogy január vége milyen hamar itt lesz, és majd lehet próbálkozni, kirázott a hideg, hogy én még nem akarom... Tudom, hogy férjem is, anyukámék is ezt "várják el" tőlem, hogy minél hamarabb megfoganjon a kistesó. De per pillanat úgy érzem, hogy idő kell még. Sok.
Aztán meg lehet, hogy este már teljesen másképp fogom látni az egészet.
Még azért elég labilisak vagyunk érzelmileg, de remélem idővel ezek a dolgok is rendeződni fognak