Kiemelt témák

kezes akart lenni

Susy!

2 éves kor körül lehet nagyjából sejteni, de 3-4 éves kor előtt még semmi sem biztos!
Írok majd, remélem mionden rendben Gabeszékkal!

Márti

sms 14.21-kor,Ugabesztől:

Csizmadia Dávid 12.18-kor megérkezett. Versenysúlya 3440g, 53cm magas.Anya és kisfia jól vannak!

Hatalmas gratula itt is, Gabesz! Az elképzelhető összes jót kívánom a kis családnak!

Márti

sziasztok
gyorsan pár kép, a kiscsaj már mocorog, mindjárt hamizunk

Jaj de cukika!

Gyönyörű kis bébid van MZS!!!

Gratula Gabesznak! Nagyon jó egészséget kívánok!

Mzs
Gyönyörű babád van, nagyon szép, formás. Gratula mégegyszer!

Panndi írta:
"Rozsaag: már írtam szerintem, hogy Zsófi előbb állt, mint megfordult volna, 7 (!!!) hónaposan fordult meg"

Köszönöm, most egy kicsit megnyugodtam!!!

Susy!
Látod én is a kimerültségre tippeltem. Pihenj sokat még ha nem is érzed, hogy fáradt vagy és szedj sok-sok vitamint! Én ilyenkor szoktam magamat a Lenkei-féle vitaminokkal „felturbózni”.
Elvben még nem láthatod, hogy milyen kezes lesz. (gyakorlatban szerintem igen.) Én is balkezes vagyok!

Nikuc!
Peti nagyon édes. Még nem is láttunk róla képet!

Mtunde!
Legyen igazad Mírával kapcsolatban!!! Remélem Bene javulgat az antibiotikumtól.

Mzsperx!
Nagyon édes! Imádom őket amikor így bealszanak! Nagyon szép baba! Várjuk a szülésed történetét!!!

rozsaag

Rózsaág, képzeld, ma már nem is folyt a füle! Remélem, ez jelent valamit.

Viszont oviba még nem megyünk, mert sajnos a kakiügy még mindig nem oldódott meg nála, és azt beszéltük meg az oviban, hogy most már addig nem viszem, amíg nem szól kakilás előtt.
Már sokmindent próbáltunk, de közben meg attól tartok, a várakozáson kívül mást nem tehetek. Na meg itthon van, figyelek, és igyekszem időben elkapni, ami talán előbb-utóbb rögzül... Pedig már volt 1 hét, amikor szólt!

Susy, lehet, hogy látod, de azért ez nem biztos. Villő is egy időben mindent ballal fogott, most meg már nem. Bene meg még mindig kétkezes teljesen, de azt mondták, amíg a beszéde nem fejlődik ki teljesen, addig ez marad is, és majd utána jön a kézdominancia. De vannak gyerekek, akiknek később is alig látható, és csak speciális tesztettek (dislexia-szűrés) tudják eldönteni.

MZS, nagyon szép kislány. Nem is látszik, hogy újszülött!

sziasztok, Peti is, Pálma is gyönyörű!

Gabesz, hatalmas gratula!

mzs, nagyon édes a kisbabád, tündéri, gyönyörű én is akaroooook

mzs: gyönyörű a kislányod Jaj de várom már a mi kistesónkat

rozsaag, rosszul fogalmaztam, szóval homeós szakembernél, nem sima fül-orr-gégén...

pinig a párod mennyire támogat abban, hogy nem akarod anyósodat magad körül ha megszületett a baba?

panndi nahát, olyat is ritkán látni, hogy második gyerekkel kisebb legyen a pocak, mint az elsővel

domamó szerintem jókat írsz, egy dolgot írnék csak hozzá: a bilirubin főleg széklettel ürül, tehát a legjobb módszer, ha nem inni, hanem enni kap a baba. ha nincs elég tej, akkor bizony tápszer is jöhet, mert nyilván mérlegelni kell.
de ha eltömítődik vízzel (akár cukros, akár sima), az nem indítja be olyan jól a bélműködést.
az meg már csak adalék, hogy az a "pár csepp előtej", amit írsz, az valójában egy hashajtó kalóriabomba. és egy újszülöttnek pont erre van szüksége.
persze én könnyen beszélek, mert nekem szülés után 12 órával mind a kétszer volt tejem, 24 órán belül pedig nagyon komoly mennyiség. mindkét gyerekemet nagyobb súllyal hoztam el a kh-ból, mint amivel született. DE ha 3., 4. napon még mindig nem lenne tejem, úgy sem, hogy éjjel-nappal szoptatok, akkor bizony én is adnék neki pótlást...

susy állítólag 1 éves kor körül lehet már sejteni, hogy milyem kezes lesz, de igazán 3 éves korára dől el. viszont az én fiamon is nagyon hamar látszott, hogy bal kezes lesz.

Gabeszéknek naaaagy gratulációm a nagyfiúhoz! Ezek aztán tökéletes méretek

és most már minden beteg gyógyuljon, irgumburgum!

Gabesz, mi is gratulálunk sok boldogságot Nektek!

Baba képek nagyon édesek

Sziasztok, jó reggelt!
Kedves Domamó! Vitába szállhatok?
Nagyon érdekes volt olvasni a véleményedet, hiszen Te belülről is ismered ezeket a dolgokat. És a reagálásod is pontosan tükrözi azt a szemléletet, ami számomra nem bababarát jellegű, és nem betegközpontú -amennyiben a kismamát és gyermekét betegnek lehet tekinteni.
Én voltam a nyugtatón kiakadt kismama, és valószínűleg nem szívtam volna annyira mellre a dolgot, ha a kedves gyerekorvos esetleg elmagyarázva a miérteket, elmeséli, hogy milyen gyógyszert ad a fiamnak. Ami egyébként a kötelessége, nem a zárójelentésből kéne erről értesülni!
Azonkívül tájékoztatni kéne az anyukákat, hogy mivel táplálják a gyermekét. Egyik kórházban sem vesznek fel olyan részletes, a családra kiterjedő anamnézist, amely alapján bármelyik nővér eldönthetné, hogy az adott gyereket mennyire veszélyezteti az allergizálódás. Kiváló cikkeket lehet olvasni a tápszeres és anyatejes babák bélflórájának összetételéről, a benne lévő baktériumtörzsek és a táplálék feldolgozásának kapcsolatáról. És sorolhatnám. Azt gondolom, ezek a kérdések nem feltétlenül a bababarátság kérdéskörébe tartoznak, sokkal inkább a betegjogok, a tájékoztatáshoz való jog megsértését jelentik.
Amit pedig a bababarátságról írsz, az túlságosan sarkított. Senki nem akar éhes, szenvedő babákat ilyen cím alatt látni. Csak az lenne jó, ha a szoptatás támogatása sokkal erősebb lenne, ha a babával minél többet lehetnének a friss anyukák (és nem egy emelettel feljebb várakoznának), ha az elsőbabások több támogatást kapnának.
Persze, én is segítettem a szobatársaimnak, de feltételezem, hogy a csecsemős nővér nálam több mindent ismer - legyen szó technikáról, vagy gyakorlatról. Remélem ez így is van.
Bocs, ha hosszú voltam.
M.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak valamit Domamó hozzászólására is, aztán elvetettem, de csak nem bírom magamban tartani

szóval csak laikus vagyok, meg szopi párti, meg olyan, akinek igenis fontos a bababarátság... azt gondolom, hogy igenis minden tejcsi gondot nem lehet megoldani, nem véletlen találták fel a tápszert, de rutinból való cukros vizezés, tápszerezés igenis ellenemre van... az én értelmezésemben a bababarátság kedves, szoptatási tanácsokat korszerűen adni tudó, lelkiismeretes orvosok és csecsemősnővérek által kórházakban megvalósított olyan gyakorlat, ahol a kezdő anyukákat kedves, de gyakorlatias módon felkészítik a szoptatásra (lehet idealizmus, de ez van)... az én gyerekem is kapott cukrosvizet, nem is tudott először szopni, de tápszerezés helyett megmutatták, hogyan lehet kanállal, pohárból saját anyatejjel itatni...ez szerintem bababarátság nem vagyok radikális, mindig betartom az orvosi utasításokat is, de nem szeretem ha fölényesen elkönyvelik, hogy éheztetem a gyerekem, ha nem kap pótlást az első nap... én jónak tartom ezt a fórumot, igenis fontos, hogy ha kérdése van valaki feltehesse, akár tápi elkészítés vagy szoptatásról szóló... de azt is fontosnak tartom, hogy anyukák felkészüljenek, ha nem feltétlen bababarát szemlélettel fognak találkozni... annak, meg ha jó híreket hoznak a lányok csak örülök, mert én a második bébit is itt szeretném majd szülni, szóval tényleg nem vagyok ellendrukker

ohh, nem linkeltem be a szüléstörténetem? de béna vagyok, pedig már rég megírtam...
itten van: http://muzsika.freeblog.hu/archives/200 ... szuletett/

balkezesség: noéminél olyan 1,5-2 évesen kezdett egyértelművé válni, hogy balkezes. most meg aztán már tuti. azért érdekes, mert úgy emlékszem, hogy kb 6 éves korra rögzül a kezesség.

szalamandra, ugye milyen gyorsan nőnek? most egy kicsit én is megállítanám az időt, ő lesz az utolsó kicsikénk, és ahogy látom pl a tesóm 2,5 hónaposát, ő már egyáltalán nem ez a kis kicsi bébike. komoly nagyfiú szeretném, ha tovább maradna ilyen mini. mondjuk ilyenkor megnézem a nagyok későbbi képeit, és megállapítom, hogy tök jó volt az is, amikor kezdett járni, beszélni, stb, stb...

domanó véleményére még én is
amit manca ír, pl az allergia. mi veszélyeztett család vagyunk, mert mindketten allergiások, a nagyok ekcémásak. és biza a korán adott akár 1 adag tápszer is káros lehet ebből a szempontból. úgyhogy ha nem muszáj, nem kockáztatnék. az első néhány napban a gyerek nem éhezik és szomajzik, ez egyáltalán nem igaz. a természet ezt nagyon okosan kitalálta, amíg beindul a tej, van a babának tartaláka. többnyire beindul a 3-4. napon. ha nem, az más tészta. a kékfényben levő bébiket itatni egy okból kell, és az nem a bilirubin ürülése, ugyanis nem a vizelettel ürül: a meleg miatt jobban izzadnak, kiszáradhatnak... de ezt is csak mérlegelés után adnám, nem azért mert így szokás, meg kell.
segítés: én is segítettem. viszont az elsőgyerekes anyuka mindent sokkal inkább elhisz a csecsemősnek, mint nekem, a laikus anyának. pl. a szobában szenvedett, és kissé kétségbeesetten hisztizett egy lány, és hiába mondtam neki, mit tehet a helyzet megoldásáért, nem fogadta el, a tejét siratta, vagy hogy legalábbis fejnie kell majd. egyszerűen nem bírta befogadni, amit mondtam. semmi más baja nem volt, minthogy belövellt a teje, és baba nem tudta bekapni a cicit. gyakran megesik... a csecsemősök kb annyit segítettek, hogy nyomja össze a bimbót, és kísérletezzen türelemmel - miközben a bébi magából kikelve üvöltött, és már mikor tudta volna, sem volt hajlandó bekapni a cicit.

majd leírom a kórházi napokat is valamikor

Sziasztok!

Mindenekelőtt hatalmas gratula Gabesznak!!!!!!

Nagyon édesek a képek mindhárom gyerkőcről!!!!

Köszönöm a bíztatást mosoly ügyben. Szabi egyre többet húzza mosolyra a száját félálomban, bízom benne, hogy ez már komoly gyakorlás és hamarosan tényleg nyitott szemmel ránk is vissza fog nevetni.

Domanó véleményéhez:
Én az az eset voltam, ahol nem indult be a tej. Hiába mondtam, hogy szerintem éhes a gyerekem, mivel 3-an nem tudtuk sehogy sem megnyugtatni a szobában, pedig volt 3. babás anyuka is, nem hitték el, míg éjjel 1-kor bevittem nekik, hogy nem bírok vele. Amikor már ők se bírtak, belátták, hogy tényleg éhes és onnantól kezdve kaptunk pótlást. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem adnak tápot minden szíre-szóra. Sót, miután enyhült a tömeg, jöttek és sedítettek, ha kértem.

Helyzetjelentes:

kepzeljetek, egesz jol megy, hogy ejszaka a kisagyaban alszik!
3 orankent magatol keri a kajat es ilyenkor kb. 1 orat vagyunk fent mire kaja-bufi-csuklas-bukas-stb. utan ujra alszik.

Nappal viszont szinte vegig rajtam van, most is itt alszik a mellkasomon Annyira jo igy! Ugy imadom ahogy itt szuszog!

Felmerultek bennem olyan kerdesek, hogy mennyit kellene igy testkontaktusban lenni egy 3 hetes babaval, illetve amikor ebren van, mit lehet vele csinalni? Gondolok itt olyasmire, ami fejlesztene ot.

Most csak beszelek hozza, picit tornaztatom, okelme meg csak nezelodik. Adjak-e mar a kezebe valamit amit foghat, ragcsalhat, vagy ez meg korai?

Mzs: Tündéri kiscsaj! Annyira lányos arca van, hogy rózsaszín ruci nélkül is simán lehet tudni.

Gabesznak gratulálok! Szép kis vasgyúró lehet!

Én adtam Petimnek cukros vizet, mert nagyon akart enni, és nagyon nem ment neki. Aztán megjött a tejem, de úgy, hogy folyott végig a ruhámon, és nem akart enni. Először csak annyit mondtak, hogy hogy tegyem a szájába a cicit, semmit nem tudtam, csak üvöltött, és nem evett. Aztán műszakváltás volt, és egy nővér szinte megerőszakolta szegényt, hogy egyen, volt is nagy üvöltés, hiszti, de a nővér addig nem hagyta békén, amíg szépen nem evett, szerencsére. Még másnap is az volt a tecnhnika, hogy nagy üvöltés, két korty a cumiból, megnyugodott, és utána evett ciciből. Harmadnap már nem kellett segédeszköz.
A szobatársam este kapott tápszert, mert neki se volt császár utáni napon teje. Meg is lepődtem. De a másnap délelőtti nővérek nem akartak neki adni. Inkább mondták, hogy szoptasson, csinálja kitartóan, de ne egyen tápszert, nem fogyott még sokat. Meg mondták, hogy a gyerekorvos döntése nélkül nem kaphatnak tápszert.
Szóval teljesen műszakfüggő a hozzáállásuk. Ezért se tud általánosítani az ember, hogy így vagy úgy csinálták.



Szerintetek az nomális, hogy Peti alig nyitogatja a szemét? Már a kórházban észrevettem, hogy a "szomszéd" folyton nézelődik, ő egyáltalán nem nyitotta ki. Most már kezd nézelődni, de nem tudom, mit néz. Mintha ma rámnézett volna, és mosolygott egyet, de a mosolyhoz megint becsukta a szemét. Ha figyel, akkor csendben van, vagy gagyarászik. Ahogy elkezd sírni, vagy nyöszörögni, egyből becsukja a szemét újra.

Veronika: Ha nyitogatja a kezét, próbáld meg. Peti kivette a cumit a szájából, aztán megpróbálta visszatenni, meg ha a kezébe adjuk, megszorítja a játékot is. Azt hiszem, fekete-fehér dolgokat szeretnek nézegetni. Mi vettünk kiskönyvet is, azt szoktam Neki mutogatni. Mintha érdeklődne.

A teskontaktusról nem tudok nyilatkozni. Mi vele alszunk, nem tudjuk a kiságyba "paterolni". Csoda, hogy most egy órát csendben aludt egyedül, de már mennem is kell, mert felébredt.

Sziasztok!
Örömmel láttam, hogy többen is reagáltatok arra, amit írtam, végülis ez a lényeg. Igazából azért is kezdtem írni. mert szinte kizárólag elmarasztaló, szinte már ellenséges véleményeket olvastam a csecsemősök munkájáról és a saját tapasztalataim ezt egyáltalán nem támasztották alá. Igaz persze, hogy én nem tudom az anyaságomat a szakmai ismereteimtől függetleníteni és az is biztos, hogy az átlag kismamáknál sokkal inkább szolidáris vagyok a "másik oldallal" is. Értem ezalatt azt pl., hogy a munkánknak (jellemző, hogy többesszám első személyben fogalmazok, pedig mostmár több, mint 3 éve nem dolgozom) rengeteg olyan része van, amit a kismamák nem látnak, pl. iszonyú mennyiségű adminisztráció. Ez is hozzátartozik, viszont elveszi az időt attól, amit egyébként sokkal szívesebben csinálunk, hogy foglalkozzunk a babákkal és a mamákkal.

Iricc, Mzsperx: Nem tudom, honnan származik az az információ, hogy a bilirubin csak széklettel ürül, gyermekgyógyászat tankönyveket ajánlom figyelmetekbe. Egyébként a kékfényezés miatt tényleg nagyobb a folyadékvesztés, az itatás valóban emiatt is fontos.

Manca: amikor én szültem, mindenkinek adtak egy néhány oldalas tájékoztatót, amiben szerintem elég részletesen leírták, hogy mi, mikor és miért történik a babákkal. Gondolom, azóta is kapnak ilyet a kismamák. Az etetésről is volt benne szó, meg a sárgaság kezeléséről is (én hazahoztam "emlékbe"). Egyébként ez a tájékoztató szerintem nagyon jó ötlet, nyilván nincs idő arra, hogy mindenkivel egyenként beszélgessenek ugyanarról (nálunk sem volt, mármint a régi munkahelyemen), csak el kell olvasni és ha van még kérdésed, vagy nem értesz valamit, biztosan elmondják. A szobatársammal is legalább fél órát beszélgetett egyik nap a gyerekorvosnő, pedig csupa olyasmit kérdezett, amit a tájékoztatóban elolvashatott volna! Az allergizálódás témakörben csak annyit, hogy ha a családban gyakran fordul elő, a kismama szóljon, hogy emiatt nem szeretné a hozzátáplálást. Egyébként az újszülötteknek ma már mindenhol kizárólag HA tápszereket adnak.
És még egy rövid megjegyzés: arról nem a kórházi személyzet tehet, hogy kevés az ágy és sok a kismama! Nyilván, annak, aki nem lehet az első napon együtt a babájával, ez nagyon rossz élmény, a mi szobánkban is volt egy lány, aki csak a szülés utáni napon tudott a harmadik emeletre költözni. Most nem akarok az eü.reform áldásos hatásaiba belemenni, pl. ez az egyik, de erről nem az tehet, aki a kórházban dolgozik.

Mától 4 fogunk van!

Domamó
Én speciel semmilyen tájékoztatót nem kaptam, és nem emlékszem, hogy itt közülünk bárki említette volna.
A másik pedig Dytkéék esete...hideg vízzel mossák a gyerek arcát, hogy felébredjen...no comment.


Veronika
A babák a piros színt szeretik nagyon. Imádnak nézelődni. Mondj neki mondókákat, énekelj. Az mindegy mit, mert neki igazán csak a dallam a lényeg, hogy miről énekelsz lényegtelen. Én még az úttörő indulót is énekeltem.
Testkontaktus szerintem nem lehet sok. Van aki elkapatásról beszél, viszont egy ne feledj el. Soha nem lesz mégegyszer lehetőséged annyit babusgatni, szeretgetni a babádat, mint az első 1 évben. Én ezt maximálisan kihasználom.

Nikuc
A babáknak az első hetekben gyenge a látásuk, csak az erősebb kontrasztokat veszik észre, majd fokozatosan egyre tisztábban látnak. A fekete fehér ezért is érdekli, mert nagy a kontraszt.

Kristófnak sem volt túl sok tejcsi a kórházban, de meg sem fordult a fejemben, hogy tápit adjak neki, tudtam, vagyis bíztam benne, hogy lesz tejcsi. Nekem itthon indult be, vagy 4-5 napon, addig nem evett csak max 30-40 grammokat.


Lányok senki nem ad a babájának zöldség vagy gyümi levet? Kicsit visszább kérdeztem, hogy szoktátok e hígitani, de nem válaszoltatok.

Susy: Én kaptam tájékoztatót! 3 oldal volt, + egy fedőlap, ahol alá kellett írni, hogy elolvastam, és tudomásul vettem. Abban le van írva a vizit, és a fürdetés időpontja, az, hogy első este az osztályon vannak a babák, hogy kapnak folyadékpótlás gyanánt cukoroldtatot, hogy megcsinálják a PKU-t, minden elég korrektül benne volt.

Gratulálok a fogacskákhoz! Használsz valamilyen fogkrémet, meg ínydörzsölgetőt? Hogy bírja a fogbújást?

A pirosat szeretik a babák? Ez Nálad is tapasztalat? Nekem azt mondták, hogy fekete-fehér, de épp pár perce mondta egy ismerősöm, hogy náluk is a piros jött be inkább.

Most, hogy panaszkodtam, Peti jól megnézett magának kajcsi után, és rám mosolygott. Kész is lettem egyből, azóta is a hatása alatt vagyok. Ja, és 100 g-ot benyomott negyed óra alatt. (úgy gondoltam, lemérem, mennyit eszik, mert gyanúsan hamar végez mostanság) Belejöttünk a kajcsiba, meg a böfibe is! Felültettem, kicsit hátba veregettem, és akkorát böffentett, hogy öröm volt hallgatni. Ez a vállon hurcolós dolog nem jön be, attól mindig csak végigbukta a hátam, vagy elkezdett bőgni.

Ti olvastátok a suttogót? Én nem értem, miért támadják annyira. Vannak benne jó ötletek, bár az órához igazítást én se szeretném. Szerintem semmi gonosz nincs benne, mint sokan mondják.
Viszont a "nassolásban" lehet valami. Már két napja próbálkozom, hogy Peti ne nyammogjon fél óránként rajtam, ma már nem is volt miatta sok sírás, és valóban szemmel láthatóan kevesebb a puki, meg a hasfájás.

domanó, a neten olvastam orvosi cikkeket ez ügyben, amikor a családunkban érintettek voltunk.
tájékoztatót én nem kaptam arról, mikor mi történik a bébikkel.

na, akkor leírom, hogy velem hogy volt, amíg még frissek a tapasztalatok
megszületett a kiscsaj, letelt a 2 óra, jöttek érte. gondolom csecsemős nővér vitte el és nem orvos, ugye? mondtam neki, hogy akkor szeretném első éjjel magamnál tartani, és aláírni egy papírt, ha azt akarják, hogy semmit ne adjanak neki, kivéve persze orvosilag indokolt esetben, de akkor szóljanak róla, és kérjék az engedélyem. kategórikusan kijelentette, hogy az első éjjel nem lesz velem a baba, ez felsőbb utasítás, és cukros vizet fog kapni, punktum. na, itt gondolkodtam, hogy milyen betegjogi képviselőt hívjak fel, mert mégiscsak az én gyerekem, nem hiszem, hogy ilyet lehet. lekerültem a gyerekágyra (hajnal volt), jött a reggeli gyerekorvosi vizit, mondták, minden ok a gyerekkel. mondok a gyerekorvosnak, hogy kérem a babát első éjjel, és nem akarom, hogy bármit is adjanak neki. azt mondta, jól van, ha így kívánom. ööö. este mondtam is a csecsemősöknek, hogy én ezt megbeszéltem a gyerekorvossal, azt mondták, akkor jó, maradhat. és valahova szerintem fel is jegyezték, hogy nem kérünk semmit, mert nem adtak cukrosvizes üvegcsét sem, mint a többiek. szóval nem kellett küzdeni. de talán csak azon múlt, melyik gyerekorvos volt ott aznap... a csecsemősök kedvesek voltak, de leterheltek, nem nagyon volt idejük segíteni, nem is vártam el többet.
történtek azért érdekes dolgok: második nap reggel mondták, hogy kicsit sárga, majd este megmérik a bilirubin-szintjét. elvitték, megmérték, majd vártam az eredményt. majd jön az orvos, és elmondja. később kérdeztem, mikor? most látták a másik kórteremben mindjárt jön. 10-ig vártam (8 előtt vették le a vért), bementem megkérdezni. ja, az orvos már visszament a picre. és akkor mi van??? (már rég aludtam volna, ha nem várom az eredményt) hát biztos jó lett. nézzék már meg légyszi. megnézték, rendben van. bahh.
más infóáramlási gondok is voltak: én pl a 3. napon tudtam meg, hogy nekem a cukros menüt kellett volna enni, nem is tudtam, hogy van ilyen... és hogy honnan lehet felismerni. nem baj, a végén megtudtam
szóval összességében én elégedett voltam, de úgy érzem, ebben több volt a szerencse, mint az általános szemlélet.

Domano!

Én is jól éreztem bent magam és a csecsemősökkel is nagyon elégedett voltam,ahogy ezt itt többször le is írtam! Ja, és elmondtam az ápolási viziten a főnővérnek is, amikor az ellátással való elégedettségemet kérdezte! És kaptam tájékoztatót is!

Mzs!

Nagyon édi a kicsi lány! És jó, hogy veled lehetett 1. éjjel,ha nem lett volna orvosi indok a szoros megfigyelésre,én is elértem volna valahogy,de az enyém kicsit komplikáltabb eset volt!

Márti

MZS! Dorka nagyon helyes kiscsaj! Legközelebb én is ilyet akarok!

Domanó, azt hiszem, mindannyiunk nevében mondom, hogy szerintünk a bababarátság egyik részben annyi, hogy FELESLEGES beavatkozásoktól mentes! Szerintem az, hogy boldog-boldogtalannak a kezébe nyomják a cumisüveget, nem indokolt. A természet tényleg nem hülye, ha a gyereknek a születése után azonnal kimutatható mennyiségű folydékot kellene fogyasztania, akkor úgy lenne megoldva, hogy addigra legyen tejünk. Az, hogy általában kicsit később indul be, azt jelenti, hogy addig még nincs akut életveszélyben a gyerek, és ha csak nincs valami ORVOSI INDOK, békén lehet hagyni, illetve minél többet ciciztetni, hogy rendesen beinduljon neki a tej. Nagyon sok kismama nincs tisztában azzal, hogy mi INDOKOLT, pl az én egyik szobatársam is már a szülés másnapján kérte a gyereknek a tápszert, mert hogy az sokat akart cicizni. Második baba volt. Nekem is csak utolsó napra indult be rendesen, de nem paráztam, gyerek nem sárgult be (csak az 'elvárható' mértékben), szépen hazajöttünk és azóta is cicifixált.
A másik, amit elvárunk szerintem szintén mind, az, amit Beneildi is írt a szopibarátságról. Elgondolkodtató, amit pl Dytkének mondtak, hogy csakis egy ciciből/étkezés, és szigorúan 3 óránként, mert 6 óra alatt telik meg egy cici! Arról nem is beszélve, hogy max 10 percet lehet cicin a baba. Ezt meg honnan szedte akárki is mondta??? Nem mondom, én néha kicsit túlzottnak tartom a LLL 'előírásait' is, de ezek a szigorú, órához igazodó elvek csak arra jók, hogy minél nehezebben induljon be a szoptatás. Tudom, hogy amikor már rendesen szopik a baba, tej is van, akkor kb 10 perc alatt leszívja magának a megfelelő mennyiséget, utána meg csak nyammog, de csak az, amelyiknek erre lelki igénye van. Attól meg nem kell feltétlenül megvonni. Szerintem.

Samunak meg képzeljétek, kint van a 8. foga, és ha elfelejtkezik magáról, vagy eléggé motivált, akkor 1-1,5 métert simán legyalogol egyes egyedül Na jó, néha kapaszkodik valami papírfecnibe

sziasztok! nem bírtam ki, hogy ne szóljak én is hozzá a bababarátság-témához. danann líviával tökéletesen egyet értek. ha bababarátnak gondolja magát a kórház, akkor legalább egy kicsit igazodhatnának jobban az LLL-es elvekhez, mint az "adjunk azonnal tápszert a gyereknek, ha nem eszi meg az előírt mennyiséget" hozzáálláshoz. biztos nővérfüggő, de én is 3 és fél napot töltöttem el a kórházban, és volt egy-két műszakváltás, mégsem találkoztam senkivel, aki a szopizással kapcsolatban hasznos tanácsokkal látott volna el. aki csak látott szoptatni, mind egytől egyig azt mondta: ne hagyjam 10 percnél tovább szopni és minimum 2 órát várjak a következő szopival (a szülés utáni első nap én lelkesen-boldogan szoptattam). persze a babám nem elégedett meg a 10 perccel, és az óra sem érdekelte igazán (értsd: üvöltött, ha én korlátozni akartam a szopiban). mégis hogy csináljon tejet a baba, ha nem engedik annyit szopni, amennyit szeretne? a mai napig keserű szívvel gondolok vissza arra, hogy annyira összezavartak a kórházban a "jóindulatú" tanácsokkal, hogy sírva néztem, ahogy a babám követeli a jussát, de a második naptól már nem mertem folyton szoptatni, és az előírt mennyiségű (kb.40-50 ml) cukros vizet és a tápszert is lenyomtuk a kicsim torkán, amit szegény ki is hányt (csak itthon olvastam utána, hogy az újszülött gyomra cseresznye nagyságú - hát persze, hogy feszíthette az egyszerre belédiktált lötty, amit mellesleg mikróban melegítettek meg - na hagyjuk... ) férjem és édesanyám álltak felettem itthon a kórházból hazajövetel utáni nap, és kétségbeesve nézték, hogy a karomban a bébivel sírok, mert a végkimerüléstől és a zavarodottságtól nem tudtam, hogy mit csináljak: szoptatni szerettem volna, de nem értettem, mit csinálok rosszul, tápszert nem akartam soha többet belétömni mégegyszer, de attól is rettegtem, hogy éhezni fog a gyermekem...
azt hiszem, nem vagyok egyedül, és itt a fórumon arra is rájöttem, hogy nem csak első gyerekes anyukák zavarodnak össze, ha a szoptatásról van szó. egy szó mint száz: ha a kórház jót akar az anyukáknak, akkor megtanítják őket minél hamarabb szoptatni a gyereküket, és nem azzal riogatják őket, hogy éhen hal a gyermekük, ha nem teljesíti az elvárásokat. nem értem, miért nem jó ez a csecsemősöknek, hiszen ha az anyuka mihamarabb el tudja látni a babáját (és még a primitívnek tartott társadalmakban a legegyszerűbb nők is képesek erre), akkor a személyzetnek is kevesebb a dolga. tudom, időigényes a dolog (bár én inkább a személyes hozzáállást tartom fontosabbnak), de érdekes, hogy - mint ahogy már korábban írtam - más, nem bababarátnak tartott intézményekben ez működik... miért nem tartanak pl. minden reggel egy bemutatót az érdeklődő anyukáknak a babaápolásról, és akkor nem kell végigjárni a szobákat? max. aki még külön kér segítséget, annak segítsenek. sajna nem minden tapasztalt anyuka szánja meg a szobatársait, nálunk pl. a háromgyerekes le se sz**t minket, és a 2 szobatársamra nem volt jellemző, hogy egymás babájára odafigyeltek volna, amíg a másik fürdik stb., sírhatott szegény, még csak arra se lehetett számítani, hogy szóltak volna. mindegy, én peches voltam. legközelebb tapasztaltabb leszek.
bocs, hogy megint elragadtak az indulatok.

Ja, még azt akartam hozzátenni, hogy meghallgattam két 3 gyerekes ismerősömet a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról: az egyik pontosan 3 óránként 10 percig, a másik igény szerint szoptatott. Mindkettőjüknek szép, egészséges gyermekeik vannak, és a saját módszerük bevált. Egyik sem beszélt rá, hogy ez a jó, magam döntöttem az igény szerinti szopi mellett, mert az én babámnak erre volt szüksége: sokat, sokszor, sokáig akart szopni, és sírni egy percig sem akartam hagyni.
Ezért sutba dobtam a minden evés utáni mérlegelést, meg az órát, és összenőttem a babával az első 2-3 hónapban. Eleinte nehéz volt, de megérte nekem, hogy elégedett, jól fejlődő, kizárólag anyatejen élő gyermekem lett, aki most, 6 hónaposan is annyit szopik, amennyit akar (ma már akár 5 perc alatt is végez), de ettől mindketten elégedettebbek és boldogabbak vagyunk - és szerintem ez számít. Ezt csak azért írtam le, hogy ha valaki vívódik a "jóindulatú" tanácsok sűrűjében, hát legjobb, ha a saját szívére hagyatkozik: mi az, ami őt megnyugtatja és a babájának is a legjobb. Nem mindenkinek válik be az igény szerinti szopi, tudom, de én a mai napig kitartok mellette, pedig engem is néztek már hülyének miatta. Kicsit elkalandoztam a kórházi szitutól... A lényeg, hogy tényleg nem kéne betegeknek és hülyéknek tekinteni a laikus anyákat és gyermekeiket, nem azért szülünk kórházban, hogy utána azt csináljanak velünk, amit akarnak. Én is olvastam érdekes dolgokat az elbocsátó szép levelünkben, amiről egy árva szó sem esett, amíg odabent voltam (és azt gondolom, nem is igaz, csak az elszámolás miatt került rá, de mindegy...). Engem az háborít fel a legjobban, amikor a nővér hülyének néz. Na, most már befejezem. sorry

mzs - a kajáról jutott eszembe: azt is ráírhatnák a tájékozatóra (én is kaptam, de valaki itt a fórumon korábban priviben is terjesztette), hogy az utolsó nap hozzanak a családtagok ebédet, mert ugyan délelőtt közlik veled, hogy hazamehetsz, és ezért aznap már nem jár az ellátmány, de a papírmunka délutánig elhúzódik, addig meg éhenhalhatsz... (persze nem mintha olyan szupi lenne a menü, én is a piros jelzésű cukros menüt fogyasztottam, ami nem sokban különbözik a nem cukrostól...)

Sziasztok!

Nos, tájékoztatót én sem kaptam, sőt első nap már kaptunk tápszert, és aztán bármikor, amikor kértem, (még mondták is, hogy egy ekkora gyereknek kell is enni, már 1. nap van étvágya, és hát evett is rendesen, miközben szopni 30 perc alatt sem szopott semmit) és ez persze, a kezdődő frusztrációmat enyhítette, én ugyan elkezdtem fejni és azt adtam, de azért nem ez lett volna a megoldás. Ha rábeszélnek, hogy több türelmem legyen.... de nem is nézték, mit csinálok. Tényleg attól függ, ki volt akkor ott.

Nekem van más tapasztalatom is: a kútvölgyiben a 4. nap merült csak fel a tápszer. Igaz, akkor még 5 napig voltunk bent, több idő volt a tej beindulására, és 2-3 napig még mondták is a csecsemősök, hogy az a pár korty elég. Itt meg első nap kérdezték, hogy van tej? Már aki kérdezett. Több se kellett az én szorongásaimnak, hogy megint nem fog menni. (na persze ezért már nem a csecsemősök a hibásak) Csak igazolom, amit szfgabi írt. Nem csak első gyereknél vannak gondok.

Nekem nincs még személyes tapasztalatom a MÁV-val kapcsolatban, mivel én az Uzsokiban szültem az első kettőt.
Az egy egészen más világ, kicsi szülészet, kevés baba, kevéssé leterhelt csecsemősök.
A fő csecsemős ott egy angyal, minen nap volt rá ideje, hogy minden szobában (igaz, ott csak 3 ötágyas szoba volt) elidőzzön egy órácskát, beszélgessen az anyukákkal, segítsen nekik. Szó szerint rajta volt a szeme minden babán.
Ott a neonatológus doktornő egy szigorú, katonás nő volt, de a szíve aranyból, ő azt mondta, hogy egy egészséges baba 48 órás tartalékkal jön a világra, addig nem adnak semmit neki. Utána is egyéni mérlegelés alá esik a dolog.
Igaz, ott éjjelre be kellett adni a babákat, de nekem ez nem volt gond, hiszen rengeteg tejem volt, második nap már simán 60 ml-t adtam le a babával együtt.

Az alapvető problémát én visszagondolva az Uzsokihoz képest a MÁV-ban abban látom, hogy egy szörnyű öszvér-helyzetbe kerültek az ott dolgozók. Mennek a belharcok, senki sem tudja igazán, ki a főnök, vagy ha tudja is, nem elégedett vele.
Egy beállt rendszert bombáztak szét, két teljesen különböző szemléletű gárdát eresztettek egymásnak.
Nincs egy kialakult struktúra, központi követelményrendszer, erős kezű vezető, hogy azt be is tartassa. Ez pedig mind az ott dolgozókat, mind a pácienseket bizonytalanná teszi...

Először is gratulálok Ugabesznek, és örülök, hogy mzs-ék már hazaértek! Tündéri a kicsi leányzó .


Bababarát és szopis téma, Domanonak.

Tudom, hogy rengeteg a csecsemős nővérek munkája és azt is tudom, hogy a zsúfoltság nem miattuk van....
Eddig még nem volt rossz tapasztalatom, a MÁV-ban. A márciustól viszont tartok. Remélem sikerül azt elérni, mint mzs -nek, hogy már az első éjszaka velem van a baba. És azt is remélem, ha kékfényezik, akkor szólnak, ha éhes és nem automatikusan vizezik,etetik tápszerrel. Kár, hogy sok monden csak a szerencsén múlik. Mellesleg a tápszert is lehet, pohárból, fecskendőből adagolni,(pl. 3 éve amikor ott voltam így működött) ha már szükség van rá, mert ha később beindul a tejcsi, akarjon azért az anyatejért küzdeni a baba, ne álljon fel annak a lehetősége, hogy cumizavaros lesz.
Az egészségügynek, a kórháznak is olcsóbb lenne a szoptatás, mint a tápszerezés.
Tudom, hogy ez a szopiztatás, mindig kényes téma, de ez már egyszer működött itt (legalábbis én ezt tapasztaltam, az első gyerekem itt tanult szopizni, sokat segített az akkori szülők iskolája és utánna a kiscsoportos beszélgetések a csecsemősökkel, szülésznőkkel).
Igazából jó hogy mindenki leírja a tapasztalatát. Így legalább tudom, milyen dolgok várhatók és nem érnek felkészületlenül .

nem a kórházhoz kapcsolódik, de érdekes megfigyelés. "öregek" voltunk többnyire bent, nem nagyon láttam huszonéveseket. későn szülünk. az viszont szívetmelengető, hogy több 3-4 gyerekes anyuka is volt

Danann
Gratulálok a fogacskákhoz, és hogy Samu ilyen ügyes!

Nikuc
Van egy tanulófogkefe szettünk azt használjuk, Dm- be és máshol is lehet kapni, én a Müllerbe vettem.
A piros szín tapasztalat nálam. Van egy piros szivecske, amibe 2 kisegér ölelkezik, azt imádta nézni kristóf, de mai napig le kell neki akasztani a szekrényről.

A suttogót olvastam, és meg is van, van benne ami elgondolkodtatott, van amit hülyeségnek tartok. Én pl. mikor hazahoztuk a kórházból, végig vittem kristófot a házon és elmondtam neki, hogy mi micsoda, lehet ez is butaság, de én így akartam.

Iriccnek igaza van, én is fejtegettem már ezt, hogy a legnagyobb probléma a kórházzal az, hogy nincs egy egységes szemlélet, sosem tudhatod, neked éppen mi jut. Nem valami kellemes, hogy pont szüléskor/szülés után kell azon izgulni, hogy vajon mit csinálnak a babával?

Anyukákok!!!

Az ultrahangra kéne bejelentkeznem, amely a MÁV-os nőgyógyászati ambulancián van. A doki adott egy telefonszámot, de valószínűleg nem jól írtam le , mert azt közlik, nincs ilyen mellék. A telefonkezelőnek eddig nem sikerült bejelentkeznie

Szóval, akinek van telefonszámos tippje, szívesen fogadom. Most indulok az oviba, Benedekért. Majd du. jövök, tudtatok-e valamit írni nekem.

mzs: amikor én szültem, akkor én is eléggé kilógtam a 24 évemmel Na most majd pláne ki fogok: 26 év, 2. gyerek

A suttogóból nekem nagyon sokminden bejött, komoly segítség volt, főleg amikor már nagyobbacska csecsemők voltak.
pl szuperül működött, hogy nem hagytam a gyereket cicin bealudni, hanem ébren tartottam szopi után. játszott egy kicsit, elaludt, majd amikor felébredt, már ehetett is.

mzs cseréld le a Dorkás vonalzódat

na, ma túltengek.

egy kérdés:
van a MÁV-ban ruhatár? szerdán megyek szülőszoba látogatásra, de nem szeretnék kabátostul-cekkerestül vonulni...
és ha már ott járok, nem csatlakozik hozzám valaki?

Nekem is megvan a suttugó, mi nem sokat profitáltunk belőle, nálunk semmi nem aszerint működött, most már azt gondolom, jó, hogy nem erőltettem, de ez is csak egy vélemény

Na persze Suttogó akart lenni
aki önmagán jót szeretne szórakozni, annak viszont ajánlom a hogyan ne legyünk tökéletes anyák szakirodalmat, jó kis görbe tükör

Sziasztok!
Csak egy gyors kérdés: csütörtökön megyek cukros lötty ivásra. Ti előre bekevertétek otthon magatoknak, vagy a laborban kell elkészíteni? 1 vagy 2 órát kell várni a következő vérvételig?
Előre is köszi az infokat,
Andi

Akkor ezek szerint Ti sem vagytok Suttogó ellenesek. Én a 3 órás etetésre beállítást szeretném kipróbálni. Ma már volt, hogy óránként evett Peti, és nagyon fájt a hasa. Amikor kbírjuk a 2,5-3 órát, akkor jobban van, de nem bírom hallgatni ahogy sír sokszor. Mindig adok neki egy óra után is, és jön a pocakfájás. Sajnos Ő hajlamos erre.

Abence: Én nem a MÁV-ban voltam, de bekeverik, és 2 órát kell várni. Közben ne sétálj, mert nem lesz jó az eredméy, ugyanis a mozgás lejjebb viszi.

nikuc - én tényleg nem akarok beleszólni, de én is próbáltam húzni-nyúzni a szopit, hátha az segít, nem ment (inkább a szívemre hallgattam, és nem hagytam sírni, amikor egyértelműen szopizni akart), és úgy tudom, hogy 3 hónapos korig akkor is lehet hasfájós, ha szigorú rend szerint eteted (legalábbis volt olyan ismerősöm, aki így tett, és semmivel nem tudták elmúlasztani a hasfájást - infacol, gripe water stb. -, magától múlt el 3 hósan). Nálunk is elmúlt, szerintem kinövik.

iricc: a párom azt mondja, hogy megérti azt hogy az édesanyám közelségére jobban vágyom mint az ő anyukájáéra, csak az a kérése hogy ez az egész ne jusson el oda, hogy teljesen kizárjuk az ő szüleit.
Hozzáteszem ez ilyen formában eszembe sem jutott, ellenben anyósomnak még egyszer nem jutott eszébe hogy ennek a gyereknek másik nagyszülei sem lesznek.

abence - én először nem kevertem be, helyben nem is ment, cukordarabokat ihattam, és nagy szenvedés volt, segíteni nem segítettek. Másodjára otthon elkészítettem: beleöntöttem a cukrot egy üvegbe, öntögettem hozzá hideg vizet, és folyamatosan ráztam-kevertem, amíg teljesen fel nem oldódott (kb. 4 dl lett, azt hiszem). Éjszakára hűtőbe tettem, másnap ment még bele egy kis frissen facsart citromlé is. Ezt már simán le tudtam nyelni egy húzásra, nem volt rosszabb, mint egy túl cukros limonádé, és mivel rögtön meg tudod inni, amint kijöttél az első vérvételről, máris ketyeg a 2 óra. A laboros csaj meg is dicsért, hogy milyen okos voltam, hogy készültem, hamarabb végeztem, mint akik után mentem be az első vérvételnél. Tényleg nem szabad sokat járkálni vele, mert az leviszi a vércukrot.

Gabi: Azt mondták, adjak neki pár kanál édeskömény teát, az lehet, hogy segít. Ha két étkezés között nyámmolna, akkor próbálkozzam vele. De úgy tudom, van, amelyik babának nem jön be. Mindenesetre megpróbálom, jobb, mint ezek a gyógyszerek, amiket adni szoktak.
Pingi: Nálunk is ez volt a szitu, és én is köszöntem, nem kértem. Anyura se volt szükségem végül. Jól elboldugultam egyedül.