Sziasztok!
Már régóta olvaslak Titeket ( remélem nem haragszotok, csak Rátok találtam, és annyira szívszorító dolgok történtek Veletek, hogy nem tudtam elmenni mellette), nem akartam "beleszólni", de amiről Tünci tegnap írt, az annyira feldühített, hogy úgy érzem muszáj megszólalnom...
Velem nem történt ilyen tragédia, mint Veletek, de még így sem értem, hogy az emberek hogy lehetnek ilyen borzalmasan tapintatlanok, érzéketlenek, hülyék... bocsánat. Nem igazán találok megfelelő szavakat arra, hogy hova tűnt az emberekből az érzelmi intelligencia. Nekem van egy kisfiam, így aztán azt végképp nem tudom felfogni, hogy akinek gyereke van, még az is képes durván tapintatlan lenni.
Mi az hogy valaki, aki ANYA ( merthogy az ember onnantól anya, amikortól annak érzi magát... van aki akkor sem lesz az, ha már felnőtt a gyermeke... ez nem a picurkák életkorán múlik), ne tudná, milyenek is az anyai érzések... Tünci, erre Te meg mondhatnád nyugodtan, hogy szerinted meg biztos neki volt könnyebb, mert neki meg már volt egy másik gyereke vígasznak... kíváncsi vagyok mit szólt volna, hisz ez ugyanúgy bántó és igazságtalan, mint amit ő mondott.
A legyintést meg már minősíteni sem tudom.
Egyszerűen teljesen ledöbbentenek az emberek, én ilyenekkel eddig nem szembesültem, most látom általatok. Katasztrófa!
Természetesen Mindannyian ANYÁK vagytok, nem is akármilyenek, ez érződik Rajtatok, így a soraitokon keresztül is ... sok-sok baba örülne, ha ilyen édesanya jutna neki!!!
És nagyon szorítok, hogy egy nap nagyon boldog, több( 2-3-4) gyermekes anyukák legyetek!
Ne haragudjatok a kirohanásomon, de nagyon feldühít, amikor a fájdalmat "okos" emberek tovább fokozzák, és most úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom.
SZégyellem magam helyettük is....