Ja, ácica: sztem jól döntöttél, hogy nem mentél el.
Én meg elmesélem, h jöttünk össze az urammal:):
ismertük már egymást, köszöntünk egymásnak, néha beszélgettünk, egy helyre jártunk szórakozni. Meg régen a férjem eléggé feltűnő volt, tarajjal, a kis punkom:).
Mikor összejöttünk 5 éve, már rövid volt a haja, mert épp szerződéses katona volt.
Én febr.-ban kiléptem egy hosszú kapcsolatból, majd egy rövidből, és úgymond ő vigasztalt, ott ültünk a bárpultnál, én ittam vele, ő meg velem, elhülyültünk, elvoltunk, mondta, hogy majd nyáron visz punk koncertekre, mondom oké. Zenekara is volt, dobos volt, el kezdtem járni a próbákra is, bár először a basszusgitárossal sikerült összejönnöm, de ott tudtam, hogy két-három hétvégénél tovább nem tart ez, éreztem, hogy nem passzolunk össze. Hát, nem is tartott, szerencsére
, volt egy csaj, aki rámászott, amikor épp a szomszéd faluban voltunk falunapon. Az uram meg ott ült velük szemben egyedül. Odamentem hozzá (persze nem voltunk józanok
), rátettem a combjára a kezem, ő megfogta a kezem, egymásra mosolyogtunk, és vhogy elcsattant az első csók is. Na, innentől fogva együtt vagyunk. De érdekes, hogy nem beszéltük, hogy, na most együtt járunk, vhogy éreztünk, hogy igen. Mondjuk utólag már bevallottuk, hogy tetszett már a másik nekünk, voltak apró jelek.
Hajnal 6kor mentünk haza, akkor ment az első busz, ez a falunap kétnapos, mondta, hogy másnap hív, hogy mikor megyünk át. És pont írtam neki smst-t, amikor hívott, hogy na, fél óra múlva talizunk. Találkoztunk, átmentünk, jót buliztunk, de csak magunkkal foglalkoztunk. Aztán vasárnap volt sztem vagy dél mire hazakerültem, szegény anyám már kicsit aggódott.
Az uram akkor nem is aludta ki magát, mert este már utazott a laktanyába. Mindig pénteken jött haza, ha nem volt szolgálat, és vasárnap, hétfő reggel ment. Persze alig vártam a 7végét, hogy találkozzunk:).És szépen lassan egymásba szerettünk, próbált minél többet hazajönni, de nem sokáig bírtuk külön, két hónap együttjárás után fogtam a pakkomat, és elköltöztem otthonról 151 km-re, azóta is itt élünk:).
ennyi a mese már, jó éjszakát gyerekek!