Sziasztok!
Örülök, hogy Tüccs-csel minden rendben! (A körülményekhez képest).
Pimpó,
jó, hogy vagy ismét!!!
Szegény Boti! Ez sajnos egy nagyon igazságtalan kezdet igazságos vége! Mindenkinek jobb ez így, Botinak, hogy nem kell szenvednie, és a szüleinek is, hogy nem kell végignézniük egész életükben, hogy beteg a gyerekük, és nem kell aggódniuk, hogy mi lesz, ha ők már nem lesznek. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet most nekik, de tényleg jobb így. Az a borzasztó, hogy Botika megbetegedett, az élet sokszor fájdalmasan igazságtalan!!!!
Ahogy Anyu mondja: az élet a fogantatástól kezdve egy hajszálon múlik, és szerencse kérdése, mikor szakad el.
Lányok, ezt el kell mesélnem:
ma Marci még aludt, mikor megjött anyós. Simi az ölemben aludt, épp simogattam és puszilgattam. Erre anyós rámszólt, hogy azonnal hagyjam abba, mert erre rászokik, és aztán nem fogok tudni tőle szabadulni, és azonnal tegyem le a járókába aludni!!!!!! Mert hogy ő már ilyenkor dolgozott, és mikor hazament, akkor sem babusgatta a fiát, hanem mosott, főzött, vasalt, a fia ott feküdt a közelében, ő beszélt hozzá, de semmi több!!!! Majdnem kiszaladt belőlem, hogy ez sajnos meglátszik a fián!!! Hogy lehet ilyet mondani??????? Hogy ne szeretgessem a fiamat?????????? Így is olyan lelkiismeret-furdalásom van, hogy sokszor hagyom sírni (muszáj néha a házimunkát is megcsinálni, meg Marcit ellátni), és hogy alig tudok ilyen nyugiban vele lenni! Ma meg olyan jól jött ki, hogy Marci aludt, én meg élvezkedhettem.
A múltkor is mondott egy furát, épp Marcival játszottunk, erre megjegyezte, hogy ő bizony sosem játszott ennyi a fiával, hanem míg ő a lábánál szépen eljátszott magában, simán kiolvasott egy csomó könyvet! Nagyon sajnáltam a férjemet!!! Szegény, nem elég, hogy 3 hónapos kora óta nem volt vele az anyja, hanem mikor hazament, akkor is minden más fontosabb volt, mint ő!
Minek az ilyennek gyerek??????? Csoda, hogy a férjem képes a szeretetre ilyen gyerekkor mellet!!!!