Sziasztok!
Ismét csodaszép fotókat láthattunk.
Máté nagy örömére! Csak így tovább. Én is összeszedem magam, és teszek fel hamarosan.
Zsókám
nincs szerencséd Neked az autókkal mostanában.
Remélem, nem kerül annyiba az annyi!
Miközben olvastam, h Lukiéknak írtad a pedikűrt, számbavettem, nálam mi mindent lehetne rendbehozni láb- és kézügyileg.
Hááát, megizzadnál velem.
Tubikriszta
Cumi: nekem volt cumi a várandóscsomagban.
Körömvágás: nekem a csipesz jött be. Kis méretű, egyszerű körömvágó csipesz. Nem szúr, de jól vág.
(Én amúgy sem tudok körmöt vágni ollóval, még magamnak sem.
)
Elfordulásgátló: huhh, csajok, nekem eszembe sem jutott. Kórházban oldalt fektették, nekidöntve a kosárka oldalának, itthon pólya volt pár hétig, úgy tettem oldalra, utána pedig hason aludt.
Pihenőfotel. Számunkra nagyon hasznos volt, amolyan túlélőfelszerelés. Már Kornél számára is beszereztük.
Kisruhák közül, én személy szerint utáltam azokat, amiknek nem volt lábfeje, és zokni kellett hozzá.
Áhhhhh, ezt úgy utálom!!!!! A vidéki élet "örömei". Elalszik a gyerek, és jön nagy hanggal a tollfelvásárló, a family frost, az alma- és krumpliárus, a tápot áruló autó, nyáron még a fagylaltos is. Hangszóróból nyomják az aktuális szöveget!!!!
Agnese,
Gratulálok az első önálló otthonotokhoz! Használjátok egészségben, békességben!
Kinéztem egy testvérfellépőt, amin ülni is lehet: Litaf Seat 2 Go Safari
http://www.litaf.com/web/inner.asp?cat=gallery&catId=3&info=12
Már volt téma, de most újra aktuális lett: Miló hogyan viszonyul a pocakhoz, illetve magához, a kistesó személyéhez?
Elmondom, miért kérdezem. Eddig azt gondoltam, Mátét különösebben nem érdekli. Időről-időre mondtuk neki, hogy baba lakik anya hasában, meg fog születni, itt lesz majd velünk, később nevesítettük is Kornélt, de nem úgy tűnt, mint aki foglalkozna a témával.
Aztán két esemény is történt a héten, ami elgondolkoztatott.
1. Eltettük a babakocsit és a hordozót, miután ízekre szedve kitakarítottuk. A hálóban a szekrény tetejére, hiszen hamarosan szükség lesz rá. A hordozóval játszottunk, amikor raktuk el. Máté beletette a plüssöket, és hintáztattuk együtt, stb... Mi pedig mondtuk neki, hogy majd, ha megszületik Kornél baba, akkor ő fog benne ülni. Pár nap múlva mutogatott fel a szekrényre:
apa feltette, cin-cin hinta-palinta, Kornél ül.... Hát kicsit ledöbbentem.
2. Másnap játszottunk. Feküdtem a kanapén -
éppen halálomon voltam a gyomorsav miatt - így próbáltam úgy irányítani a dolgokat, h közben pihenhessek. Máté hozott egy cicát, bohóckodtam vele, miután láttam, h már másfelé kalandozik, felraktam a hasamra. Amikor odajött, észrevette, nézte egy darabig, levette, majd némi gondolkodás után flegmán a háta mögé dobta, közölve, hogy "Kornél, nem kell..." Az első féltékenységi megnyilvánulás??!
A másik dolog, h feltűnően sokat bújik mostanában. Eddig "vagány csávó" volt, nem lehetett csak úgy ölelgetni, puszilgatni. Az utóbbi időben magától odajön, puszit kér, a nyakunkba bújva mondja, hogy "szeret" v. "szeretlek téged" (amikor először mondta nem kicsit meghatódtam). Elalváskor elég volt mesélni, most viszont odabújik, számtalanszor elmondja, h szeret v. kéri, h simogassam.
Ez szerintetek életkori sajátosság v. a megváltozott helyzetre reagál ilyen formában?
Nem félreérteni. Egyáltalán nincs ellenemre, sőt nagyon is jól esik.
Talival mi legyen????
További kellemes hétvégét!