Boci: tuti a bútor, gyönyörű szobája lesz kisbocinak.
Anita: gyógyfürdőbe semmiképp ne menj szerintem (
anyum pont most mesélte, hogy az egyik kollégájáék így az utsó időkben voltak gyógyfürdőben, és a babánál valami tök ismeretlen bacit találtak a szülés után, és már hetek óta kezelik, hátha valamivel rendbe tudják hozni) Ja, és apám csak "feles" medencének hívja a gyógymedencéket (amibe a nép, főleg az öregek reggel belemennek, este meg kijönnek) lehet találgatni, hogy miért
Az IKEA-s tali ugye ebédelős is lesz? Mert akkor nem viszek holnap ebédnek valót a dolgozóba...
Szerencsére én sem csíkosodom, és csak akkor kenem, ha eszembe jut
Bakker, kezdem azt érezni, hogy jobban járok, ha az összes textilt megveszem, és nem anyóssal varratom. Pedig csak le akartam kötni valamivel...
Úgy indult, hogy megjöttek a babaholmik az unokatesómtól, ami amúgy besz*rás, nekem tutira nem kell már semmi, kaptam kb. 15 rugit, 20-25 bodyt, 8 kissapit (ennyi minek?), meg még sorolhatnám, de össze se számoltam (56-68 méretig). Persze meg kellett neki mutatni, és mondta, hogy hálózsák nincs közte, pedig az is kell, de nem baj, majd ő... Erre mondtam, hogy teszveszen már harácsoltam párat. Na, az a tekintet... Aztán akkor beszéljük meg, mit szeretnék a kiságyba. 5 perc múlva már arról tartotta a kiselőadást, hogy miért nem jó az én elképzelésem úgy alapból pölö a rácsvédőről, miért olyanra és akkorára akarom, miért akarom, hogy mintás legyen, hát nem mindegy annak a gyereknek, miért olyan kiságyra akasztható tárolót akarok, bla-bla-bla... Szóval csak jól fölcsesztem magam, de legalább a párom mellém állt, és azt mondta, hogy akkor inkább vegyük meg, az anyja meg hadd duzzogjon, lényeg, hogy nekem jó legyen... Legalább ennyi pozitívum van a dologban, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ő tutira nem fog odabútorozni szülés után...