Mágnes,
köszi!
Elég misuztikusan néz ki az egész...
Dita,
megnéztem, amiket a másik topikba írtál.
Nagyon nehéz helyzetben vagy, de talán először is a legfontosabb, hogy a párodat nem egyedül kaptad, ezt a legelején tudtad. El kell őt így fogadnod, el kell fogadnod a gyerekét is. Tudom, hogy igazságtalannak érzed amiket most írok. De ezt kell magadban tisztáznod legelőször is, hogy akarod-e őt egy gyerekkel, akarod-e őt a fiával is!! Mert, ha nem tudod elfogadni azt a tényt, hogy igenis nem ketten vagytok, hanem van amikor hárman, akkor felesleges tovább együtt maradnotok. Ő sosem fogja a fiát megtagadni miattad és és nyilván nem is akarod ezt.
Ha ezen túl vagy és megbékélsz azzal, hogy sok hétvégétek, ünnepetek úgy lesz, hogy a fia is ott van,máris könnyebb a dolgot,mert ebből az alapállapotból indulsz ki, hogy a szerelmed nem egyedül van.
Ezután jön az, hogy képzeld magad az ő helyébe. Ott van 11 éves kamasz és nem kell senkinek. Mert igenis pontosan tudja, érzi a körülötte zajló dolgokat. Rettenetes lehet úgy élni, hogy tudja,hogy az anyjának, az édesanyjának nem kellő,hanem csak púp a hátára és akkor még az apukája úgy szerelmének sem kell. Valójában nincs is anyukája,sem édes, sem semmilyen. Neki ez az alapállapot, ami valjuk be nem egyszerű egy ekkora emberpalántának.
Az a baj, hogy én azt érzem a szavaidból, hogy nagyon szereted őt.És így tuti nem fog menni. Tudom, hogy tele vagy sérelmekkel, de ne felejtsd el, hogy ő egy kisgyerek, semmi tapasztalata semmivel. Most tanul meg nagyon sok dolgot. Te felnőtt vagy és ha már vállaltad ezt a kapcsolatot egy gyerekkel együtt, akkor igenis neked felnőttként kell viselkedned. Legyél az anyukája, amennyire csak tudsz! Ha nem érzi a szeretetedet, akkor nem fog szót fogadni neked sosem és nem fog szeretni sosem. De hát miért is szeretne, mikor belőled sem ez árad?Értékeld át magadban a hozzá fűzött viszonyodat és gondold át, min vagy hajlandó változtatni és mit vársz tőle cserébe,majd üljetek le hármasban és beszéljétek meg vele. Hidd el, ha nem púpnak érzi magát nálatok,ha érezni fogja a szeretetedet,akkorváltozni fog ő is, hisze semmi másra nem vágyik, mint hogy szeressék és fontos legyen végre valakinek. A párodnak is kell ebben persze segítenie. Üljetek le hármasban, hallgassátokmeg ő kimet érez,mi az ami neki fáj, majd elmondod te is és jussatok közös nevezőre! De péládul a rendet a szobájában felejtd el! A kamaszok erre képtelenek,deazt márelvárhatod,hogy a nappaliban, konyhában, vagyis a közös helyiségekben ne dobálja szét a holmijait.Máris kötöttetek egy kompromisszumot, de nem szólsz a szobájában lévőkáosz miatt, de ennek cserébe máshol nem csinál azt. Na ez csak egy példa volt, biztos találtok mindenre megoldást.
De hidd el, nagyon fontos, hogy változtass a hozzáállásodon, persze csak akkor, ha együtt akarsz maradni a pároddal. Mindannyian szenvedtek, a párod is,mert ő meg kettőtük között őrlödik, mindkettőtöket szeret és nem tud és nem is akar választani közöttetek. Legyél békülékenyebb,beszéljetek 3-asban, nem is egyszer, hanem többször és hidd el,menni fog!!
Bocsánat, ha megbántottalak a szavaimma,lm eg nem is láthatok teljesen bele az életetetkbe, de amiket írtál az alapján írtam ezeket.
Gondolkozz, töprengj!! És ne add fel!!
Puszillak!