Van tanár, tíz évig profi táncos volt és ma nagyon tetszett, amikor azt mondta, hogy jaj, csináljuk már jól, mert a rosszat gyakoroljuk be. Én általában ha tudom, nem jó amit csinálok megállok. Csak akkor csinálom, ha azt érzem az a jó. Vagy odamegyek és megkérdezem mit csinálok rosszul és azt hogyan lehet kijavítani. Tanárként mindig mond valamit ami segít. A társak gyakran ösztönösen csinálják, amit én nem tudok a szememmel követni, így nem is tudom megcsinálni.
Igazából nem is tudom miért mondom, hogy nem vagyok jó táncos. Ha valaki felkér mindig azt mondja, hogy nagyon jól táncolok. Szerintem ez csak azért van, mert nagyon tudok a másikra figyelni és pár lépés után már teljesen átveszem a rezgését a partnernek. A férjemmel motorozva is ezt csinálom. Azt mondja velem a legjobb párosban menni. Észre sem veszi, hogy mögötte vagyok, együtt élünk hárman. Ő, én és a gép. Néha félek és becsukom a szemem, de érzem minden mozdulatát és elfogadom és visz magával. Ez is egy csodás érzés. Feladni magad és eggyé válni valakivel és egy egészet alkotni.