Szerencsére mindkét fiúval megúsztuk az oltást, Marci kirobbanó kedvében volt, Simi elég nyűgös volt, bár majdnem mindig az, de most máshpgy nyűgösködött, hallani lehetett, hogy nem érezte jól magát, de láza nem volt. Rajtam aludt egész délután, míg meg nem jött Anyu, akkor átvette egy kicsit. Most már durmol mindkettő.
Henus,
részben egyetértek veled alvás/elválás ügyben, de mint mindenben, szerintem ebben sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy márpedig az együtt alvás az egyetlen járandó út. Én Marcival megpróbáltam, mert olyan jó érzés volt hallani a szuszogását, érezni a kis testét, raádásul éjjelente kényelmesebb is lett volna, de nem ment. Sem ő, sem én nem aludtunk, hol ő ébredt fel a mozgásomra, hol én az övére. Mikor bekerült a saját ágyába, minden jobb lett. A mi szobánkba nem tehettük az ágyát, mert nem fért volna el. Simivel már eleve így kezdtük, mert egyrészt nem szerettük volna, ha Marci kirekesztve érezte volna magát, másrészt hogy megszokják egymás jelenlétét éjszaka. Persze most is volt néhány együttalvós kísérlet, de most sem ment, állandóan egymást ébresztgettük. Ráadásul ilyenkor apa sem alhat velünk, mert annyira dobálja magát, hogy félő, ráfekszik a kicsire. Ráadásul úgy horkol, hogy képes mindenkit felébreszteni.
Egyébként azt vallom, hogy a pihentető alvás nagyon fontos, és ha nem alusszuk ki magunkat, csak ingerlékenyek leszünk, nem beszélve arról, hogy a nem megfelelő alvás beteggé is tehet. Így - legalábbis szerintem - nem árt szétválasztani az éjszakai alvást a nappaloktól. Ha azonnal külön alszanak a gyerekek, nem okoz gondot később a saját ágyhoz szoktatás. És ez nem jelenti azt, hogy szabadulni akarok a gyerekeimtől, csak szeretném, ha ők is, én is jól aludnánk, hogy másnap kipihenten és nyugodtan teljenek a napok. Persze most még ez nem annyira megy, mert Simi még kicsi, de szerintem nagy szó, hogy este 8-tól reggel 1/2 5 -5-ig alszik. Igaz, az éjszakai intimitás hiányát nappal mindenképpen pótolni kell, sokszor az ölembe ül Marci, vagy odabújik hozzám, és Simi is sokszor rajtam alszik 1-2 órát. És azt is tudja MArci, hogy bármikor szól, azonnal ott vagyunk nála.
Egyébként a múltkor, mikor Marci beteg volt és éjjelente sokat ébredt, bevittem az ágyunkba, és megpróbáltunk együtt aludni, de folyton mondogatta, hogy "ágy, Pepe, Fáncsi", úgyhogy végül át kellett vinnem. Betettem, és azonnal elaludt. Az az ő kis megszokott kuckója az állataival.
Na mindegy, csak leírtam, hogy én hogy gondolom, és még egyszer mondom, nem szabadulni akarok a gyerekeimtől. Ha így lenne, akkor lepasszolnám őket minden nap a nagyiknak, akik szívesen át is vennék őket.
Szantre,
a legutolsó kép isteni!!!!!!!!!!
Poci- és cicifájás megvan, de már javult a helyzet, bár még messze van az ideálistól. De már nézelődik Simi, és már beszél is hozzánk és a játszószőnyegen lévő állatokhoz, így 10-15 percekre már leköti magát.
El kell mesélnek 2 sztorit:
1. Ma voltunk vásárolni a Lidl-ben, és a pénztárnál felkéredzkedett Marci a karomba. Míg apa a szalagra tette a cuccokat, Marci a mögöttem álló nőnek udvarolt: folyamatosan kacsintgatott neki. Ezt olyan édesen teszi, mindkét szemével csinálja. Hát, nem lehet elég korán kezdeni az udvarlást!
Mondanom sem kell, a nő olvadozott!
2. Tegnap Marci megkaparintotta az egyik cumit, betette a szájába és azzal rohangált a lakásban. Aztán elmentem tisztába tenni Simit, amit nappal a kanapén szoktam, így Marci simán eléri. Épp a törlőkendővel vacakoltam, mikor odanézek, hát a cumi Simi szájában, aki jóízűen cuppog rajta! Majd Marci kivette, és visszadugta a saját szájába. Ennyit a higiéniáról.