Hello megint itt vagyok, tegnap egész nap takaritottam (azt hiszem utolért az a bizonyos fészekrakó ösztön
), estére meglett az eredménye:le volt szakadva a derekam. És akkor csodálkozika párom, hogy miért orditok rá, mikor hazajön melóból és ledobja a zokniját a szoba közepére
Zöldi: visszalapoztam a kabátod miatt, nekem bejön, de csak máson...nem az én stilusom. De a fő, hogy neked tetsszen, mással ne foglalkozz
Bébic: látva a sütieidet, nekem is kedvem támadt alkotni valami fincsit
Megy a drukk Ákos babának, meglátod minden okés lesz
Sarmon: Az előzmények olvasása nélkül ugrott a szemem elé ez a mondatod :"Azt a bimbóizét pedig szopó hólyagnak hivják... " Hosszú másodpercekig csak pillogtattam
Aztán visszaolvastam a többit is
Andy: Lehet, ha azért, mert velem minden okés, nem tartom olyan fontosnak, h hány hetes, háyn napos vagyok. Csak a dátum lebeg a szemem előtt: dec. 12. Mikor valaki(nem doki) rákérdez, h mennyi idős terhes vagyok, mindig azt mondom, h van még x időm a szülésig...
Csakegy: hsonló buszos élményeim nekem is vannak, bár lehet, ha nincs ennyire durva. És amit észrevettem: Sosem pasik, vagy fiatalok (akár fiuk, akár lányok) adják át a helyüket, hanem olyan nők, akik már voltak várandósak, tudják, h mivel jár. Engem is képes volt fellálitani egy megkeseredett, véleményem szerint gyerektelen nő( jelzem nem volt olyan túl öreg), h adjam át a helyem az idősebbeknek - vagyis neki. Átadtam...Erre a mellette levő kb harmincas nő tüntetőleg felállt, gyilkos pillantásokkal a "vénasszonyra", és átadta a helyét nekem...Fura helyzet volt, és tudom h nem kéne, de én éreztem magam hülyén az egész miatt...
Ja és én nem is Bp- n közlekedek, egy poros kis erdélyi városkában is igy megy