Melcsike: hol itt, hol ott.
Elsőre örült a hírnek, de aztán "rájött", nem lesz ez így jó, a gyereknek nincs jövője, ő nem fog tudni gondoskodni róla, vetessem el. Ki volt akadva, hogy hogy dönthetem el én egymagam, hogy megtartom, és mi az, hogy neki nincs ebbe beleszólása? azt mondta, ha börtönbüntetés járna az abortuszért, azt is vállalná.
Terhes volam, amikor hozta két zsákban a cuccainkat a házából, hogy szakítunk, ott ne legyen többet a holmim...
(ezt még most sem bírom könnyek nélkül)
terhes voltam, és lefeküdt Nellivel (de legalább elmondta)
de egyre többször simogatta a pocakomat, és mondta, hogy közösen válasszunk nevet, és persze ekkor sem szakítottunk igazán. Ehelyett "félig" vagy háromszor szétmentünk... aztán már vett egy csomó babaruhát, és fényképezte a pocakomat. veszekedett Nellivel, hogy ő márpedig nem lesz vasárnapi apuka.
aztán, aznap este, amikor elment Hollandiába, meghalt a kisbabám... Két nap múlva meg is született, és Pieter nem volt itt. Mintha azt mondta volna: "Nem kellettem neked, akkor elmegyek, de olyankor, amikor te nem vagy itt, hogy ne is láthass..."
Hála Istennek, Pieterrel rengeteget tudtunk beszélni Andrisról, sírtunk is... Borzasztóan élte meg, hogy meghalt. Megkérdeztem, nem könnyebbült-e meg? - "Nem. Azt kívánom, bárcsak élne."
(Ezt nem tudom, mennyire hihetem el.)