Kiemelt témák

Látom mostanában a téma a vallás, vallásosság. A férjem is vallásos, vagyis inkább csak volt, szerintem. Ha az lenne akkor nem csalt volna meg. Pedig az egész családja vallásos, de én csak azt látom hogy nála ez valahogy olyan látszat vallásosság volt, és nem igazán belülről jövő vallásosság. Ez a lényeg hogy valaki a szívében és cselekedeteiben is az legyen ne csak a külsőségekben.
Lliom
A vallás sokat segíthet a rossz dolgokon túljutni, de a másik fél csak akkor érdemli meg ha tényleg akarja és komolyan gondolja az ujrakezdést, és nem az van hogy a másik csak röhög a markába hogy, na ez olyan hülye, hogy kihasználom a jóhiszeműségét, aztán azt csinálok vele amit akarok, mert megtehetem vele. Szerintem a határ itt van és akkor nincs tovább. Akkor menjen az anyjához aztán szórakozzon azzal. Mert én bíztam benne, meg elengedtem , nem csináltam belőle ügyet, aztán ő meg így hálálja meg. Ha meg nem engedtem volna akkor meg az lett volna a baj. Talán mégiscsak jobb az ha valaki sárkány lesz a házasságkötés után? És mi tartjuk kordában őket? Lehet, mert megbízni még abban sem lehet akiben tényleg azt hittük hogy meg lehet.
Amugy velünk most rendben minden. Az a fura hogy valahogy hidegen hagy az egész hogy megcsalt, nem tudom miért van ez igy. Olyan mintha meg sem történt volna. De azért nagyon várom a találkát az egyiptomi pasival.

rjuli,
a hit nem tesz tehetetlenné.

hettie,
persze, ha menni akarna a férjem, nem kötném magamhoz. De most úgy látom, hogy tényeg helyre akarja hozni, amit nagyon elszúrt, és nemcsak a szavaiból, hanem tetteiből is.

Rjuli,

Fején ütötted a szöget! Isten óva inti a hivőket a hitetlenekkel való házasságkötésre!

Liliom
A "jóban-rosszban" addig műkődik, amig mindkét fél akarja és hisz benne.

Hettie: Vallásosság nem= Istenhitben éléssel!

smith,
a katolikus házasságban a fogadalom vmelyik fél haláláig szól.

Liliom a többi egyházban is "holtomiglan és "holtodiglan" tesszük az esküt.. DE azért írtam, hogy az embernek kell egy személyes kapcsolata legyen Istennel és nem csak az egyházon keresztül, MERT, ha a férjem agresszív és ver, többször megcsal, tiszteletlen, akkor nem hiszem, hogy a haláláig együtt kell maradnom vele. SŐT Isten sem akarja.

De van helye a bűnbánatnak, a bűnbocsánatnak és egy hívő ember él is ezzel az ajándékkal. Ti mindketten akarjátok a házasságotokat rendbe hozni, tesztek is érte, hisztek benne, ezért nagy esélyetek van a sikerre. Kívánom, hogy sikerüljön.

smith,
persze, ezek kivételesek, szerintem nem ez a gyakori. Isten azt akarja, hogy boldog házasságok legyenek, és ha az egyik fél elrontja, akkor a másik megbocsásson, és újra kezdjék. (leegyszerűsítve)
Igen, mi mindketten helyre akarjuk hozni a házasságunkat. Tudjuk, hogy kemény munka lesz, sok idő kell hozzá, de látok vmi reménysugarat, hogy sokkal jobb is lehet, mint volt. Lassan kezdem elengedni ezt az egészet. Ma már röhögtem magamban azon, hogy amikor hazaértünk, a csaj nem mert kimenni a kocsijához a táskájáért, és a fiát küldte ki. Persze azért még megvannak a nagyon szar pillanatok, amikor mintha kezdeném elölről az egészet, hogy fel sem bírom fogni; csiki-csuki egy kicsit, de egyre tovább jutok.

Többiekkel mi újság?

Liliom,

Egyről beszélünk:). Örülök, hogy mindketten keményen dolgoztok a kapcsolatotokon és abban is egyetértek, hogy lehet még jobb is, hiszen újra kell építenetek az egészet és, ha keményebb alapokra helyeztek, akkor szilárdabb is lehet. Biztos lesznek még rossz pillanatok, nevetséges pillanatok, de idővel, ahogy egyre jobban és szebben alakultok az egész elmúlik, mert a megbocsájtás, a hit nagy dolgokra képes.

A többiekről semmit sem tudok, hátha mindenki jobban van.

smith,

kezdenek alakulni a dolgok, a férjem ráérzett arra, hogy a látszat mögött szomorú vagyok... úh megint beszélgettünk egy csomót. A köv. hétvégét kettesben töltjük, emiatt egy fontos munkáját is lemondta (ezt én tudtam, de ő nem szólt emiatt, ennek is örültem). Nagyon sokat várok ettől... aztán majd meglátjuk. Most bizakodó vagyok...

hettie,

mi van az egyiptomi pasival?


Szép napot mindenkinek!

Liliom

Mostanában nem nagyon beszélgettünk, mert most Egyiptomban van, eddig meg Dubaiban, meg Szaúd-Arábiában volt. Nem tudom miért nem olyan aktív mostanában, na mindegy. Sms-t küldött egy párat. Majd meglátjuk mi lesz. De azt szeretném ha a férjemmel minden olyan lenne mint régen, mert valahogy nem tudom mással elképzelni az életem.

AZ nagyon jó hogy így gondolkozik a férjed, szerintem minden rendben lesz nálatok, szorítok.

Sziasztok!

Akik itt elváltak, azok mennyi idő alatt jutottak el a tényleges lépésig?
Férj ugyanis pénzhiány kifogásával nem adja be a válókeresetet... Így úgy tűnik nekem kell ezt a lépést megtennem, de valahogy olyan nagy ez a lépés.
És azt sem tudom, hogy kell ennek nekiállni.

Sz.

onnan, h megbeszéltük, egy-két hét. én beszéltem egy ügyvéddel, aki elmondta a formaságokat, h ne dobják vissza hiányosságok miatt. van valami illetéke is a dolognak, talán 15ezer ft. ha közös megegyezéses, lehet felezni, és az enyémet spec. elengedték kérelem alapján. ha te adod be, neki ott sem kell lennie, lefolytatják az alperes nélkül, csak legyen megírva, aláírva az ingóságok, ingatlan, láthatás időpontja, tartásdíj. ha minden ok, akkor 1-2 hónapon belül kitűzik. ha ott is minden ok, akkor kérelmezni kell a 2. fordulót, nem automatikus-ezért hívják békéltetőnek (nekünk nem volt ügyvédünk a tárgyalásokra, csak egyzeri konzultációra kellett beszélnem vkivel.) fickókat, ha ügyvédhez mennek, mindig rádumálják a közös felügyeleti joghoz való ragaszkodásra. ez azt jelenti, h minden szarba beleszólhatnak. hisz a lényegi dolgokba enélkül is, ez csa akkor jó, ha be akar tartani lépten-nyomon. úgyhogy ragaszkodj ahhoz, h te legyél a gondviselő és nálad helyezzék el, őt pedig a rendes láthatás illeti meg.
a második kör megint 1-2 hónap, feltéve, h nem húzodik el a nyári szünetig, mert akkor megáll az élet

Nem biztos, hogy éppen ez a legalkalmasabb téma a történetünk elmesélésére, de az egyik az alkalmasak közül. Azért gondoltam, hogy leírom röviden, mert szerintem jó példa arra, hogy nem egyértelmű, mi a jó és mi a rossz; mi a jó döntés és mi a rossz. Rengeteget rágódom ezen, talán most már kevesebbet, mint az előző fél évben.
Egy évvel ezelőtt találkoztam valakivel - az is érdekes, hogy hogyan és miért, de ez most hosszú kitérőt jelentene - és a következő hónapok során sok e-mailt váltottunk. Volt barátom is, akivel akkor valamivel több mint két éve ismertük egymást. Voltak problémáink, egyre többet vitatkoztunk, de utána mindig kibékültünk, hiszen szerettük egymást. A konfliktusok egyik fő oka az volt, hogy nem érezte jól magát Magyarországon, merthogy egyébként külföldön él.
Januárra már biztosan tudtuk az új ismerősömmel, legyen B, hogy egymásba szerettünk. Addigra viszont már azt is tudtam, hogy családja van: felesége, két gyereke, és egy harmadik is, egy korábbi kapcsolatból. Elég népes család tehát, és nem egyszerű. És ő is tudott a barátomról, bár az nyilván nem nyom annyit a latban, mint egy feleség és gyerekek. A tél és a tavasz rémesen telt: mindkét részről lelki válságokkal, hogy mit lehet és mit nem, és hogyan legyen ezután, ha így vagy amúgy döntünk.
Nyilván egyikünk sem akart felborítani egy családot, de valami sodort minket előre. Hiába határoztuk el, hogy vége kell, hogy legyen - pár nap múlva biztosak lehettünk benne, hogy valamelyikünk keresi a másikat. Mindent csak egymással tudtunk megbeszélni, és mindent meg tudtunk beszélni egymással. "Így kellett lennie." Nem tudom, van-e ilyen, úgy tűnik, igen.
Biztos van, aki elítél engem, hogy hogyan merülhetett fel egyáltalán, hogy egy házasemberrel bármit kezdjek. Vagy őt, hogy hogy képzelhetett egyáltalán ilyet. De hát ide is vezetett valamilyen út, mindkettőnk részéről, és ez az egész is egyaránt múlott mindkettőnkön. Meg biztosan rajtuk kettőjükön is, de az a kettejük dolga.
Nagyon szereti a gyerekeit, ezért azt alakítottuk ki, egyelőre fejben, hogy összeköltözünk, de közel fogunk lakni a gyerekekhez, hogy minden reggel iskolába tudja vinni őket és délután is velük lehessen; leginkább este lesz időnk egymásra. Persze rám is számíthat a gyerekekkel kapcsolatban.
Azt hiszem, fontos az is, hogy a felesége hívő katolikus. A házassági esküt is nagyon komolyan vette, bármennyit vitatkoztak is, bármennyire elhidegültek is egymástól, soha nem gondolt volna arra, hogy ez ide vezethet: hogy valaki közbejön; hogy ők elszakadhatnak egymástól. B sem akarta, tudatosan nem, de neki, úgy látszik, nem volt eleve lehetetlen ez a fordulat. Úgy tűnik, ez alkati kérdés is. Szóval borzasztó. Nagyon sokat gondolkodom rajtuk.
És most a közös gyerekünket várjuk. Neki a negyedik... Nekem az első.
Lehet bármi okosat mondani ehhez? Nem mintha bármin változtatna.

Szia MP!

Őszintén nem tudom, hogy mit vársz a topictól, esetleg megerősítést, vagy véleményt, vagy csak meg akartad osztani a történeteted.. lehet te sem tudod?!
Ha már írtál az én véleményem a következő, nem leszek kiméletes, de nem bántani akarlak.
Én hiszek a házasság intézményében és abban is, hogy nagyon sok problémát meg lehet oldani, ha mindkét fél akarja és tesz érte. Ha csak egyik tesz érte, de a másik nem, akkor a házasság "halálra" van ítélve. Viszont a másik fél legtöbb esetben a könnyebb megoldást vállalja, nem törödve azzal, hogy megbántja a feleségét, netalán a férjét, de nem utolsó sorban a gyerekeit, egy másik fél karjaiban találva vigaszt. Ez egyszerűen gyáva, kétszínű, etikátlan emberre vall. Ha annyira nem jó a házasság, akkor miért nem lép ki és kezd utána új életet, miért várja meg,hogy valaki belépjen az életébe, aztán búcsút mond az előző házasságnak?? mert az könnyebb és számíthat arra, hogy nem marad egyedül, mert azt elvisleni nehezebb mint tiszteségesen eljárni.. Ez a te párodra is vonatkozik, arról nem is beszélve, hogy van egy 3dik gyerek, nem tudom, hogy az házasság alatti, vagy előtti. Én nem tudnék egy olyan férfiben bízni, aki értem hagyta el a családját, azért nem, mert bármikor, ha jön szebb és jobb is nálam, plusz ha mindennapi problémák vannak, ugyanezt megteszi velem is. De ez én vagyok..
A te esetedben: elválni nem fog, csak összeköltöztök? milyen ez? van család, de nincs család? nem értem, ne haragudj.. nekem nem lenne elég, az biztos, de ez megint én vagyok.. hogy reagált a terhességedre?

MP!

Én sem leszek kíméletes. Nehogy azt hidd, hogy a feleség odaakarja adni neked a gyerekeit. (Egy férjet könnyű elvenni egy kutyátlan macskátlan nőnek, mert ott nincs más csak a buli, és senki nem fog téged azért sajnálni mert sokat gondolkozol, hogy vajon a szegény feleség min megy keresztül, és azért sem mert esetleg van lelkiismeretfurdalásod. De én már kételkedem abban is, hogy az ilyen embereknek van -e egyáltalán lelkiismeretük, és ha igen azzal hogy számolnak el. )Tudod, nálam semmi ilyesmi nem jöhet szóba. Ragaszkodom ahhoz, hogy csak a férj ill a nagyszülők lehetnek a gyerekek közelébe.
Két kicsiről van szó, az egyik 5 hetes volt amikor pár elment. Gondolhatod, az egész terhességem alatt csinálták a dolgokat. Szted odaakarom ezekután adni? Még véletelnül sem. Milyen erköklcsöt fog így tanulni? És egyáltalán, innentől két anyukája lesz a gyereknek, mert pár mással él?
És egyetértek az előttem szólóval, gyávaság ha így megy el valaki. Ha meg gondja volt miért nem velem beszélte meg. Amíg nem volt más addig én is jó voltam a beszélgetésekre???
Na nem!!!
És szívesen idemásolnék egy sms-t amit tegnap kaptam a drága jó férjemtől, de most nincs rá idő. Mert rohadtul piszkálja a csőrömet, hogy még a végén rám keni, hogy ő így is poldogtalan, és nincs érteleme az életénke. Gondolom ilyenekről ti is beszélgettetek. De kérdem én, vajon a feleség mennyire érzi boldognak magát, és mennyire érzi, hogy bárminek is van értelem?
Semennyire, teszi a dolgát, és igyekszik kilábalni úgy hogy a gyerekek ezt a lehető legkvésbé érezzék. De ne hidd hogy könnyű!!!Sőt nehezebb nekünk, mint nektek.
Bocs, de nem tudlak sajnálni, mert a barátodat te is csak becsaptad, és úgy lett volna sportszerű, ha őt kidobod és utána keresgélsz mást. De nem egy nős kétgyerekes embert. Tudod, a szerelem emlúlik, és nálad is lehet szebb és jobb. És tuti hogy lesz is.

Szépjövő!
Irok majd este privit neked a válással kapcsolatban.

Hát én kiakadtam.... Atyaég, komolyan, mintha a mi esetünket látnám leirva a másik nő szemszögéből. Azzal a különbséggel, hogy a gyerekek száma, meg a házassági eskü (gondolom,templomi,ha hivő katolikus) nem stimmel.

Azért ha már irtál MP, kiváncsi lennék rá, hogy a feleség vajon tudja, hogy a férje külön utakon jár, más nő terhes tőle és el fog költözni? Mert erre nem tértél ki....

Ahogy az előttem szólók irták, ha már tudta a férj, hogy ezt a házasságot meg sem akarja menteni, miért nem szállt ki??? Bár ez hülye kérdés, a férfiak általában (tisztelet a kivételnek) ehhez gyávák, inkább megvárják, mig romokban hever a házasság és a feleség is, majd rúgnak rajtuk egy utolsót és kilépnek az életükből.
Egy ilyen férfiben én nem tudnék bízni, aki miattam hagyta ott a családját!!!!!!!!! Ráadásul még gyereket is szülni neki, amikor még össze sem költöztetek és el sem vált??????

Igaz, hogy az enyém is második házasság, DE azzal a hatalmas különbséggel, hogy mikor mi megismertük egymást, már egy éve külön éltek és a válás is folyamatban volt (2 hónap múlva már el is váltak). Ha együtt éltek volna, bele sem kezdek!!!!

Volt olyan párom sok évvel ezelőtt, akivel megismerkedtünk, imádtuk egymást, majd fél év tökéletesnek mondható kapcsolat után benyögte, hogy neki felesége és két gyereke van. Sokkot kaptam. Azért is, mert hazudott nekem és mert harmadik lettem és belepiszkáltam egy házasságba (akár jó, akár rossz). Egyetlen dolog szólt a mentségemre, semmit nem tudtam és nem is sejtettem az egészből. Azonnal szakitottam vele. Majd, mikor beadta a válókeresetet és albérletet keresett, újra összejöttünk, de már semmi sem volt a régi!!! Fél évet lehúztunk még együtt, majd szétmentünk. Én mondtam ki a végszót, mert a válás és a költözés csak húzódott, mellébeszélések tömkelege és nagyon úgy tünt, nem akar elválni! Igy pedig senkivel nem akarok kapcsolatot! A másik fél és magam miatt sem!!!!

Sajnos kedves MP, én sem tudom azt mondani, mennyire rossz lehet neked! Én azt tudom mondani, átéltem, amit most a feleség átél/vagy át fog élni!!! És még rajtam kivül itt sok mindenki!!!!!!!
A gyerekekről már nem is beszélve.
Arra azért készülj fel, hogy nem lesz egyszerü menet, hogy a gyerekek elfogadjanak téged! Egy gyereket nem olyan egyszerü megnyerni és elérni, hogy a bizalmába fogadjon!! A gyerek azt fogja látni, hogy anya szomorú, apa elment és apa egy másik nővel él, ráadásul gyerekük lesz, akit valószinüleg sosem fog teljesen elfogadni. Baromi nagy törés ez a gyereknek, ilyen helyzetben meg legfőképpen!
Én csakis a feleséget sajnálom és a gyerekeket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Csak futólag olvastam,és Szépjövő szavain akadt meg a szemem.Csak annyit akarok,hogy nehogy azt hidd,hogy a bíróság támogatni fog abban,hogy a gyerekeid ne ismerhessék meg a volt párod nőjét...Sőőőőt,a leendő volt férjednek joga!!!!:twisted: az új környezetét,az új párját megismertetni a gyerekével/gyerekeivel azok akármilyen kicsik is.Illetve annyit talán el tudsz érni,hogy 3 éves korukig ne vigye el őket a lakásodról,de ez sem szentírás,bírótól függ! Sajnos ezen én már keresztül mentem,ill. folyamatában megyek keresztül.Elérkezik az idő,mikor odaadom a gyerekemet az apjának,aki elviszi annak a nőnek a házába,aki elvette tőle az apját Ráadásul ők már másfél év elteltével várják a közös gyereküket,aki ugye az én kicsikém féltestvére lesz,akármit is csinálok Tökéletesen megértem az indulataidat,érzéseidet,de a jog nem igazság,ezt ne felejtsd el mikor keresztül mész a válóperen

MP én sokat gondolkodtam, hogy írjak-e neked, vagy egyáltalán ebbe a topikba, de végül mégiscsak úgy döntöttem, hogy igen.
Én is válóok vagyok (voltam), bár szintén az utolsó csepp csak a pohárban. Hosszú is a történet, régen is volt, a lényegen nem változtat.

Én 6 évvel ezelőtt voltam hasonló helyzetben, mint te. A párom nős volt, én együtt éltem egy pasival, és bár mi viszonyunk akkor már 3,5 éve tartott, mégis akkor lobbant fel bennünk a szerelem egymás iránt.
Én elköltöztem a páromtól, a férjem szekere rúdja is kiállt a házasságából, a felesége is másba volt szerelmes. Ő felajánlotta neki a nyitott házasságot (2 gyerekük van, akik akkor 5 és 8 évesek voltak), de a férjem ezt nem tudta elfogadni, csak engem akart, vakszerelemmel.
Közös családot, gyereket akartunk, aki azonnal össze is jött, majd pár hétre rá össze is költöztünk.

Nagy volt a szerelem, a férjem jó apa, jó apja a két nagynak, és jó apja a három (két és fél) gyerekünknek, és bár a feleség másba volt szerelmes, mégis vissza akarta csinálni az egészet.
Nagyon kemény évek következtek, és jobb, ha erre te is felkészülsz. Szerencsére egy intelligens nő állt a másik oldalon, a gyerekeket sosem uszította ellenünk, de azért ha tehette, csak kiszúrt velünk, ahol tudott.
A gyerekekkel nagyon nehéz volt, 24 évesen a legjobb szándékom ellenére is sokáig csak döcögött a kapcsolatom velük, és nem segített valóban az sem, hogy miattam jött el az apukájuk.

Kb. 2 éve rendeződött a helyzet, a nagyok imádják a tesóikat, nagyon várják a harmadikat, szivesen jönnek, és szeretnek nálunk lenni. A nagylány azóta 14 éves, és sokszor velem beszéli meg a kis kamasz dolgait. Az apjukkal pedig nagyon bensőséges, mély kapcsolatban vannak.

Mi azóta is nagy szerelemben élünk, és hiszem azt, hogy csak az egymásnak-rendeltetésünk óvott meg minket attól,hogy szét ne menjünk a kezdeti háborús években.
Nem tudlak sok jóval bíztatni mégsem, mert másnak ez nem sikerült a környezetemben, és még ha neked sikerül is, kemény évekre számíthatsz.

MP!Én csak azt nem értem,hogyan veszitek ti,szeretőkből lassan első helyre lépő nők a bátorságot arra,hogy gyereket szüljetek egy olyan embernek,aki a családja mellett veletek viszonyt kezd??Honnan a fészkes fenéből tudjátok,hogy belőletek majd nem szeret ki,majd ti jobbak lesztek nálunk első feleségeknél,és neketek majd minden megy tökéletesen? Vagy ezért kell a gyerek,a zálog,mert úgy gondoljátok még több gyereket már nem hagynak magukra a csodaapák,és így tuti mellettetek maradnak amíg világ a világ?Mert,ha ez nem így van,akkor mondhatom "csodálatos" lehet abban a tudatban élni,hogy "jajjj,mi lesz,ha velem csinálja meg azt,amit miattam az első feleséggel" Mert ugye benne van a pakliban kedves MP, mert "neki, úgy látszik, nem volt eleve lehetetlen ez a fordulat.".Én nem vagyok abszolút bosszúálló típus,de azt tiszta szívemből kívánom,hogy éljetek át Ti kedves szeretőkből lett elsőhelyezettek legalább akkora fájdalmat,amit miattatok,a ti közreműködésetekkel átél egy asszony,aki hittel,bizalomm, életreszóló szövetséget vélt kötni a férfival,aki hoppácska,időközben rájött,hogy nem idegenek eleve tőle a fordulatok az életben.Nem kívánom,hogy ugyanazt csinálja veletek a férjek gyöngye,mint velünk,neeem,az túl egyszerű lenne.De éljétek át milyen 5 hetes,vagy pár hónapos babával rettegve hazavárni a munkából a férjecskéteket,lesni minden apró mozzanatot,mely arról árulkodik,hogy beállt-e egy újabb "fordulat".Mert számotokra semmi,az égvilágon semmi garancia nincs arra,hogy ez nem történik meg.MÉg akkor sem,ha valóban nem történik meg!

Nincs garancia. Semmire sincs garancia. És általában nem is sikerül, ebben neked igazad van.
De arra sincs garancia, hogy az nem fog megcsalni, akinek ez az első házassága, mint a fenti példákból kitűnik.

Ha pedig valaki csak zálogból szül gyereket, az nagyon rosszul teszi, mert egy gyerek még egy stabil kapcsolatban is komoly erőpróba. Én csak a magam nevében beszélhetek, nem zálogból szültem a gyerekeimet, hanem szerelemből.
Közösen tervezett, nagy szeretettel várt gyerekek.

Iricc!
Neked kicsit más a szitu, mint amit MP irt! Nálatok az exfeleség is másba volt szerelmes. Hogy vissza akarta csinálni? Naja, ez tipikus példája annak, amikor egészen addig tuti jó dolog a nyitott házasság, amig a másik félnek is lesz valakije. Abban a pillanatban már nem jó.
Mi is a nyitott házasság... együtt élnek, de mindkettőnek van másik párkapcsolata. Vagyis nem egyedül kell nevelnie a gyerekeket, megosszák az időt, megy az egyik és megy a másik is otthonról, de megoszlik az anyagi teher és a gyerekekkel való foglalkozás is.
Valószinü, hogy a férjed exfelesége megijedt attól, hogy egyedül marad és az is valószinü, hogy akibe beleszerelmesedett, mégsem okés, különben nem akarta volna visszacsinálni.
Tehát merőben más helyzet.

Párához csatlakozva énis azt mondanám, hogy egy gyerek semmire, de semmire sem biztositék! Aki egyszer képes volt elhagyni egy másik nőért a gyermekeit, az képes lesz ezt újra megtenni. Tökmindegy, hány gyerek van! Ha menni akar tovább, el fog menni akkoris, ha ott a pici!

Valóban, az első házasságban is megvan az esélye, hogy félremegy a férfi. De ha valaki már félrement egy házasságból, mert jött egy szebb és jobb, ott nagyon nagy az esély, hogy a szebbet és jobbat is le fogja cserélni idővel egy fiatalabbra, még szebbre és még jobbra!!!!!

Pára! Tökéletesen egyetértek azzal, amit irtál! Helyettem is beszéltél, csak én már nem mertem igy irni....
Visszafogtam az indulataimat, pedig MP története kisértetiesen hasonlit a miénkre a drága csábitó nőcske szemszögéből, aki majdnem elvette a férjemet....

Iricc!Valószínüleg sok történet van,a Tiétek megint más,ahol az előző házasságban már mindkét fél másfelé fordult.Ez azért döntő különbség,ahhoz képest,hogy én pl. 4 hónappal az első házassági évfordulónk után,egy 8 hónapos még szopó babával véletlenül lebuktattam az exférjemet. Egy kis idő elteltével már ő is hősszerelmes férfi volt,aki nem tudta legyőzni az ellenállhatatlan kísértést egy kolleganő személyében. Itthagyott csapot papot,bár végleges döntést soha nem közölt.Miközben a szeretőnő kivárt.És meglett a jutalma? Én elhiszem,hogy szerelemből,közösen tervezett gyermekeitek vannak.De a mi gyermekünk is így fogant,így született.És valószínüleg a férjed az első feleségétől sem szerelem nélkül vállalta a nagy gyermekeit.Aztán mégis jött a fordulat.Akkor kérdem én ,most mitől jobb?

És nem bántani akarlak,ne érts félre,de az nem biztos,hogy kizárólag a Te érdemed,hogy a kamaszlányka hozzád fordul a titkaival.Ez lehet,hogy az édesanyja hibája.Én nagyon bízom benne,hogy majd a kamaszodó lánykám nem az apja feleségével beszéli meg ügyesbajos dolgait,hanem velem,az édesanyjával.

"De arra sincs garancia, hogy az nem fog megcsalni, akinek ez az első házassága, mint a fenti példákból kitűnik" ... De igen a garnacia bennünk van!Senki másért,csak magunkért tudunk garanciát vállalni. Ha pedig nem vagyunk biztosak,vagy csak azt hisszük,hogy biztosak vagyunk magunkban,ne kössünk házasságtot. Az nem mentség,hogy útközben derülnek ki dolgok,hogy mégsem tudok hű maradni.Ha viszont tudom magamról,sőt egyszer már elkövettem ezt a hibát,ne essek már mégegyszer ugyanabba a hibába

nagyjából leírtátok, amiket gondolok. amit hozzátennék: tegyük félre, h erkölcsileg milyen dolog egy ilyen kapcsolatba belemenni. tegyük félre azt az apróságot, h akinek 4 gyerek van 3 anyától, az mennyire fix pont. ami nálam kivágja abiztosítékot, az a praktikus része a dolognak. szóval, h apunak ne kelljen korán kelnie, hogy ne kelljen sokat autókáznia, jó közel költöztök, h csóri gyerekek és az elhagyott feleség napi szinten azon agyaljon, h apu itt lakik tőlük pár percre, de valaki más ágyába bújik, valaki mást ölelget éjszaka, más gyereknek ad jóéjt puszit. ha már ilyen helyzetbe hoztatok egy családot, akkor legalább húzzatok el a vérbe, és, ha télleg fontos az a két gyerek, akkor ne a reggeli suliba szállítással legyen kipipálva az együttlét, mert úgy nekiindulni egy sulis napnak, h reggel láttam apámat pár percre, miután kimászott a csaja mellől az ágyból, neadj isten az új maca is bent ült a kocsiban, na az aztán télleg fasza napkezdés.
mégis hogy képzeltétek? reggel begurultok, anyu, aki teszem azt eg yálmatlanul, magányosan eltöltött éjszaka után, karikás szemekkel összerakta a gyerekeket ,szépen lekíséri őket, és átadja nektek, neki? persze, drágám, vidd csak őket, legyen jó utatok.
neba'.

Sorról sorra és szóról szóra összeszedtétek a gondolataimat Pára, Szépjövő, Smith, Rjuli!

Arra viszont még mindig kiváncsi lennék, hogy vajon MP párocskájának a még jelenlegi felesége tud-e egyáltalán arról, hogy mik történnek és miket terveznek a háta mögött?
Vagy a férj úgy megy haza esténként, ahogyan addig amig nem volt köztük semmi???

Hát én nem is tudom mit csinálnék, ha a férjem elhagyna, de ide költözne a közelembe... valszeg elköltöznék hamar!!!
De legalábbis úgy elküldeném a jó büdös fenébe a nőcskéjével együtt, hogy nem állna meg a lábán!!!!

Egyébként még egyenlőre nem kellene ilyen konkrétumokon gondolkodniuk, hogy majd a pasi viszi iskolába a gyerekeket meg minden délután velük lesz!! Ácsika, van ám egy válóperes tárgyalás, ahol megszabnak egy láthatást. Azon felül már a volt házastársakon múlik, ki mikor viszi-adják oda neki a gyerekeket!!!
Ezt nálunk is elmondta a birónő. Láthatás kéthetente péntek délutántól vasárnap estig, nyáron két hét apával, ünnepek felezve, de ha mi meg tudjuk beszélni, természetesen lehet vinni őket, vagy elhozni suliból-oviból... DE ha az anya nem megy bele, akkor marad a kétheti láthatás!!! Telefonon beszélhet velük bármikor, tehát a kapcsolattartást nem szabad akadályozni, de NEM MEHET ODA AKKOR, AMIKOR Ő AKAR! Sem az iskolába értük, sem az oviba, sem az anya lakására!!!

Najó, nem is irok, mert felbosszant a dolog!

Én végigmentem egy csúnya váláson egy csúnya házasság után, ami 7 évig tartott. Majd megcsaltak ráadásul az újszülött baba már ott volt, de együttmaradtuk, mert helyre akarta hozni a párom. Most minden rendben (úgy néz ki), lekopogom....
De sajnos még mindig felhúz, ha nagyon hasonló történetet hallok, mint amilyen a miénk volt!!!!!!!

rjuli leírta amit még így este hozzá akartam tenni.
Mp!
Honnét veszitek a bátorságot, hogy két házzal arrébb költözzetek. Minimu a városból kellene elhúznotok a vérbe. És csak hogy tudd, kibaszott nehéz így kiegyensulyozottnak mutatnod magad a gyerekek előtt, és ti azt hiszitek, hogy milyen rendik vagytok??? Te vagy az utolsó mögötti ember, akitől a feleség bármi segítséget elfogad, abban biztos vagyok, sőt inkább beledöglik, bele rokkan de téged soha semmire nem fog megkérni!
És egyébként ha már itt tartunk, hol is vagy most? erre a fogadtatásra nem számítottál?
És én is csak annyit kívánok minden iylen embernek, hogy csak azon menjenek keresztül amin mi, nem többön.Ez vonatkozik a férjekre is!!
És azon is el kellene gondolkoznotok, hogy minket embereket mi különböztet meg az állatoktól, akik ösztön után cselekszenek...

Pára
nem gondolom, hogy a 8 hós gyereket oda kéne adnom, és amíg arra kerül a sor, hát addig még pár liter víz lefolyik a Dunán.
És tudod mit, remélem, hogy addigra találok egy normális embert magam mellé, és akkor majd férj is elgondolkodhat, vajh tényleg helyesen döntött-e? Mert akkor már viheti, minden második hétvégén.
És kérdem én, aki képes kétszer elhagyni egy 3 évest és egy pár hónapos babát, az tényleg szereti a gyerekeit? A válasz biztos igen, csak az nem mindegy mennyire....
Ja igen, és nem ordítva mondom, tudom hogy nem bántani akartál.
És azért

Rjuli!Na ezt jól megmondtad!

Engem a hányinger kerülget ettől az álszentségtől! Még is a gyerekeket/gyereket ki teszi helyre,mikor kiviláglik előtte ezentúl milyen csodás élete lesz.Hol itt,hol ott,testileg, lelkileg.Apunál anyut hiányolja,anyunál aput? És mikor majd felmerül a kérdés,hogy "Apu, a féltestvérünk miért érdemel többet belőled,mint mi?",akkor erre az lesz a válasz,hogy "Azért,mert neki nem anyu az anyukája?" Ezeken kellene gondolkodni,nem pedig azon, nektek milyen közel kéne lakni,hogy iskolába tudja vinni apu a gyerekeket!

Szépjövő"És kérdem én, aki képes kétszer elhagyni egy 3 évest és egy pár hónapos babát, az tényleg szereti a gyerekeit? A válasz biztos igen, csak az nem mindegy mennyire...." Persze szereti,csak önmagát mindig egy picivel jobban!

Persze,persze én sem ordítva írtam,ill. igen Csak nem veled veszekedve. Csak végig csináltam ugyanazt,amit most Te,igaz nem két gyerekkel,csak eggyel. Én külön elmentem egy ügyvédhez,aki szerződést írt,ami alapján váltunk.Addigra már az exem is belement,hogy bizonyos ideig(3. év)nálam láthatja a gyereket 1 nap. Ennél többet nem sikerült elérnem,ha a bírón múlt volna,simán elvihette volna az apja az akkor másfél éves gyereket,az új életébe.ÉS ebbe nem szólhatok bele majd akkor sem,ha már elérkezik az idő,és tényleg elviszi

Kedves Mind,

köszönöm a véleményeket... Egy kicsit megdöbbentett ez a hatalmas harag, de - smith kérésére, hogy mit is vártam a hozzászólásomtól - részben épp ilyesmit, meg a rossz napokon forgolódó gondolataimat visszahallani, másrészt - nagyon köszönöm, iricc, hogy te is írtál - reméltem, hogy lesz valaki, aki valamennyire hasonló helyzetben van vagy volt és más oldalról tudja majd látni az egészet.

Részletek:
- semmiképpen nem nevezném B-t kétszínűnek, etikátlannak. Ezt vissza kell utasítanom. Érzelmi ügyekben gyengének, sodródónak igen. De nem titkolt el a felesége előtt, és őt sem előlem. Őszinte ember. A legfőbb oka a tehetetlenségre - és az ebből adódó tisztázatlan helyzet engem is zavar olykor - a gyerekek. Tőlük tud nehezen eljönni.

- ismerem már a gyerekeit és kedvelem, sőt, mondhatom, hogy megszerettem őket. Természetesen nem akarom őket sohasem elvenni, micsoda ötlet! Nincs szükségük pótanyára. Azt remélem, hogy ki tud alakulni köztünk egy jó viszony; azaz, hogy fennmarad, mert most kedvelnek, úgy érzem. Nem fogunk majd hazudni nekik. És úgy hiszem - úgy is tudom másoktól - hogy ha szeretik őket, és ha mi is szeretjük egymást, ha őszinték vagyunk, akkor egy ilyen furcsa helyzet is működhet. Iriccék példája is ezt mutatja.
És azt hiszem, lassanként a feleségével is ki tudunk alakítani majd egy normális viszonyt. Szerintem nem feltétlenül szükséges háborúnak felfogni az ilyesmit!

- évekig egyikük sem tett magáért a házasságért, egyre inkább csak a gyerekek jelentették a kapcsolatot (amennyire ezt kivettem kettejük elmondásaiból). Kimerültek voltak, mint oly sokan, és megbántottan várták a másiktól a megértést. A felesége most, hogy már baj lett, sokat küzdött szegény. De korábban nem. Mit tegyek?! Borzasztóan sajnálom, tényleg. Egyébként többször beszélgettünk már. Az a szerencsém, hogy nem olyan gyűlölködő alkat, mint amilyen néhány hozzászólásból kivehető volt itt, és én sem vagyok olyan.

- a "harmadik" gyermek volt az első: a házasságuk előtt volt egy élettársa. De nem ő hagyta ott őket, mint azt talán sokan feltételeztétek, hanem a nő fogta magát egy szép napon és elment a kisgyerekkel. De nagyon. B. évekig küzdött, hogy ne így legyen, vagy legalább hogy gyakrabban találkozhassanak. Ő soha nem hagyná cserben a gyerekeit, minket sem fog. Az nem ő lenne.

- hogyhogy el kéne húznunk? És a gyerekek? Akkor amiatt tartanád szemét embernek, hogy nem törődik velük, nem? Úgy érzem, nagyon leegyszerűsítve látjátok többen az ilyen eseteket.

- nincs garancia. Semmire sincs, úgy általában. Miről beszélgettek itt annyit, ha nem épp olyan esetekről, amikor valami nem úgy ment, mint ahogy "kellett volna"?! Azt hiszem, azt mindhárman megtanulhattuk most, hogy jobban kell vigyázni egymásra. Remélem, fog nekünk sikerülni és hogy mindig szeretjük majd egymást.

Szóval köszönöm, iricc, hogy mint egyelőre egyetlen, megértően írtál. Azt gondolom, igen, hogy évekig nehéz lesz, és hogy korántsem dőlt el még minden. Hiszen a felesége sem egy akárki, és mégiscsak, sokat számít a sokéves közös múlt, meg sok minden, amiről nem is tudhatok. Nem fogok panaszkodni itt, sajnáltatni magam, ha nem úgy alakul, ahogy most tervezzük. De bízom benne. Tudom, hogy rajtam is nagyon múlik.
Azt hiszem, így, személyes ismeretség nélkül én egy "szerető" vagyok, ő meg egy "pasi". Dehogy. Nem fog soha eloldalogni, megszökni, hazudni.
Be is fejezem itt ezennel.
szép álmokat

MP!Nagyon tévedsz,ha gyűlölködő hangnemet vélsz felfedezni a határozott elutasításban.A kettő két különböző dolog.Az írásod alapján,ha semmire sincs garancia,akkor ti sem vagytok biztonságban,igaz?Akkor miben bízol? Úgy fogjátok felépíteni a közös életeteket,hogy talonban ott lesz vhol eldugva a tudatalattitokban,hogy előfordulhat veletek is ez az egész,majd akkor,mikor nem úgy megy már minden,mint,ahogy kellene.Miért gondoljátok azt,hogy majd benneteket örökké szeret az az ember,aki ugyanezt megígérte már egyszer másnak.Nem tudom ezt elfogadni,hogy innenitől,ezzel "a hordalékkal" együtt harmonikusan tudna működni egy kapcsolat.
Arról nem is beszélve,hogy bármilyen,a házasságban felmerülő problémára miért egy harmadik ember a megoldás.És onnantól pedig nektek harmadik embereknek mi közötök van bármihez is azon kívül,hogy "szerelembe" estetek a férjeinkkel Hogy jön ehhez egy idő után,hogy még a gyermekeinket is szeretni akarjátok?
Egyébként az elköltözés és a tisztes távolság betartása között van különbség.Gyerekláthatást nem csak a szomszédból lehet intézni.

És megint csak lehet,hogy túl erősre sikeredtek a mondataim,de addig ne ítélj e felől,míg magad át nem éled azt,hogy az álmaid a porba hullanak,az elképzelésed,a terved egy tiszta,szép életről, a családról,a gyermeknevelésről semmivé lesz,azért,mert a férfi,akivel mindezt megvalósítani kívántad egyszer csak fordulatot vesz és mindazt,amit valameddig veled valósított meg a felsoroltakból,azt mostantól mással viszi véghez.Nem sajnállak,ezt jól érzed,akkor kellett volna gondolkodnod,mikor "beleszerettél" egy családos emberbe.És igenis vannak garanciák.Úgy,ahogy feltételezem,hogy magadról tudod soha nem fogsz betörni egy bankba,úgy vállalok pl. én magamért garanciát afelől,hogyha hűséget esküszöm,akkor azt meg nem szegem,vagy pl. nem kezdek viszonyt házas,sőt kapcsolatban élő férfival.Ez garancia kellene,hogy legyen minden házasságra lépő emberben.Arról nem is beszélve,hogy a szeretet nem múlandó, nem silányuló,elfogyó érzés,ami,ha szerencsénk van, akkor csak kitart majd mindig.Ha az IGAZ,az ÖNÉRDEKTŐL MENTES, szeretetből táplálkozik egy házasság,akkor azt nem ingatja meg az égvilágon semmilyen,de semmilyen fordulat.

Hűha nagyon felpörögtek az események.

Egyetértek az előttem szólókkal, és a legutolsó(Pára) hozzászólással.
Ha megtette a feleségével azt amit megtett akkor veled is megteszi. éppen ezért van egy jó tanács, amit nemrég olvastam, hogy inkább ne kezdjen semmi komolyat az ilyen emberrel a szerető, mert ő is ugyanarra a sorsra jut. Mivel a férfiak mind egyformák, ugysem tudják megállni...Hiába azt hiszed, sőt biztos vagy benne hogy ő milyen rendes, szavahihető, akkor is csak férfiból van. Nem tudsz ellene semmit tenni. Én elfogadtam hogy megcsalt nem is egyszer, mert most minek keressek egy másikat, egy újat, aki ugyis megcsal? Inkább legyen az velem akit szeretek, és ő a gyerekem apja. Minek szerezzek egy ujabb vadidegent, minek kinlódjak vele, és ráadásul még nem is ő az apja a gyereknek? Rossz és rossz közt is van különbség. AKi most a férjem legalább szeretem, ismerem, és ami a lényeg ő az apja a gyerekemnek.
Szóval ne álmodozzon senki arról hogy majd hűséges lesz a férfi....ez lehetetlen....Benne van a vérükben és kész...
Én sem bírnám elviselni ha a férjem ott élne a közelben a nőjével, és ugy kellene tennem mintha minden rendben lenne, mert a pokolra kívánnám.
Mikor ugy volt elhagy akkor volt szo a láthatásról is. Én azt mondtam csak ugy viheti el, ha a nő még a közelébe sem kerül, csak kettesben lehetnek a gyerekkel. Mert ha vele akar lenni legyen vele, ha a gyerekkel akkor csak a gyerekkel. Nekem az én gyerekem ne kerüljön annak a nőszemélynek még a közelébe sem. Ez olyan mintha én csak megszülném a gyereket nekik, ők meg nagy boldogan élveznék az egészet. Ők élvezik a gyerek társaságát mikor akarják, mikor jo, addig amig nekik tetszik és kellemes. Én meg vállajam a kellemetlen részt is, na nem. Én a gyereket kettőnknek szültem és nem nekik. semmi köze a gyereknek ahhoz a nőhöz! ahhoz aki elvette az apját. Ez az egyik olyan dolog ami nagyon mélyen érintett akkor meg most is.

Az egészben én azt mondom hogy egy a lényeg, hogy megbocsássuk a félrelépéseket, fogadjuk el hogy a férfiak ilyenek, és hogy megtartsuk őket magunknak és persze a gyerekeinknek, persze csak akkor ha még mindig szeretjük a férfit. Ha nem tudja valaki ezt megbocsátani és végképp megutálta a férjét, vagy valami oknál fogva elviselhetetlen a kapcsolat akkor ott kell hagyni.

Ja és még annyit hogy a férjem volt nője is belátta amit mondtam, azt mondta hogy többet nem kezd nős férfivel , sőt olyannak sem akinek gyereke van. Mert eléggé megszívta. Ajánlom hogy kezdjen mindenki egyedülálló férfival, és ne tegyen tönkre családot, feleséget férjet, gyereket!

MP!

Azt hittem, hogy én kemény voltam veled, de amit az utánam érkezők zudítottak rád az nem semmi. Tényleg nem tudom, hogy mit vártál itt, ahol a megcsalt feleségek probálnak lábra állni..megértést, együttérzést, támogatást, drukkolást a kapcsolatotokhoz?? Ez nem az a topic..téged tényleg Iric fog megérteni és azok akik 3ak egy házasságban, de egy megcsalt feleség soha..

Viszont nem értek egyet azzal, hogy a férjeket csak úgy el lehet csábítani.. Annyi a kísértés nőkre és férfiakra nézve egyaránt, hogy ezt a logikát követve, minden házasságban lehetne egy 3ik, vagy 4ik is..
Azt lehet elcsábítani aki hagyja és akinek nincs morális magatartása. Mert igenis a morál nem elhanyagolható, nem is icipici, hanem kulcsa a kialakult helyzetnek. Ha nincs morális magatartás, akkor állatok vagyunk és az ösztöneink után cselekszünk. Ha morális egy férfi, akkor tudja, hogy ha megcsalja a feleségét akkor azzal fájdalmat okoz egy nőnek akit valaha nagyon szeretett, belerúg a gyerekeibe, emberi életekkel játszik.. Aki nem morális, az egy nulla.

Pl. Van egy bartánőm, aki 2 évig együtt volt egy válófélben lévő pasival (volt egy kisgyereke).. Sok időt töltöttek együtt, utaztak, nyaraltak, már közös életről beszéltek.. Amikor is 2 év után a barátnőm egyik délután anyukájával sétálgat és ime, ki jön szembe?? A pasi a kislányával és a terhes feleségével!! Messze elkerülték egymást.. soha nem is volt válófélben, "boldogan" élt feleségével.. Na most alakulhatott volna úgy, hogy végül elhagyja a feleségét.. Mit mondtak volna a csajra, kígyót békát..szóval finoman kell bánni a 3dik "megtépésével" mert nem egyértelmű mindig!..
Mindenképpen különbséget tennék egy elromlott házasság és egy etikátlan, önző férfi között. Nem ugyanaz a helyzet és nem egyforma a mozgatórugó sem a férelépésre, de természetesen nem jogosít fel rá. A lerendezett kapcsolat a tiszta helyzet és utána az újra kezdés, márcsak azért is, mert elkerülendő egy csomó keserűség és fájdalom mindenki részéről...pl. akkor MP te sem írtál volna ide, mert tiszta lappal indulhattok volna.
MP!! Elhiszem, hogy nem élt a párod jól a házasságában, nem volt jó a házasságuk már, de tényleg mindent megtett érte? Írásodból az jön le, hogy senki nem tett semmit.. A házasság nem egy kabát ami, ha elkopott eldobom és újat veszek..
Én nem hiszem, hogy feltétlenül veletek is megtörténik, ami az első házasságában.. Minden házasság, kapcsolat dinamikája más és más.. Nektek sikerülhet, de nagyon nehéz lesz. Ha a feleség elfogadj, netalán már nem is fogja bánni, hogy így alakult, akkor lehettek boldogok elég hamar.. De nagyooon kemény munka lesz arra készülj fel..Főleg, hogy most nektek is van gyereketek! Ez már nem játék, itt emberi életek forognak kockán...

Azért még a keserűséggel kapcsolatban annyit hozzátennék. Ha a második baba előtt szólt volna férj, hogy bocsi de lapos a kapcsolat, menjünk szét, nem vállalom be a picit, gondolom ez mindenkinek egyértelmű. De nem szólt, színészkedett!!! Ezt ő maga mondta. Ha akkor azt mondja, adjuk fel, és pár hónap múlva jön a követkekző, az más lett volna. Akkor talán nem érezném azt, amit most, a fájdalamt, csalódást, keserűséget. És talán könnyebb volna a gyerekekkel is.
Kedves MP!
Akármilyen jó ember a te drága párod, így lett volna fer, hogy előbb kilép. Ja, hogy azt nehéz megtenni? Hát bocs, de akkor itt ne várj megértést.
Már csak azért sem, mert úgy gondolom, hogy a jelenlévők nagyrésze, nem hagyta volna el a férjét és a családját egy másik farok miatt.
Tudod tényleg nem jó topikot választottál. Egy olyan megcsalt és elhagyott nő aki erre nem volt felkészülve, hidd el nem akar a 3-kal jóban lenni, harmónikus kapcsolatot kialakítani.
És tényleg nem kellene rólunk ítéletet mondani, mert Te a kis lelki nyomoroddal sehol nem vagy ahhoz képest amin mi megyünk végig. És ne haragudj, rohadtul nem tudlak sajnálni.
Hogy a feleség is olyan amilyen, hát ez van. Nálatok talán működhet ez a szép nagy család dolog.....Bár elég érdekesen hangzik.
Ja, és igen, hogy a párjával már valaki megcsinálta? Ez akkor már feljogosítja, hogy ő is megtegye? Pont azért másképp csináltam volna, mert tudom, hogy mekkora fájdalmat okozok

Hetti!Én azért nem hiszek abban,hogy eleve minden férfi "ilyen".

Nekem van nem is egy férfi,férj,családapa a környezetembe,akikért tűzbe merném tenni a kezem.És hiszem,hogy vannak olyan lelki intelligenciával megáldott férfiak,akik nem alacsonyodnak odáig,hogy egy idő után semmibe vesznek mindent,ami addig alapja volt egy család működésének,csak,mert újra fellobbant egy láng egy másik "frissebb" nő iránt.Vannak férfiak,akiknek a család az első,és nem önmaguk,nem "csak" a gyermekeik,hanem a nő is,aki világra hozta nekik ezeket a gyerekeket.Mert attól a hozzáállástól is felfordul a gyomrom,hogy hűtlen férjek képesek azon agonizálni,hogy a gyermekeik miatt nem teszik meg a végső lépést.A gyermekek anyja viszont ekkor már a kanyarban sincs,mintha legalábbis a gyermek az ő kizárólagos produktumok lenne,az anya csak úgy kipottyantotta az ő imádatuk tárgyát.Attól pedig mindjárt fessünk is glóriát a fejük fölé,hogy továbbra is részt kívánnak venni a gyermekek mindennapjaiban,sőt mégcsak el sem költöznek kilóméterekkel arébb Volt feleség,akinek még csak a gondolattól is görcsberándul a gyomra,hogy lássa az exet az új nővel együtt, kit érdekel,igaz?
Egyébként semmi másról nincs szó kedves MP,csak épp itt nem találsz megértésre,akkor azt gyűlölködésnek veszed.A te életed,te lelkiismereted,te nézel a tükörbe minden reggel,ha ez neked nem gond,akkor csináld,de csak azért ne írj egy topicba,hogy önigazolást keress és jóváhagyást kérj a tettetekre. Mert gondolom ezzel lennél kizárólag elégedett.A volt feleség pedig attól,hogy leül veled beszélgetni,nem biztos,hogy kevésbé szenved annál,mintha elöntené a fejét a düh,és kitépné a hajad. Én az éltemben még csak távolról láttam az exem nőjét,egy fél mondatot sem beszéltem vele.De nem is vágyom semmiféle bájcsevejre,amit mondanék nem rakná zsebre.De ne gondold,hogy gyűlölködnék,csak szembesíteném az igazsággal. Ami neki lehet,hogy rosszabb lenne,mintha üvöltve elküldeném a büdös fenébe.

Pára én is csatlakozom hozzád.. Nem minden férfi "ilyen". kapásból kettő van a környezetemben, akik minta családapák és férjek, akik CSAK a családnak élnek! Ezek közül az egyik a férjem!

Még egy gondolat....

Valóban csak azt a férfit lehet elcsábitani egy házasságból, ahol már nincs minden rendben és aki elcsábitható.....
Viszont az a véleményem még erről, hogy hiába lenne a férj csábitható fajta, ha nem lennének olyan nők, akik imádják az ilyen játékokat és azt a szót, hogy lelkiismeret, még csak hallomásból sem ismerik! Vevő rá a pasi??? Hát miért ne? Azt mondja, sz@r a házassága, ez és az a baj otthon??? Ezek a nők pedig természetesen mindent elhisznek, pedig csakis az egyik oldalt hallották! És miért hiszik el? Mert nekik ez a nyerő, ha a feleség már nem izgalmas, veszekedés van, nekik máris szabad az út.
Már egyszer leirtam, de azáltal, hogy a férfi azt mondja, problémák vannak otthon, nem jó már, megromlott a házasság, a drága szeretők azonnal felhatalmazva érzik magukat, hogy "megvigasztalják" szegény szerencsétlen férjet, aki "szenved" otthon és majd megmutatják nekik, ők mennyivel jobbak a feleségeknél. Ezzel természetesen a férfi alá is adják a lovat, hogy megerősödjön benne az érzés, valóban igy van.
Holott sokszor a feleség otthon úgy gondolja, minden rendben, múló problémák, megpróbálja megoldani, csak nem tudja, hogy hiába, ha már máshol egy másik nő "megoldotta" helyette a problémát!!!!! A megoldás pedig ugye az, hogy el kell hagyni a családot, meg sem kell próbálni helyrehozni, mert ott egy másik, aki valamiben esetleg jobb, bár ez baromság, inkább MÁS!
Mert mi sem azért szültünk gyereket nekik és házasodtunk össze velük, mert tökjó poén volt! Szerettük őket és ők is szerettek minket!!! És egy jóideig mi voltunk a tökéletes nő számukra!
Egészen addig, amig egy kicsi problémából sikerült egy harmadik részvételével akkora gondot csinálni, ami miatt már fel is rúgják az életünket!!!!

Az az igazság (bár én az idegesebb és ingerültebb fajtából vagyok), ha én akkor tudom, hogy konkrétan mik történtek köztük és hol, hát egy tuti, én megtéptem volna, amikor találkoztunk a "kedves hölggyel"!!!!!!
Sok mindent tűrök és megemésztek. Egyet nem tudtam a mai napig.... hogy a mi ágyunkban is hemperegtek! És ez barátság volt a kis szemétnek.... igen... lehet átértelmezni a barátságot....
Bár nekem is van pasi barátom évek óta, de érdekes, soha eszembe nem jutott volna az ágyára még csak pusztán lefeküdni sem....
Tehát ha most onnan kezdhetném, hogy ma délután találkozok vele, simán kitéptem volna az összes hajszálát és kihipóztam volna a hazug száját!

Szerencsére eltünt a szinről, de gondolom, érezte, hogy nem kéne tovább fesziteni a húrt...
Mert nálunk is megszivta csúnyán... rosszul sült el a találkozó velem, mert nem gondolta volna, hogy én ezt elmondom Zolinak, és még a végén ő kerül ki belőle vesztesen.... hát igy járt.... azóta szenved jobbra-balra.... majmol minket iwiw-en, ugyanolyan képeket tesz ki, mint mi (természetesen utánunk egy-két nappal), olyan szituációkban, mint a mieinken vannak.... nevetséges.... leirja magát.... bár ennél jobban már nem lehet!

Mellesleg az én férjemet is azért akarta, mert tik-tak, ketyeg a biológiai órája, 31 éves, gyerek kéne, de sürgősen. Zoli is elmondta, hogy mondta neki a csaj, csináljon neki gyereket! De szerencse, hogy olyan szinten nem tudta magába habaritani, hogy le is feküdjenek....

ellentétben veletek, úgy gondolom, önmagában a megcsalás télleg mindig benne van a pakliban. ha kicsit már ellaposodott a kapcsolat, és az ember jókor van jó helyen, vay épp rosszkor rossz helyen, már el is indulhat valami. naná, van olyan is, aki azt mondja, h köszi nem, mert házas vagyok. de ha vki így tesz, akkor csak korrekt volt, attól még a párkapcsolata nem jobb vagy rosszabb. az már más, ha azt mondja, h bocsi, nem, mert boldog vagyok a párommal. ez a legritkább hosszú távon.

van itt egy-két dolog, amit megkérdeznék, ha MP visszajönne. ha nem, akkor mennek a kérdések csak úgy az éterbe.
szóval. az első hszban az volt:"felesége, két gyereke, és egy harmadik is, egy korábbi kapcsolatból. " most meg:" a "harmadik" gyermek volt az első: a házasságuk előtt volt egy élettársa." most akkor van 3 gyerek két anyától vagy nincs? van ennek a faszinak 3 gyereke 2 anyától, vagy nincs,(plusz az aktuális)


"Egy évvel ezelőtt találkoztam valakivel ... Januárra már biztosan tudtuk az új ismerősömmel, legyen B, hogy egymásba szerettünk. Addigra viszont már azt is tudtam, hogy családja van: felesége, két gyereke, és egy harmadik is, egy korábbi kapcsolatból. "

"semmiképpen nem nevezném B-t kétszínűnek, etikátlannak...Őszinte ember..."
nos az én értelmezésemben, aki októbetrtől januárig titkolja, h családos, az mintha kicsinyet nem lenne őszinte. aki pedig-legyen az bármiylen uncsi egy kapcsolat, hátrahagy egy családot, az bizony etikátlan. lehet találni magyarázatokat, sőt, télleg előfordulhat, h az ember elsodródik, de az attól még etikátlan.
és még egy.

"Azt hiszem, fontos az is, hogy a felesége hívő katolikus. A házassági esküt is nagyon komolyan vette, bármennyit vitatkoztak is, bármennyire elhidegültek is egymástól, soha nem gondolt volna arra, hogy ez ide vezethet:..."

tudott-e arról a feleség, h a házassági esküt csak ő gondolja ennyire szent és sérthetetlen dolognak?
valaki írta pár hete, h hívő hitetlennel ne kössön házasságot. és télleg. vagy mindketten úgy gondoljuk, tart, ameddig tart, vagy hiszünk benne, és végigcsináljuk, mert Isten úgy tartja helyesnek.
vajon a feleség vállalja-e a rizikót, ha tudja, h csak részéről komoly az eskü? kerek perec tisztázták a házasság előtt, h egy oldalú a dolog ilyen szempontból? vagy ő is úgy csinált, mintha mélységesen komolyan gondolná? még mindig őszintének gondolod a faszidat?

és már bocsánat, de egy felnőtt, lassan 4 gyerekes férfinál nem lehet mentség, h könnyen sodródik és befolyásolható. te is ennyire megértő leszel, amikor jön egy újabb nő, és megint továbbsodródik? hisz mindenhova legyárt egy -két gyereket, majd odébbáll, ha sodor az ár. hú, de költői lett.

tulképp. akár reagálsz, akár nem, a lényeg az, h nem szabad meglepődni a népharagon, ha ilyen helyre írsz, és nem szabad meglepődni azon sem, ha egy napon a fickód által te is egy ilyen topikra kényszerülsz. sokaknál úgy is megtörténik, h senki nem sejtette. a hozzátok hasonló kapcsolatoknál viszont borítékolva van. de ne legyen igazam.

Üdv mindenkinek.

A topikot valóban nem jól választottam meg - a címe vezetett. Korábban ugyanis nem jártam be ide, soha nem olvasgattam sem itt, sem másutt a hozzászólásokat.

Mégis, mielőtt elmennék, pár szót hadd mondjak. Nem akartam senkit megbántani, természetesen nem azért írtam ide, mint "harmadik". És ne higgyétek, hogy ne érteném a sérelmeket, vagy pláne, hogy cinikusan nézném.

Többen írtátok, hogy egy kapcsolat jólléte mindkét féltől függ, a feleségtől éppannyira, mint a férjtől. Szerintem is így van. Nem gondolom, hogy attól, mert valaki feleség, máris glória lebegne a feje fölött. Náluk, amennyire tudhatom, évek óta nem foglalkoztak igazán egymással, miközben a gyerekeiket mindketten igazán nagyon szeretik. Annyit tudok, hogy B-nek voltak kísérletei a helyzet megváltoztatására, talán túl radikálisak (külföldre költözés együtt, új életet kezdeni), mindenesetre nem sikerült.

Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy úgy vélem, nemigen mondható az bárkiről bizonyos helyzetekben, hogy "jó" avagy "rossz", sőt, még a cselekedeteire, a viselkedésére, a döntéseire sem. Náluk nem volt jó például, hogy a felesége alig szólt hozzá és már puszit sem adtak egymásnak, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármelyikük is ne lenne jó ember. Az összetétel romlott el valahogy.
Azt határozottan visszautasítom, hogy a szerelmem rossz ember volna. Nem is felelőtlen. Nem, nem olyan egyszerűek ezek a dolgok.

Nem vagyok szerető, nem is hasonlítok olyasmire. Fiatalabb sem vagyok a feleségénél. Egyszerűen csak jól megértjük egymást.
Ebből még lehet valami jó és szép. Rosszul van elrendezve a világ, amiért valami, ami egykor jó volt, elromolhat, de nem feltétlenül gazember mindenki, aki kilép.

Még egyszer bocsánat a sebek feltépéséért, kimegyek innen.

MP.. Egyetértek.. lehet még szép és jó köztetek.. úgy legyen! Arra figyeljetek, hogy viszont senki ne sérüljön túl nagyon körülötettek.. akkor könnyebb lesz mindenkinek..

Szerintem nagyoon sok olyan ember köt házasságot, akik messze el kellett volna kerülje egymást.. És hát van, hogy ilyenkor jobb szétmenni mint együtt maradni. A hangsúly viszont azon van, hogy ki mennyire tisztességesen bánik el ebben az esetben.. keres egy 3kat és úgy mászik ki belőle, vagy tisztességesen elválik..

Kedves Mindenki!

Benézve látom, hogy szokatlan, ha a másik fél is feltűnik egy ilyen helyen. De bárcsak ne így volna, hiszen többet tanulhatnánk és talán jobban meg is értenénk egymást, ha tudnánk, hogy mi játszódik le egymás lelkében és dolgozik még sokáig egy-egy kudarcba fulladt kapcsolat után. Odáig merészkedem, hogy feltételezem, érdekes lehet egy elvált, ill. "megcsalt" társnak az is, milyen örömöket talál volt párja az új kapcsolatban. Mi volt az, ami belőlünk elmúlt, vagy ki sem alakult, mégis a másiknak olyannyira fontos..
Az emberi kapcsolatok, így másikhoz való viszonyunk önmagában is folyamatosan változik (érik, kopik, épül, - ki miként érzi), nemhogy egy külső körülményektől intenzíven befolyásolt világban. Vagyis az emberi párkapcsolat két változó folyamatos egymásra hatása. Úgy vélem, hogy az alapállapotot fenntartani, - amit MOST nevezzünk ideális kapcsolatnak-, csak kivételes esetekben lehet. Mégis mindenki görcsösen ragaszkodik hozzá, "garanciákat" követel, megmaradását, mint a boldogság egyetlen feltételét fogja fel. Olyan ez, mintha ragaszkodnánk 16 éves kori szépségünkhöz. Illuziókra próbáljuk építeni az életünket.

A valóban ideális párkapcsolat ellenben nem egy meglévő állapot konzerválásában, hanem a harmóniára való törekvésben rejlik. Van, akinek sikerül társával hosszabb ideig harmóniában élni, olyan is, akinek nem. A bajok onnan ágaznak szét ezer irányba, ha a harmónia megszakad. Ott már nem lesz boldog az együttlét, akár házasságról, akár baráti kapcsolatról van szó. Ha az összhang felbomlása miatt annyira elsodródott egymástól az életünk, hogy az a kapcsolat megszakadásához vezetett, akkor az mindenképpen szomorú, sőt egyenesen tragédia, ha gyermek is született. Ha ez az összhang meg sem volt, az még egy ráadás tévedést is jelent, azonban egyik esetben sem szándékosságot.

Elítélni pedig igazán akkor van(?) jogunk, ha valaki szándékosan követett el gaztettet. Vajon itt tényleg ennyi bűntevő "pasi" lenne? Mindenki merő rosszindulatból, számításból csalja meg párját? Nem inkább azért, mert rosszul ismerték meg egymást? Vagy mert félrecsúszott az életük, megszakadt a harmónia?
A következmények, amelyek sokszor tényleg nagyon súlyosak (gyermekeikkel egyedül maradt anyák és apák, elszegényedett, ellehetetlenedett félcsaládok) az előzőekből következnek. Azonban feltételezem, hogy nem a következmény volt a célja senkinek, amikor kilépett egy kapcsolatból. Az, hogy mennyire számolt velük, nyilván teljesen más kérdés.
Itt bizony súlyosan felelősnek érzem magamat én is, hogy személyes esetemre rátérjek. Egyetlen mentségem van csupán, ha felfogható annak, vagyis, hogy beleszerettem abba a lányba, aki miatt megfordult az életem és ezzel együtt családomé is. Nem futó kalandot, vagy röpke örömszerzést kerestem. Őszintén megszerettem Őt, s azóta is egyre jobban erősödik bennem az érzés, annak ellenére, hogy nekünk is vannak vitáink, sőt veszekedünk is néha.
Felelőtlen voltam, gyenge és gyarló, amikor nem parancsoltam megálljt magamnak a kialakuló szerelem első jelére. De nem szándékosan tettem boldogtalanná feleségemet, okoztam fájdalmat gyermekeimnek és még sokaknak, köztük szerelmem családjának. Ők szintén áldozatok, akik életüket becsülettel ledolgozva, lányukat példásan taníttatva nyilván nem egy háromgyermekes apát szerettek volna lányuk mellé. Ne menjünk tovább az áldozatok és veszteségek sorában, van elég. Valakiket azonban mégis megemlítek még; magunkat. Mi szintén nem így terveztük, mindenki elhiheti. Jobbnak látom, ha nem bántással, köpködéssel fordulunk azok felé, akik hibáztak, hanem inkább próbálunk segítséget nyújtani számukra, s ha szükséges, esetüket kerülendő példaként hozzuk. Én ugyan nem kérem senkinek a segítségét abban, hogy családom, v saját életem súlyos problémáit megoldja, de annál inkább kérem, hogy mindenki gondolkodjon el rajta; a megtévedthez intézett jószóval, vagy megalázással, sziszegéssel viszi-e előbbre saját és a másik ember sorsát. Az a "maca" pedig, aki megannyi lemondás árán, barátait, biztos egzisztenciáját feladva, otthonát hátrahagyva, magát szégyennek kitéve összeállt egy háromgyermekes családapával, százszor többet ér, mint itt az összes ártatlanul meggyötört, terhesen elhagyott, siránkozó mártír, aki csak azt nézi, hogyan foszthatná meg gyermekét és apját egymástól, húzhatna ki magasabb gyerektartást a "pasiból" és ebben még tanácsokat is osztogat. Nagyon köszönöm egyvalakinek a kiállását, ő tudja, hogy kire gondolok. Maradok tisztelettel! MP tisztességtelen pasija

MPB!

Tetszett a hozzászólásod! Ha ténlyeg MP párja vagy, akkor még jobban, mert kiáltál mellette... de ez a minimum.
Lenne egy pár kérdésem hozzád és komolyan érdekel a válaszod.

Miért ér többet egy lány a meggyötört feleségednél? Azaz mit rontott el a meggyötört feleség, mit ronthat el egy feleség, ami miatt megbomlik, megbomolhat a harmónia? Mit tettél te, hogy ez ne történjen meg és mit tettél, ha már a harmonia megbomlott, hogy helyre hozd? Engem azért érdekel, mert elszeretném kerülni, hogy egyszer a férjem terhesen elhagyon és, hogy egy síránkozó mártír legyek. Megvallom azért az a minimum, hogy egy terhesen elhagyott, vagy egy kisbabás nőből erős indulatok jönnek elő, mert gondolom, hogy a házasságuk nemcsak pár hónapon múlt! És ezeknek a nőknek a szemükben a férjek csak két lábon járó ösztönök lesznek mindig..

"Az a "maca" pedig, aki megannyi lemondás árán, barátait, biztos egzisztenciáját feladva, otthonát hátrahagyva, magát szégyennek kitéve összeállt egy háromgyermekes családapával, százszor többet ér, mint itt az összes ártatlanul meggyötört, terhesen elhagyott, siránkozó mártír, aki csak azt nézi, hogyan foszthatná meg gyermekét és apját egymástól, húzhatna ki magasabb gyerektartást a "pasiból" és ebben még tanácsokat is osztogat."

Ezt kikérem magamnak Mégis mit képzelsz? A többit majd később!

hallottam eg mondást: "új seprű jól seper". el lehet dönteni, h megtartjuk, mert már úgy megszoktuk, netán megpróbáljuk megjavítani, veszünk egy újat, de a régit eltesszük emlékbe, vagy az új megvételekor lendületből ki is dobjuk.
egyet nem szabad elfelejteni. használatban mind elkopik, úgyhogy nyugtával a napot. nem kell messzire mennem, elég az apámat és a volt férjemet néznem. mindig azt hiszik, h megvan a tuti, aztán az is valahogy megficcen, és jöhet a következő. így van nekem 1 egész és két féltesóm 3 anyától. de apám már a 4. nővel él
szerencsére az exférjemnek még nincs új gyereke, de úgy félévente hiszi azt, h megtalálta az igazit. legalább neki van annyi esze, h nem vállal pár hónap elteltével gyereket. az első időszak rózsaszín felhői után jönnek a szürke hétköznapok. ha kiállja az idő próbáját egy kapcsolat, már lehet babán gondolkodni, csak sajnos sokan a régi kapcsolat miatti sérelmeik miatt nem látják tisztán az új helyzetet, hajlamosak megrészegülni a változástól, és ezt összetévesztik az "igazi"-val.

Mpb

Én is kíváncsi lennék a Smith által feltett kérdések válaszaira!
Miért vetted el a feleségedet, talán akkor sem volt minden jo köztetek? Vagy esetleg olyan volt a helyzet , mint most az uj nővel? Minden szép és jó volt? Szerintem igy volt, mert akkor nem vetted volna el. Elhasználtad, mostmár jöhet a másik nő, akit majd ha elhasználsz, megváltozik, jöhet a másik.
Egyetértel Rjulival is nagyon, ugyhogy nem fűzök ehhez semmit.
De azt én is kikérem magamnak hogy az olyan nőszemély aki elveszi a családjától és a gyerekektől a férjet az egy........nem irom le. AZ meg az ő baja hogy ennyire együgyű hogy mindent ami az életben fontos eldobja egy pasi miatt. MERT egyik pasi sem ér ennyit. A bArátok és az ember családja mindig ott lesznek az ember mellett, de egy pasi nem. Száll egyik ágról a másikra.
Nehogymár az legyen a szent aki megfoszt. Mi meg megtettünk mindent, -legalábbis én, az én nevemben,- még a sejhaját is kinyaltam a férjemnek, mindent megtettem, és akkor ezzel kell meghálálni?????? Ha egyszer az Isten előtt igért valamit akkor azt tartsa is be és ne csináljon sxgget a szájából. Mert az ilyen ember nem megbízható.

Nekem meg egy másik mondás jut eszembe
Mindenki egye meg amit főzött!
Szóval Te válsztottad, vállaltad a jóban rosszbant, akkor vállald is!Mindennel együtt, és ne futamodj meg!

MPB!Jó védőügyvéd lennél,sokakat meg is hatnál a védőbeszédeddel.Én nem akarom a szavakat szaporítani,mert a védőirományod hatására egyetlen mondatomat sem vonom vissza abból,amit leírtam.Annyit mégis megjegyeznék:A reakciód épp oly tipikus,mint minden egy, az általad is megteremtett helyzet.Ez az egyetlen lehetőség maradt számotokra,mint ahogy maradt bármelyikünk voltférjének és új feleségeknek,BIZONYÍTANI.Az általad felvázolt védőbeszéd is tipikus,hallottam már,szinte ugyanezekkel a szavakkal.Csak úgy tudjátok magatokat védeni,ha másikat bántjátok,ha a másikat feketítitek.Vagy kérdem én,ha jogos,nagyon is természetes egy ilyen fordulat egy férfi és egy nő életében,minek a védekezés,a bizonygatás,magatok tisztogatása?Igen bizony,jól látod: "Felelőtlen voltam, gyenge és gyarló, amikor nem parancsoltam megálljt magamnak a kialakuló szerelem első jelére."Állj csak meg!Miért is voltál ilyen?A szerelem már ne is haragudj,nem egy fertőző betegség,ami ellen nem lehet védekezni,mert úton útfélen,akaratunk ellenére ránktalál,és akkor már csapdában vagyunk.Nagyon is akartad Te azt a kialakuló érzést,mert nem szólt az másról csak rólad.Se a feleségedről,se a gyerekeidről,megcsapott valaminek a szele,ami jött valakitől,és kizárólag csak körülötted forgott és forog egyelőre.De mi lesz később,majd nem múlik el újra a harmónia?Ebben biztos vagy?Vagy majd küzdötök ellene,hogy nehogy elmúljon?Akkor erre miért nem voltál képes az első feleségeddel?Sok kérdést kellene magatokban,egymásnak feltenni és akkor rájönnétek,hogy az általatok szinte földöntúli magasságokba emelt "szerelem",nem más,mint lila köd,amin keresztül az előző életetek csak nyomor,és mindennek okozója a volt feleség.
Amit pedig kikértem magamnak az,az,hogyha Te felháborodsz azon,hogy mi lemacázva általánosítjuk a harmadik személyeket egy ilyen történetben,akkor te miért engedsz meg magadnak ilyen általánosítást.Hogy jössz Te ahhoz,hogy siránkozó mártírnak nevezz vkit,akiről még csak sejtelmed sincs min ment keresztül hasonló fordulatokat vett volt férjek miatt.Honnan a fészkes fenéből veszed te azt,hogy azon múlatjuk, terveket szövögetve az időnket,hogy fosszuk meg a gyerekünket az apjától?Nem véletlenül Ti,gyerekeiket elhagyó apák fosztjátok meg magatokat a gyerekeitektől,vmi miatt,ami elbódított benneteket?Ha ezeket leírod,kiírod, tisztább lesz a lelkiismereted a magad tette miatt? Megnyugtat,hogy ilyen asszonyok igenis megérdemlik,hogy felrúgjátok az életüket?Ilyen asszonyokhoz hasonlítva kerestek menedéket új,friss "szerelmekben",akikkel karöltve nyalogathatjátok a sebeiteket?Mi van,ha a feleséged ennyit mond "Felelőtlen voltam, gyenge és gyarló,"nem figyeltem eléggé a férjemre.Neki ez megbocsáthatatlan,mert már késő,tőled ugyanezek a szavak elfogadhatóak,sőt,aki ezt elutasítja az közellenség,aki viszont "kiáll" mellettetek,az köszönetet érdemel? Ezeken gondolkozz MPB,miközben új családot alapítasz annak árán,hogy a régit elhagyod,miközben felőröl majd a bizonyítási kényszer,hogy tudasd a világgal,a vadonatúj "szerelmeddel" majd sikerülni fog,az,ami szerencsétlen feleségeddel nem jött össze,mert az általad!!! utolsó utáninak ítélt pillanatban már nem kapott rá lehetőséget.

"mártirok".... ez nagyon komoly....
Mindenkitől elnézést kérek, de most Pumpóka leszek, nagyon és irjatok bármit, de ez nagyon felháborit!!!!

Először is, egyetértek minden előttem szólóval!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

De ezt énis kikérem magamnak! Na nehogy már!
Azért, mert egy pasi úgy gondolta, neki már nem kell a házasság és kezd egy másikkal, a feleség rögtön mártir lesz???? No nem!
Egyenlőre, már bocsánat, de mi vagyunk azok, akiket itt hagytak a sz@rban és elmentek egy kutyátlan-macskátlan nővel... iiiiiiiiigen, úgy nagyon egyszerü, hogy a másiknak nincsen gyerek, nem kell sz@rakodnia minden este és fél napot a gyerekeivel, megy, ahova akar, szórakozik, akivel akar!!! Mi is mennénk b....szus!
A mi életünk is ugyanúgy lehetne izgalmas, ha nem keresnék a férjeink az egyedülálló nőket!
Már ne is haragudj kedves MP édes szeretője! Mert egyenlőre te csak az vagy, semmi más és remélem, büszke vagy rá!
Hogy ott fogod hagyni a feleséged egy nő miatt, aki majd szül neked még egy gyereket, s mi változik??? Semmi, nulla.... Majd az a nő is évek múltán a "farzsebbe" kerül, mert már nem lesz izgi, nem lesz az a nőcske, akit megismertél! Oda is csinálsz még egy gyereket, s egye franc, kit érdekel, mi lesz, most jó az a lényeg???
Én mégis nem tudom, mit képzelnek magukról az ilyen férfiak és nők, mégis mi lesz jobb nekik??? A pasi ugyanúgy félre fog menni, a nő pedig (nem mintha sajnálnám) át fogja élni ugyanazt, amit mi áltéltünk és élünk, megcsalt feleségek.... mert az ilyen férfiak sosem fognak megváltozni! Akármennyire mondják most, hogy igen, NEM!!! Ahogy irtam már, lesz náluk szebb és jobb, ahogyan nálunk is volt!
Azért, mert ők másodiknak jöttek, semmivel sem különbek! SEMMIVEL!!!
Egyet tudnék mondani erre a nőkre és az igy gondolkodó pasikra (bár kételkedem, hogy a pasija irta, szerintem ő volt, csak megerősitésként irta, nem egyedül van)..... de nem irom, mit, mert csúnya lenne!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jah és nem emliteném nőként ezeket, mert aki képes erre, hogy elvegye mástól a férjét és gyerekei apját, az minden, csak nem nő!!!
Keressetek magatoknak drága évek vagy évtizedek óta szigli kisasszonyok olyan férfiakat, akik szintúgy egyedülállóak!
Miért az a tuti nektek, aki már házas??? Mert az biztos olyan szar nem lehet, ha már valaki hozzáment, vagy mi???

A mai napig meg tudnám fojtani azt a nőt, aki csábitgatta férjemet és aki majdnem el is vette tőlem!!! Ha a kezeim közé kerülne, még mindig simán megtenném!
De tudom, a férjem szeret engem és nem kell már neki más! Botlás volt és szerencsére idejében kiderült! Most imád és énis imádom!
De egyet tudok: még egy ilyen nőcske és kibelezem!
TELE VAN AZ ORSZÁG-VILÁG EGYEDÜLÁLLÓ FÉRFIAKKAL, KERGESSÉTEK AZOKAT VAZZE, NE A MI FÉRJEINKET!!!!!!!

Engem még 1 felháborít!!!

Kedves MP szeretője!
Voltál te már terhes? Tudod te mi az? Pont akkor és pont úgy ahogy ti teszitek belemászni az amúgy is totál használt lelkivilágunkba?( Ha az új nőd előállt volna egy sztorival, hogy vele is már megtörtént, akkkor mit mondanál arról a pasiról? Akkor már tuti egy undorító féreg lenne ő, de Te nem vagy az???) Tudod te milyen amikor a hormonok dolgoznak?
Tudod én anno sajnos nyugtatón éltem egy gyerekkel a pocimban. Nehogy már én legyek a mártír!! Amikor a férj ezen időben tálalja, hogy épp szerelmes és dugott is már a macájával. Hát tudod, ha hallottad volna a nőgyogyimat (pedig nem mondtam el miért kell a nyugtató), nem tetted volna se te, se a kedves férjem zsebre, hogy így kell bánni a feleséggel. És a másik ha valaki ezt meg meri tenni a feleségével, az már előbb is tudja hogy baj van, nem az lett volna a fer, ha megmondja és eldönthetem, hogy akarok-e egyedül felnevelni egy gyereket? És ezek után, hogy így el tudtok bánni egy nővel, miért csodálkoztok azon, hogy nem igen akarjuk a közeletekben tudni a gyereket? Vagy éppen nem akarunk veletek beszélni?
Miért kellett megcsinálni, hogy szegény mártír anya egyedül maradjon. Mert k...va jó elgondolás, hogy ti azért még segítenétek... csak épp ez nem így működik. Miért gondoljátok, hgoy neketek azok után hogy kalap-kabát és leléptek, elhisszük, hgoy segíteni akartok? Nem, ti nem segíteni akartok, haenm az új nővel (a feleség és a saját gyereketeketek!!!!)eljátszani a családot. Te pl. belegondoltál abba, hog ymilyen egyedül sétáltani anyás hétvégén a gyereket és tudni azt, hogy a köv hétvégén a gyerek apával a kistesóval és az új nővel szépen négyesben sétálgat. Hát én kipróbáltam nem jó érzés!!!
És kérdem én, ha szar volt a házasságod és csak azt hallom hogy a gyerekek miatt nem maradjunk már együtt, miért nem léptél ki előbb?????? Erre nagyon várnám a választ!!!!!
És nem vagyok mártír (bár ezt a férjemtől is megkaptam), de akkor sem füllik hozzá a fogam, hogy innentől mással játszák el a kerek egész családot. Magamnak szültem és a férjemnek nem pedig a férjemnek és a macájának.
És rohadtul felháborít, hogy le mered írni, hogy még ti vagytok a szerencsétlenek. Nem, ti megfőztetek valamit akkor egyétek is meg.

És még egy apróság.
Addig miért nem vagyunk mártírok, amíg tesszük a dolgunkat ti meg az újjal hemperegtek? Miért csak akkor amikor már leléptetek és mi uúgy tesszük a dolgunkat, csak belőlletek nem kérünk?
Ha már te mint férfi itt vagy, áruld már el nekem, akkkor miért nem voltam mártír amíg a 8-9 hós terhesen emelgettem a nagyot, mert épp a férj "dolgozott" és nem segített semmit? Most hogy nem élünk együtt miért lettem mártír? Ugyanazt csinálom mint eddig.. Csak épp két hetente van láthatás és belőle nem kérek!
Most hirtelen miért lettek fontosak a gyerekek? Akkor miért nem volt fontos, hgoy vele legyen? Most hog yelmentetek már kapálóztok utánuk, már eszetekbe jutott, hogy jé van gyerekem is. Amíg a feleségetekkel vagytok látszat szerint elmentek reggel, este hazajöttök és nem érdekel mi van a gyerekekkel, rá sem kérdeztek....
Bocs, de ettől idegrohamot kapok, én a szegény mártír.
És ha már itt tartunk. Abszolút kihasználunk minden segítséget, gondolok itt nagybácsikar nagymamákra stb. Csak ti választottatok és ennyi.

És bocsi, de ezek után azt is megkérdőjelezem, hogy téged az első párod faképnél hagyott. Vagy ha mégis így van, akkor az túl mély nyomot nem hagyhatott benned, talán mert az a kapcsolat már kihűlt és az első nem máshoz ment el, hanem ferül "csak" elment. Na, ez a nagy külömbség a két dolog között, hogy kihült és nem akartatok már együtt élni csak a gyerek miatt. Vagy jön mint derült égből....és arra fogom, hogy ne legyünk már csak a gyerekek miatt együtt, nem pedig a valos haramadikra.
na msot már befe, de még jó sok dolgot tudnkék írni, kérdezni.

És még minig te gyerekszerető férj, mégsem tudom magam offoln.
Amíg te és direkt vagyok alpári!!! Amíg te a 4. gyerekedet legyártottad az igen tiszteletreméltó szeretőddel addig miért nem a gyerekeiddel voltál, akiket te annyira szeretsz?Hogy is van ez???

MP hozzád is lenne egy kérdésem!

"Ő soha nem hagyná cserben a gyerekeit, minket sem fog. Az nem ő lenne. "

Tegyük fel, de ne legyen igazunk! Ha el fog menni mással két házzal arrébb, akkor te biztos úgy fogod érezni, hogy nem hagyott cserben se téged se a gyereket? Akkor is azt mondanád, hogy áldott jó ember? Boztos hogy tiszta szívvel azt tudod mondani, hogy nem hagyta cserben a gyereket? És tutira örülnél, ha minden nap menne, sőt vinné az új nőt is, mert bocsika de újra sodródtam?