Verzso: Köszönöm a történetet
Hihetetlenül ügyesek voltatok mindannyian!!!!
Szerintem teljesen mindegy mikor születtek a babák akkor is decemberi babák
(végülis az orvosok is stb. mindig a korrigált kort fogják nézni náluk mintha decemberiek lennének úgyhogy abszolut decemberi babák:)))))
Remélem rendszeresen mesélsz majd és fényképeket is felraksz
(és tényleg le a kalappal... az az 5 hét hatalmas teljesítmény volt:))))))
Vera: Húha... akkor most kezdhetünk miattad szurkolni
)))) A meg marha jó, hogy ha faros akkor is engedik normál módon megszületni... Aztán mehet a babázás ezerrel
(végre kislány:)))) a férjem családjában is csak fiúk voltak 2 generációra visszamenőleg így állandóan azt hallgatom mennyivel másabb egy kislány, mennyivel szelidebb stb.)
Aida: Te tudod. Nekem nagyon az az érzésem, hogy az anyagiak sokkal többet jelentenek most mint maga a tény, hogy együtt vagytok egy ilyen iszonyú szituban... Te tudod... Szerintem ha valaki szeret valakit az nem hagyja szenvedni és nem hagyja, hogy akárki is bántsa... mert téged a terhesség eleje óta folyamatosan csak bántanak. Nem azt mondom, hogy menjetek szét mert Nolinak tényleg az az ideális ha teljes családban cseperedik de azt se felejtsd el, hogy a mintakövetés eszméletlenül fontos egy gyerek életében. Ha valaki azt látja csecsemőkorától, hogy az anyja nem számíthat az apjára ami miatt az anyja boldogtalan vagy szomorú és ez normális akkor bizony ő is ezt a mintát követi majd és így áll majd a nőkhöz és a kapcsolatokhoz... (ld. bizony iszonyú nagy az ember felelőssége abban, hogy a gyereke később képes lesz-e normális párkapcsolatra és így boldog lesz-e az életében ... nem véletlenül eszméletlenül fontos az első néhány hónapban a baba kapcsolata az anyjával - ha nem alakul ki az ősbizalom akkor felnőttként se lesz képes arra, hogy megbízzon a másikban... na de ehhez nyugalom kell és egy teljesen nyitott -tükörként jól működő- boldog anya).
Egyébként mostanában iszonyú sokat foglalkozunk ezzel a témával (még pszichomókusokkal is konzultáltunk), megpróbáljuk "megmenteni" a sógorom akinek bizony szépen elcse**ték az életét és most ott tartunk, hogy ebben valszeg az is szerepet játszott, hogy az elején a nagyma iszonyúan stresszelhette a menyét (ld. anyósomat) és valszeg a férjemnek az volt a mázlija, hogy a nagymamája egyszerűen kirakta őket amikor kiderült, hogy ő is lesz... (ismerős?:))))... a dédszülei pedig befogadták őket és imádták a férjem (mi egyébként most adtuk fel mert félő volt, hogy a mi családunk rovására mehet az egész mentési akció...) (vicces... a nagymama ugye ugyanaz aki engem és a férjemet próbál állandóan telefonon zargatni, hogy beszélgessünk vele... aki miatt azóta is ki van húzva a vonalas telefonunk... de ugye a kötelességtudat nem egyenlő a szeretettel)
Más: ez az éjszaka is rémálom volt... Lilla meg most teljesen vigyori... semmit se tudok kezdeni a szituval... éjjel sír, hogy anyaaaa, csak a földön alszik a matracon és csak ha mellette alszom... nappal viszont tök jól elvan egyedül, kiegyensúlyozott és boldog (hála a jó égnek)... Mondjuk ma azért mázlim volt mert utoljára 7-kor ébredt és még ráhúzott 2 órát így azért 9-ig aludhattam... igaz nem is tudom hány részletben és hány megszakítással... Viszont sajna jól meg is fáztam mert csak hajlanban másztam át a takarómért, addig anélkül heverésztem a földön. Szerintem érzi, hogy jön a kistesó. Tudja, hogy változás lesz... Biztos vagyok benne. Ezeknek a piciknek hihetetlenül jók a megérzéseik. (azt pl. Lilla is egy pillanat alatt megérzi, ha feszültek vagyunk és ennek megfelelően ő is iszonyú ideges lesz... és kisbabaként ez még fokozottabb volt nála)