Kiemelt témák

Boboka

Persze ahogy te érzed. Én például teljesen úgy kezelem a képét a Bogikámnak a kulcstartómon, mint a Barciét. Két kislányom. Bár azt már észre vettem sokan megdöbbenek a képen ha meglátják, mert a szonda meg a ragtapasz ott van. Elég fura látvány idegen szemmel. De nekem csak ilyen van róla. Ha valakit zavar kit érdekel, ne nézzen rá.

Laptető, laptető!!!!

Hettuli írására szeretnék reagálni.

Hettuli írta:
"Mert ti azt várjátok a környezetetektől, hogy folyamatosan figyelembe vegyék a gyászotokat. Viszont a világ forog tovább! Azért mert nektek rossz, más még lehet határtalanul boldog ám. Nektek is figyelni kell a többiekre, akik boldog szülők. A ti nézetetek szerint ne örüljön senki körülöttetek, illetve nektek ne kelljen tudni róla, mert most gyászoltok. De aki boldog ugyan ezt teszi. Ne rontsátok már el neki az örömét, ne hozakodjatok elő ilyen történetekkel, mert az zavarja a boldogságukat. Szerintem teljesen azonos viselkedés, csak más az indíttatás. Ha veletek lennének az angyalkáitok akkor minden probléma nélkül foglalkoznátok más gyerekekkel is. Eszetekbe sem jutna, hogy jaj, nem a sajátommal játszom, nem őt ölelem. Sőt, lehet, hogy mérgesek lennétek rá, ha féltékenykedne. Amikor ti voltatok boldogok szerintem eszetekbe sem jutott, hogy ez az öröm másnak mekkora bánat lehet..."

Hettuli, a hangnem és a tartalom is hibádzik

Mivel folyamatosan olvasgatsz minket, nagyon jól kéne tudnod, hogy nem a környezetünk örömével, hanem néha a tapintatlansággal van bajunk. Pl. ha valakinek meghal a nagymamája nem beszélek előtte egy darabig a nagymamákról, nem áradozok arról, hogy az én nagymamám ma is milyen sütit sütött, de kár, hogy az övé nem lehet itt és nem tud neki sütit sütni, nem küldözgetek neki nagymamás képeket stb. De ha már itt tartunk említhetném ugyanezt egy kutya elveszése kapcsán is. Van akit az is nagyon megérint. Persze kutya nem egyenlő gyerek!!

Igen, a világ forog tovább, de Isten bocsássa meg, engedd, hogy a mi ütemünkben forogjon a mi kis világunk.

Remélem nem bántottalak meg.....................

Sziasztok Lányok!

Láttom és tudtam eddig is hogy nem vagyok egyedül.

Az én történetem:
1996. februárjában (javában készültünk az esküvőkre, mivel a baba nem jött össze és akkor nem foglalkozom egy darabig a bébivel) kiderült, hogy terhes vagyok. Nagyon nagy volt az öröm!!!! Szivem mélyén kislányt szeretem volna, de igazából mindegy csak egészséges legyen!!!!! Az egész kilenc hónapot nagyon jól viseltem, nem tudtam meg és nem is akartam tudni, meglepi legyen a neme November elejére voltam kiírva, de sehol semmi, így befeküdtem a kórházba és 42. hétre szülésindítással szültem meg kisfiamat Reggel hatkor indították és fél háromra lett meg, de közben hánytam, egyfolytában fájásaim voltak és nem akart kibújni. A fejecskéje már érezhető volt és közölték az orvosok (mert több orvos is volt bent ) beszorolt a fejecskéje és már meg is duzzadt. Végén vákummal szedték ki Rögtön átszállították a II. klinikára, ahol a férjemmel azt közölték, hogy kb. 10 percig nem kapott levegőt és ha életbe marad akkor se vihetjük soha haza Picikénk egy hétig volt életben, persze azt is gépekkel. A férjem a folyosón várt és valahol érezte, hogy itt nagyon nagy gondok vannak. Sajnos tényleg igy lett.

Hát én is ki voltam rendesen bukva, enni, inni se birtam csak sírtam napokon keresztül. (persze a férjem is) Nagyon nehezen tettem túl magam én is, de tényleg csak az idő segített. Nagyon sokat gondolok azóta is rá.

Ezek után 1998. júliusában megszületett kislányom, aki szerencsére makk egészséges és már 10 éves. De egész terhességemet végig izgultam, hogy mi lesz vele. Őt az előzmények miatt császárral szültem (rendes szülésnek indult,de ő sem akart kibújni anya pocijából, úgy látszik ott a legjobb nekik )

És most 2007. november 10-én jött meg utoljára, nagyon de nagyon örültük neki (főleg mert a férjem nem nagyon akarta a lányomat se, utólag kiderült, hogy csak azért nem akarta mert nagyon félt és féltet engem meg a kicsit). De most ő is nagyon örült, de sajnos itt is gond volt. Elmentem a saját megnyugtatásomra vérvételre és genetikai uh-ra és ott rögtön kiderült, hogy 1:32 az esély a down-kóra. Ezek után méhlepényből akartak venni mintát, de mivel az egész méhszájamat fedte a lepény nem kockáztatak és ki kellett várni a 16. magazaviz vételre. Gondolhatjátok az a négy hét volt maga a rémálom. És sajnos beigazolodott beteg a KISFIAM 20 hetes voltam amikor befektettek a kórházba és meg kell szülni. Nekem is szörnyű volt a pálcikák, a folyadék és tabletta felhelyezése és a tudat, hogy megint el kell veszitenem egy gyermekemet (egy nem volt elég) Másnap szülőszoba egész nap de semmi, se fájás, se tágulás csak vérezgetés. Ekkor közölték, hogy holnap akkor újra feltöltés (én magamba gondoltam, na ne én ezt még egyszer nem élem túl)Ekkor közlöm az ügyeletes dokival, hogy ugyebár a méhlepény a méhszájat fedi, ekkor összeültek és mondták nincs más választás császárral kell elvenni. Császár előtt közölte az orvos, hogy vagy a méhemet kell kivenni, mert lehet hogy összenőt a méhfalal, vagy pedig két artéria el fog szakadni, de ezt el tudják kötni. Szerencsére a méhem megmaradt, de a két artéria elszakadt, majdnem ottmaradtam az asztalon. Utána kaptam vagy 5 zacskó vért és 3 plazmát.

Hát lányok velem ez történt, sajnos.

Én teljes mértékben át tudom érzeni amit ti is átéltek. Tényleg csak az idő segít.

+ még Hettulinak:

nem teljesen értelek:
egyrészt azt mondod, hogy hagyjuk már abba a siránkozást, senkit ne fárasszunk a mi problémáinkkal stb, mert már terhesek vagyunk a környezetün számára...

Másrészt meg azt mondod, hogy mondjuk el a történetünket, mert ha nem mondjuk el, nem tudnak segíteni.

Én speciel nem szeretnék senki terhére lenni, ezért is nem beszélek meg találkát olyanokkal, akiket megbántanék, vagy engem megbántanának. Persze a hülye kérdéseket, beszólásokat sajnos elkerülni nem tudom, mivel emberek között járok-kelek.

Ez egy olyan fórum, ahol próbáljuk egymást segíteni amivel csak tudjuk. Persze fogadjuk az építő jellegű kritikákat, de szerintem ez nem építő jellegű volt, hanem inkább jól lecsesztél minket.

Ne haragudj, de nem érzem úgy, hogy bármilyen jogot formálhatnál az ilyen jellegű lecseszésünkre.

Szia minimanó!

Nagyon sajnálom ami Veletek történt..a 42.héten, szülés közben..szörnyű...már majdnem ott volt..és elvesztettétek.
A legnagyobb félelmünket írtad le...hogy megtörténhet mégeegyszer...reménykedünk, hogy az élet ezentúl kegyesebb lesz.

Ti gondoltok még ezek után is további babára?
Szeretnétek,mertek még próbálkozni?
Hogy vagy most? Dolgozol már,van aki segít, támogat?

És még valami az én férjem is teljesen magába fordult, pedig ő nagyon érzékeny. És a mostani Kisfiam elvesztésénél mondta el, hogy ő igazán a mai napig nem tudja feldolgozni az Alex elvesztését és most megint megtörtént.

Tanács?? Azt mondja, mert az a baj, hogy nem beszélünk róla. Én nem tudom miról beszélhetnénk. Szerintetek???

Minimanó, nagyon örülök, hogy ránk találtál, nem vagy egyedül:)

Akkor nagyjából egy idős kismamik lehettünk, nekem az utolsó mensi a terhesség előtt november 21-én volt.
Nagyon sajnálom, amik veletek történtek:(

Tünci!

Köszi, aranyos vagy. Igen én már dolgozom nekem március 27-én volt a műtétem. A férjemmel azt beszéltük, hogy igen még egyszer megpróbálkozunk. És persze újra elmegyek mindeféle vizsgálatra ha azt mondják, hogy minden rendeben akkor akarok magzatvizvételt. Most már nem fogok semmit a véletlenre bizni (pesze ha egyáltalán összejön mégegyszer).

Tudod igazából nagyon sokat gondolkodtunk hogy esetleg megtartjuk, de nem lehetett tudni hogy mennyire lesz beteg, és ha mi nem leszünk már ki fogja gondját viselni.

Húú,minimanó,akkor nálatok talán pont fordírva van az egész, mint Nálunk?
jól értem, hogy Te már nem tudsz beszélni róla,Ő meg így nem tudja feldolgozni?
Mert nálunk a férjem beszél sokkal kevesebbet, mint amennyit én szeretnék...
általában azt a tanácsot kaptam,amit most úgy érzem meg tudok fogadni,hogy nem erőszakoskodom vele,ha kedvem van beszélek, s ő meghallgat, de ha ő nem akar beszélni, nem kényszertem...

így nekem lassabban megy és időnként fáj, de legalább ő nem érzi nagyon rosszul magát...de még én is nagyon az elején vagyok,lehet hogy néhány hónap múlva változik...

Tünci!

Jól láttod, szerintem is nálunk fordítva van. Én valahogy nem tudom, hogy mit tudnék róla beszélgetni. Én inkább magamba tartom. De az idő tényleg segít valamennyire.

Mi igazából már próbálkozunk (remélem nem bántalak vele, hogy leírom) a doki azt mondta fél év és már letelt.

Szia Minimanó!

Én is üdvözöllek közöttünk és nagyon nagyon sajnálom ami történt veletek is. Kétszer is borzasztó.

Nem akarna a férjed is beszélgetni velünk kicsit? Vagy nem kérdeztem butaságot? Akkor ne haragudj.

Boboka Tünci sziasztok tegnap jól kerültük egymást.

Szia Melcsike!

Nem haragszom, de a férjem azt se nagyon akarja, hogy itt irogassak. Így nem hiszem hogy szeretne itt irogatni

Képzeljétek ma a férjem is nagyon sirt, mert a közjegyzőnél ugye megkaptuk a bizonyitványt és abban az áll hogy szülők fele fele részben mivel nem hagyott hátra ..............stb. és azért mert Neki kell a kicsilánya után örökölni.

Szia Melcsike!

Jaj, igen a férjem most diktatórikus rendszert tart fenn a nettel kapcs.. már remélem nem sokáig, mert nekem nagyon kelletek,ma már rosszul voltam, hogy nem írhatok...

Minimanó!

Dehogy bántasz vele,hogy próbálkoztok!!!
Nektek kell előtte menni genetikai tanácsadásra ,ugye?Az hogy zajlik,milyen vizsálatok lesznek?
Nekünk is kell menni,kb februárban..nekünk egy évet mondtak a műtét miatt,de lehet, hogy kb 8-10 hónapnál megpróbáljuk..csak nagyon félek az egésztől..ez sem volt felhőtlen terhesség,de voltak nagyon szép időszakok..és szeretném az átélni újra,de nem tudom lehet e ilyen előzménnyel...

A férjeddel kapcsolatban, azért azt tanácsolom(mert akkor úgy érez mint én)hogy ha Te kevésbé is hozod szóba,legalább érezze hogy Ő BÁrmikor beszélhet,ha akar...

Értem. Nekünk nagyon jó hogy igy összejöttünk. Ma ahol voltam lábat csinálni, egy nagyon kedves barátnőm azt mondta hogy mindig fel akarna hivni de nem mer. Meg a párom mondta hogy találtam magamnak barátnőket, akik ti vagytok akikkel megtudok mindent beszélni. Na szóval nem mer hivni mindig imádkozik értem és Bogikáért is, de nem tud segiteni mert nem tudja átérezni az érzéseimet. Neki két fia van. már felnőttek az egyik nagyon sok bajt csinált már, de még őt sem tudná elvesziteni. Nem használta a közhelyeket hanem mondta hogy gyászoljak addig amig ugy érzem hogy kell. És sirjak, sirjak. Annyira jól estek a szavai. Tudtam beszélni vele Bogiról is.

Melcsike, igen, sajna elkerültük egymást tegnap...

Ti hogy-hogy már megkaptátoka bizonyítványt?
Drága férjed van, hogy így elérzékenyült Nyugtasd, vígasztald meg egy kicsit.

Jaffa, köszönjük a szép szavakat:)

Minimanó, az orvosod egyből fél évet mondott az újabb próbálkozásig?
Nagyon, nagyon szorítunk Nektek, szerintem itt mindenki nevében írhatom

Melcsike!
Örülök, hogy van a környezetedben ,aki megért!

Lányok most lépek, segítek a FÉrjecskémnek kicsit,aztán este még kikönyörgöm, hogy jöhessek...majd megvesztegetem valami meggyes pite dologgal...

Ma odamentünk és 3 példányban meg is csinálták a bizonyitványt és haza is hoztuk negyed óra leforgása alatt végeztünk.de minek kaptam 3 példányt? Azt nem tudom és nem kellett semmit fizetnünk és én ezen meglepődtem.

Tünci

dobsz ide is pitét ? nyami-nyami frissen melegen kérem ám.

Süssél sok és fincsi pitét Tünci, mert mi is nagyon hiányoltunk ám tegnap:)

Melcsi, szerintem azért kell több példány, mert ugye legalább egyet el kell küldnei az államkincstárnak, amikor kéred, hogy utalják a számládra a pénzt. A többit nem tudom miért kaptad. Talán az egyik a saját példányod.

Boboka: köszönöm a hozzászólást. Pontosan azzal nem értesz egyet, amit utólag én is úgy éreztem, hogy nem érthetően fogalmaztam meg.

Akkor próbálom másképp és várom, hogy ehhez mit szólsz. Én mindig nagyon örülök, ha valaki őszintén megmondja a véleményét.

"Ne rontsátok már el neki az örömét, ne hozakodjatok elő ilyen történetekkel, mert az zavarja a boldogságukat."

Ez volt az eredeti.

Szóval helyesen én arra gondoltam, csak rosszul fejeztem ki magam, hogy a boldog szülők szerintem úgy érzik, hogy minek ezzel foglalkozni. Ha ti elmondjátok a történeteteket akkor rá kell döbbenniük, hogy velük is megtörténhet ilyen. Hiszen egy ismerős mondja nekik, valódi történet, nem a tv-ben hallották, látták. IGAZI!!! Tehát ez nem az én véleményem, hanem az általános álláspont. Sajnos. Ha így gondolnám nem lennék itt.

Egyébként már említettem, hogy a saját anyukám is leszólt már, amikor rólatok meséltem, hogy miért olvasok ilyeneket. Ezzel nem kell foglalkoznom. Én viszont részben érintettnek érzem magam, részben pedig fontosnak tartom, hogy tudjam mit vár az az ember tőlem aki ezt átélte. Sajnos bármennyire figyel az ember akaratlanul is követ el bakikat. Pl a barátnőmnek panaszkodtam anyukámra, akinek egy évvel azelőtt mindkét szülője meghalt. Utána jöttem rá, hogy mekkora barom vagyok, amikor már kimondtam. Mert ő örülne, ha lenne kire panaszkodnia... Amikor mondtam neki, hogy bocsi, ezt talán nem kellett volna azt mondta, hogy nem baj szívesen meghallgat. Sajnos egyikőnk sem tehet arról, hogy ez így alakult. Pedig nagyon szeretem őt, soha nem bántanám meg és mégis ilyet mondtam.

Jól emlékszem, hogy neked küldözgette a barátnőd a kisbabája képeit e-mail-ben meg áradozott az anyaság gyönyöreiről? Remélem azért engem nem sorolsz az ilyenek közé, és azt is remélem, hogy neki is megmondtad a véleményed.

Egyáltalán nem lecseszni akartalak benneteket, hanem megmutatni azt, hogy mivel álltok szemben.

Tüncinek egy másik fórumon írtam amikor elmesélte, hogy mi történt vele. Két hónapra rá saját maga írta le ugyan azt. Gondolom akkor egyáltalán nem értett velem egyet, de eltelt két hónap és már ő is másként gondolkodik.

Minimano
Szia. Örülünk neked, már nem annak, ami történt, hanem annak, hogy ránk találtál, talán tudunk segíteni.

Tünci
Nekem sem volt rossz a bölcsiben ma, nagyon aranyos volt az a sok kisember, ahogy mindig beálltak a fényképező elé, hogy rajta legyenek.

Hettuli
Kemény szavak ezek, kemény élethelyzetek állnak mögöttünk. De nyilvánvaló őszinteséged mindannyiunk épülését szolgálhatja, ha találunk benne megfogadni való tanácsot.

Hettuli, igen, így már másként hangzik, és megmondom őszintén, így, hogy kifejtetted, már más értelmet kapott.

És abban igazad van, hogy nem foglalkoztunk régebben ilyenekkel, eszünkbe sem jutott, hogy más mennyire szenved. Ezt már régebben le is írtuk, hogy nem tudhatjuk, hogy pl. a szembejövő, babakocsit toló anyuka min ment át azelőtt, mielőtt tolta volna a babakocsit. Éppen ez az, amit legalább megtanultunk az esetünk kapcsán, kicsit az emberek mögé nézni, és fele annyira sem vagyunk már "önzők" szerintem.

Igen, az én barátnőm küldözgette a képeket. Erre a mai napig azt mondom, hogy azt még azért nem kellett volna. Kaptunk sms-t, megtudtuk, hogy megszületett a baba stb., nem kellett volna még képekkel tetézni a dolgot.
DE!, hogy ne rontsam el az örömét, nem írtam neki, hogy ne küldözgessen képeket, inkább alaposan megnéztem a tőle jövő e-maileket, és aminek "gyerek szagú" volt a címe, igyekeztem gyorsan átugrani.

És mégegyszer szeretném hangsúlyozni, hogy itt egyikünknek sem azzal van baja, aki csendben marad vagy éppen csak annyit mond, hogy sajnálom. Inkább azzal, aki mindenféle hülyeségeket gagyog. Meg a kismamákkal se lesz lehet fél év múlva bajom, meg a babakocsik látványa sem fog kiborítani lehet fél év múlva + ha meghallom a rohammentő szirénázását, később lehet, hogy kevesebbet fogok arra gondolni, hogy a gyermekmentő hogyan szirénázott, mikor a Fiamat vitték át a gyermekklinikára, de most még érzékenyen érint engem, és szerintem a többieket is. És ezt az érzést nem mondhatjuk el a környezetünknek, hogy ne zaklassuk őket, "csak" itt egymásnak mondhatjuk el. Most még itt tartunk. Bízunk benne, hogy lesz jobb is, szerintem jó úton haladunk:)

Tünci!

Igazából nem tudom, hogy kell-e menni genetikushoz Amikor kiderült mi a baj, akkor rögtön oda küldtek, de a doki csak elbeszélgetett velem. Annyit mondott, hogy ez nem genetikai betegség (mármint nem öröködő, hanem véletlen). Mivel 33/34 éves vagyok nagyobb az esélye a beteg babának. Azt mondta, hogy ezek után ha én szeretném minden vizsgálatot csinálnak (gondolok a magzavizvételre és genetikai uh-ra).

Igen a doki mondta, hogy próbálkozhatunk.

Bocsi öröklödő

Sziasztok majd jelentkezem!

Puszi Mindenkinek

Szia Minimanó, várunk majd.

Ezt jó hallani, hogy császár után fél évet mondtak. Én, mikor kérdeztem a dokit, ugye először 18 hónapot mondott, aztán egy évet, végül kiegyeztünk a hat hónapban, de nem voltam 100 %-ban meggyőződve arról, hogy az nem kevés-e.

De most már, hogy egyre több emberkétől hallom, kezdek megnyugodni:):)

Kíváncsi vagyok, hogy a "mi régi Manónknak" mi lesz az új neve:) Remélem hamarosan tud majd írni:)

Csige, rég nem jelentkezik, remélem csupa örömhírt fogunk hamarosan hallani:)

Köszönöm Boboka!
Most megint tanultam valamit, tényleg örülök, hogy figyelmet fordítottál rám és a botlásomra. Nagyon kell figyelnem arra, hogy mit írok nektek, nehogy a segíteni akarásom visszájára forduljon.

A barátnődnek meg nyugodtan mondd meg a véleményed. Lehet, hogy neki is csak az épülésére fog szolgálni és még meg sem sértődik. Talán eszébe sem jut, hogy ez neked fájhat. Bár eléggé furcsa, hogy magától nem jön rá.

Betti: ha már ilyen őszinteségi rohamom van, akkor ezt úgy értsem, hogy te nem találtál benne megfogadni valót?

Minimanó: megint egy új történet. Szomorú.

Írtam egy hetven soros hsz-t Hettuli, Boboka...
aztán természetesen elszállt az egész.
nem írom be mégesgyszer, mert közben rájöttem, hogy teljesen felesleges győzködni bárkit is, arról, hogy mi van a szívemben, vagy meddig lesz ott.

Egyezzünk meg abban, hogy ÉN(hangsúlyozom, hogy az én véleményem ez) sohasem fogom hagyni, hogy bárki körülöttem felülbírálja a gyászom mélységét, vagy hosszát.Semmilyen más veszteséghez ez nem hasonlítható, legyen az akár a saját szüleink elvesztése.
S aki állt már az életből távozó gyermeke ágya mellett,annak nem is kell magyaráznom.

Ahogy Betti egyszer írta,ezt én is most mondom el utoljára,most már csak én vagyok,csak az enyém...

Sziasztok!
Hettuli!
Írnál egy pár sort magadról?
Nemrég léptem be ebbe a topikba.

Tünci!
Köszönöm,hogy gondoltál rám!!!


Kisanyácska!!
Köszönöm a választ!

Hettuli!!

Többször elolvastam a hozzászólásaidat,és nagyon nem értek veled eggyet.
Ne rontsam el mások boldogságát?stb....?
Nem idegeneknek beszélek a tragédiámról,hanem olyan embereknek akikről hiszem,tudom ,hogy szeretnek,megértőek és a történemet végighallgatva nem rontom el a napjukat.
Amit írtam Tüncinek,azt én tapasztalatból írtam,a férjéről van szó, a babájukról,és Tünciről.
Köze nincs a te tanácsaidhoz!!

Bocsánat!!

Jaj Minimanó!!!
Nagyon egyforma a történetünk!!!

Sziasztok Lányok!

Kicsit dolgoztunk az udvaron.Hogy egy fáról mennyi levél lehullhat,hát ez hihetetlen...

Kicsit bealudtam,a párom ébresztgetett, nem is értettem miért..aztán mikor magamhoz tértem teljesen, akkor mondja,hogy zokogtam...azt álmodtam, hogy megmondja az orvos, hogy menjünk le elköszönni...újraéltem azt a néhány percet és most ez nem hiányzott, mert ez lett volna az első nap, hogy nem sírtam..

úgyhogy gondoltam,kicsit olvasgatok itt..

Kinek milyen volt a napja?

Holnaptól egész délután enyém a gép, mert dolgozik estig az uram!

Ma nincs nagy forgalom, remélem mindenki jól van,jó éjt,pussz.

Halihó Tünci, én vagyok! De csak módjával, mert kell írnom egy kis okosságot holnapra (elvileg mára kellett volna). Hogy vagy?

Vagyok, most értünk csak haza. Anyuéknál voltunk névnapozni:) Fogyókúra ide vagy oda, na most jól bekajcsiztam:):):)

Sziasztok

Nem volt netem csak most lett. Én is ugy gondolom hogy nem fogom az érzéseimet elfedni, hogy mást ne szomoritsak el. Kit érdekel kinek tetszik vagy nem hogy én sirok. És még nem szeretem a babakocsisokat és a kismamákat. Az a legnagyobb baj hogy tegnap az üzletből is kimenekültem még körül sem néztem. Miért érzem azt hogy szégyenkeznem kell?

MI jót ettél Boboka?

Tünci, nagyon rossz lehetett újra átélni:(

Drága Kisanyácska, ma megint eszembe jutottak a soraid, ahogy Andrisod születéséről írtál. Nagyon-nagyon szép volt.

Nekem ma viszonylag jó napom volt.
Mondjuk délután a hőn szeretett kollégáim elkezdtek a boncolásról beszélgetni, hogy hogyan zajlik stb. Az egyik mondta, hogy anno a biológia szakkörrel elmentek megnézni egy ilyet. Én tényleg nem várok el már nagyon sokat a környezetemtől, de komolyan, lányok, bele sem gondolnak, hogy a kisfiamat is bo---ák?
Vagy ez már a túlméretezett érzékenységemnek bántja a szemét??

Húúú, Melcsi:
párolt káposzta
sült kacsacomb
krumplipüré
egy szelet kenyér
és két szelet bejgli.

Most le kéne tornáznom, de marhára nincs hozzá már erőm...

Betti merre van?

Mlcsike!
Dehogy is kell szégyenkezned!
Hát persze hogy kirohansz az üzletből!!
Ez érthető,ez egyfajta önvédelem,én is átestem ezen,és ha mai napíg meglátok egy kisbabát,én is fiamra gondolok.
Pedig velem ez tavaly júniusban történt!!

Egyébként Betti, Tünci, rajtatok felbuzdulva tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ha gondolja, valamikor elmehetünk meglátogatni azokat, ahol júliusban született a baba.
A szeptemberi születésűekhez még úgysem lehetne menni, de még nem is akarok oda egyáltalán.

Lehet, hogy még az elsőben sem vagyok 100%, hogy akarom-e, de már jó lenne túl lenni rajta.

De jó, hogy jöttetek!

Boboka! Arany vagy.
És szerintem nem túlérzékenységről van szó; döbbenetes, hogy a taplóságnak mennyire nincs határa.

És ez a fogyókúra... minek?? Én ma ettem kb. fél kiló kenyeret és egy fél csomag vajat. Pedig nekem is van fogynivalóm jócskán. Dehát ha még kaja téren is uralkodnom kéne magamon, teljesen begolyóznék.
Gyorsan elmondom nektek nagy titokban, hogy tudjátok, és el ne ájuljatok, mikor találkozunk, hogy én 178 cm vagyok (második a tornasorban ), ellenben 75 kiló!
Mosolyogtam azon, amikor Betti írta, hogy 62-nek vagy mennyinek kéne lenni. Talán 12 évesen voltam utoljára annyi..............

Akkor csak tényleg én vagyok törpe.

Képzeljétek, hogy meglepődtem ma: a barátnőm mondta, megvan neki a Világra jönni című film, kölcsön tudná adni. Én meg kapásból: Tök jó, de én még nem bírnék gyönyörű naplementés meg delfines szüléseket nézni... Mire ő: "Nem is kell, majd ha egyszer úgy érzed. De van ám benne egy olyan anya is, akinek szülés közben meghalt a kisbabája... Pedig Walt Disney film..."

Wow! Szóval itt nem csak a giccsparádé hódított tért, egy csöpp való élet (halál) is helyet kapott a filmben.

Nem baj, Melcsike! Te viszont tudsz vezetni!