Jó étvágyat Leda!
Köszönöm, a megerősítést,a szívem mélyén én is tudtam, hogy így érez a párom..és tényleg jól teszem, ha elfogadom így ,mert nem akarom elveszíteni..azt hittem már átéltünk és legyőztünk minden nehézséget,de erre nem készülhet fel senki..egy babát várva az életre készülülnk, nem a halálra.
De az biztos ,hogy ennyi év után is azt mnodom, hogy nem tudnék élni nélküle és nagyon igyekszem az ő kedvéért is..csak néha megtorpanok, újra földre kerülök..aztán Ti összeszedtek...
Igazán különleges név a Barak!Mit jelent?én a bibliából a Báruk nevet ismerem, az áldottat jelent...
én így igyekeztem nevet választani a kicsikémnek már évekkel ezelőtt..ezért lett a második neve Lilla...
Új privát üzeneted érkezett!
2008.10.14 03:39
Tünci megtorpanhatsz, nem kell elfojtani és tagadni a férjed előtt, de ne várd, hogy ő is hasonló módon boruljon ki. Engedd, hogy ott legyen melletted és igen is bezsélgess veled minél többet, hogy megértse mi megy végbe benned, csak ne legyenek elvárásaid felé, természetesen ez a férjedre is így igaz. Legyetek önmagatok és fogadjátok el egymást. Hidd el, végig csináltam ugyanezt, nem könnyű tudom, de túl kell élnetek.
Barak az jelenti, hogy Isten fénye, engedelmes és áldott. Ő egy katona volt, erős hittel és hát a férjem is katona ember, más név szóba sem jöhetett
Barak az jelenti, hogy Isten fénye, engedelmes és áldott. Ő egy katona volt, erős hittel és hát a férjem is katona ember, más név szóba sem jöhetett
2008.10.14 06:28
Az még hagyján, hogy köd van, de még őzikék is vannak!
Amiket nagyon szeretek, de nem akkor, mikor látótávolság határás rohangál át az úton.
Leizzadtam egy másodperc alatt, akkorát fékezve, hogy az összes cd-m szanaszét repült a kocsiba.
Még jó, hogy 60-al mentem, de beértem egybe, a Jóisten igen szeret,
Amiket nagyon szeretek, de nem akkor, mikor látótávolság határás rohangál át az úton.
Leizzadtam egy másodperc alatt, akkorát fékezve, hogy az összes cd-m szanaszét repült a kocsiba.
Még jó, hogy 60-al mentem, de beértem egybe, a Jóisten igen szeret,
Betti
2008.10.14 10:02
Halihó!
Hogy vagytok?
Én nagyon szarul.ma lenne 1-éves a fiam.
Mi akkor a Dániel nevet adtuk nek.Azt mondták a kórházban,hogy ne azt a nevet adjam neki amit akartam.
mindíg is tetszett ez a név ,és pont a születésnapomra esik a Dániel név.Azt mondták nem vagyok normális,hogy ezt a nevet adtam.Szerintem meg az vagyok.
Hogy vagytok?
Én nagyon szarul.ma lenne 1-éves a fiam.
Mi akkor a Dániel nevet adtuk nek.Azt mondták a kórházban,hogy ne azt a nevet adjam neki amit akartam.
mindíg is tetszett ez a név ,és pont a születésnapomra esik a Dániel név.Azt mondták nem vagyok normális,hogy ezt a nevet adtam.Szerintem meg az vagyok.
2008.10.14 10:27
Nem tudom, hogy ilyenekbe miért kell beleszólniuk az embereknek??? Nekem is műtét alatt végig azt mondogatták, hogy miért pont a Lackó nevet adom, hisz akkor egy nap lesz a szülinapja meg a névnapja... Ha valaki kezdettől fogva Dánielt vagy Lackót vár, akkor nehogy már Kázmérnak hívjuk a gyereket (bocs a Kázméroktól 
) az utolsó pillanatban
) az utolsó pillanatban2008.10.14 11:10
ez nagyon furcsa...én is megkaptam, hogy "elhasználtam "azt a nevet amit mindig is akartunk...kérdezték hogy lehet e majd a"másik"gyereket is erre a névre venni...botrányos!!!!
ennek ellenére ragaszkodtunk hozzá, hogy Viola Lillaként anyakönyvezzék,mert először csak a Violát írták fel..mert amikor toltak a műtőbe kérték a fiú és a lány nevet is...és tényleg MINDIG ezt a nevet szántuk neki,már hogy hívhattuk volna másként...
ha lesz kishuga ,Véda Hanga lesz...de Viola csakis Ő!
ennek ellenére ragaszkodtunk hozzá, hogy Viola Lillaként anyakönyvezzék,mert először csak a Violát írták fel..mert amikor toltak a műtőbe kérték a fiú és a lány nevet is...és tényleg MINDIG ezt a nevet szántuk neki,már hogy hívhattuk volna másként...
ha lesz kishuga ,Véda Hanga lesz...de Viola csakis Ő!
2008.10.14 14:07
Tünci
Hogy megy a munka a kőmüveseknek?
Én is nagyon szerettem volna már a Barcinál is eszünkbe jutott a Boglárka, de mégis maradt a Barbara. De lett egy Bogikám is. Nekem sem fordult meg a fejembe egy percig sem hogy ha mégis elmegy akkor elhasználódik a név. Szó sincs ilyenről. Van egy kislányom Boglárka aki angyalka.
Hogy megy a munka a kőmüveseknek?
Én is nagyon szerettem volna már a Barcinál is eszünkbe jutott a Boglárka, de mégis maradt a Barbara. De lett egy Bogikám is. Nekem sem fordult meg a fejembe egy percig sem hogy ha mégis elmegy akkor elhasználódik a név. Szó sincs ilyenről. Van egy kislányom Boglárka aki angyalka.
2008.10.14 17:20
Ma Vészhelyzet és Grace klinika egymás után újra! 
Boboka, nem volt rossz nap, csak sok minden torlódott benne.
A névhez hozzászólva nekem is kérdezet anyum, hogy ugye ha legközelebb kislányod lesz a Franciskát adod neki.
Nem tudnám.
Az már másé. Meg akárhányszor kimondom majd a nevét eszembe jutna.
Meg kislányom sem lesz mégegyszer, ebben biztos vagyok, mivel ez volt a szívem vágya.
Tegnap elképzeltem, hogy újra van valaki a hasamban, megpróbáltam elképzelni és megilyedtem magamtól, olyan megvetést, el nem fogadást és utálatot éreztem, pedig csak elképzeltem.
Ha fejben nem teszem rendbe magam, nem lesz decemberbe baba, amíg a lelekem nem engedi tudat alatt, a testem sem fogja.
Boboka, nem volt rossz nap, csak sok minden torlódott benne.
A névhez hozzászólva nekem is kérdezet anyum, hogy ugye ha legközelebb kislányod lesz a Franciskát adod neki.
Nem tudnám.
Az már másé. Meg akárhányszor kimondom majd a nevét eszembe jutna.
Meg kislányom sem lesz mégegyszer, ebben biztos vagyok, mivel ez volt a szívem vágya.
Tegnap elképzeltem, hogy újra van valaki a hasamban, megpróbáltam elképzelni és megilyedtem magamtól, olyan megvetést, el nem fogadást és utálatot éreztem, pedig csak elképzeltem.
Ha fejben nem teszem rendbe magam, nem lesz decemberbe baba, amíg a lelekem nem engedi tudat alatt, a testem sem fogja.
Betti
2008.10.14 17:28
Tegnap vasalás közben néztem ezt a Mónika show-t. 19 !!! éves lány két gyerekkel két különböző apától, a kicsi 3 éves. Az apa, aki úgy tudta mindkettőnek apja eddig, ott tudta meg DNS vizsgálat alapján, hogy egyik sem az övé, szegény ember összetört, hogy eddig volt két gyereke, most meg nincs? Most mit mondjon nekik?
Néztem azt a lányt, két gyerek, két apától ennyi idősen, fogalma nem volt, mi a gyereknevelés, és neki van két egészséges is.
Szeretnék egyszer Istennel beszélgetni.....
Tegnap a babakocsis csajszi aki bejött hozzám, neki a 4. kislánya, nem fiatal már, 4 hónapos volt, mikor észrevette, hogy terhes, tehát vitaminokat nem nagyon szedett, nem is vigyázott mit eszik stb, de ezen már nem is húzom fel magam, mondja, hogy milyen jó a kislánya, mennyire nem lehet hallani sem, biztos tudja, hogy nem akartuk, azért viselkedik ilyen csendesen, mintha nem akarna problémát okozni.
(mivel nem fiatal párról van szó, mire észrevették, már nem igazán volt döntéshelyzet, de sokat vívódtak)
Ez az élet nagy igazsága? Mit kell ebből tanulni, mi szolgálja az épülésem? Valaki mondja már meg.
Néztem azt a lányt, két gyerek, két apától ennyi idősen, fogalma nem volt, mi a gyereknevelés, és neki van két egészséges is.
Szeretnék egyszer Istennel beszélgetni.....
Tegnap a babakocsis csajszi aki bejött hozzám, neki a 4. kislánya, nem fiatal már, 4 hónapos volt, mikor észrevette, hogy terhes, tehát vitaminokat nem nagyon szedett, nem is vigyázott mit eszik stb, de ezen már nem is húzom fel magam, mondja, hogy milyen jó a kislánya, mennyire nem lehet hallani sem, biztos tudja, hogy nem akartuk, azért viselkedik ilyen csendesen, mintha nem akarna problémát okozni.
(mivel nem fiatal párról van szó, mire észrevették, már nem igazán volt döntéshelyzet, de sokat vívódtak)
Ez az élet nagy igazsága? Mit kell ebből tanulni, mi szolgálja az épülésem? Valaki mondja már meg.
Betti
2008.10.14 20:13
Szerintem tuti, hogy én is megbuknék (9 év jogsi után:)
Kisanyácska viszont nagyon toppon lehet most a kerszből
Tegnap olyan szép és egyben fura álmom volt: elmentem a nőgyógyászhoz, és uh-on megállapította, hogy 23 hetes terhes vagyok. Addig nem is tudtam. Éreztem a pici kezét/karját az oldalamnál, és mindenkinek mondtam, hogy fogja meg a pocimon keresztül a kezét, mert azt szereti. Aztán meg megijedtem, hogy előtte pár nappal röntgeneztek, nehogy valami baja legyen a babának.
Szerintem már most parázok attól, hogy nem készülök fel testileg lelkileg a kistesóra
Betti, az avatarod feltettem a telefonomra háttérképnek, olyan szép
Kisanyácska viszont nagyon toppon lehet most a kerszből
Tegnap olyan szép és egyben fura álmom volt: elmentem a nőgyógyászhoz, és uh-on megállapította, hogy 23 hetes terhes vagyok. Addig nem is tudtam. Éreztem a pici kezét/karját az oldalamnál, és mindenkinek mondtam, hogy fogja meg a pocimon keresztül a kezét, mert azt szereti. Aztán meg megijedtem, hogy előtte pár nappal röntgeneztek, nehogy valami baja legyen a babának.
Szerintem már most parázok attól, hogy nem készülök fel testileg lelkileg a kistesóra
Betti, az avatarod feltettem a telefonomra háttérképnek, olyan szép
2008.10.14 20:44
Sziasztok!
Bejelentkezek ,egy kis helyzetjelentés,aztán ma nem tudok már jönni mert az uram mindenfélét dolgozik a gépen, ma már nem dolgozik..
azért visszaolvastam mindent.
Akkor a névválasztás mindegyikőnknek egyértelmű,szerintem ez is olyan,amit csak mi értünk igazán, én nem is magyarázgatom senkinek.
Az pedig biztos igaz, hogy a lelkünkben is késznek kell lenni a kistestvérrre, különben nem fog jönni..de lehet észre sem vesszük mikor jön el a perc és Angyalkánk egyszercsak küldi a hugit, öcsit...
Amit viszont Betti írt, hogy biztos fiú lesz,nem kislány..ezzel kapcsolatban én is így érzek..nagyon kislányt akarok és valahogy érzem hogy ez már nem fog megtörténni,nekem egy kislányom lesz ezentúl..Csakis Viola..
Ma megint elmentünk csavarogni a gyerekkori barátommal,az ő barátjához,akinek a feleségéről a múltkor már meséltem.Most találkoztunk másodszor de olyan mintha ezer éve ismernék, olyan jókat beszélgettünk...amikor odaértünk akkor indult az oviba a kisfiáért és a bölcsibea még nem egész két éves kislányáért..láttam, hogy tipródik, mi legyen..vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem mehetek e én is...úgyhogy mentünk ketten..hazavittük a gyerekeket..egész végig hagyta, hogy a kislányával foglalkozzam..öltöztettem, megetettem,játszottunk...aztán már álmos volt és odajött,letette az ölembe a nanáját(alvópárna)ráhajtotta a fejét..olyan édes volt..aztán nyújtotta a kezét,felvettem az ölembe..és olyan jó volt..és felnéztem az anyukára és láttam hogy lefolyik a könny az arcán...
és amikor eljöttünk jött a kislány hogy pusiiii,pusiiii....
és csak néhányszor rezgett a léc, hogy zokogni fogok...aztán gondoltam Violára, hogy remélem tudja, hogy Őt még ennél is ezerszer jobban tudnám szeretgetni....hogy mennyi mindent adhatnék neki...
"maradnak el barátok,s lesznek majd újak, akik Viola történetével fogadnak el és szeretnek meg"
Bejelentkezek ,egy kis helyzetjelentés,aztán ma nem tudok már jönni mert az uram mindenfélét dolgozik a gépen, ma már nem dolgozik..
azért visszaolvastam mindent.
Akkor a névválasztás mindegyikőnknek egyértelmű,szerintem ez is olyan,amit csak mi értünk igazán, én nem is magyarázgatom senkinek.
Az pedig biztos igaz, hogy a lelkünkben is késznek kell lenni a kistestvérrre, különben nem fog jönni..de lehet észre sem vesszük mikor jön el a perc és Angyalkánk egyszercsak küldi a hugit, öcsit...
Amit viszont Betti írt, hogy biztos fiú lesz,nem kislány..ezzel kapcsolatban én is így érzek..nagyon kislányt akarok és valahogy érzem hogy ez már nem fog megtörténni,nekem egy kislányom lesz ezentúl..Csakis Viola..
Ma megint elmentünk csavarogni a gyerekkori barátommal,az ő barátjához,akinek a feleségéről a múltkor már meséltem.Most találkoztunk másodszor de olyan mintha ezer éve ismernék, olyan jókat beszélgettünk...amikor odaértünk akkor indult az oviba a kisfiáért és a bölcsibea még nem egész két éves kislányáért..láttam, hogy tipródik, mi legyen..vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem mehetek e én is...úgyhogy mentünk ketten..hazavittük a gyerekeket..egész végig hagyta, hogy a kislányával foglalkozzam..öltöztettem, megetettem,játszottunk...aztán már álmos volt és odajött,letette az ölembe a nanáját(alvópárna)ráhajtotta a fejét..olyan édes volt..aztán nyújtotta a kezét,felvettem az ölembe..és olyan jó volt..és felnéztem az anyukára és láttam hogy lefolyik a könny az arcán...
és amikor eljöttünk jött a kislány hogy pusiiii,pusiiii....
és csak néhányszor rezgett a léc, hogy zokogni fogok...aztán gondoltam Violára, hogy remélem tudja, hogy Őt még ennél is ezerszer jobban tudnám szeretgetni....hogy mennyi mindent adhatnék neki...
"maradnak el barátok,s lesznek majd újak, akik Viola történetével fogadnak el és szeretnek meg"
2008.10.14 20:54
Tünci, mennyire igazad van.
Minden elismerésem a nagy lelkierődért! Nagyon ügyes vagy, hogy így "belementél a dologba", elébe mentél a dolgoknak. Remélem hamarosan én is túl leszek az első babázáson az ismerősöknél. Bár, ha most belegondolok, hogy menni kéne, zsigerből elutasítom, még nem akarom. Csak olyan jó lenne túlesni rajta.
Ma összefutottam az utcán két volt gimis évfolyamtársammal (fiúk). Nagyon aranyosan üdvözöltek, majd mondták, hogy ejnye-bejnye, kicsit szégyellhetném magam, amiért nem voltam az osztálytalálkozón. Mondtam, hogy nyomós indokom van, előtte született a kisfiam, majd halkan hozzátettem, hogy de meg is halt. Ezt persze sajna nem hallották meg, és csak kérdezgetik, hogy "és sokat sír?" Mondtam még egyszer, hogy meghalt. Nagyon megdöbbentek, meg sajnálkoztak, aztán az egyik megjegyezte, hogy ahhoz képest jól viselem, jól tartom magam. Erre mondtam, hogy hát, már három hónapja volt, próbáltam magam összeszedni. Mondták, hogy vannak, akiket nagyon a padlóra küldene egy ilyen esemény. Kicsit bűntudatot éreztem, amiért nem mutatom a külvilág felé... De ha meg mutatnám is, azzal mit érnék el??????
Most meg a találkozás óta azon töröm a fejem, hogy szegényeknek nem kellett volna azzal elrontanom a napjukat, olyan vidámak voltak mikor taliztunk, aztán ahogy elmondtam a történetet rögtön elszontyolodtak és sebtiben távoztak...
Minden elismerésem a nagy lelkierődért! Nagyon ügyes vagy, hogy így "belementél a dologba", elébe mentél a dolgoknak. Remélem hamarosan én is túl leszek az első babázáson az ismerősöknél. Bár, ha most belegondolok, hogy menni kéne, zsigerből elutasítom, még nem akarom. Csak olyan jó lenne túlesni rajta.
Ma összefutottam az utcán két volt gimis évfolyamtársammal (fiúk). Nagyon aranyosan üdvözöltek, majd mondták, hogy ejnye-bejnye, kicsit szégyellhetném magam, amiért nem voltam az osztálytalálkozón. Mondtam, hogy nyomós indokom van, előtte született a kisfiam, majd halkan hozzátettem, hogy de meg is halt. Ezt persze sajna nem hallották meg, és csak kérdezgetik, hogy "és sokat sír?" Mondtam még egyszer, hogy meghalt. Nagyon megdöbbentek, meg sajnálkoztak, aztán az egyik megjegyezte, hogy ahhoz képest jól viselem, jól tartom magam. Erre mondtam, hogy hát, már három hónapja volt, próbáltam magam összeszedni. Mondták, hogy vannak, akiket nagyon a padlóra küldene egy ilyen esemény. Kicsit bűntudatot éreztem, amiért nem mutatom a külvilág felé... De ha meg mutatnám is, azzal mit érnék el??????
Most meg a találkozás óta azon töröm a fejem, hogy szegényeknek nem kellett volna azzal elrontanom a napjukat, olyan vidámak voltak mikor taliztunk, aztán ahogy elmondtam a történetet rögtön elszontyolodtak és sebtiben távoztak...
2008.10.14 22:30
Sziasztok Lánykák!
Igazán kedves, hogy a találkozó kapcsán gondoltál rám is Tünci, de szerintem vissza kell utasítanom. Én sokszor együttéreztem, sírtam is mikor olvastalak titeket, de én csak véletlenül keveredtem ide és ott én kívülálló lennék, ti ezt egymás közt sokkal intimebben meg tudjátok majd beszélni, és ez így lesz jó. Remélem nem haragszotok, biztos találkozunk egyszer
Igazán kedves, hogy a találkozó kapcsán gondoltál rám is Tünci, de szerintem vissza kell utasítanom. Én sokszor együttéreztem, sírtam is mikor olvastalak titeket, de én csak véletlenül keveredtem ide és ott én kívülálló lennék, ti ezt egymás közt sokkal intimebben meg tudjátok majd beszélni, és ez így lesz jó. Remélem nem haragszotok, biztos találkozunk egyszer
2008.10.14 22:44
Késői vagyok. Belealudtam a tévéműsorba és most ébredtem meg.
Tünci
Hatalmas nagy lépés tettél előre ezzel, hogy ezt meg tudtad tenni. Nagyon, nagyon ügyes vagy
Lányok
az biztos mindegyikőtök Angyalkája "kitaposta " az utat a kistesóknak. Ők valamit megmutattak. Ne féljetek. A test, a szív és az agy együtt dolgozik.
Boboka
Bánja kánya hogy elromlott a jó kedvük ne te.
Tünci
Hatalmas nagy lépés tettél előre ezzel, hogy ezt meg tudtad tenni. Nagyon, nagyon ügyes vagy
Lányok
az biztos mindegyikőtök Angyalkája "kitaposta " az utat a kistesóknak. Ők valamit megmutattak. Ne féljetek. A test, a szív és az agy együtt dolgozik.
Boboka
Bánja kánya hogy elromlott a jó kedvük ne te.
2008.10.15 07:12
Jó reggelt:)
Melcsi, de, gondoltam rá, hogy Lackó fényképe legyen a háttérképem, de biztos, hogy bár mérhetetlen szeretet áradna belőlem, szomorúság és fájdalom is párosulna vele ahányszor ránéznék. Benne vannak a kis képei a telefonomban, bármikor meg tudom nézni:)
Szép napot mindenkinek
Melcsi, de, gondoltam rá, hogy Lackó fényképe legyen a háttérképem, de biztos, hogy bár mérhetetlen szeretet áradna belőlem, szomorúság és fájdalom is párosulna vele ahányszor ránéznék. Benne vannak a kis képei a telefonomban, bármikor meg tudom nézni:)
Szép napot mindenkinek
2008.10.15 09:58
Igen, olyan kis neveletlen a csajóca, hogy nem képes egyedül elaludni! Ejnye-bejnye! Bezzeg a nagytestvére az ő korában... szegény kisfiam, mikor enniy idős volt, nem lettem volna képes ott dekkolni mellette egy órát, míg elalszik. Megbeszéltük, ő meg tűrte, édesem...
Persze most meg én nem vagyok képes ülve maradni az ágyikója mellett, odafekszem mellé, és legtöbbször menthetetlenül elalszom. Elég szörnyű.
Persze most meg én nem vagyok képes ülve maradni az ágyikója mellett, odafekszem mellé, és legtöbbször menthetetlenül elalszom. Elég szörnyű.
2008.10.15 10:13
Kedves Lányok!
Ha időm engedi, néha bekukkantok hozzátok. Sokszor nem bírom ki, hogy ne sirassam meg az Angyalkáitokat. Szerintem ezzel nem csak én vagyok így... Írni nem írok, mert nincs miről, de jó látni, hogy "fogjátok egymás kezét"!
Tünci!
Párizsban voltam a férjemmel 3 napot. Éppen a Notre Dame-ban néztük a misét és a férjem eltűnt. Mikor visszajött, mondta, hogy gyújtott egy gyertyát. Majdnem mondtam neki, hogy: "De aranyos vagy, hogy gondoltál Violára és a többi Angyalkára!. Aztán rájöttem, hogy ő nem is tud semmit. Akkor én úgy éreztem, hogy az a gyertya amit gyújtott az ő emléküknek is szól.
Nagy-nagy ölelést küldök nektek, és remélem, hogy megtaláljátok az életben mindazt, amit most elvesztettetek.
Gondolok rátok mindig...
Ha időm engedi, néha bekukkantok hozzátok. Sokszor nem bírom ki, hogy ne sirassam meg az Angyalkáitokat. Szerintem ezzel nem csak én vagyok így... Írni nem írok, mert nincs miről, de jó látni, hogy "fogjátok egymás kezét"!
Tünci!
Párizsban voltam a férjemmel 3 napot. Éppen a Notre Dame-ban néztük a misét és a férjem eltűnt. Mikor visszajött, mondta, hogy gyújtott egy gyertyát. Majdnem mondtam neki, hogy: "De aranyos vagy, hogy gondoltál Violára és a többi Angyalkára!. Aztán rájöttem, hogy ő nem is tud semmit. Akkor én úgy éreztem, hogy az a gyertya amit gyújtott az ő emléküknek is szól.
Nagy-nagy ölelést küldök nektek, és remélem, hogy megtaláljátok az életben mindazt, amit most elvesztettetek.
Gondolok rátok mindig...
2008.10.15 10:13
Kérdezted, hogyan mondtam el nekik, hogy elment a testvérük. Hát...........
Július végén történt, még nem volt ovi.
Görcsölt a hasam már délelőtt, faluról jöttünk meg, vonatozás, cipekedés után, délután kettőkor, iszonyat melegben. Mondtam nekik, hogy nagyon fáj a hasam, és le kell feküdnöm. Még ebédet sem tudtam nekik adni, olyan szarul voltam. Egy nyikkanás nélkül játszottak egyedül két órát, pedig ők mindig nyúzzák egymást. Beugrott a tesóm, rendelt pizzát, odaadta szegény éhes gyerekeknek, én ekkor már fölültem, de nem mozogtam. Egyre jobban aggódtam, de a tesóm próbálta bagatellizálni a dolgot. Észrevettem, hogy már vérzek is, de csak nagyon halványan. Mondtam a gyerekeknek, hogy félek, valami baj van, remélem, Andris jól van, és majd elmúlik. Megjött az anyukám, nekem folyamatosan ment föl a lázam, és ötpercenként görcsöltem. Visszafeküdtem az ágyba, folytak a könnyeim. Csak aludni akartam, ezért megkértem anyukámat, hogy vigye el őket magához. Mielőtt elindultak volna, odahívtam a gyerekeket magamhoz, és mondtam nekik: "Azt hiszem, nagy baj van... Lehet, hogy Andris meg fog halni... Búcsúzzatok el tőle, jó?" És akkor megpuszilgatták és megsimogatták a pocakomat, és elmentek.
Aztán megtörtént....
Anyukámat megkértem, ne mondja el nekik. Másnap este, mikor kijöttem a kórházból, elmentem értük, és együtt hazajöttünk. Leültünk az asztalhoz, és mondtam, hogy meghalt a kisbabánk. Sírtak, sírtam én is.... Gyertyát gyújtottunk... Aztán beszélgettünk, és lefektettem őket. Másnap veszekedtek, és én már bőgtem, ahogy rájuk szóltam. Elég hamar rájöttem, hogy nem fogom bírni velük, még szükségem van pár napra. Úgyhogy anyukám kivett szabit, és nála voltak három napig.
Még most is sokat beszélünk róla, gondolunk rá, rajzolnak, néha sírnak, és ez jó. Ugyanakkor nagyon nehéz is, mert igazságtalannak érzik... És meg vannak győződve róla, hogy vissza fog jönni... Mondták, ha lesz még kisbabánk, azt is Andrisnak nevezzük. Én meg mondtam, nem lehet, és ezt nem nagyon értik.
Nem is tudom, ki kérdezte, de szerintem nem könnyebb attól, hogy ők itt vannak. Van, amiben jobb, másban viszont nehezebb. Összességében szerintem nem könnyebb, hogy ők már vannak.
Július végén történt, még nem volt ovi.
Görcsölt a hasam már délelőtt, faluról jöttünk meg, vonatozás, cipekedés után, délután kettőkor, iszonyat melegben. Mondtam nekik, hogy nagyon fáj a hasam, és le kell feküdnöm. Még ebédet sem tudtam nekik adni, olyan szarul voltam. Egy nyikkanás nélkül játszottak egyedül két órát, pedig ők mindig nyúzzák egymást. Beugrott a tesóm, rendelt pizzát, odaadta szegény éhes gyerekeknek, én ekkor már fölültem, de nem mozogtam. Egyre jobban aggódtam, de a tesóm próbálta bagatellizálni a dolgot. Észrevettem, hogy már vérzek is, de csak nagyon halványan. Mondtam a gyerekeknek, hogy félek, valami baj van, remélem, Andris jól van, és majd elmúlik. Megjött az anyukám, nekem folyamatosan ment föl a lázam, és ötpercenként görcsöltem. Visszafeküdtem az ágyba, folytak a könnyeim. Csak aludni akartam, ezért megkértem anyukámat, hogy vigye el őket magához. Mielőtt elindultak volna, odahívtam a gyerekeket magamhoz, és mondtam nekik: "Azt hiszem, nagy baj van... Lehet, hogy Andris meg fog halni... Búcsúzzatok el tőle, jó?" És akkor megpuszilgatták és megsimogatták a pocakomat, és elmentek.
Aztán megtörtént....
Anyukámat megkértem, ne mondja el nekik. Másnap este, mikor kijöttem a kórházból, elmentem értük, és együtt hazajöttünk. Leültünk az asztalhoz, és mondtam, hogy meghalt a kisbabánk. Sírtak, sírtam én is.... Gyertyát gyújtottunk... Aztán beszélgettünk, és lefektettem őket. Másnap veszekedtek, és én már bőgtem, ahogy rájuk szóltam. Elég hamar rájöttem, hogy nem fogom bírni velük, még szükségem van pár napra. Úgyhogy anyukám kivett szabit, és nála voltak három napig.
Még most is sokat beszélünk róla, gondolunk rá, rajzolnak, néha sírnak, és ez jó. Ugyanakkor nagyon nehéz is, mert igazságtalannak érzik... És meg vannak győződve róla, hogy vissza fog jönni... Mondták, ha lesz még kisbabánk, azt is Andrisnak nevezzük. Én meg mondtam, nem lehet, és ezt nem nagyon értik.
Nem is tudom, ki kérdezte, de szerintem nem könnyebb attól, hogy ők itt vannak. Van, amiben jobb, másban viszont nehezebb. Összességében szerintem nem könnyebb, hogy ők már vannak.
2008.10.15 10:23
El kell mennem, Csajok, mert vezetek. És bizony ám, nagyon vágom most a Kreszt! Persze ez úgy van, hogy mikor még csak a kresz-vizsgára tanultam, iszonyat módon felerősödött a gyalogos-öntudatom. Mióta meg vezetek, visszacsökkentettem magam a normális idők előtti szintre, mikor még csak amolyan naiv figyelemmel jártam-keltem az utcákon. Mert most úgy vagyok vele: elmehet a sunyiba a kresszel egy gyalogos, ha ilyen eszméletlen erejű és gyorsaságú vadállatok (értsd autók) cikáznak körülötte! Örüljön, hogy túléli a napjait. Tényleg, azóta eléggé félős lettem. Talán visszaállok majd egy jó kis középszintre. Valamikor.
2008.10.15 10:31
Sziasztok!
Huh nagyon lemaradtam, két napig olvastalak benneteket!
Tünci én is csatlakozom Lédához és Sütőtökhöz. Nem szabad a saját érzéseidet a férjedre erőltetni. Szerintem nagyon korrekt módon viselkedik veled az elmondásod alapján. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy a család hangulata a nő hangulatától függ. Kikérdeztem a férjem és azt mondta, hogy ő szerinte én is sokat foglalkoztam a vetélésemmel és már nagyon terhes volt a számára. Pedig én úgy érezetem, hogy másokhoz képest könnyen átlendültem a dolgon. Utána 1!!! héttel már dolgoztam. Az mindenképp rossz, ha az ember magába fordul otthon egyedül és mással sem tölti az időt, mint a gyászával.
A névválasztás meg szerintem teljesen érthető. Az a neve és kész! Bár nekem is rögtön beugrik, hogy a következő babának már nem adhatnám a kiválasztott kedvenc nevet, de ez így alakult. Ha nem ez történik akkor is másik nevet kellene választani nem? Két egyforma nevű gyerek nem lehet egy családban!!!!
A mindkét nagyim vesztett el babát. Az egyiknek azt hiszem az első halva született, utána még hármat szült. A másik az elsőt kb a 6. hónapban vesztette el, fiút. Aztán szült két lányt és újra fiút, aki egy hónaposan nem tudni mibe halt bele. Ez után még négy lánya született. Egyedül őt szokták néha emlegetni. Ki szoktak járni a sírjához. Nem igazán tudom hogyan élték meg. Állítólag a papámat akkor látták csak sírni.
Na és most próbálom nektek a másik oldalról is megmutatni, hogy mit csináltok! Mert ti azt várjátok a környezetetektől, hogy folyamatosan figyelembe vegyék a gyászotokat. Viszont a világ forog tovább! Azért mert nektek rossz, más még lehet határtalanul boldog ám. Nektek is figyelni kell a többiekre, akik boldog szülők. A ti nézetetek szerint ne örüljön senki körülöttetek, illetve nektek ne kelljen tudni róla, mert most gyászoltok. De aki boldog ugyan ezt teszi. Ne rontsátok már el neki az örömét, ne hozakodjatok elő ilyen történetekkel, mert az zavarja a boldogságukat. Szerintem teljesen azonos viselkedés, csak más az indíttatás. Ha veletek lennének az angyalkáitok akkor minden probléma nélkül foglalkoznátok más gyerekekkel is. Eszetekbe sem jutna, hogy jaj, nem a sajátommal játszom, nem őt ölelem. Sőt, lehet, hogy mérgesek lennétek rá, ha féltékenykedne. Amikor ti voltatok boldogok szerintem eszetekbe sem jutott, hogy ez az öröm másnak mekkora bánat lehet...
Az emberek meg kíváncsiak. Természetesen fárasztó és fájdalmas mindenkinek újra és újra elmesélni. De hogyan várjátok el, hogy törődjenek veletek, ha ti meg nem mondjátok el mi a bajotok??? Van aki normálisan reagál rá, van aki nem. De mindennel így van, az emberek nem egyformák. Azokkal kell törődni, akik odafigyeléssel válaszolnak. Mert nekik fontosak vagytok. Nem kell a külvilág felé erőszakkal gyászt mutatni. Nem az a lényeg mi látszik, hanem az mit éreztek. Tudok olyan özvegyasszonyt, aki az őrületbe kergette a férjét, soha egy jó szava nem volt hozzá. Több, mint tíz éve meghalt már, de amikor kimegy a sírjához és van ott nézőközönség simogatja a sírkövet, meg addig dörgöli a szemét amíg ki nem présel belőle pár könnycseppet stb... De tudom, hogy csak magát sajnálja, hogy nincs aki eltartsa és néha még nyíltan ki is mondja. Utána meg csinálja a színházat. Ez gyomorforgató!
Remélem nem sértettem meg senkit, mert a célom nem az volt!!! Nyugodtan mondjátok el az érveket, ellenérveket a mondandómmal kapcsolatban.
Huh nagyon lemaradtam, két napig olvastalak benneteket!
Tünci én is csatlakozom Lédához és Sütőtökhöz. Nem szabad a saját érzéseidet a férjedre erőltetni. Szerintem nagyon korrekt módon viselkedik veled az elmondásod alapján. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy a család hangulata a nő hangulatától függ. Kikérdeztem a férjem és azt mondta, hogy ő szerinte én is sokat foglalkoztam a vetélésemmel és már nagyon terhes volt a számára. Pedig én úgy érezetem, hogy másokhoz képest könnyen átlendültem a dolgon. Utána 1!!! héttel már dolgoztam. Az mindenképp rossz, ha az ember magába fordul otthon egyedül és mással sem tölti az időt, mint a gyászával.
A névválasztás meg szerintem teljesen érthető. Az a neve és kész! Bár nekem is rögtön beugrik, hogy a következő babának már nem adhatnám a kiválasztott kedvenc nevet, de ez így alakult. Ha nem ez történik akkor is másik nevet kellene választani nem? Két egyforma nevű gyerek nem lehet egy családban!!!!
A mindkét nagyim vesztett el babát. Az egyiknek azt hiszem az első halva született, utána még hármat szült. A másik az elsőt kb a 6. hónapban vesztette el, fiút. Aztán szült két lányt és újra fiút, aki egy hónaposan nem tudni mibe halt bele. Ez után még négy lánya született. Egyedül őt szokták néha emlegetni. Ki szoktak járni a sírjához. Nem igazán tudom hogyan élték meg. Állítólag a papámat akkor látták csak sírni.
Na és most próbálom nektek a másik oldalról is megmutatni, hogy mit csináltok! Mert ti azt várjátok a környezetetektől, hogy folyamatosan figyelembe vegyék a gyászotokat. Viszont a világ forog tovább! Azért mert nektek rossz, más még lehet határtalanul boldog ám. Nektek is figyelni kell a többiekre, akik boldog szülők. A ti nézetetek szerint ne örüljön senki körülöttetek, illetve nektek ne kelljen tudni róla, mert most gyászoltok. De aki boldog ugyan ezt teszi. Ne rontsátok már el neki az örömét, ne hozakodjatok elő ilyen történetekkel, mert az zavarja a boldogságukat. Szerintem teljesen azonos viselkedés, csak más az indíttatás. Ha veletek lennének az angyalkáitok akkor minden probléma nélkül foglalkoznátok más gyerekekkel is. Eszetekbe sem jutna, hogy jaj, nem a sajátommal játszom, nem őt ölelem. Sőt, lehet, hogy mérgesek lennétek rá, ha féltékenykedne. Amikor ti voltatok boldogok szerintem eszetekbe sem jutott, hogy ez az öröm másnak mekkora bánat lehet...
Az emberek meg kíváncsiak. Természetesen fárasztó és fájdalmas mindenkinek újra és újra elmesélni. De hogyan várjátok el, hogy törődjenek veletek, ha ti meg nem mondjátok el mi a bajotok??? Van aki normálisan reagál rá, van aki nem. De mindennel így van, az emberek nem egyformák. Azokkal kell törődni, akik odafigyeléssel válaszolnak. Mert nekik fontosak vagytok. Nem kell a külvilág felé erőszakkal gyászt mutatni. Nem az a lényeg mi látszik, hanem az mit éreztek. Tudok olyan özvegyasszonyt, aki az őrületbe kergette a férjét, soha egy jó szava nem volt hozzá. Több, mint tíz éve meghalt már, de amikor kimegy a sírjához és van ott nézőközönség simogatja a sírkövet, meg addig dörgöli a szemét amíg ki nem présel belőle pár könnycseppet stb... De tudom, hogy csak magát sajnálja, hogy nincs aki eltartsa és néha még nyíltan ki is mondja. Utána meg csinálja a színházat. Ez gyomorforgató!
Remélem nem sértettem meg senkit, mert a célom nem az volt!!! Nyugodtan mondjátok el az érveket, ellenérveket a mondandómmal kapcsolatban.
2008.10.15 10:46
Mano: igen, jól vetted ki a sorok közül. Úgy van! De még hinni nem nagyon merem. Remélem eljön annak is az ideje. Szerintem nagyon jó, hogy költöztök. Ez most egy teljes újrakezdés lesz. Remélem segíteni fog.
Kisanyácska: közben írtál. Nagyon jól csináltad! Szerintem így a helyes. Az otthon szülés pedig nagyon felcsigázott. Engem is foglalkoztat, csak hát a szokások... Folyton azt hallom mi van ha... Mintha a kórházban ezer százalékos lenne, hogy nem történik semmi! Hiába állt mellettem a férjem a szülésnél, nem érti mi volt a bajom, mi zavart és azóta is nagyon bántja a lelkem. Egy férfiagy ilyet nem vesz be!!! Azt mondja azt a pár napot ki lehet bírni! De nem a pár napról van szó, hanem egészen másról, de szerintem tudod miről beszélek!
Kisanyácska: közben írtál. Nagyon jól csináltad! Szerintem így a helyes. Az otthon szülés pedig nagyon felcsigázott. Engem is foglalkoztat, csak hát a szokások... Folyton azt hallom mi van ha... Mintha a kórházban ezer százalékos lenne, hogy nem történik semmi! Hiába állt mellettem a férjem a szülésnél, nem érti mi volt a bajom, mi zavart és azóta is nagyon bántja a lelkem. Egy férfiagy ilyet nem vesz be!!! Azt mondja azt a pár napot ki lehet bírni! De nem a pár napról van szó, hanem egészen másról, de szerintem tudod miről beszélek!
2008.10.15 11:41
Sziasztok!
Megint csak kis ideig tudok jönni,gyorsan visszaolvastam megint.
Sütőtök!
tegap százszor eszembe jutottál, gondoltam rád, hogy milyen rossz napod lehet és hogy mennyire szeretnék mondani valami vígasztalót..de nem találtam megfelelő szavakat..mert nincsenek..
sajnálom..
A házról:az aprómunkákat ma befejezik,eljött a két öreg kőműves,akik a főnökök,tiszta ideges volt, hogy a fiúk milyen trógerek, mert ezeknek már kész kellene lenniük..a lényeg hogy egy délelőtt alatt,annyit csináltak ketten, amit a másik három egy hét alatt...ezután kb két héten belül eljönnek még két napra,amikor fennt lesz a vakolható redőnytok,akkorszínezika házat, megcsinálják a kő lábazatot és azután KÉSZ!!!!
Jaffa!
Csatlakozom Kisanyácska mondatához,köszönjük...
Betti!
Képzeld végülis én nem éreztem rosszul magam a bölcsiben,pedig ott egész pici gyerekek is voltak,néhányszor összeszorult a torkom,de nem volt annyira rossz mint gondoltam...sokkal jobban féltem, mint kellett volna..
Hettuli!
CSak nagyon kis részben értek egyet Veled.
Bizony van akivel szemben sok a harag bennünk és csak nagyon kevés emberrel értünk szót ezekben az időkben..
szerintem amit írtál az is csak az egyik oldal éppúgy mint a miénk.
--nem erőszak,ezt érezzük...akinek ott a csodálatos babája,az sem mutat erőszakkal örömöt,egyszerűen csak boldog,nem??
Én azt gondolom, mint az előző írásomban is látszik, hogy az az anyuka aki a helyén kezeli az én bánatomat, veszteségemet,azzal szemben teljesen elfogadó tudok lenni,képes vagyok megölelni a gyerekét és közben nem érezni rosszat...
A problémánk mindig az, ha valaki tapintatlanul beleszól abba mit,hogyan és meddig érezzünk ,viselkedjünk...
Nagyon kiváncsi lennék a boldog kisgyerekes anyukák mit szólnának,ha folyamatosan beleszólnék abba, hogy miért kiabál rá a gyerekre,mért nem játszik vele többet, mért nem teszi tisztába, mikor látom, hogy lóg a pelenkája,mért hagyja fél napokat az anyósra...stb...valószínű felháborodna, hogy milyen jogon akarom beszabályozni..de nekünk hagyni kellene???
nagyon nehéz az egyensúly,kizárólag mindkét fél együttes akaratával lehetséges..
ez az én véleméyem.
Megint csak kis ideig tudok jönni,gyorsan visszaolvastam megint.
Sütőtök!
tegap százszor eszembe jutottál, gondoltam rád, hogy milyen rossz napod lehet és hogy mennyire szeretnék mondani valami vígasztalót..de nem találtam megfelelő szavakat..mert nincsenek..
sajnálom..
A házról:az aprómunkákat ma befejezik,eljött a két öreg kőműves,akik a főnökök,tiszta ideges volt, hogy a fiúk milyen trógerek, mert ezeknek már kész kellene lenniük..a lényeg hogy egy délelőtt alatt,annyit csináltak ketten, amit a másik három egy hét alatt...ezután kb két héten belül eljönnek még két napra,amikor fennt lesz a vakolható redőnytok,akkorszínezika házat, megcsinálják a kő lábazatot és azután KÉSZ!!!!
Jaffa!
Csatlakozom Kisanyácska mondatához,köszönjük...
Betti!
Képzeld végülis én nem éreztem rosszul magam a bölcsiben,pedig ott egész pici gyerekek is voltak,néhányszor összeszorult a torkom,de nem volt annyira rossz mint gondoltam...sokkal jobban féltem, mint kellett volna..
Hettuli!
CSak nagyon kis részben értek egyet Veled.
Bizony van akivel szemben sok a harag bennünk és csak nagyon kevés emberrel értünk szót ezekben az időkben..
szerintem amit írtál az is csak az egyik oldal éppúgy mint a miénk.
.[quote]N írta:e rontsátok már el neki az örömét, ne hozakodjatok elő ilyen történetekkel, mert az zavarja a boldogságukat
[quote]- írta:-ebben az olvastatban, akkor mások meg ne rontsák el a mi gyászunkat és ne meséljenek már boldog történeteket....[quote]N írta:em kell a külvilág felé erőszakkal gyászt mutatni.
--nem erőszak,ezt érezzük...akinek ott a csodálatos babája,az sem mutat erőszakkal örömöt,egyszerűen csak boldog,nem??
Én azt gondolom, mint az előző írásomban is látszik, hogy az az anyuka aki a helyén kezeli az én bánatomat, veszteségemet,azzal szemben teljesen elfogadó tudok lenni,képes vagyok megölelni a gyerekét és közben nem érezni rosszat...
A problémánk mindig az, ha valaki tapintatlanul beleszól abba mit,hogyan és meddig érezzünk ,viselkedjünk...
Nagyon kiváncsi lennék a boldog kisgyerekes anyukák mit szólnának,ha folyamatosan beleszólnék abba, hogy miért kiabál rá a gyerekre,mért nem játszik vele többet, mért nem teszi tisztába, mikor látom, hogy lóg a pelenkája,mért hagyja fél napokat az anyósra...stb...valószínű felháborodna, hogy milyen jogon akarom beszabályozni..de nekünk hagyni kellene???
nagyon nehéz az egyensúly,kizárólag mindkét fél együttes akaratával lehetséges..
ez az én véleméyem.
2008.10.15 12:03
Megjöttem!
Közjegyzőn túl vagyok. Képzeljétek ez a közjegyző nem írt számlát és kérdeztük mivel tartozunk, azt mondta kedvesen szomorúan, Nem tartoznak semmivel. Van még a mai világban ilyen?
Hettuli
Most megmondtad nekünk a frankót Szerintem ezzel nem bántasz meg minket. Igazad van. Azért jó hogy itt vagyunk egymásnak és kitudjuk mondani.
Kisanyácska
A Barcikám is mindig rajzolgat, vagy kiskarkötőt fűzött gyöngyböl a Bogikámnak és azt oda tesszük az Ő kis szobájába. Most a fülbevalóját neki adja, mert neki már nagylányos kell. Vettem egy kis ékszeres dobozkát és abba tesszük a Bogikám ékszereit.
Közjegyzőn túl vagyok. Képzeljétek ez a közjegyző nem írt számlát és kérdeztük mivel tartozunk, azt mondta kedvesen szomorúan, Nem tartoznak semmivel. Van még a mai világban ilyen?
Hettuli
Most megmondtad nekünk a frankót
Szerintem ezzel nem bántasz meg minket. Igazad van. Azért jó hogy itt vagyunk egymásnak és kitudjuk mondani.
Kisanyácska
A Barcikám is mindig rajzolgat, vagy kiskarkötőt fűzött gyöngyböl a Bogikámnak és azt oda tesszük az Ő kis szobájába. Most a fülbevalóját neki adja, mert neki már nagylányos kell. Vettem egy kis ékszeres dobozkát és abba tesszük a Bogikám ékszereit.
Társoldalunk kínálatából
„Az anyák elmondják, mire volna szükségük, de nem hallottam még arról, hogy ez bárkit érdekelt volna” – Interjú Murinai Angéla íróval
Murinai Angéla Németországban élő magyar író, blogger, kreatívírás-oktató,... »
