Sziasztok, kedves régiek és újak!
Mostanság nem érkezett erre új jövevény, de régi hagyomány, hogy mindenki leírja babcája világra jöttének történetét vagy a bölcsi / ovikezdést.
Nem született harmadik gyerkőcöm, de ma olyan mérföldkő történt családunk életében, hogy gondoltam billentyűzetet ragadok és megosztom veletek, miért is sírtam ma jobban, mint 2002.02.13-n vagy 2006.07.18-n...
Bence fiam ma iskolás lett!
Hihetetlen! Elérkezett a nap. Bevallom őszintén én már vártam, hogy vége legyen a nyárnak és valaki adjon valami elfoglaltságot a gyerkőcömnek. Én már nem bírtam! És gyötrelem és idegtépő volt már a küzdelem, amit folytattunk.
Apa beíratta suliba a nyáron. Sajnos nem időben és nem a "normál" menet szerint, de a mi családunk már csak ilyen!
Szóval apa bement a suliba és mindent megkérdezett, kivéve néhány apró és igen fontos dolgot. Pl. iskolaotthonos-e.. meg ilyenek. Kaptunk egy szép kis listát ami "csak" A/5-s, de hiába a méret 2 tömött oszlop. A szívemhez kaptam. Sebaj! Szép apránként bevásároltunk. Egyik nagybev. központba, aztán a másikban. Azt hiszem meg lett minden! Hurrrááááá!!!
Elérkezett a nap, amikor megismerkedhettünk a tanítónénikkel! Nagyon aranyosak! Kedvesek! A suli szuper! Gyerkőcöm a szokásos "jusztseszólalokmeg" formáját hozta! És még énekelnie kellett volna, mert ez egy zenetagozatos suli!
Ezt ők sem gondolták komolyan! Szóval minden rendben! Szándékosan nem feszegettem Bencusnál a suli témát! Úgyis kapta 1000* a kérdést, hogy és várod már? És készülsz már? Húúúú, de utáltam ezeket a kérdéseket!
A második megbeszélésen kiderült, hogy közel nem vettük meg még a teljes listát!
És az is, hogy nem nagyon lesz szükség a majd 8e Ftos táskára!
De jó!
És akkor jött a tegnap! Miért vagyok én ilyen lusta anya??? Este 8-kor vettem észre, hogy nincs meg az ünneplős gatya! Atya ég! 5 helyen voltunk és kb. ue hívtunk fel! Sehol, semmi! Egyik helyen találtam egy 12-13 évesre való gatyót! Isten biz! Eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan tudnánk egy db cérnával, tűvel, ollóval és 0 varrótudással átszabni az éjszaka közepén. De meggyőztem magam, hogy azért mégse lenne jó hülyét csinálni magunkból, már az első napon. Az utolsó áruházban vettem egy fekete, koptatott farmert és a sírás határán állva, hulla fáradtan hazaesetem.
Eljött a reggel! Apa azért még futott egy kört. De ő sem járt sikerrel! Mondjuk ott legalább volt fiú, de nem a mi méretünk!
És akkor az én drága kicsi fiam felkelt és teljes természetességgel belebújt egy majd' térdzokniba, egy Angliából vásárolt ottani sulis alakalmi rövidnadrágba és az apa által a keresésben teljesen összegyűrt fehéringbe. (Vasaló persze, hogy ilyenkor nincs itthon.) Azért befogtuk a váltóruháknak a sulis hátitatyót! Mégis az első nap a suliban!
Persze késve indultunk és persze nem volt parkoló, de időben beértünk!
A lépcsőn felfelé már nyeltem a könnyeimet! Az én kicsi fiam ment fel abban a nagy épületben! Fel a lépcsőn...
Az osztály nagy része már a helyén ült! Szülők ott sürgölődtek! Na, az ilyen szituknál szokott Bence megijedni! De most a hős, bátor emberkém bírta és kerestünk egy helyet!
Simán beállt a sorba és lement a megnyitóra! Szép egyenes háttal - olyan büszke voltam - végig ülte a megnyitót. Aztán fel a terembe, gyors átöltözés és jött a búcsú...
Együtt lementünk, mert mentek tízóraizni; milyen furi, mi a teremben ettünk; és ott el kellett búcsúzni! Nem sírt! Nem csüngött rajtam! Nem nézett vissza...miért???? És én mégis, nem bírtam a könnyeimmel, és ahogy eltűnt a folyosó végén már tört ki belőlem és még a gombóc is ott volt a torkomban! Nem tom miért! De még most is fojtogat!
Az első napon minden rendben volt! Persze! És holnap is megyünk!
Remélem, kitart a lelkesedés! Én rajta leszek!
Köszönöm, hogy elolvastad! Képet nem tudok sajna feltenni, mert miért is ne pont mi... szóval 3 gépből egyse volt velünk!