Sziasztok!
Csige szokott írni egy másik topikba, hétvégén rajta vannak a témán..készül a bébi!
Én úgy értettem, hogy azért lenne mérges Mano férje, hogy pakolás helyett netezik..
Ja,ja a vonalzót majd újra kell csinálni.Ez már a 33.nap és még mindig semmis..
lehet ezentúl szököévenként lesz meg...
Sütőtök!
Nagyon-nagyon sajnálom!Borzasztó lehet kétszr is..pedig mindig arra gondolok, hogy kétszer nem tőrténhet meg..
Pedig ma éjjel újraéltem az egészet,azt a három szörnyű napot..a szülést, a félelmet,még élt Viola..és most nem engedtem, hogy elküldjenek mellőle..de most sem tehettem érte semmit..
Azért nagyon nehéz azt hallani, hogy amit Manó írt az ismerőséről:hogy hála Istennek nem vele történt..azért nem tudom ezeket elfogadni, mert soha semmilyen más tragédiák kapcsán nem hallottam ezeket az közhelyeket,meggondolatlanságokat..Ha valakinek egy szerette rákos,vagy baleset éri és kómába kerül vagy bármi más szörnyűség történik, akkor a környezet általában felajánlja a fizikai és lelki segítséget,visznek ételt,segítenek az ápolásban,vígasztalják..nem mondják:hogyha meghal, majd lesz másik férjed,vagy jobb is ha meghal, mert ki ápolná szívesen,vagy ki akarna olyan feleséget, akinek levették az egyik mellét..csak azt mondják :sajnálom,segíthetek valamit???
Nekünk viszont ez jut:jobb is ,mert ki akarna vak gyereket..
jobb is, mert úgyis beteg lett volna..nem baj, majd lesz másik..és ami a legfontosabb elkerülnek ,mint egy pestisest...
Számtalan helyen olvastam:a barátok közül sokaan elmaradnak,de lesznek újak,olyanok akik kérés nélkül nyújtanak segítő kezet...
Mennyire igaz..ha Ti nem lennétek,nem lenne kinek elmondanom nap, mint nap, hogy hol járok, hogy vagyok..csak Ti kérdezitek meg minden nap,hogy rendben vagyok e...Ismeretlen emberek ajánlják segítségüket,ha csak beszélgetni akarok..
Régebben említettem a barátnőmet...
elmaradozott.minden héten többször, ha munkába megy, keresztül megy ezen a településen, együtt lakik az anyósával, aki mindent megcsinál nekik,a barátnőmnek saját bevallása szerint csak annyit kell csinálnia, hogy megeszi az ebédet, amit elé tesznek..a gyerekre is mindig az anyós vigyáz, a barátnőmnek saját autója van és mégsem tud bejönni hozzám..az utóbb iegy hónapban akkor jött ,amikor összeveszett a nővérével..jött kiadni a mérgét,azt hogy én hogy vagyok két mondattal elintéztük...fáj ez is nagyon..de nem fogom magyarázni neki, mert ha magától nem érzi ,akkor hiába..születésünk óta barátnőm..
Rajta kívül egy gyerekkori barátom van és ez most nyeri el igazán a jelentőségét, mert barátokat szerezhetünk életünk során, de gyerekkori barátokat nem...
pedig a másik férfi..egyedülálló,nincs gyereke és mégis a maga módján próbál megérteni, segíteni nekem is ,páromnak is..
de azért nagyon fáj, hogy a barátnőmnek én már nem jelentek annyit..és már én sem érzem ugyanazt iránta..ez is megváltozott.