Sziasztok!
Jó rég jártam már erre, mert el is felejtettem, hogy az anyósom a világon van. De most eszembe jutott, mert nálunk jártunk... Szerdán mentünk, szombaton jöttünk. Ma az első nap, hogy a gyerek kezd hasonlítani az utazás előtti énjére... persze most is alig juthattam a gyerek közelébe, mert aki élt és mozgott, körülette sündörgött.
Most 180 ml tápszer az adagja, amit általában úgy eszik meg, hogy 90 ml, aztán büfi, nevetgélés, és aztán megeszi a maradékot. Na hát anyós drága a második felvonást elhagyta, én meg beleőszültem, mikor hazajöttünk, és a gyereket megpróbáltam megetetni - a szokásos 180 ml-vel... Komolyan mondom, hogy 1 órát tartott, mire megette, ma volt először, hogy gond nélkül evett.
Folyamatosan szórakoztatták a gyereket, aki persze hülye lett volna aludni, ha ennyi minden érdekes van körülötte. Annyira fáradt volt már, hogy tegnap délután 4-től ma hajnali 5-ig aludt.... Közben este 9-kor felébresztettem fürödni és aludni, de kómában volt végig. Még ma is sokat alszik, többet mint szokott, de már nincs vele komolyabb gond.
Ráadásul amikor hazajöttünk, naponta többször olyan sírógörcs tört rá, hogy alig lehetett megvigasztalni. Nem tudom, mi történhetett, de Marci csak akkor sír, ha éhes...
Érzi anyós is, hogy gond lehet, mert amikor net közelben vagyok, és látja, hogy be vagyok jelentkezve, mindig szokott írogatni, szoktunk chat-elni. Mióta hazajöttünk, nem írt még egyetlen egyszer sem. Pedig most is be van jelentkezve. Nem hiányzik, de furcsa tőle.
Az egyik reggel olyan 7 óra körül kellett etetni Marcit, és mindketten hulla fáradtak voltunk, annyira kényelmetlen az ágy, amin alszunk. Mondtam a páromnak, hogy ha ő is fáradt, akkor adja oda az anyjának a gyereket, hogy etesse meg ő, úgyis fent van. Szinte ugrált örömében, hogy milyen korán megkapja a gyereket. Aztán ebéd után megkértük őket, hogy vigyázzanak már egy órácskát a gyerekre, mert mi annyira fáradtak vagyunk, aludnánk egyet. Erre anyós gúnyosan csak annyit mondott, hogy 'gondolom'. Még szerencse, hogy nem hallottam, mert meglett volna az első összeveszésünk...
következő reggel, fél 6 körül ébredt Marci. Felsírt, én odaugrottam az ágyához odaadni a cumit, meg visszaaltatni, amikor a szemem csücskéből látom, hogy már startra készen áll az ajtónál. Nem jött be, mert az a amegállapodás, hogy akkor jöhetnek be a szobába, ha nyitva az ajtó. Tiszteletbe is tartotta ezt. Marci megnyugodott, én visszafekszem,ő is eltűnik az ajtóból. A következő felsírás kb 15 perc múlva volt. Kivettem az ágyból, hogy akkor megetetjük. Párom kezében volt a gyerek, próbálta megvigasztalni, amikor BEJÖTT anyósom. Az ajtó meg még midnig zárva volt!!! Párom úgy kitessékelte szavak nélkül, csak kézjelzéssel és szemmel, hogy egész nap meg volt sértődve anyós...
Ja, és a legédesebb. Mondtuk, hogy szeptemberben elmennénk pár napra. Erre kérték, hogy a 12-i hétvégén menjünk, mert akkor kellene nekik a lakásunk
Beleegyeztünk, mert az 50 m2 nagyon kicsi 4 felnőttnek meg egy csecsemőnek. Erre amikor lent voltunk, bejelentik, hogy akkor ők már csütörtök ESTE feljönnek hozzánk, hogy többet lehessünk együtt. Azt hittem, lefordulok a székről, amikor hallottam. Kérdeztem a páromat, hogy tud-e róla, de nem tudott. Előttem nem akart jelenetet rendezni, de nem engedi a szülőknek, hogy akkor jöjjenek
Jöhetnek, de akkor az első éjszakát szállodában kell tölteniük, nem alhatnak nálunk
Kíváncsi vagyok, hogy fogják fogadni.
Bocsi, jó hosszú lettem, de muszáj volt kiírnom magamból...