Nóri, hát én sem vagyok ám tökéletes
És könnyű olyanban tanácsot adni amit már megtapasztalt az ember... de új dolgokban...azért én is bizonytalan vagyok.
Hm, lehet, hogy sokat nem tudtok segíteni, a többség még előtte van a dolgoknak, de azért megpróbálom.
Szóval nővérem szokta mondani, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond...lehet, hogy igaza van
A történet lényege, hogy ugye Csongi nagy erőkkel vetette be magát a sulis életbe. Jöttek a piros pontok és már megkezdődött a versenyzés, hogy kinek van több belőle. Már akkor próbáltam neki mondani, hogy ez nem verseny, nem ezért tanulunk, de azt hiszem ezt már írtam.
Tegnapelőtt néztük át a matek könyvét, és találtunk egy feladatot, ami nem lett jól megoldva. Elolvastam neki és egyből rájött a tévedésre, (az volt a kérdés, hogy hány ÁLLAT van a képen, de volt rajta növény is, és ő összeszámolta az egészet). Ekkor sírva fakadt, hogy mert a padtársa állandóan piszkálja, ezért nem értette a feladatot, és hogy ő tudja, és hát nem kapott rá pirosat...
Hát, olyan keservesen sírt, hogy majd megszakadt a szívem. Hiszen tudom, hogy már kétjegyű számokat össze tud adni, és talán tényleg nem is az ő hibája volt. De inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy én neveltem bele, hogy jónak kell lennie, hogy miattam érzi úgy, hogy meg kell felelnie, vagy valami más van a háttérben. Persze, őrülten dicsérem, dicsértem, biztattam, ha valamit jól csinált, gondoltam kell az önbizalmának.
De most eljutottunk oda, hogy tökéletes akar lenni mindenben??? Ez önigazolás, vagy megfelelési kényszer??? És ez jó, vagy rossz? És mekkora teher ez számára? És mi lesz, ha nem ő lesz a legjobb, hogy érinti ez lelkileg? És nekem akkor most mit is kellene csinálnom?
Tegnap meg láttam rajta megint, hogy nincs valami rendben. Játék közben jött ki megint (mint anno az úszásnál), hogy ő béna, és nem tudja... gondoltam, hogy a sulival van megint baj. Hát kiderült, hogy nem úgy megy az "írás", ahogy ő elképzelte.
Persze megint ment a lelkizés, hogy más sem tudja jobban, azért járnak oda, hogy megtanulják, sokat kell gyakorolni, anya sem tudta, a lányok írnak gyöngybetűkkel, a fiúk nem tudnak olyan szépen...
Hát gondoltátok volna, hogy ez ilyen nehéz??? És ez még a kezdet...
Bocsi, nem akartalak untatni benneteket, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.