2008.09.18 14:16
Szerző: bannamari
Sziasztok!
Jól eltűntem megint, de olvasok minden nap. Elnézést, h nem jelentkeztem taliügyben, sajnos nem volt kire hagyni a gyerkőcöket.
A panaszkodás úgy látszik, csak a gyerekekre működik, az ovira nem.
Kezdődött a héten azzal, hogy hétfőn elvittem a törpöket a beszédjavítóba és csak ebédre értünk be. A többiek épp leültek ebédelni, arra értünk oda. Jól ledorongoltak, h de anyuka, hát már eltelt a nap, fele, ilyenkor behozni?! Mondtam, h márpedig behozom, tudják, h van ovi, ha vénasszonyok potyognak az égből, akkor is. Nem mellékesen dolgom is volt, no meg az ebédet sem hagyom veszni, ha már amúgy is befizettük, meg délelőtt nem is értem rá főzni.
No, betettem a gyerekeket enni, mondom, még haza kell szaladnom az ágyneműért, mert azt nem hoztam. Nem akartam végigcipelni a városon a zuhogó esőben, ha már kivasaltam.
Mondtam, h amíg megeszik az ebédet, megjárom, 5 perc haza, 5 vissza, tehát 10 perc. Erre az óvónő: "aztán úgy legyen!". Lenyeltem.
Azt sem értem egyébként, h miért nekem kell ágyneműt mosnom, a bölcsiben ilyen nem volt akkor sem, ha összepisilték a kölkök.
Aztán du kirakták az Ádám ágyneműjét, h mossam ki, mert bekakilt. Hazahozom, erre nem az az ágynemű, amit bevittem! Akkor miért nem mondták, h anya, ne hozza be, ráér, van másik.
Aztán kedden telefonálnak, h menjek értük, mert mindkettőnek vizes hasmenése van. Bemegyek, Ádám elkülönítve fekszik, Gerő a többiek között. Már gyanús kezdett lenni Gergő hasmenése. Kérdem hány székletük volt? Ádámnak 3, Gergőnek... hm.. és annyira nyilvánvalóan láttam, h akkor találta ki, h 2! Na, és kakis bugyi csak Ádámnak volt. Persze, amikor pénteken kérdeztem az egyik óvónőt, h Ádámnak volt-e egyáltalán széklete az oviban, amióta oda jár, azt válaszolta, h ő nem látta, de nem tudnak egyszerre 20 gyerek vécézési szokásaira figyelni, lehet, h a másik óvónőnél volt széklete.
ja, kedd reggel kérdi az egyik óvónő, h mikor viszem már a pólópénzt, mert le kell adni. Mondom, a másik azt mondta, tegyem be a borítékba, betettem. Hát, nem oda szokták! Aztán jön du a másik óvónő, h "anyuka, vigyázzon, mit mond, mert mi mindent megbeszélünk egymással!" (Mi az, hogy vigyázzak?). És a szemembe meri mondani, h ő ilyet nem mondott, h tegyem a pénzt a borítékba. Na, akkor kibuktam, s mondtam, h nem fekszik nekem, h anyuka, maga hülye, s ha nem is, érezze magát annak, mert mi tudjuk a tutit.
Mindehhez hadd jegyezzem meg, hogy Gergőnek kedd óta 2 teljesen normális, összeálló állagú széklete volt, hasfogó nélkül. Ádámnak persze hasmenése van, őt nem is akartam a héten oviba vinni.
No, de gondoltam, h ha már jól van a gyerek, holnap elvinném, hogy Péter csak egy gyerekkel maradjon itthon (sulim lesz, muszáj menni). Hívom őket, h kedden beírtam a fűzetbe, h a héten nem mennek, lemondtam az ebédet, de fél 9-ig lehet a lemondásokat intézni, hát előtte vagyunk, szóval kérnék holnapra Gergőnek ebédet. Válasz: nem lehet! Lemondani lehet, visszacsinálni nem. Én mondjuk nem értem, h miért nem lehet jelenteni, h eggyel több ebéd kell, ha azt lehet, h eggyel kevesebb.
Na, mindegy, ez van, tele a hócipőm velük. Csak gondoltam, megosztom az ovis tapasztalatainkat, lássátok, ilyen is van.
Amúgy nem vagyok nagyon elégedetlenkedő fajta, a bölcsivel semmi bajom nem volt, nem is panaszkodtam rájuk. Csak ugye sajnálatos, hogy így kezdünk, itt azért előreláthatóan 3 évig lesznek a törpök.
Brigi!
Várjuk a napi jelentésedet! Ugye még egyben vagytok?
Betegeknek jobbulást!
Cat!
Ezeket a gyógyszer neveket mi is alig ismerjük.
Száraz köhögésre Robitussint, hurutosra Acc-t szoktam adni. Megy még néha Ambrobene, Lándzsás útifű vagy Ambroxol, lázra Nurofen, hasmenésre Smecta és Normaflore vagy ProGastro Kid, illetve van széntablettánk is, ezen kívül Rectodelt kúp vészhelyzetre, de ez hál' Istennek csak egyszer kellett. Nagyon erős náthára szoktam fújni bioparox-ot, de a doktornénink ezt sem szereti. Mi általában igen kevés gyógyszerrel húzzuk ki a betegségeket. Ma a hasmenésre a Smecta mellé almát, banánt és sok sárgarápát turmixoltam, mert állítólag mindegyik fog.
Majd írd meg, mit láttak Olin a nevelési tanácsadóban.
Hétfőn kérdeztem a beszédjavítóban a tornaóra után a fejlesztő nőt, h mit látott rajtuk, hát elkeserítő. Azt gondoltam, hogy az átlagosnak megfelelő gyerekek, legfeljebb 1-2 dologban lehetnek lemaradva.
De szerinte se nem kúsztak, se nem mástak, a labdát sem kapták el, nem tudtak oldalra gurulni, stb, stb.
Megint sok voltam. Jó lenne gyakrabban jönni rövidebbekkel.
Az utolsó írásom óta 3 írásom szállt el mielőtt elküldtem volna, nem volt türelmem ekkorákat újraírni.
Jó olvasni a férfiak beszámolóit:) Még kérünk!