Sziasztok!
Betti
jaj, szegény kislány! sok okosat én sem tudok mondani, figyelgesd, hogy mélyről köhög-e, vagy csak a lecsorgó váladék köhögteti (ez kisbabáknál elég gyakori és becsapós is), aztán ha nem változik a helyzet, lehet hogy érdemes lenne még megmutatni dokinéninek. A Stodal szirup is nagyon jó a homeósok közül, mi azt szoktuk használni, meg a Homeogene torokfájásra, gyuszira, vízben feloldva. A hagyományos gyógyszerek közül én a Paxirasolt szoktam adni, ha semmi nem használ, mert viszonylag ízetlen és kevés kell belőle (ekkorkáknak 3x1ml).
A párologtatás is jó ötlet, én amikor már fűtünk a radiátorokra szoktam teregetni + éjszakára vizes törölköző rá, h ne száradjon ki a torka.
Az együttalvás is nagyon jól jön ilyenkor (is)
, egyrészt mert rögtön tudsz reagálni a jelzéseire, így kisebb a lehetősége, h teljesen felébreszteni magát, másrészt hátha ő is nyugodtabban alszik így, h ott tud maga mellett. Nyugi rászokni nem fog - hacsak nem szeretnétek - Juli még manapság is gyakran ott köt ki köztünk, de volt idő, amikor hónapokig velünk aludt, most mégis gyönyörűen egyedül alszik el, saját ágyban.
Ja, és sok-sok folyadék, mindenféle formában.
Edit
remélem a fogad azóta jól van, Krisztácska miatt ne izgulj, jobb lesz neki így. Hamar helyre tudják hozni a szemecskét ilyen pici korban. Juli csoportjában is van szemcsis kisfiú és olyan aranyos vele. Később már - iskolás korban - rosszabb lenne minden szempontból korrigálni a látását, meg a gyerektársaság sem olyan kis elfogadó. Nálunk Julcsinak kell majd fogszabi, de sajna addig míg csak tejfogai vannak nem lehet, így marad az iskolás kor.
Titti
én úgy látom/tapasztalom, hogy amíg csak egy lánykám volt, sokkal jobban foglalkoztatott engem is ez a lekötős kérdés. Második gyerekkel minden könnyebb, egymást is lefoglalját kis ideig ha jó passzban vannak.
Én igyekeztem úgy alakítani, hogy a baba lehetőség szerint belenevelődjön a mindennapokba. Tehát nem körülötte forog a dolog, nem szórakoztatotm nap hosszat, bár kétségkívül az ő igényei vannak szem előtt. Vagyis amikor főzök, akkor ott van mellettem és kap konyhai cuccokokat, meg énekelek-mondókázok neki, amikor teregetek, rágcsálhat csipeszt, ha takarítok akkor jön a porszívó után, meg hát megyünk boltba, könyvtárba, postára, bankba, sétálni stb. Aztán meg persze nagyon szereti a dögönyözős játékokat, meg a pogácsasütőset (ő lesz a pogácsa
), lovagoltatósakat, de ha tele a hasa, nem fáradt, kap egy kosár válogatott kacatot (sokkal jobb mint a játék) azzal is elmolyol negyed-fél órát. Több még nem várható el ettől a kortól, de fontos lépés az önállósodás felé.
Beköszöntött a takonykóros időszak nálunk is. A lányok péntek óta dögrováson, de engem tegnap döntött le a kór és persze én vagoyk a legvacakabbul. Sára egész jó tűri az orrszívást, az orrcseppet bezzeg utálja. Szopni orrdugulástól függ mennyire van kedve, a kenyeret viszont tömi.
Hát, már elgondolkodtam, mennyi kenyeret ehet meg egy ekkora gyerek, de kanállal nem kell neki semmi, úgyhogy ami kis főzelék bemegy, az kenyérrel mártogatva. Meg szereti a gyümiket is, de csak ha falatokat adok a szájába. Még azokat is előszeretettel kiszedi, hogy aztán külön-külön megnézze, és "én egyedül"
berakosgassa a szájába. Szóval így állunk. Most ennyi jut eszembe, megyek ledőlni, mert szétesik a fejem.
Jó éjt
KM