Lányok!
Még mindig a szopis téma, nos Léna néha kér csak két óránál gyakrabban cicit, sokkal inkább az van, báris egyelőre, hogy 3-4 órát is alszik egy-egy kiadós cicizés után, és ilyenkor nem tudom, hogy mikor kelltsem fel, vagy, hogy meddig hagyjam aludni.
Ági!
A PIC-en annnyi gép volt és akkora hangzavar, hogy a mi kislányunk nagyon jó alvó lett, ha még nem éhes, egyelőre báris szinte semmire se ébred fel. (tv, beszélgetés, pakolás, telefoncsörgés, stb...) Persze a szülei is nagyon jó alvók, nem is birnák különben már több, mint 8 éve a Károlyit, ha csak úgy minden apró neszre (szintbuli, részeg dajdajozás, folyosón üvöltözés, rohangálás) felébrednének. A látogatók egyelőre távol tartják magukat, ismernek engem, hogy nem esik nehezemre elküldeni senkit, meg általában kint van az ajtónkon egy ne zavarj tábla, hogy távol tartsuk a jaj nincs net, jaj nem megy a gépem, mert nem értek hozzá típúsú látogatókat is.
Karmen!
Gyorsan írok neked, amíg gépközelben vagy. Szóval szvsz a császár nem olyan gáz dolog. Én kb. 1 óra múlva tértem magamhoz, és akkor nagyon fájt, meg fáztam, de rettenetesen, meg a hasamon volt egy homokzsák, a hálóruhát meg nem vették le rólam, csak felhúzták a nyakamba, és az összes kín mellett az zavart legjobban, hogy nyomja a derekam.
Másnap reggel, amikor felkeltettek tusolni, nem hittem volna, hogy lábra tudok állni, de 10-kor jött Sári és kiszedte a dreint (nem tudom, hogy írják pontosan, egy cső, ami a méhből vezeti ki a trutyit), és délben már a saját lábamon mentem át egy másik osztályra (ekkor még nem tellt el 24 óra a műtét után), és délután már a nőosztályon fogódzkodó nélkül kelltem, jöttem mentem. Széken ültem a látogatókkal. És igazán nem is fájt attól kezdve, csak éjjel, ha nagyon megpihent.
Nóri