Sziasztok!
Linato! Hát, nem tudom, de mintha az én alvásigényem is megugrott volna mostanában. Lacika végül is nem ébred többször, mint szokott, de én mégis készen vagyok.
Tegnap már direkt lefeküdtem vele délután, hogy este még fenn tudjak maradni fektetés után egy kicsit
2 teljes órát aludtunk délután, és este, mire Lacika elaludt, megint alig tudtam átbotorkálni a saját ágyunkig.
Azután meg csodálkozok, hogy nem jön össze azonnal a kistesó...
GOrsi! Én is készülök leszedni a karácsonyfát, és éppen azon gondolkoztam, hogy hogyan kellene. Ha leszedem, amíg alszik Lacika délután, akkor tuti botrány lesz. Ha viszont együtt szedjük le, akkor rengeteg szaloncukrot fog befalni, amit nagyon nem szeretnék. Arra gyanakszom ugyanis, hogy a csokizástól lettek a kiütések, nem a tejtől. Mikulás környékén tüntek fel először, és előtte szinte soha nem evett Lacika jelentős mennyiségű csokit. Az ünnepekben a nagyszülőknél elő-elő fordultek tejet is tartalmazó ételek, és nem lett csúnyább a bőre. Szerdán meg nagyot csokizott, és tegnap már újra csúfak voltak a hajlatai. Remélem tényleg a csoki. Inkább az legyen, mint a tej...
Bogancsi! Korod?! Ugyan már!
Zsuzsi! Meg akartam nézni a szülőszobát, de lemaradtam róla. Ezek szerint nem veszítettem semmit?!
Zafi! Lacika is olvassa a Babanetet!
Írtam, milyen jó evő, másnap reggel nem hagyta magát beültetni az etetőszékbe, és egyszerűen nem tudtam rávenni, hogy reggelizzen. Mondjuk nem is csinálok az ilyesmiből kabinetkérdést, délre legalább rendesen megéhezett.
Danimama! Hajrá január!!!
Menta! Én fekve, felpolcolt lábakkal szültem Lacikát. 12 óra vajúdás után már készen voltam annyira, hogy a fekvésen kívül máshoz nem is lett volna kedvem.
Dzsili! Én is próbáltam már a vissza-hisztizést, de akkor Lacika elkezdett kétségbeesetten zokogni, úgyhogy soha többé nem volt szívem megtenni vele.
Jaj, tegnap olyan édes volt!
Tanítgatom rá, hogy ha rossz volt, és haragszom rá, akkor neharagudjanya-puszival kell bocsánatot kérni. Ha disznóságot csinál, megszidom, és kérem a neharagudjanya puszit. Amikor belátja, hogy rossz volt, akkor meg is kapom, de van, amikor sértődötten elvonul.
Na, szóval tegnap reggel több soron csibész, csirkefogó volt, és a sokadik húzása után leültem elé, és elkezdtem szidni, hogy én mindent megteszek neki egy szóra, én meg hiába kérem még arra is, hogy jöjjön reggelizni, meg hogy a legegyszerűbb szabályokat se képes betartani, micsoda dolog már ez! A mondandóm felénél jártam, mikor megfogta az államat, félre fordította a fejemet, és egy nagy, nyálas puszit nyomotta az arcomra...
Szülés ügyben megint jövök ellenpéldának. Ha nem lett volna az EDA, tuti egyke maradt volna Lacika! Az enyém tökéletes volt, attól kezdve mindent éreztem, de semmi nem fájt, és utána semmi, de semmi panaszom nem volt, se hányinger, se hátfájás, semmi. Viszont előtte, mire az előírt 2 újnyi méhszájhoz eljutottunk (10 óra alatt!!!), azt hittem ott döglök meg a szülőágyon, és már örültem volna is neki, csak legyünk túl mindenen.
Mondjuk én magas burokrepedéssel, gyakorlatilag fájások nélkül mentem be a kórházba, akkor kaptam azt a méhszáj tágító zselét, azután, amikor annak letelt az ideje, jött az oxitocin infúzió, teltek-múltak az órák, és nem történt semmi, csak egyre pokolibb fájásaim voltak, és nem tágultam egyáltalán. Aztán mikor végre megkaptam az EDÁ-t, akkor fel bírtam kelni, ki tudtam ülni a labdára, és utána végre be is indultak a dolgok. Ezek után én valahogy nem vágyok természetes szülésre a magam részéről...
Azt én se tűrtem volna, hogy ott műsorozzanak, sőt, még annak se örültem volna, ha Laci videózik. Szerencsére nagyon tapintatosan kezelte a dolgot, fotót se csinált olyat, amit mondjuk kínos megmutatni.
Az egyik barátja anno szembefotózta az élettársa altestét, amint éppen véresen-mázasan előbújt a gyerekük. Azután, amikor a fotókat mutogatták, alig győzte kiszedni, hogy ja, ezt ne, meg ezt se... De azért pl. előhíváskor vadidegenek is láthatták...
meg maradt is a képek között olyan, amit már a kezünkből kapott ki, hogy bocsi, ezt se. Hát, én kihúztam volna a kengyelből a lábam, és felrúgtam volna, ha valaki velem ilyet csinál, mikor éppen szülök... Szerencsére Laci már ismer engem
, meg nem is bír vért látni
, úgyhogy rémülten állt a fejemnél, és szorongatta a kezem.
Felmerült bennem a kérdés, hogy az az Apuka, aki a kritikus pillanatban fotózgat, meg videózik, az ugyan bizony mennyi támaszt nyújt a jelenlétével az anyának...
Andysj! Epekő
Szila! Margitos?! A Margit kórházban volt pont az egyik szülés?! Akkor mégis bánom, hogy nem láttam! Nem ismétlik meg valamikor? Vagy nem vette fel valaki véletlenül?
Cory! Az tényleg nagy élmény volt, mikor pucéran, mázosan odatették PiciLacit a hasamra.
Rögtön abbahagyta a bömbölést és pislogott nagyokat.
Jaj, midnjárt könnyesre hatódok...
Linato! Jaj, de jó! Én is elkérhetem majd a videót?
Norci! Zavarba hoztál.
Nagyon nehéz ezt meghatározni, hogy mennyit eszik Lacika. Szerintem eleget.
Pl. 3 virsli után még képes kérni a negyediket, de már nem adok neki.
Tegnap este két szelet sült karajt befalt (na jó, elég vékony szeletek voltak) kb. 2 evőkanálnyi párolt zöldbabbal. Én kemény vagyok evés ügyben, ha evés időben nem eszik, akkor a következő kaja idejéig mást nem kap. Maximum arra vagyok kapható, hogy a következő étkezést kicsit előbbre hozzam. Olyan pocija van, hogy egyáltalán nem aggaszt, ha egyszer-egyszer nem eszik.
Mivel pontosan tudja, hogy ezzel nem tud rám hatni, így nem is próbálkozik az éhes vagyok műsorral.
Van helyette ezer más nemalvási trükkje.
GOrsi! Na igen, a mászkálást tényleg nem is tudom, hogyan lehetett volna megoldani. A bal karomban infúzió, a jobb oldalamon meg a CTG, aminek így is örökké elmozdult az érzékelője, és nyomta a riasztást, hogy oda van a szívhang. A tizedik után már nem kaptam újabb infarktust...
Amikor később az EDÁ-val a hátamban kiültem az ágy mellé a labdára, az 15-20 perces komoly taktikázásokat igénylő műsor volt, és ketten segítettek közben.
Cory! Köröm...
Jaj...
Én még most is csak akkor merem levágni Lacika körmét, mikor ájultan alszik. Ezek a kis csibészek olyan hirtelen, és akkorákat tudnak rántani a kezükön, hogy egy pillanat alatt megvan a baj. Szegény Laci, biztosan nagyon bántja.
Gyógyik Zsoma kezecskéjére
BMárti