Helló!
Nircee, amikor Marcinak megpróbáltok valamit tiltani rögtön ajánljatok valami mást. Hátha nem jut eszébe magát ütlegelni, hanem másra figyel...
Csak ötlet...
Giga, nekünk is volt hasonló korszak néhány hét a nyár elején (szerintem írtam is) mikor Szonja napi szinten hisztizett. Nem akarok a kocsiból kiszállni, bejönni, stb... Szerencsére ez a durva verzió tényleg csak néhány hét.
Pedig én tényleg az a fajta vagyok, hogy percekig mondok lehetőségeket, várok, próbálkozom, mert van, hogy az én akaratom lesz a helyes út, csak azt az utat nem tudom ezt hogyan adjam a gyerek tudtára...szóval hosszas a győzködés, könyörgés, mégis van hogy nem tudjuk elkerülni...El fog múlni, és tényleg nyugi!!! Egy a fontos szerintem, hogy utána soha ne éreztessük a gyerekkel, hogy haragszunk, mert nem a mi bosszantásunkra csinálja, hanem próbálgatja önmagát, és a személyiségét kiteljesíteni.
Kölesgolyót mi is szeretjük (szó szerint én is
) Szerintem érdemes kipróbálni, Piroska, amit Sun mond, azzal tényleg el lehet szórakozni, és nem veszélyes, egy babának meg még érdekes is.
Mi ma falunapon voltunk a nagymamáméknál. Szonja természetesen nagyon jól érezte magát, csak egy bibi volt, nehezen lehetett lebeszélni az ugráló várról.
De érdekes, viszonylag könnyen el lehetett vonni a figyelmét.
Már egyik nap is el akartam mesélni, Szonja egyik délután milyen cuki volt. Bement a szobánkba és bugyiban lefeküdt a mi ágyunkra. Én a nappaliban ténykedtem, noszogattam, hogy öltözzön fel. Ő elkezdett kiabálni: "Apaaa, apaa, deje!" Párom visszakiabált, mit szeretne. Ő folytatta: "Apaaa, édiim (én hívom így a páromat
) édim, deje ideee!" Párom vissza: mindjárt megy. Szonja tovább: "Tomiii, Tomika, cicám, dejeee!!!" Párom már röhögött, mert ötféleképpen szólította, bement, hogy mit szeretne. Belép az ajtón, Szonja mondja: "Siaaa, hátam masírozsni!!" ÉS hasra vágta magát.