Kiemelt témák

Smith
A háziorvos akar, csak ez vetélésnek számít, aminek van egy kódja és ehhez a kódhoz ennyi indokolt idő tartozik. Biztos, aki megállapította átesett már ilyenen......
De ő akarja, és hátha meg tudjuk oldani.
Egyáltalán nem vagyok benne bizotos, hogy a napi 120km zötyi, meg az irodai görnyedés+stressz olyan nagyon szolgálná a felépülésem, mikor még mozogni sem merek jobban elmenni.
Amikor meg fel kell állnom, mindig megszédülök, van hogy tök sötét minden, de nem ájulok el, csak elszédülök, az orvos azt mondta, hogy ez így is lesz még, mert dolgoznak a hormonok, meg a vérveszteség.
Szedem a mellemre a gyógyszert, arra meg rá van írva, hogy ne vezessek vele, mert álmosító. Hát nem tudom, én a saját egészségem érdekében nem kapkodnék vissza annyira.
Nődoki biztos nem ír ki, ő szerinte már a héten mehettem volna, ezt szokta javasolni, nem akarok kuncsorogni előtte (pedig ellenszolgáltattunk annyit, hogy nem kéne), mert amúgy sem az a lelkizős fajta, nem nagyon érti ezeket a dolgokat meg.
Na mindegy majd lesz vhogy.

Ma megtaláltuk álmaink lakását, nagyon szuper, az ára is viszonylag tűrhető, teljesen a mi ízlésünk szerinti, azonnal költözhető, olyan állapotban van. Most törjük a buksinkat párommal.

Melcsi
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a Te történeted is, nekem személy szerint jó hallani, hogy ki lehet ebből kerülni és van ember akinek sikerül babát is vállalni még utána, hogy lehet ezt megcsinálni.

Sírtál, minden éjjel,
könnyeid tengerével,
visszahozni nem tudod már ki messze jár.
Újból átölelnéd,
lennél, aki megvédenéd, mindentõl, mindenkitõl.
Némán elkisérnéd felhõkön át, de az ég kapuját nem lépheted át.
Engedd el, mennie kell,
hiszem Õ a Földnél jobbat érdemel
igy jó, nem éred el
de átölel majd ha jó leszel.
Mester Tamás: Ne sírj hát...

www.angyalokszulei.hu

Betti nekem a háziorvosom azt mondta, hogy ez is szülés és 6 hetet kell pihennem. Az én esetemben én akartam visszamenni 2 hét után, de nem engedett a doki. Lehet, hogy van kódja a vetélésnek, de ha fizikaliag és lelkileg nem érzed jól magad, akkor a kód nem számít, ki kell írniuk! A nő dokid meg menjen el a sunyiba, már bocsánat!.
Gratula a lakáshoz, jót fog tenni neked, meglátod..

Ide iranyitottak, hogy hatha a mi tortenetunk is segithet. Ha masban nem, itt olvashatjuk, mennyire nem vagyunk (sajnos vagy szerencsere?) egyedul.

Roviden velunk az volt, hogy tavaly ilyenkor megtudtuk, babat varunk; problemamentes terhesseg volt, minden szuper; aztan mikor mar minden majdnem sikerult, a 39. het kezdeten, husvet vasarnap ereztem, hogy kisfiunk nem mozog ugy mint szokott (es ovele ilyen gondunk sose volt, szamolni is alig lehetett a rugasait, aktiv kislegeny volt a draga). Bementunk delutan a korhazba, es nem talaltak a szivhangjat... csak kerestek, vagy egy oraig, aztan hiztak az ultrahangot, es semmi mozgas sehol, csak a nema csend...
Alig hittuk el. Sot igazabol szerintem hetekbe telt mire felfogtuk...
Aznap beinditottak a szulest, masnap megszuletett. Nagyon-nagyon szep kisfiu volt, az egvilagon semmi okot nem talaltak azota se, hogy miert halt meg. Volt pedig azota ezer vizsgalatunk, semmi.
Az egesz vilag kicsit mas azota, semmi sem ugyanolyan, mint elotte volt. Minden mondat maskepp hangzik. A legjobb indulatu kerdesek, vigasztalasok is vagtak, mint a kes.
Most se mondom, hogy ugyanolyan lenne barmi, mint elotte... de jobb. Kozelebb van ahhoz, amilyen volt. Mar nem erzem ugy, hogy egy idegen vilagban elunk, ami csak kivulrol hasonlit az eredetire.
Mar tudok beszelni rola, barkivel.
Eloszor az volt az elso osztonszeru erzesem, hogy de nekunk gyerek kell, de most, rogton...aztan ahogy egy-ket honap eltelt, mar nem voltam benne biztos: valahogy leulepedett a sokk, es egyre jobban felfogtam, hogy masfele batorsag kell masodszor nekivagni egy olyan erdonek ahol *tudod* mifele szornyetegek tanyaznak. Mert biza mas dolog tudni rola, hogy ilyen van, es megint mas atelni.
.. de jott aztan a harmadik, negyedik honap, es mar nem mindig sirok Aronka sirjanal; neha talalok ott is egy kis beket.

Es most ismet remenykedunk: majdnem 8 hetes terhes vagyok, uj eselyt kaptunk. Nagyon-nagyon orulunk neki. Csodalatos volt -es nagyon nehez- megint ultrahang ala fekudni. De igenis van remeny, van kiut, nem fogunk eztan mindig a sotet barlangban tevelyegni. Van feny, latjuk a kiutat, remelem te is megtalalod majd. De legyel magaddal is turelmes, ez nehez ut, es nem egyenes: egy lepes elore, egy hatra, ketto elore... de azert kifele vezet az ut. Ne add fel.

Boglar
Bizony bizony én is nagyon sokat gondolkodtam, hogy amint lehet belevágunk újra, de néha elgondolkodom, hogy hogyan is lehet majd a következőt végigcsinálni, csupa aggódással, hisz az sem tesz jót a babának, vagy vegyük úgy, mintha nem is lenne, azt nem tudom elképzelni, szóval még nem látom, hogy majd hogyan fog zajlani a következő, ha lesz következő.

Boglar
Bizony bizony én is nagyon sokat gondolkodtam, hogy amint lehet belevágunk újra, de néha elgondolkodom, hogy hogyan is lehet majd a következőt végigcsinálni, csupa aggódással, hisz az sem tesz jót a babának, vagy vegyük úgy, mintha nem is lenne, azt nem tudom elképzelni, szóval még nem látom, hogy majd hogyan fog zajlani a következő, ha lesz következő.

Sziasztok lányok!
Látom ismét nőt a topic létszáma "sajnos". Félre ne értsétek lányok, jó hogy jöttetek, de olyan szomorú olvasni, hogy veletek is így elbánt a sors. Boglár gratulálok neked a nyolc hetes babócátokhoz, vigyázz nagyon magadra és nagyon drukkolok nekted. Komolyan mondom, hogy minden elismerésem a Tiétek lányok, hogy ilyen erősek vagytok és igen is talpra álltatok és álltok. Én amikor elment a baba hat hetesen, eldöntöttem, hogy ha legközelebb ismét babát várok, akkor tuti hogy otthon maradok az első 12 hétben, mivel az a legveszélyesebb. Most látom hogy ez koránt sem így van.
Mi is szeretnénk mihamarabb ismét próbálkozni, hátha sikerül ismét teherbe esnem, de egy kicsit tartományos vagyok. Pont azért amit Ti is írtatok. Hogyan legyek nyugodt kismama? Valahogyan pedig ezt le kell küzdenünk Betti, mert az sem nekünk sem pedig a babának nem tesz jót. Annyira szeretnék olyan boldog, kiegyensúlyozott kismama lenni mint amilyenek mások. Remélem sikerülni fog.

Sziasztok!

Betti!!!

Tekincs előre,bár nagyon nehéz,és vállaljatok babát,merjetek belevágni Saját tapasztalatból tudom,hogy nem szabad feladni Én fél év re rá estem teherbe a kislányommal,igaz,hogy rengeteget aggódtam,ráadásul még magzatvíz mintát is vettek tőlem,mert sok volt a magzatvíz,de szerencsére olyan orvosaim voltak,akik teljes mértékben oda figyeltek rám és a babára is.Így a 37-dik héten 2008 02 06-án épen és egészségesen megszületett a kislányom Helyetesíteni nem helyettesíti a kisfiamat,de enyhíti a fájdalmat!

Üdv:Kriszti

Most olvasom Singer Magdolna Áldatlan állapotban könyvét, a netről a www.singr.hu ról letölthető.

Mintha rólam írta volna, komolyan, ugyanezen lépcsőket, utat jártam én is be és járom a mai napig. Nagyon jó írás, sokat segít, elgondolkodtat és megnyugtat, hogy normális vagyok.

Tegnap elmentem az edzőterembe, mert már olyan feszültség volt bennem a mozgás hiánya miatt, hogy férjem már elküldött, hogy menjek valamerre, ne őt nézzem ki magamnak

Az elipszis tréner kímélőnek bizonyult, ugrálós aerobicra még nem mertem benevezni, de ez az óvatos 3-as fokozaton, 40 pecben nagyon jót tett.
Utána leültem és még a karomat átmozgattam egy kicsi, meg a mellizmokat, szakadt rólam a víz és nagyon, nagyon sokat segített.

Ma is elmegyek este felé, sokkal jobban is tudtam aludni.

kedves Tünci, nagyon sajnálom. Teljesen véletlenül kerültem ide, egyik nagyon jó barátnőm történetét mesélném el. 2001 nyarán megszülte kislányát, aki fél órát élt, kiderült, genetikai rendellenességgel jött a világra, amit nem vettek a pociban észre. 24 éves volt akkor a barátnőm, nem is kellett genetikai vizsgálat...
Az őrület határán volt, a férje nem is engedte eltemetni a babát, ne az legyen majd, hogy a lány temetőbe jár...
Végre 2003-ban babás lett, ikrekkel. 14 hetesen az egyik, majd 16 hetesen a másik babája is meghalt.
2004 nyarán megszülte egészséges kisfiát, nagyon boldogok és ráadásul kismama lett újra! Nemrég kérdeztem, nem fél -e, de nagyon tart a genetikai vizsgálatoktól, az a jó, hogy tud róla beszélni és van aki meghallgatja. Sírt így 7 év után is, hogyha nem született volna meg a kisfia, beleőrült volna a kislánya hiányába, és még most is reménykedik, hátha visszatér hozzá. Soha nem leszel túl rajta, de egy új baba tud segíteni a lelkednek-testednek.

Sok erőt kívánok így ismeretlenül is.

Betti, az aggodas adott, nem sok mindent lehet ellene tenni; de ez onmagaban nem art a babanak. Sot mivel az ember ennyire parazik, mindent meg is tesz hogy a dolgok jol alakuljanak (pl. most egyaltalan nem esik nehezemre nemet mondani a csokinak, kavenak, eloszor pedig nem volt konnyu). Vagy ha most azt erzem majd, hogy vajon nincs-e problema, nem fogok hezitalni, hanem rohanas a korhazba, nem fogok azon agyalni, hogy jaj szegeny noverek, a terhukre leszek... erted.

Meg szerintem az is fontos lecke az egeszbol, hogy nincs 100%-os kontrollunk a dolgok felett; ha mindent, de mindent meg is teszunk, akkor sem a mi kezunkben van elet es halal. Nem mi dontjuk el... Ami remes es megnyugtato is egyszerre: mert mi mar nagyon jol tudjuk, hogy nem csak rajtunk mulik. Neha vannak ilyen dolgok, es kesz, ezzel egyutt is erdemes megprobalni. Mert csak igy lehet masik eselyunk hogy egeszseges babank legyen.
Szoval igen, ez a 9 honap nagyon mas lesz mint az elso, de akarmilyen nehez is, vegig kell jarni, es nagyon-nagyon remelem, hogy a vegen mikor karomban tarthatom ezt a babat, hallhatom ahogy felsir, azt fogom erezni, hogy barmikor vegigcsinalnam mert ez mindent meger.
Szoval probalok remenykedni es koncentralni a vegere. Meg azon is nagyon gondolkodom, hogy elkezdek jogazni, az allitolag sokat segit.

Betti, az aggodas adott, nem sok mindent lehet ellene tenni; de ez onmagaban nem art a babanak. Sot mivel az ember ennyire parazik, mindent meg is tesz hogy a dolgok jol alakuljanak (pl. most egyaltalan nem esik nehezemre nemet mondani a csokinak, kavenak, eloszor pedig nem volt konnyu). Vagy ha most azt erzem majd, hogy vajon nincs-e problema, nem fogok hezitalni, hanem rohanas a korhazba, nem fogok azon agyalni, hogy jaj szegeny noverek, a terhukre leszek... erted.

Meg szerintem az is fontos lecke az egeszbol, hogy nincs 100%-os kontrollunk a dolgok felett; ha mindent, de mindent meg is teszunk, akkor sem a mi kezunkben van elet es halal. Nem mi dontjuk el... Ami remes es megnyugtato is egyszerre: mert mi mar nagyon jol tudjuk, hogy nem csak rajtunk mulik. Neha vannak ilyen dolgok, es kesz, ezzel egyutt is erdemes megprobalni. Mert csak igy lehet masik eselyunk hogy egeszseges babank legyen.
Szoval igen, ez a 9 honap nagyon mas lesz mint az elso, de akarmilyen nehez is, vegig kell jarni, es nagyon-nagyon remelem, hogy a vegen mikor karomban tarthatom ezt a babat, hallhatom ahogy felsir, azt fogom erezni, hogy barmikor vegigcsinalnam mert ez mindent meger.
Szoval probalok remenykedni es koncentralni a vegere. Meg azon is nagyon gondolkodom, hogy elkezdek jogazni, az allitolag sokat segit.

Lányok!

Talán ez némi erőt ad még:

Barátnőm 38 hetes terhes volt, mikor UH-ra ment dokijához. Nem lett volna indokolt, de nem érezte a kislánya mozgsát.
A pici lány meghalt a pocakjában, mint utólag kiderült, nem volt veséje.
Az a doki aki kezelte addig, nemis fogadta őt, egy vadidegen orvosnak kellett megmondania, hogy meg kell szülnie a halott gyermekét. Nagyon empatikus orvos volt, nyíltan bevallotta, hogy ovosi múlasztás történt, a régi UH felvételeken is látszott, hogy nincs veséje a kislánynak.
Hogy miért, az a mai napig titok.
A barátnőm most 2 kisgyermek boldog anyukája.
Bár a történteket ő sem volt képes elfeledni, 2 gyermeke tompította fájdalmát. Ennek már 10 éve.

És Boglár totál fején találta a szöget: nincs 100%-os kontrollunk a dolgok felett!
Én tiszta szívemből szorítok Értetek és a bennetek fejlődő kis életekért, életért!!!

Sziasztok Lányok!

Van egy kis gond a sz.géppel, este tudok majd írni, elolvasom az elmúlt két napot,aztán írok én is!

Betti! Minden műtét után 4-6 hét a lábadozás, nehogy már a szülés ne legyen az..tudom hogy vetélésnek számítják(amit biztos hogy férfi talált ki!) de akkor írjon ki mással a háziorvos..basszus legyen már egy kicsit együttérző!!!

EPERFAGYI! kérlek küldj egy emilt, elszállt a teljes levelezésem, címlistával együtt!!!!

Egyébként azon én is elgondolkoztam, hogy akkor mit nevezünk szülésnek, hányadik héttől.
Vagy az enyém nem volt az? Fájással, tolófájással, rendes perces összehúzódással stb...
Azért mert pici a baba és nem kell vágni, repedni, az már nem szülés? Akkor mi? Vetélés? De a szervezetem egyáltalán nem akart vetélni!!!
Ez igenis szülés, független attól, hanyadik hétben vagy, azt gondolom félidőben ezt már nem is lehet másként hívni.
Tünci biztos igazad van, férfi találhatta ki, mert mi nők ugye mindent kibírunk, még ezt is, és azt is, hogy utánna rögtön úgy csináljunk, mintha mi sem történt volna és visszaállunk azonnal dolgozni, a társadalom hasznos tagjainak lenni.
Majdnem az orvosnál is úgy éreztem, hogy jó-jó, megoldható végül is, de ne nyavalyogjak már, hanem irány vissza, mert ő szerinte ez jobbat tesz.
Hagy döntsem már el ezt én, mit tesz jót nekem és mi nem.
Egyébként itthonról besegítek a helyettesemnek, amihez kedvem van, nem akarok kiesni a folyamatból, mert nehéz lesz visszamennem, de nem egy hét múlva azért még.

ez nem szamit szulesnek?! te jo eg... nem tudom, akkor mi az ami annak szamit...
En 6 hetet voltam otthon Aron szuletese (es halala) utan; nem csak testileg kell osszeszedje magat az ember. A ferjem ket het utan visszament dolgozni, es borzaszto nehez volt neki is. Ezt nem lehet ilyen hipp-hopp elintezni, feldolgozni, megemeszteni.

Kedves Betti!
Hogy hogy lehet továbbcsinálni? Még ma sem tudom, hogy is jöttem ki annyira a gödörből, hogy erőm legyen ujra elkezdeni. De bővitem tovább a történetemet, mert a folytatás segitett azt hiszem.
Szóval, a februári tragédia után a Kaális orvosom azt mondta a férjemnek, csak akkor szabad belevágni ujra, ha lélekben tudok már a következővel foglalkozni. Ezért én nagyon akartam ezt mutatni, utólag sajnos be kell látnom, hogy ez csak a felszin volt. Szeptemberben megint csináltunk egy lombikot, persze teljes sikertelenséggel. Akkor voltam csak igazán magam alatt... Ám, felfedeztek egy miómát, és azzal egy nagyon szaki novemberben meg is mütött. Felvágta a hasamat, rájött hogy nem birja önmagában kivenni (megtiltottam, hogy a méhemet kivegye), majd visszavarrt. Olyan vágást kaptam mint a császsármetszés. Ám a seb belül elfertőződött, kb 1 hónapig iszonyatos fájdalamk közepette nyomkodta a férjem belőle a trutyit. Közben viszont az én agyamban valami megváltozott. Mig azon gondolkoztam, mi a fenének vágott fel ha nem tudta kiszedni, rájöttem, hogy ennek a mütétnek, a szenvedésnek okának kell lenni. Mintha kinyilt volna a szemem, vagy visszakaptam volna a régi énemet. Elmentünk megint wellnessezni egyet, aztán februárban a mióma ellenére ujabb lombik következett, és az én gyönyörü Emesém. A mióma azóta is bennem, de köszönöm ,olyan jól elvan, hogy kibirt még 1 babát és semmit nem csinált a sok hirtelen hormonváltozás ellenére sem.
Nekem lehet hogy ez a felelslegesnek hitt mütét mégis segitett. Másnak pedig valami más, amit előre nem lehet látni. Időt kell adni a fájdalomnak, hagyni kell hogy elöntsön aztán pedig csitulni kezdjen. Szerintem sokat segit ha valami más történik, mint a megszokott, ezért ajánlottam tegnap az utazást Nektek. Mondjuk egy mütét, az "más"nak kicsit erős, de rajtam talán az segitett, ki tudja?
Boglár nagyon jól fogalmazta meg, nincs kontrollunk sajnos. Az ember nagyon sokmindent tehet és meg is kell tenni, de minden jó ellenére is történhet baj.
Azóta a legutáltabb közhelyünk, hogy "vigyázzunk". Pontosan mire, szokta kérdezni a férjem. a "pihenés" az pontosan mit jelentsen, napi hány óra, vagy milyen forma. A dokik csak fujják ezeket, de nekünk azóta semmi sablonszöveget nem mondhat senki.
Senki nem tudja megjósolni, hogy alakul egy babavárás. 99%-ban minden oké, de akinek az 1% jut, annak az 100%!!! Mégis, akinek ujra sikerül (és fog sikerülni Nektek mindannyiatoknak Lányok), annak nagyon erősen hinni kell abban, hogy az élet nem ismételheti önmagát. És akkor 9 hónap meg előtte akárhány év után Magatokhoz ölelhetitek azt a kis életet, aki kiválasztott Benneteket.
Na és akkor kezdődik el igazán az aggódás, ami elkisér az egész életeteken át, azt mindenki tudja már, akinek van gyereke És mégis, szivesen kezdjük ujból és ujból, mert annál csodálatosabb nincs a világon, mint látni felnőni Őket és segiteni Nekik.
Van egy Kormorán dal, ideirom Nektek egy rövid részletét:
Es az eső sulyosan
A fészkekben enni kérnek
Lesz idő mikor elfelejted
Az árnyakat mik elkisértek.

Köszönöm ezt a sok-sok biztatást.

Igazából már eltelt két hét és ezt is túléltem valahogy, hol rosszabb, hol jobb...fent és lent.

A lányok a régi topicból mondták, írjak nyugodtan bármikor. Igazából szoktam őket olvasgatni, de az ott felmerülő problémákhoz nem tudok mit hozzászólni, jelen helyzetemben néha úgy érzem nevetségesek. (ne sértődjön meg senki), persze korábban én is ilyen lehettem.

Már kezdtem örülni, hogy két napja megálltak a vérzések, semmi nem volt, erre most elsétáltam a videotékába, férjem elment legénybúcsúra én meg filmezek, és ahogy ott nézelődöm, természetesen minden biztonság nélkül, egyszer csak...
Rohantam haza. Pedig ma terveztem egy kis mozgást, de ezek után maradok a fenekemen és fekszek.
Meddig tart ez még?

Melcsi, ez a pihenés engem is mindig kiakaszt! Mit jelent, egy 24 óra az ágyban, vagy stresszmentes aktív pihenés, vagy mit? Pihenj sokat, jó, bővebben? Ez a pihenés sem sokat használ, ha a baj meg akar történni megtörténik.

Hétfőn bekopogok a jezsuitákhoz, megkérem legyen a kislányomért egy szentmise, ahol tisztességesen el tudok búcsúzni magamban tőle és a végtisztességet is megadom neki, bár ugye a társadalom és a környezetem szerint ez nem is gyerek még (20 hetes volt), ahogy az orvos fogalmazott "abortum", soha nem felejtem el, mikor elmondta, mi fog történni: és majd miután kilökődik az abortum elaltatjuk.
De ez már legalább a rendelőn belül volt, az UH után a folyosón beszélgettünk, úgy hogy várt a többi mama az UH-ra, mi meg kint sírtunk. Ő jött leült, elmondta holnap milyen konzultációkra kell mennünk és elment. Tartottam tőle, hogy a férjemnél elszakad a cérna, nem bírja a flegmaságot.
Másnap minden konzultáció eredménnyel rohantunk hozzá vissza, és állva ecsetelte a többit, akkor ültünk csak le egy 5 percre, szigorúan a tényekre hagyatkozva, mikor már biztos volt a döntés.
Semmi jó szó, semmi bátorítás....de ezt nem kaptam tőle a két nap kórház alatt sem.
Egészségügy, orvosok....
Azt gondolom ilyen esetekben legalább egy családsegítő, szoc munkás, vagy egy pszichológus segíthetne, nem hiszem, hogy nem lehetne megoldani egy támogató beszélgetést, valami utógondozást.
Mert mikor hazamész, csak nézel bele a nagyvilágba és azt sem tudod melyik oldaláról közelíts a gyászhoz, mi is történt veled, közben meg rajtad a nyomás, hogy lépj már túl rajta.
Lehet kicsit zavaros voltam, de sok minden kavarog a fejemben.
Még jó, hogy vannak ilyen oldalak, ahol legalább egymást segíthetjük.

EPERFAGYI! kérlek küldj egy emilt, elszállt a teljes levelezésem, címlistával együtt!!!!

Sziaztok!

Elolvastam az elmúlt néhány napot..Mindig összeszorul a gyomrom, amikor új nevekkel találkozom, sosem gondoltam hogy ezek a szörnyű dolgok ilyen gyakran megtörténnek.Azt gondoltam hogy aki egészségesen él, vigyáz magára, vitaminokat szed, jól étkezik, azokkal nem történik meg..melcsi írta hogy akiaz 1 %, annak ez a 100%.Az orvosom olyan biztos volt benne, hogy nem lesz semmi gond..addig a percig amíg megláttam a szemében azt a bizonyos pillantást..és amikor kimondta hogy adjunk szteroid profilaxist..már a terhességem elején elolvastam mindent, amit csak tudni lehet a terhességről vizsgálatokról, de soha nem gondoltam, hogy ez történik.
Normális módon aggódtam a vizsgálatokon, de most minden annyira más.
Mniden orvos egymástól függetlenül arra bíztat, hogy lesz még egészséges kisbabám, ha meggyógyulunk..csak nem értem hogyha egyszer nem tudják hogy most mért történt ez, akkor az mért biztos, hogy legközelebb nem fog...így nem hiszem hogy képes lennék újra végigcsinálni, közben meg az életem semmit nem ér gyermek nélkül, mindig erre vágytam..ha azonban újra ez lenne, akkor a méhem miatt nem lenne több lehetőség..így ha nem próbálom meg, legalább fantáziálhatok róla, hogy lehetne...
Betti!
Nekem nagyon nagy szerencsém volt az orvosommal, és azzal is aki végül műtött.Többször odajött hozzám a műtét másnapján Viola halála után is. A varratszedéskor is ellátott tanácsokkal, elmondta hogy nem szégyen pszichológus segítségét kérni.De neked van igazad, hogy ez automatikus kellene legyen!!!Mi van azokkal akik ezt nem tudják megfizetni???nem értem..

Nagyon sokat gondolkodom, a temetés óta egyfolytában jár az agyam..naponta kétszer mentem a temetőbe,holnap csak egyszer megyek..itthon is beszélhetek hozzá, azt mondja az anyu nem kell azért kimenni többször.
Abbahagytam a nyugtatót, ma éjjel megint nem aludtam, bár nem bánom, mert ha csak egy félórára elalszom mindig Vele álmodom..mindig ott van, minden pillanatban, néha elviselhetetlenül fáj ..néha csak nagyon..

Elmentem a boltba..Pénztáros bámul.has-szem-has-szem...Mondtam neki hogy nyugodtan kérdezze meg amit akar..képes voltam válaszolni halkan..aztán a virágboltban, hogy hova viszem minden nap a virágot..a kislányom sírjára..kibírtam hogy csak az utcán sírtam el magam..

Haaat, en azzal vigasztalom magam, Tunci, hogy az esely arra hogy ismeretlen okbol a vegen meghaljon a baba az kb 1:125-hoz; hogy ez ketszer tortenjen meg, az 1: 125x125, azaz 1: 16 500! Ez nagyon-nagyon-nagyon kis esely. Nem nulla, de icipici. Persze ertem mire gondolsz, en is felhuzom neha a "minden rendben lesz" mondatokon, mert ezt egyes-egyedul a Joisten tudja megigerni, ember nem.
A szakorvos es genetikus akivel utana beszelgettunk (o rendelt aztan egy csomo tesztet -mind negativ lett), szoval o rengeteg ilyen part lat nap mint nap; direkt az ilyen rizikos terhessegekre specializalodott. Naszoval egy dolgot mondott, ami megnyugtat azota is; (50 eves a no, egesz eleteben ezt csinalta), azt mondta SOHA egy part se latott, akivel ez az ismeretlen okbol tortent baba-halal ketszer megtortent volna, soha, egyetlen egyszer se. Hat, nekem ezt mondjuk jol esett hallani. Legalabb nem azt mondta, hogy "keptelenseg" vagy "ahh ilyen nincs", hanem oszinten elmondta, hogy meg ilyet nem latott. Nem mondom, ez se bztositas semmire, de azert nekem ez jelent egy pici nyugalmat.

Mi kiprobaltuk a pszihologust, sok parnak segit; nekem furan jott le a dolog, megis idegen ember; tobbet segitett egy-ket konyv, meg az hogy ilyen forumokon olvastam es beszelgettem sorstarsakkal. De mindenki maskepp eli meg. Van egy kolleganom itt, akivel ugyanez tortent 30 eve, vele nagyon jo errol is beszelgetni. Ezt senki nem erti, aki nem eli at, szerintem.

Tunci miert javasolta az orvos a szteroidot?

Betti!
Én is gondolkoztam ezen, nincs senki aki egyetlen emberi szót mondana olyankor a kórházban... Én 3 napot töltöttem ott utána, de mikor kitámolyogtam a folyyosóra, mindenki ugy került mintha leprás volnék, szemek másfelé, ha valaki mégis hozzámszólt, az azt mondta, hogy "szedje össze magát". A mostani orvosom (más kórház is) egész másmilyen, igaz csendes mackó, de lelki dolgokat, babához kötődést is fel tud fogni, velem örült az UHk-on, biztatott végig, és mindig őszintén elmondta, hogy állunk, mire kell figyeljünk. Mondjuk a férjem majdnem mindig velem jött mindkét babánál, és a császároknál is ott volt végig, Ő szokta a konkrétumokat kérdezni, aztán lehet hogy "férfi a férfival" máshogy van.
A házidokim is ajánlott nekem szaksegitséget akkoriban, ő elég sokáig táppénzen is tartott valami ürüggyel, de végül nem mentem el. Szerintem is inkább azok segithetnek, akik átéltek már ilyen borzalmat. Csak akkor még nem neteztem...
Tünci!
Ha Neked megnyugtató, menj csak a temetőbe! De ha otthon meggyujtasz egy gyertyát, leülsz egy kényelmes fotelba, egész biztos, hogy tudsz találkozni Vele, beszélni hozzá.
Örülök hogy abbahagytad a nyugtatót, az csal eltompitja az embert, a problémát sajnos nem oldja meg!
Ha viszont meg se próbálnád többet a terhességet, akkor még azt az 1 esélyt is elveszed Magatoktól! Tehát: majd egyszer, ha már tisztábban látsz Magad körül mindent, ujból neki kell állni! Segiteni érdemben csak az fog, ha teljesül a vágyad. És nem ismétlődhet meg ugyanez! De most erről beszélni még tényleg korai.
Boglár!
Amit hallottál, az tényleg igaz lehet, bár nyilvánvaló, hogy akivel ilyesmi történt már, azt akár kórházba is fektetik, de azt ki lehet birni a végcél érdekében. Mindent ki lehet birni, a terhesség csak 9 hónapig tart, sőt mire bizonyosság, addigra már 4-5 hét el is telik belőle! Ezért számomra az orvos szava szentirás, mivel azt nem lehet kibirni ha baj történik!
Betti!
Ugye milyen furcsa, pár hete még Neked is az lehetett a legnagyobb problémád, hogy milyen szinü legyen a babakocsi. Aztán hogy megváltozik minden
Sajnos a vérzés akár 4 hétig is eltarthat, fokozatosan fog rózsaszinesedni, világosodni, ilyen szempontból (is) ugy viselkedik a testünk mintha szültünk volna A sporttal, még ha jólesik is, egyelőre finoman bánjál. A tested mindenre emlékezni fog, az uj terhesség miatt célszerü kimélni... Odabent még nincs minden rendben. Ahány hónap terhesség, annyi hónap visszarendeződés, ez még a vetélésnél is igy igaz.

Boglár!Melcsi!
Köszönöm a bíztató szavakat..Az biztos hogy nagyon sokat segít, hogy beszélhetek veletek, olyanokkal aki régebb óta gyászol és van már új remény is, hogy túl lehet élni, lehet szép jövő,lehet egészséges baba..
a szteroidot babácskám kapta, tüdőérlelés.dehát korai volt még nagyon..
Korábban mindig azt hittem, fiatalon anyuka leszek, két- három babát szerettem volna..jövőre 30 éves leszek, legalább egy évet várnunk is kell és az orvos azt mondta, még max két császár lehet, néhány év különbséggel..tehát az álmaim egyre messzebb kerülnek, de remélem hogy valamikor itt lesz karnyújtásnyira és végül elérem..

Betti!

Én 2 hónappal a veszítés után estem teherbe, mai napig sem tudjuk hogyan történt, de megtörtént. Igen örültünk és aggodtunk nagyon. Az első babánál is nagyon sok vizsgálatokat csináltunk, a másodiknál volt olyan hogy 3 orvossal is megcsináltattuk ugyanazt az ultrahangot, tehát többszörösen figyeltünk mindenre. Tehát volt aggodás, miközben a legboldogabb terhes anyuka voltam. Nem volt semmi baj és megszületett az egészséges babánk. Mindenképpen kell bízni és reménykedni.

Nagyon felháborító, ahogy hozzád állt az orvos. Én olyan helyen szültem, ahol a legkedvesebb, segítőkész emberekkel találkoztam. Javaslom mindenkinek, akár terhesgondozásra, akár szülésre. A legjobb orvosok, szülésznők vannak ott, emberséges körülmények, saját szoba a férjjel együtt stb.. Ez a Telki kórház, magánkórház. Nem olcsó, de megéri.

Tünci Te is túl fogod élni, de időt kell magadnak hagyjál. Gyászolj, ahogy jól esik neked, hiszen ez az út a lelki gfyógyuláshoz.

Még valami!. Nem értem, hogy a háziorvosotok miket beszél. Nekem 2 évvel ezelőtt azt mondta az enyém, hogy igenis kiírhat 6 hétre, mert ez is szülésnek számít és jár nekem. Lehet változott valami azóta az egészségügyben?

Schmit
Nem értem én sem annyira az orvost, bár azt felfogom, hogy van törvényi előírás, de szerintem amin én végig mentem az még a vetélés fogalma körül sem járt,
A Telki kórházat én is nézegettem, de innen Szegedről nincs valami közel.
Legközelebb én is triplán megyek mindenre, Kecskemétre, a Nemeshez, Szegedre a saját dokimhoz és Vajdaságba (párom oda valósi) ott is van orvos.
Egyébként nem voltam egy hisztis kismama, oda mentem, ahova küldtek, csináltam mindent, úgy gondoltam, mindenki tudja a dolgát. Aztán kiderült, hogy az AFP- már egy nap alatt kész volt, nekem 4 hét után akarták odaadni, az értékek a csillagokban voltak, nem szóltak volna, és még mindig nem tudtam volna, ha rögtön a kecskeméti magán uh után oda nem állok az ajtób, hogy addig én innen el nem megyek, amíg ide nem adják.
Tapasztalat: igen is mindenért harcolni, mindent megkérdezni és figyelmet követelni minden UH-n, még akkor is, ha mindenki flegma.

Igen, a genetikus azt mondta, nekem is, hogy ő még olyat a pályafutása során nem látott, hogy mégegyszer kialakult volna a nyitott hátgerinc......
Borzongok még ma is, ha rágondolok. Nekem ne mondjon ilyeneket, inkább harapja el a nyelvét, mert amit biztosan kijelent, én biztosan rácáfolok. Nem szeretem ezeket a jövőbe nyúló kijelentéseket.

Melcsi
Nem sportolok én olyan eszeveszetten, mint láttál volna régebben.
Tudom, mit lehet, enyhe átmozgatókat csinálok, ami rázkódás nélkül jár, a hasizom meg eszembe sem jut, még legalább 4 hétig.
Csak én tényleg nagyon aktív voltam, mindig a sport jelentette számomra a megnyugvást, feszültség oldást, kikapcsolást, gondolkodást, és most még nehezebb. Azért próbálok lassan valamiket beiktatni.

Úgy néz ki a nyaralásunkból nemlesz semmi, párom el akart vinni egy két hétre vhova, de találtunk egy nagyon jó lakást, tettünk rá ajánlatot, most ha elfogadják, nagyon nem kell menni sehova, mert a nyaraláspénzt oda lehet majd folyósítani apránként a banknak.
Kicsit félek a hiteltől, de annyi önerőnk nincs, hogy kifizessünk egy lakást teljesen, a hitel futamideje meg elborzasztó azért, de belevágunk, majd lesz valahogy.

Kikaptak a kézis csajok!
Remélem legalább a pólós fiúk nyernek holnap.
Nagyon követtem ezt az olimpiát, egy hét fekvés alatt megnéztem az összes közvetítés, más nem lévén. Bár ne lett volna így.

Példát vettem ma Bettitől és "tornáztam" kicsit..Van egy örökbefogadott menhely kutyánk(CSÚZLI-kuvasz keverék), aki se nem szép, se nem jó házörző, viszont nem lehet neki nemet mondani ha játszani akar.Napok óta kerülget, ha kimegyek az udvarra, tudta ő is hogy valami megváltozott, mert a kórház utáni napokban mindig nagyon ugatott mikor meglátott.Szóval van neki egy bőrfocija és addig nyomkodja a lábamhoz bármerre megyek amíg el nem rúgom..és onnantól nincs megállás csak ,ha valamelyikünk kidől..jobb napokon a kutya adja fel, ma én..vagy 100* elrúgtam neki, de azért vigyáztam ne húzodjon meg a hasam..
utána megint picit jobban véreztem, jó lenne, ha elmúlna már, végülis eltelt három hét is.
A táppénz dolgot én úgy gondolom, hogy addig semmiképp nem megyek dolgozni, amíg a nőgyógyász nem vizsgál ki, pedig addigra lejár a szülési szabadság, meg mondjuk amúgy sem hiszem hogy még menne a munka.A kórházban mondták az utolsó napon, hogy majd meglátom mennyi mindenre elég a hat hét, de aki ilyet mond abban nem sok empátia van.
Szerintem Betti, próbálj meg a hathetes kontrollig otthon maradni, hiszen ki tudja, hogy minden úgy van e ott belül, ahogy lennie kell.Ezt a háziorvos nem tudhatja, úgyhogy egyszerűen nem is értem miért nem automatikus a hat hét táppénz.Érdekes hogy laparoszkópos epeműtét után jár...

Talán a szülésnek nincs olyan jelentősége, mint egy epeműtétnek...

Ma felváltva hol az olimpiát nézem(éljenek a vizilabdások!!!), hol megint az interneten kutakodtam.azt hittem már túlvagyok ezen, de megint a magyarázatokat kerestem..eközben olvastam, hogy egészen a 26. hétig abortumnak nevezik a babáinkat!!!!Amelyik orvos ezt így kimondja egy anyának, attól azonnal bevonnám az engedélyét..nézegetem az én drágám fényképét, amin egy napos(Terhességi hét 25+3nap)..egy tökéletes mini kisbaba..

A vízilabdásokat csak a negyedik negyedtől tudtam nézni, előtte kimentem a konyhába, ez már nem az én idegrendszeremnek való volt.

Tünci, próbáld meg letölteni a Singer Magdolna könyvét az Áldatlan állapotban, fent van a honlapján.
Nekem sokat segít, bár még nem olvastam el, de igazságok vannak benne.

Nem tudom, ti hogy érzitek, de én tegnap rájöttem, hogy igazából egyedül vagyok ezzel a fájdalommal, érzéssel, és a feldolgozással is.
Minden kívülálló, barát, ismerős szerint ezen már túl kell lenni, nem úgy kell felfogni, hogy ő egy gyermek volt, hanem előre nézzek, felejtsem ezt el. Iszonyatos a nyomás rajtam, talán már ciki emlékezni, búslakodni.
Párom csodállatos ember, de mikor tegnap elkezdtem neki mesélni, hogy néha úgy rámtör, egyik pillanatról a másikra a fájdalom, hogy szinte levegőt venni nehéz, hogy sokszor olyan boldogtalannak érzem magam, hogy mikor tényleg felfogom, hogy vége a terhességemnek, és hogy mennnyire hiányzik a kis rugi-bugim, azt mondta, nem szabad ezt így felfognom.
Akkor rájöttem, tényleg egyedül vagyok ezzel, mert aki ezen nem ment át nem értheti.
Elég sok mindent csinálok napközben, én úgy érzem azért, hogy nem engedtem magam a fájdalomnak alágyűrni, de sokszor rám tör napközben és erről én nem tehetek! Talán ahogy múlik az idő, biztosan kevesebbszer fog, de még most nagyon itt van és talán most kezdem csak igazán felfogni.
Nem tudok úgy emlékezni rá, mint egy tárgyra, egy sejtcsomóra.
Lehet tényleg velem van a baj és nem kellene ennyit lelkizni, nem tudom.

Tegnap eljöttek hozzánk barátaink, a lány mindjárt szül, páromnak mondtam, hogy jó, jöhetnek, de én elmegyek sétálni addig és szóljon, hogy elmentek.
Ezen is összevitáztunk, hogy nem viselkedhetek így, a fiú az ő legjobb barátja stb.
Nem vagyok képes terhes nőkkel beszélgetni, annak ellenére, hogy mindenkinek csak egészséges babákat kívánok, de engem hagyjanak békén ezzel még egy ideig.
Sőt néha úgy érzem nőként is, és anyaként is megbuktam valahol.

Tünci, hát igen, más az orvoslás, a fogalmak és más az, amit mi érzünk.

betti!
Minden szavad annyira ismerős hogy akár írhattam volna én is!
Nekem is azt mondja majd mindenki, hogy lassan lépjek túl rajta,de Betti, nem kell!!nekünk még nem kell, talán nem is szabad siettetni,fájjon még ha kell, sírjunk még amikor elviselhetetlenül fáj!a mi gyermekeink megérdemlik hogy gyászoljuk őket, bármennyi ideig is voltak velünk!
Az én párom is igyekszik, de nem érzi ugyanazt ,amit én.Beszéltünk erről és őszintén elmondta, hogy neki könnyebb,számára az a két nap volt, nekem viszont fél év..
és igen, az ő legjobb barátjánál is kb 2-3 hét múlva szül a leányzó és mi is összevesztünk ezen,mert azt találtam mondani, hogy rosszul esik,ha majd nagy boldogan nemsoká telefonál, hogy megvan az EGÉSZSÉGES baba!!nem azt mondom hogy legyen beteg, vagy bármi rosszat szeretnék neki, Isten őrizz ettől!De akkor is fáj, hogy neki most minden gond nélkül sikerül én meg annyi fájdalom ellenére egyedül vagyok!
Vannak olyan legbelső gondolatok, amit most nehéz megosztani bárkivel, mert megértésre számítasz, de néha falba ütközöl..De akkor is mond ki, ha elfordulnak Tőled, mert egyszercsak ott lesz Veled valaki, aki érteni fog..

Megváltozott a világ.
Nem olyan már mint volt.

Barátaink, mikor találkozunk, zavartan, sokszor félve csak annyit kérdeznek, jól vagy?
Igen, jól vagyok. Ezzel a téma lezárva, mehet a társalgás.

Ezen a héten már a 22. hétnél tartanék, mikor 20 hetes voltam megkaptam még a heti tájékoztatót neten és elolvastam, azt írta, a baba már álmodik.
Vajon miről álmodhatott? Biztosan nem erről az életről, amit én adtam neki.
Néha úgy sajnálom, azt, hogy ő ott nem tudott semmiről, nyugodtan éldegélt, szerintem a betegségét sem érezte, én meg kilöktem magamból.
A két rossz döntés közül nem is tudom melyik lett volna jobb.
Azt olvastam, hogy pszichológiailag jobb, ha végig kihordod a beteg babát és utána engeded le, kevésbé sérül a leleked, állítólag, nem viseled annak a terhét, hogy megölted a gyermeked.
Hát ezt már nem fogom megtudni.
De azt nem viseltem volna el, ha életben marad és szenved.
Két rossz lehetőség, amiből választottam az egyik rosszat.

Remélem holnap sem lesz túl meleg, egy csomó hivatalos ügyet kellene intéznem, lesz szaladgálás délelőtt.

Kinek hogy telt a hétvége?

Betti nem vagy egyedül az érzéseidel, mert mi nők, akik átéltük, ugyanúgy érezünk mint Te, maximum ahol sok idő eltelt ott eltompult a fájdalom. Tegnap este így 2 év távlatából megkérdeztem a férjem, hogy gondol e az első babánkra, mert nekem igazán ő az első a lelkemben. És azt mondta, hogy nem, egyáltalán nem, neki az elsőszülött az 1 éves babánk. Most már neggyözödésem, hogy ezt CSAk egy anya tudja átélni teljes mélyésgében. Nem baj, hogy a féjeink nem éreznek így, a fontos, hogy minket hagyjanak békén, hogy úgy dolgozzuk fel, ahogy tudjuk. Nem jó a terhes mamákkal való találkozás most még iyen frissen a történések után. Nem kell jó pofizni!

Betti ismerős az érzés a döntéssel kapcsolatosan. Nálunk még az is kiderült, hogy semmi genetikai probléma nem volt, de nem tudták megmondani, hogy mi történt. Sokáig rágódtam én is azon, hogy lehet nem döntöttem jól és megöltem a babám stb.. Nem lehet és nem szabad ezen sokat gondolkodni, mert be lehet dilizni. A döntést ketten meghoztátok, ahogy írtad két rosszból a számotokra kevésbé rosszat választottátok, ezt nem lehet visszacsinálni. Nem vagyok benne biztos, hogy jó lett volna úgy kihordani, vele lenni 9 hónapig, hogy tudod, hogy utána meghal. El kell fogadnod, hogy jól döntöttetek és csak a lelki gyógyulásra koncentrálni.

Láttam más fórumokban olyan helyes kis táblázatokat, hogy ki mennyi idős terhes ,fiút vár, vagy lányt,vagy már mennyi idős a babája..
visszaolvastam mindent, amit ide eddig írtunk és jegyzeteltem,csináltam egy táblázatot, egy másmilyet...
Sírtam közben minden gyermekért és minden anyáért..


Betti ,privát ment..

Smith
Próbállkozom, próbálkozom...

Tünci
Én is szerepeltem egy ilyen táblázatban, a régi topicomban, rögtön a történtek után ki is töröltek belőle, mert én már nem leszek 2008 decemberi kismama.
Jobban esett volna ha benne maradok vmi megjegyzéssel, de végül is igazuk van.

Ez a blog lassan könyvnek is jó lenne, néhányan elolvashatnák, ténylegesen mi is játszódik le bennünk, elvesztett Babák Anyukáiban.

Mindenkinek szép jó reggelt kívánok!
8-ra akartam menni az OEP-hez, de úgy nézem, ez nem jött össze, de estig van ügyfélfogadás, addig csak odajutok.
És visszafele elmegyek szoláriumba, úgy döntöttem az arcom kísértet jellegét megpróbálom kicsit megszínezni.

Még egy hét a nyár.....milyen gyorsan elmúlt. Emlékszem áprilisban nézegettem a naptárat, hogy körülbelül mikorra lesz már pocim, hogy látszani is fog. Ez az időszak lett volna az.

Tényleg szép napot nektek!

Sziasztok!

Leírom én is a történetemet hátha erőt ad. Igaz nem közel sem olyat éltem át, hogy egy már megszületett babát vesztettem el.
Nekem 3 vetélésem volt (7,10,14 hetesen) Mindegyik után azt hittem itt a világvége és soha nem lesz gyerekem. Nem láttam a fényt az alagút végén .Mindenki bíztatott de én el voltam keseredve, nem értettem miért történik ez velem. Rengeteg kivizsgáláson estem át és megtalálták a problémát és most itt van nekem egy gyönyörű kislány. Sok hozzám hasonló lányt ismerek. Van köztük aki 3* vetélt 1 babát meg kellett szülnie 17 hetesen mert beteg lett volna. Most neki is van egy 8 hónapos lánya.

Kiírni kiírhat szerintem az orvos ha a nőgyógyász igazolja. Engem fél évig tartottak otthon de akkor én akartam visszamenni. Elvileg 1 évet írhattak volna ki. Úgy vettek mintha lombikos lennék.

Aniko
Örülök, hogy végül sikerült és szép kislányod van.
Mindig biztató ezt hallani.

Jó az orvosod, ha egy évet is tudtál volna otthon maradni.
Az én nőgyógyászom a munka pártján áll, és a háziorvosom is úgy néz ki, jó hogy behatárolják, mikor menjek vissza.
Most küzdök azért, hogy legalább október 1-ig itthon maradhassak.
Augusztus 11.-én történt, ma két hete, de már menjek vissza. Október 1 lesz nagyjából a 6 hét. Utána visszamegyek, ha szerencsém van januárig, mert ahogy pozitív lenne a teszt már jövök is el azonnal, semmit nem kockáztatok.

Betti:

Szerencsére olyan helyre jártam ahól végeztek lombik programot és ott meg tudták oldani. De azt mondták amit azóta is hallottam, hogy a vetélés is meddőség és ezért járt.A kivizsgálások nagyrészét nem is tudtam volna munka mellett csinálni.Az első után 2 hétig a 2.után csak 1 hétig voltam én is otthon.3. ut. volt am sokat de az a baba volt a legnagyobb.
Én mindenkit csak bíztatni tudok.Nem könnyű és nagyon sokat köszönhetek a férjemnek is aki segített ezeket átvészelni.Láttam rajta, hogy neki is nagyon nehéz de ő erős volt. És nem engedte, hogy feladjam. Én már elgondolkoztam az örökbefogadáson is.

Sziasztok!
Most találtam rátok. Az én kisbabám a 31. héten született sürgősségi császárral. Azért mentem be, mert nem éreztem a mozgását. Kiderült, hogy a nyelőcsöve nem ér össze a gyomrával, ezért nem tudott megfelelő ütemben fejlődni. Megoperálták, a műtét jól sikerült, de agyvérzés miatt 10 napra rá meghalt. 13 napot lehetett csak velem. Az elején én is úgy gondoltam, hogy azonnal szükségem van egy babára, aki persze Őt nem pótolhatja, de ezt az űrt valahogy ki kell tölteni. Az orvos tanácsára csak fél év múlva kezdünk el próbálkozni, de már most félek tőle, nehogy ismét baj legyen, azt nem tudom hogyan élném túl. A háziorvosom közölte a műtét után, hogy ő csak max. két hétre tud kiírni. Utána világosítottuk fel, hogy azért a hat hét nekem is jár... Tényleg úgy csinált, hogy így jártál, te nem is vagy anya, neked minek a műtét utáni pihenés... no comment. A szülési szabi 42 napig járt, persze ebbe nem csak a munkanapokat, hanem a hétvégéket is beleszámolják.
A környezetemben van most szült ismerős + babát váró lány, akikkel illene jópofizni, de valahogy nem megy. A szívem elszorul, hogy babát kéne mennem látogatni, hogy ha meghallom a sírását, akkor arra gondolok, hogy az enyém miért nem sírdogálhat itt nekem Ja, és persze a hasam még mindig olyan, mintha babás lennék, egy héten min. háromszor át akarják adni a helyet, meg kérdezgetik, hogy milyen az áldott állapot. Ez persze nem könnyít a helyzetemen, sőt... Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett, kitartást kívánok mindenkinek ezekben a nehéz hetekben, hónapokban

Anikoh: hát neked sem lehetett könnyű, de csodaszép kislánnyal kárpótolt a sors. Nagyon aranyos a kislányod.
Megkérdezhetem, hogy mi volt a baj nálad, miért vetéltél el? Ha gondolod priviben is megírhatod, persze csak ha akarod. Bocsi, hogy ilyen kíváncsi vagyok, de nekem is hat hetesen volt most egy vetélésem és nekem a hormonokkal volt a gond, valszínű, hogy progihiányom volt. Most minden információt gyűjtök.
Szerintem lányok igen is harcoljatok azért hogy otthon maradhassatok. Nekem azt mondta a nőgyógyász a vetélés után, hogy addig maradok otthon, amég nem érzem azt, hogy készen állok a munkábaállásra. A háziorvosom is nagyon rendes volt, mert két hétig tartott otthon, majd vissza kellett mennem és még ki akart írni, én mondtam neki, hogy szerintem készen állok. Mindkét doki figyelembe vette, hogy nem csak testileg kell gyógyulni, hanem lelkileg is. Hát nem volt egyszerű visszamenni dolgozni, de szerintem ez senkinek sem egyszerű függetlenül attól hogy mennyi időt van otthon.
Én a jövő héten megyek vissza a hat hetes kontrolra. Remélem minden rendben van, hisz jól érzem magam. Akkor megbeszéljük a dokival a továbbiakat, ugyan is ismét szeretnék hormonvizsgálatra menni.
Sokszor azt hiszem, hogy már egész jól vagyok, sokszor pedig elmerengek és arra gondolok, hogy most lennék 11 hetes és már lenne kiskönyvem. Tudom hogy nem szabadna erre gondolni, de sajnos nem megy. Akárhányszor meglátok egy kismamát vagy kisbabát, akkor az jut eszembe, hogy én is boldog kismama lehetnék, ha nem szól közbe a sors. Remélem, gyorsan elszalad ez a 4-6 hét és ismét próbálkozhatunk és sikerrel is járunk.

Nem értem, hogy ahányan vagyyink mindenkinek mást mond a háziorvos.Nincs erre valami egységes valami ,amit alkalmazhatnának??Az én háziorvosom igazán nagyon kedves és együttérző és amikor a kórházi zárójelentésemet a férjem elvitte,ki akart írni táppénzre!! A férjem mondta neki, hogy éppenséggel zárja le a táppénz azzal a nappal, amikor szültem, mert onnantól szülési szabadság..Az orvos és az asszisztens sem tudta, azt mondták, hogy ilyen esetük még nem volt...Ma volta, a védőnőmnél, őazt tanácsolta, hogy ha lejár a szülési sz menjek vissza dolgozni, mert jót fog tenni.Aztán amikor már egy órája zokogtam nála, akkor mondta hgoy talán mégis még itthon kellene maradnom.szept. 12-én már mennem kellene, de a nőgyógyászhoz még utána megyek, úgyhogy engem az se érdekel, ha náthával ír ki, de azelőtt semmiképp nem megyek!
ma voltam Fehérváron az Államkincstárnál, beadtam a papírokat az anyasági támogatáshoz.Nagyon sokan voltunk és volt néhány olyan fiatal pár, hogy még a nagykorúságuk is megkérdőjelezhető, azt sem tudták, hogy a nyomtatványt hogyan kell kitőlteni, de nekik mégis ott a baba..
Az erőnlétem nagy nulla, mentem kb 2 kilométert,aztán majd összeestem.Amunkahelyemen 10 óra állás,jövés -menés lenne.

BOBOKA! a te háziorvosod egy tökfej!!császár után max két hét???
én tavaly az anyajegyműtétem után voltam otthon annyit,volt kb 8 öltésem,de olyan helyen hogy nem tudtam lehajolni, simán kiírt szó nélkül..
Jó, hogy neked az orvosod azt mondta fél év múlva próbálkozhatsz.Nekem azt mondták jobb lenne ha lenne két év a két műtét között, a heg miatt.Neked a méhed hosszában vágták?

Hát isten igazából az új orvosom 1,5 évet mondott, de a régihez is visszamentem a 6 hetes kontrollra, ő mondta, hogy fél év múlva próbálkozhatunk szerinte. Bár már nem nagyon tudom kinek hihetek. Azt nem tudom, hogy a méhem hogy vágták, remélem az új dokim csinál egy ultrahangot (vagy nem tudom mit szoktak ilyenkor), és kiderül, mert akinél szültem az csak a szoláriumot hajtogatta, hogy így meg úgy szolizzak, holott ez a legutolsó, ami érdekel... A hasamat bikini vonalnál vágták.

Boboka!
Ha új az orvosod, akkor vidd el neki a kórházi zárójelentést(gondolom vitted),azon rajta van, hogy hogyan vágták a méhed.
Nekem sajnos muszáj volt hosszában a bőrt és a méhemet is,mert így volt csak esélye a Kicsikémnek,mert még nagyon kis súlyú volt.Ezt már általában nem alkalmazzák, csak indokolt esetben, mert ahogy nekem mondták"erősen behatárolja a vállalható gyermekek számát és valószínűsíti a későbbi császármetszést".
ilyen vágással nem engednek sokáig vajúdni a hegszétválás miatt,ezért kell minél tovább várni a későbbi terhességgel....

Csige-bige:
Sok minden lehet a vetélés oka.Én már a 2. babánál kaptam hormonokat de kevés volt. Immunprobléma van a háttérbe.
Nem titok és azért is írom le hátha segít másoknak és rátalálnak a megoldásra. Én azt javaslom neked, hogy ne állj le egy hormonprobléma megtalálásánál. Menj tovább. Van egy doki aki ennek a specialistája. Most a Mávba Honvédba van.Dr.Fülöp Vilmos.Bár ha jól tom ő 2 vetélés után csinálja a kivizsgálásokat.De meg kell érdeklődni.Van egy fórum ahól az ő betegei vannak és írnak mindenről az összes kivizsgálásról:

http://www.csaladinet.hu/forum/tobbszor ... -t247.html

Nem vagy egyedűl a problémával.Nagyon hosszadalmas de alapos a kivizsgálása.Sokszór úgy éreztem felesleges a vizsgálat de meg kellett csinálni.
Ha bár miben segíthetek írj nyugottan:anikot@freemail.hu

Ez a háziorvos dolog érdekes tényleg.
Meg az is, hogy mitől is különbözik az én szülésem a 40. héttől?
Hogy kisebb a baba, nincs vágás?Anyum úgy szült 4 gyermeket, hogy csak nálam vágták.....
Vagy a folyamat nem ugyanaz? Hát én igaz még teljesen kifejlődött babát nem szültem, de amit a könyvekből olvas az ember, az minden megtörtént.
Szóval nem igazán értem ez mitől vetélés és mitől 2 hét.
De én sem megyek még vissza, majd kitalálunk valamit.

Köszönöm szépen Anikoh, hát igazából erről még nem is hallottam. Belül én is úgy vagyok vele, hogy igen ismét kell próbálkozni, de másfelől pedig félek, hogy nehogy megint így járjak. Viszont arra gondolok, hogy az ismerőseim körében sajnos elég sok nőnek volt vetélése, viszont utána a következő terhesség már komplikációmentes volt és gyönyörű baba lett belőle. Ebben bízom én is. Azért ismét megyek majd vérvételre ahol megnézik a progiszintet többek között és a dokim szerint kapok majd utrót a következő terhességnél. Már annyira várom. Egyenlőre most az a gond, hogy nem jön meg a műtét után a menzim, bár még nem vagyok nagyon elkésve.
Hát olyan elkeserítő amiket a táppénzről írtok. Miért nem hagyják rá az emberre, hogy igen is egy kicsit "gyászoljon". Lehet hogy testileg gyorsabban regenerálódik az ember, de ott vannak a lelki "sebek". Ezeket fel kell dolgozni, szerintem mindenki érezni fogja, hogy mikor jön el az idő, amikor közösségbe tud menni, vissza tud menni dolgozni és egyáltalán beszélni tud a történtekről. Miért kell azt feltételezni az emberről, hogy munkakerülő, nem akar dolgozni??! Az eszükbe sem jut, hogy fel kell dolgozni a történteket, meg kell tanulni együttélni vele. Ami sajnos van akinek könnyebben, van akinek nehezebben megy, van aki erősebb, van aki érzékenyebb. Valóban nem vigasz és elcsépelt, de valóban segít egy kicsit az idő.

Szia Betti! Sziasztok Lányok!

Lbernuska vagyok a decemberi kismamis topikból. Betti: aggódtam érted, szerettem volna tudni, hogy vagy és utánanéztem a hozzászólásaidnak, így találtam meg ezt a topikot is. Végigolvastam… Betti és a többiek is: minden tiszteletem a tiétek, hogy ép ésszel túl bírtátok élni azt, ami szerintem a világ legborzasztóbb dolga: elveszíteni a gyermeketeket. Kívánom, hogy legyetek támaszai egymásnak ezekben a nehéz napokban-hetekben-hónapokban! És igazatok van, egy kívülálló nem tudja még csak elképzelni se, hogy milyen borzasztó fájdalommal, szomorúsággal, gyásszal kell megbirkóznotok…

Anikó!
Minden elismerésem, hogy 3 vetélést kibirtál ép ésszel!
Nekem az 1 is sok volt, én rettegek attól, hogy még1x megismétlődjön. Ezért mikor én terhes vagyok, mi nem utazunk sehová, nem járok uszni, vizbe, járványok esetén még nagyobb bevásárlóhelyekre sem, magyarul szinte a 9 hónapot itthon töltöm. Nekem ez ad biztonságot... És ha megtörténne ujból, nem tudom hogy birnám ki...
Férjekről. Mi is szoktunk beszélgetni a mai napig az elvesztett babánkról. Nem kérdeztem meg soha a férjemet, hogy Ő a gyerekei közé sorolja-e, szerintem nem. De mostmár olyan szépen, szinte nyugodtan tudok azokról a hónapokról is beszélgetni. Már nem arról folyik a szó, hogy mi lehetett az oka (ismeretlen), hanem hogy vajon Ő segit-e bennünket, lát-e fentről, és hogy Luku testében vajon nincs-e ott? Azt hiszem a férfiak máshogy vannak ezzel, persze hogy várják, dehát nem az ő testükben növekszik, nem ők érzik a mocorgást, és azt nem lehet elfelejteni. Emlékszem, a vetélésem után hetekig olyan érzésem volt, mintha még mindig mozogna Ilyet a gyerekek születése után 1x sem éreztem, pedig a többiek 9 hónapig ott laktak és mind mozgott rendületlenül.
Boboka!
Neked is nagyon szomoru hogy itt kell összeismerkednünk.
A dokikról, furcsa tényleg, hogy némelyek mennyire bürokratikusak. Mondjuk gondolna bele, ha a felesége vetélne el, biztos találna mind valami ürügyet ha már törvény nem enged... Az én dokim kitalálta mit irjon, nem sürgetett soha.
Jogos, hogy nem akartok terhesekkel, kisbabákkal találkozni. Én sem akartam... Inkább átmentem a másik oldalra ha jött 1 babakocsi... Akkoriban keresztszülők lettünk volna, hát Dezső megmondta, hogy ezt mi nem tudjuk most vállalni, elhalasztották a keresztelőt fél évvel. Ő olyan volt nekem akkor, mint 1 tüzfal, ha kértem, letagadott a telefonban, nem engedett be senkit hozzám, képes volt felfogni, hogy nem akarok látni senkit. Mindenkinek kivánok ilyen férjet, igaz mi már most 21 éves házasok vagyunk

Sziasztok!

Képzeljétek ma már képes voltam valami ebédfélét összeütni, mondtam a férjemnek ha rendesen vásárola boltban akkor gyorsabb ételeket megcsinálok majd.Sokáig még nincs türelmem állni a tűzhelynél.Sütöttem ma palacsintát, de időnként elbambultam, az ment a macskáknak...

Több mint három hét telt el a boncolás óta és még nem kaptam meg a boncolási jegyzőkönyvet, úgyhogy felhívtam a patológiát.Alig tudtam kinyögni, hogy mit akarok, dadogtam össze vissza.Most mondtam ki először hangosan, hogy nemrég meghalt a kislányom.Nagyon kedvesen elmagyarázta a hölgy hogy bizonyára még nem érkeztek meg a vizsgálati eredmények,előfordulhat, hogy 4-5 hét is kell.Erre nem is gondoltam, azt hittem a postázással vakaróznak ennyit..Dehát tényleg egy sima méhnyakszűrés eredmény is ált két hét..
azért akarom, mert ha kb két hét múlva megyek az orvosomhoz szeretném neki odaadni, hogy átnézze, én nem akarom kibontani, nem akarom tudni mit csináltak a Kicsikémmel.
Nem értem most mért nem sírok miközben erről írok, mert az előbb zenehallgatás közben egyszercsak zokogni kezdtem..

Nagyon érdekelne, hogy nektek, akikkel mostanában történt a vetélés,vagy a szülés mit mond a nőgyógyásza..milyen vizsgálatok, stb..ha már az egyszerű táppénz dolog ennyire eltér..mondjátok majd el jó???

Úgy látom Fehérvár környékéről csak én vagyok,ez a kórház tele van ellentmondásokkal..

Tünci! Nekem sokat segített, még ha sírás közepette is, de a zárójelentést böngésztem, és laikus lévén kb. 5 órát töltöttem az internet előtt a latin szavak fordításával. Sokkal okosabb nem lettem, de kicsit azért átláttam a dolgokat. Mondjuk a boncolásit én sem nagyon tudtam megnézni, az talán tényleg jobb, ha a dokiddal nézitek meg. Nekem a régi nőgyogyim semmi különöset nem mondott, csak annyit, hogy majd, ha ismét állapotos leszek kezdjem el előtte szedni az elevitet meg a folsavat, de holnap megyek az új dokimhoz ismét, majd kifaggatom, és utána megírom, hogy ő mit javasol. De egy ismerős doki azt mondta, hogy egy általános belgyógyászati vizsgálat ártani nem ártana. Sokat nem tudtam segíteni.
Ja, azt majd elfelejtettem: ma is megjegyezte egy nő, hogy látom áldott állapotban van... Bezzeg mikor tényleg ott volt a kicsikém fele ennyien nem kérdezgettek...