2008.08.12 10:44
Szerző: betti0412
sziasztok
Mindenkinek köszönöm a biztatást és a jó szavakat.
Pár sort írok csak, mert segít ha kiírom, aki nem szeretné ne olvassa el, elvégre is itt boldognak kell lenni, nem ez a topic célja, előre is elnézést kérek.
Tegnap megszületett a Franciskánk, nem nagyon tudom, hogy lelkileg hogyan bírtam ki.
Mindenki nagyon rendes volt, vasárnap már bent voltunk, a méhszájat tágították pálcákkal, hát ezt nem kívánom senkinek, párom végig ott lehetett velem, külön szobánk volt, este 10 körül kellett csak hazamennie.
Reggel hatkor és 8kor kaptam szurit, a 10.-esre már nem volt szükségem.
Ilyen fizikai fájdalmat még nem éreztem, fájdalomcsillapítót nem kaphattam, mert az lassítja a dolgokat. Mire a szülőszobára vittek, már remegtem, folyt a víz rólam és bár próbáltam magam tartani, de a fájdalom elborított mindenem.
A szülésznőtől kértem, segítsen, mert még szülés felkészítőn sem vettem rész, nagyon rendes volt, együtt vette velem a levegőt.
A doki néha benézett, de ő csak biztatni tudott, hogy még fél óra, még 15 perc...
Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, előtte azt hittem, végig fogom bőgni, de ott nem volt erre idő, annyira fájt, hogy csak arra gondolsz, legyen vége.
Nagyon ügyes volt egyébként, mert 6 őra alatt lezajlott minden, mások napokig is szenvednek, de én megbeszéltem vele előző este, hogy ügyes lesz és segít nekem.
Mikor kijött, megkértem az orvost, nézze meg, hogy tényleg beteg volt-e, azt mondta, jól döntöttünk, mert szegénykémnek tényleg fennállt az UH mutatta rendellenessége.
Utána elaltattak, míg a doki kitisztította a méhemet.
Mikor felébredtem még 3 órát megfigyelőben töltöttem, oda párom is bejöhetett már, aki már nagyon ideges volt, szegénykém az elején próbált simogatni, maszírozni, de durván elküldtem, hogy ne érjen hozzám, abban a pillanatban még az is idegesített, hiszen csak arra tudsz öszpontosítani, hogy ki kell bírni, ki kell bírni. Van olyan, hogy a fájdalom elveszi a józan eszed.....
Már tegnap este hazajöhette, 4 napig fekvés van, utánna lehet sétálgatni lassan.
Doki szerint januárban lehet kezdeni próbálkozni.....
Én két fájás között tegnap bejelentkeztem a szülésznőhöz jövőre, mondtam neki, hogy várjon, mert jövök. Nagyon rendes volt, pedig nem is ismert, és végig támogatott.
Hogy mit is érzek most? Olyan üres minden, nem igazán tudja a figyelmem semmi lekötni, de könnyebb már, mint úgy, hogy tudtam mi vár rám és éreztem ott még Őt belül, az borzasztó volt.
Tényleg ne haragudjatok, hogy mindezt leírtam, nagyon jó babavárást kívánok nektek, és egészséges kisbabát, kisbabákat, remélem jövőre nekem is lehet majd.
Betti