Tünci28
Nagyon sajnálom, ami veled történt, ez az élettől kegyetlen dolog, átérztem teljesen, mert velem is megtörtént
Amikor kiderült hogy magzatvízvételre kell mennem, már akkor éreztem, nem lesz jó vége, az a három hét, míg az eredményre vártam, felőrölte minden idegem, közben a kislányomat nyugtattam, és egyuttal magamat is hogy nem lesz semmi baj, én majd vigyázok rá igérem!
De nem tudtam megtartani igéretem, mert az orvosok szörnyű hírt közöltek, a kislányom halálra van ítélve, élettel összeegyeztethetetlen betegsége van, ami miatt meg kell szakítani azonnal a terhességet. Forgott velem a világ, nem értettem mit beszél az orvos, hogy lehet hogy életképtelen az a drága kis lény, aki ott ficánkol bennem, ordítottam, nem akartam elhinni, és nem akartam hogy elvegyék őt tőlem, de nem tehettem már semmit, már aznap ott tartottak, és elindították a szülést, amiből négy nap vajúdás lett, azt a négy napot az ellenségemnek se kívánom. Én épp a kislányomat igyekeztem megszülni a világra 23 hetesen, ezzel halálra ítélve, ő pedig rugdosott a hasamban
minden egyes rúgása összetört bennem valamit, már csak azért imádkoztam hogy legalább ne érezzem őt, de nem kaptam kegyelmet, próbáltam neki elmagyarázni hogy mi fog történni, és a bocsánatát kértem amiért ezt kell tennem, és az ígéretem oda
Azt hittem nem élet túl, és valóban, nem csak lelkileg szendvedtem meg ezt az egészet, de majdnem ott is maradtam, hajszálhíján én is majdnem meghaltam.
Miután elvették tőlem, üresnek éreztem magam, úgy éreztem nincs helyem a világban, én is menni akartam, következő terhességre gondolni se bírtam.
Kemény napok következtek. Nagyon gyenge voltam, a wc-ig nem bírtam egyedül kimenni, párom végig mellettem volt, és hagyta hogy sírjak, ő vigasztalt, minden reggel sírógörccsel kelltem, Istenhez beszéltem hogy miért tette ezt velem, választ persze erre sose kapok.
Nagoyn nehéz volt, senkit nem akartam én se látni, csak párommal akartam lenni. Aztán kimerészkedtem az emberekhez, mégnehezebb volt, mert sokan azt hitték hogy megszültem, és van egy csodaszép babám, és azt kérdezték mihez gratulálhatnak...
Akik meg tudták hogy mit törént, sorra azt mondták, legyek erős, nem kell feladni, lesz még babám, fiatal vagyok........stb. utáltam a sajnálkozó tekinteteket, legszivesebben beolvastam volna mindenkinek, de türtem.
BArátaim elmaradoztak, nem mertek felkeresni, csak azok, akik igazán közel állnak hozzám, jól mondják hogy bajban ismerszik meg az igaz barát.
Közben megindult a tejem egyik héten a gyógyszer ellenére, amit szedtem, kegyetlen tejlázam volt, fejni kellett, és arra gondoltam, mennyi tejem lett volna, hogy tudtam volna szoptatni az én drága kislányomat, kegyetlen érzés volt kiönteni a lefolyóba.....
Aztán sorra jött valami baj, ami kezdte elterelni a gondolataimat, már volt nap, amit nem sírtam át. Párom erős volt, azt hittem hogy ő már el is felejtette az egészet, pedig belül ugyanúgy gyászolt mint én , de ő férfi, ő a családfenttartó, és próbált erős lenni, és mutatta nekem a példát, hogy ne törjek össze mégjobban, és elinduljak a gödör aljáról, akkor még nem értettem, és engem is nagyon zavart, azt hittem egyedül maradtam a fájdalmammal, ma már tudom,
minden én értem volt.
Lassan elkedztük beszélni az újabb terhességről, úgy döntöttünk megpróbáljuk mégegyszer, és reménykedtem hogy a pici lányom visszatér majd közénk egy egészséges testben, de nem így lett, a baba azóta is várat magára, azóta már eltelt 10 hónap, és eljutottam arra a szintre, hogy tudom, ő már nem fog visszatérni, mert
ő Angyalnak született, és küld majd kistestvért maga helyett, akire ő fog vigyázni odafentről.
Őt elfelejteni nem lehet, ez mindig fájni fog, ha rágondolok még ma is úgy nyillal a szivembe az elvesztése mint akkor, de már tudok vele élni, azt hiszem lassan "el tudom fogadni" hogy valamiért ennek így kellett lennie. A gyász örökre megmarad, ezt nem lehet kitörölni, de az
idő segít, hogy elviselhető legyen a gyász!..........
Most már nagyon szeretnék kisbabát, és nem azért csak hogy őt pótoljam, mert őt nem lehet pótolni, de szeretni ugyanúgy lehet. Ő is azt szeretné hogy tovább lépjek, és hogy legyen akire odafentről vigyázhat! És tudom hogy lesz, nem tudom milyen nemü lesz, de lesz, és az a lényeg! Egy egészséges kisbaba! Akit ő küld.