Sok a felfordulás (idegeskedés) a költözködéssel, meg a felújítással- bővítéssel, de olyan jó tud lenni, ha elkészül
(ki tudja, lehet hogy valami belsőépítésznek kellene tanulnom -szeretek rendezkedni
)
Tünde: köszönöm az érdeklődést
, estére kiállt a fájdalom teljesen és megszűnt a hidegre-melegre való érzékenység is, remélem nem lesz a későbbiekben olyan gond ezzel a foggal...nem szeretnék arcüreggyulladást, mint amiről Csöre ír
de ebben a fogorvosban azért megbízok, csak nem lesz ilyen gondom
De jó, nem csak én vagyok ilyen "aludjon csak a gyekőc velünk"
Bálinttal sokáig (5 hónapos koráig) szenvedtem a ringatással, altatgatással, mire "beengedtem" éjszakára az ágyba (akkor a párom amúgy is katonaidejét töltötte -úgyhogy elfértünk)
a kicsit meg se kíséreltem kiságyhoz szoktatni... 2-2,5 éves volt Bálint mikor az ágy mellé helyezett matracra, később pedig saját ágyba fektettük
Dávidot pedig 1,5 éves korától "raktam ki" -elmagyaráztuk, hogy milyen nagyfiú már, milyen szép ágyat kapott... eleinte éjszaka közepén, mikor felébredt átjött, azt ráhagytam - mostanra ez csak ritkán fordul elő...
Most pedig nem is tervezem felállítani a kiságyat (helye se nagyon lenne) - a picike is velünk fog aludni (hacsak bármi ok folytán nem azt veszem észre, hogy ő mást igényel - de nem tudom van-e olyan újszülött, aki ne az anyukája közvetlen közelében érezné jól magát..)
Csöre: én se vagyok oda a védőnő látogatásáért...(minek, ha járok tanácsadásra a szülésorvoshoz???) de még mindig kényelmesebb, mint még oda is eljárkálni...
Sajnos nem vagyok túl jó véleménnyel a védőnőkről, tisztelet a kivételnek...7 év alatt legalább 7 körzeti védőnővel volt dolgom - jó ebből egyszer azért, mert költöztünk.Mindegyik mást mond, jópofiznak, és mellette úgy tesznek, mintha az első gyerekemet várnám... ha van kérdésem a.) megkérdezem rokonomat/ismerősömet saját tapasztalatáról b.)ott a net... c.)akkor inkább orvoshoz fordulok, ha komolyabb dologról van szó
vagy nem is tudom...de valahogy nem igazán jut eszembe egy dolog sem, amivel őhozzá fordulnék
azt hiszem (már visszaolvastam időközben) pont Tünde írt arról a topik elején, hogy elhajtotta a védőnő, minek adjon még kiskönyvet... sőt barátnőm ugyanerről számolt be nemrégiben...
Milyen hozzáállás ez?
Na jó, a teljes képhez hozzátartozik, hogy az egyik védőnőt igen megkedveltem, de aztán átrakták másik körzetbe
végtelenül türelmes, megértő és szerény volt....nagyon szimpatikus
na mindegy...
Az az igazság, hogy én iskola után rögtön szültem... azóta itthon vagyok, meg még remélem leszek is egy darabig... mostanában azt forgatom a fejemben, hogyha a gyerkőcök mellett sikerül, akkor szeretnék továbbtanulni...esetleg éppen védőnőnek, de az biztos, hogy megvannak az elképzeléseim, mit csinálnék másképp..