Kiemelt témák

Sziasztok

Nagy gondban vagyok. 20 hónapos a kisfiam és fél a gyerekektől. Kerül minden testi kontaktus más gyerekekkel. A játszótéren minden nap előfordul, hogy vele egykoru gyerek ha csak hozzáér más ordít és rohan oda hozzám a nyakamba. Vagy a csúszdán mögé áll egy kisgyerek és csak kicsit próbál furakodni, a fiam máris kiborul és ordít torka szakadtából, hogy azonnal mentsem ki abból a helyzetből. S utána ha csak a közelébe megy az a kisgyerek szintén kiborul.
Nem tudom hogy teszek jót vele? Ha mindig kimentem a helyzetből és próbálom megnyugtatni (eddig ezt tettem), vagy próbáljam erőltetni, hogy ne "megfutamodjon" és ha már a csúszda tetején van például akkor csússzon le, vagyis próbálja megoldani a helyzetet? Tudom még kicsike, de a vele egykorúak mind barátkozósak és erőszakosabbak mint ő.

Előre is köszi a hozzászólásokat
Liza

Liza,
tanácsot nem tudok adni. Az én 18 hónaposom, a saját megfogalmazásom szerint csak mulya. Ennyire nem durva a helyzet, de korábban ettől féltem. Aztán rájöttem, hogy ha állandóan én oldom meg helyette a problémáit, akkor később még nehezebb lesz mindkettőnknek. Nekünk mostanában már könnyebb, és van egy "nagy"tesó is, aki sokszor segít neki, de még mindig eltörik a mécses, ha vki testkontaktust kezdeményez vele. Amolyan szemlélődős tipus. Ami segíthetne, ha megpróbálnád fokozatosan a gyerekekhez szoktatni. Pl. keressetek olyan játszót, ahová kevesebben járnak, aztán idővel "emeld" a körülötte levő gyerekek számát. Vagy ha ez nem megoldható, akkor esetleg próbáljatok meg összejárni más hasonló korú babával-mamával lakásra. (Ha nem szereti odaadni a saját játékát, akkor eleinte csak menjetek, ne hozzátok jöjjenek!) De itt is kevés gyerek legyen körülötte. És sose erőltesd az együttes játékot, tanuljon meg más gyerek mellett játszani, aztán egy idő múlva úgyis adódik a közös játék. Pro és kontra van ellenérv, hogy mi a jobb: ti mentek, vagy hozzátok jönnek. Ha mentek, újat fedez fel, de idegen a környezet. És viszont. Jó lehet egy játszóház is, ha nincsenek sokan.
Éreztetned kell vele, hogy ott vagy, segítesz, ha kell, DE ne mentsd ki mindig! Én olyankor csak beszélek hozzá, megpróbálom megnyugtatni, esetleg elterelem a figyelmét valamivel.

Remélem valamennyit segítettek a tapasztalataim.
Solya

Solya, Pocok

Köszi a hozzászólást. Kicsit megnyugodtam, hogy azért vannak csendesebb gyerekek is. Én is arra gondoltam, hogy nem mentem meg mindig.

Solya: az ötleket köszönöm, kipróbálom őket. A játszóház jó ötletnek tűnik.

Köszi
Liza

Liza!
Az én fiam is hasonlóan viselkedett 18-20 hónapos kora körül. Féltem is kellőképpen, amikor (kényszerből) bölcsibe adtam két évesen. De aztán - vagy pont a bölcsi hatására, vagy mert egyébként is kinőtte volna - sokat javult a helyzet. Most 3 éves, még mindig érzékeny, de már volt olyan is, hogy a játszótéren ő zavart el egy kellemetlenkedő gyereket
Szóval kitartás,
Móni

Sziasztok Anyukák!

Ebbe a topikba írok, bár az már megvan mit tegyek, ha fél a lányom a gyerekektől.
Kérdésem, hogy szerintetek 3 v. 4 évesen jobb oviba adni a gyereket? Különösen, ha 2 évesen fél a gyerekektől?

Az én Zsófim 4 teljes évet járna, van olyan ovi is ahol 2 kiscs.,középső,és nagycs. van, tehát nem vált csoportot van vegyescsoportos ovi is.

Van egy utcabeli fiú, akivel elég jól elvoltak, de aztán 3-4 alkalommal is összezördültek. (amiből az utolsó 2 volt a durvább, az utolsóra azért került sor, mert eljött bocsánatot kérni az anyukájával, és akkor még rátett egy lapáttal a fiú )

Előtte is félénk/ érzékeny volt , a babaklubban sem szerette már 1 évesen a nagyhangú, indulatos, "túl-lendületes" gyerekeket és ez azóta csak fokozódott.

Azt gondoltam elég lesz 3 év az oviban szocializálódni (4-7 éves koráig). Úgyis itthon vagyok én és az öcsi, akivel már játszani is tud.

Szerintetek?

Lilla

Szerintem már meg is válaszoltad a kérdést!
Ha jól érzi magát otthon, nem nyüglődik (mint pl. az én Zsófim), értelmesen elfoglalja magát, vagy Te őt, akkor minek? Sokan azt mondják, hogy akár tovább is maradhat, a fő, hogy az utolsó évet járja. Ha 4 évesen megy, még bőven elég ideje lesz szocializálódni, káromkodni megtanulni és betegségeket hazahozni. Amúgy személy szerint nem javasolnám a vegyes csoportot azok alapján, amiket írtál Zsófiról.

Lilla,
Egyetértek Julival. Szerintem leginkább most arra van szüksége, hogy megtanulja, hogy a világ biztonságos, és hogy mindig számíthat rád. (És most nem fontos, hogy valójában milyen a világ!)

Virág

Sziasztok!
Én nem tudom eldönteni, hogy fél e vagy zavarban van. Az a jelenség, hogy ha emberek közé megyünk (heti 2-3 alakalommal gyerekekhez, naponta boltba) akkor lefekszik a földre és kinlódik. Nem sir vagy hisztizik csak kinlódik. Ilyenkor ha valaki odamegy hozzá akkor törik el a mécses. Még rám is rosszul reagál ilyenkor. Úgy vettem észre akkor múlik el legkönnyebben, ha úgy teszek mintha nem fetrengek. Beszélek hozzá, levetkőztetem (ha nem a boltban vagyunk persze , és mondom neki, hogy mit fogunk itt csinálni. Ilyesmi. Kb 10 perc mire elmúlik neki ez. Csak pl boltban nagyon nehéz igy vásárolni, meg engem minősitenek a pillantásukkal az emberek, amit rosszul viselek. :8

Van valami ötletetek?
Köszi
zsunya

Zsunya, szerintem csak fel kell oldódnia és ehhez ezt a formát választja. Máté ilyenkor a lábam közé bójva teszi lehetetlenné a vetkőzést, stb. Komoly tornamutatványra van szükség, hogy vhogy kiszedjem a ruháiból. Szóval szerintem ne aggódj, elmúlik.
Ez olyankor is van, amikor hozzátok jönnek? Mert ha nem, akkor lehet, hogy nem érzi magát biztonságban. Vagy nem. Nehéz.

pussz és boldog Karácsonyt!
ui.: Újévi fogadalmaim egyike, hogy az adósságom törlesztem!

Szia Zsuny! Olvastam én is már amikor írtál, de csak most válaszolok. Fiam a kistesó születése után lett ilyen "félénk", ha idegen helyre mentünk, akár jó barátokhoz, nem engedte el a mama szoknyáját, nyekergett hozzá stb. Szerintem is ez átmeneti állapot, nálunk pár hónapig tartott. Nem érhette valami kisebb trauma Fiadpétert? Bármilyen picinyke dolog is lehet (számunkra picinynek tűnő). És ha a boltban egyáltalán nem engeded el a kezét? Mondjuk nem könnyű így vásárolni, de talán növelheti a biztonságérzetét. Puszi, Klára

Ühüm. Én is ilyesmire tippeltem. Csak olyan fura.

Nektek is boldog karácsonyt. Én nem szoktam újévi ogadkozni. Mert úgysem be.

Puszi
Zsunya

Juli, Virág, örül a szívem , hogy ilyen véleményeket kaptam, mert én is így gondolom. Azért vártam megerősítést, mert többen mondták, hogy "kutyaharapást szőrével", minnél többet kellene gyermektársaságba vinni!!! meg majd oviba elmúlik. Szerintem pedig nem kell erőltetni semmit a gyereknél, maximum navigálni. (Így csak módjával fogadunk gyereklátogatókat.) Egyébként ez felnőttekre és programokra is áttevődött. Azaz, ha nincs bejelntve, hogy ki, mikor, kihez (apához dolozni, Zsófihoz játszani) és miért jön ide hozzánk, illetve Zsófi mikor, hova és miért fog elmenni itthonról, akkor sír, ellenkezik, vagy megijed a látogatótól. Szóval előre közölni kell vele az aznapi, holnapi programot, csak így kooperál a programok megvalósításában. Kevésbé jönnek be az "ad-hock" ötletek, és ha sürgetik.
Egyébként egy éve télen lett olyan idős, 10-15 hónapos hogy már el tudtam vinni babaklubba, (kibírta az utat, tudott gyerekekkel lenni) és pont az vetett véget neki, amit Juli is ír, életében először lett ott beteg (de alaposan, hányás,hasmenés, 2 hónap alatt lábaltunk ki, mert utánna még mást is megkapott)

Klára, nálunk is kistesó után ugggyanez, bújt mögém. De szerintem nem csak kistesó miatt. Olvastam tesónélkülieknél is. Neked hány éves volt akkor? Nálam 21-23 hónapos volt, mikor elbújt, ha valaki hozzászólt az utcán. Most már csak szimplán nem köszön Na jó köszön, ha kedve van.

Lilla

Sziasztok!
Lilla, nálunk 1 hó híján 3 év a korkülönbség. De tényleg mintha már előbb is csinált volna olykor hasonló nyusziskodásokat. Valami olyan sérelem érhette ilyenkor az érzékenységét, amit én észre sem vettem esetleg. Volt idő, amikor a játszótéren el nem mozdult volna mellőlem, pedig egyébként örökmozgó. Az oviban egyenesen vezéregyéniségnek mondják. De én sem írattam volna be, ha itthon nem nyűglődne annyira. A tesóval egy darabig elvan, de túl kicsi neki a mi társaságunk naphosszat. Viszont a kisebbik más természetűnek indul, őt bölcsibe sem adnám, ha nem lesz muszáj. (A nagyobbik járt, és imádta.)
Zsunya, pont egyszerre írtunk!
Klára

De szép értelmetlent birtam irni. Igy jár aki siet.

Szóval nem szoktam fogadkozni, mert nem birom betartani.

SZiasztok!
Az én nagyobbik fiam (márc. végén lesz 4 éves)mindig jól elvolt a gyerekekkel, a játszón is kereste a társaságukat. Szept. óta, amióta elkezdtük az ovit gyerekzsúrban alig lehet becsalogatni a többiek közé. Volt hoyg 1 órát ült az előszobában, míg bejött, pedig a legtöbb gyereket jól ismerte. Most már kb. 2 hónapja nem is jár oviba, ez a "félénkség" mégis megmaradt. Azután, ha már bejött, akkor nagyon jól érzi magát. Lehet hoyg az a hely, ahol sok gyerek van, az ovit idézi fel benne?
Amúgy felnőttekkel bizalmatlanabb, nem simogathatja meg bárki, nem elegyedik szóba mindenkivel. néha már kínos is, amikor a buszon segíteni akar neki valaki, és ő csak csapkod, esetleg kiabál. Zsuna, na én is kapok olyankor megjegyzéseket, és én is nagyon rosszul viselem. Sőt, egyre nehezebben viselem, ha valaki okoskodik a gyerekemnevelésről. Brrrr...
(a barátnőm többemberes babájáról egyszer kupaktanácsot is tartottak a vevők a nagycsarnokban, hááát....nem tették zsebre amit tőlünk kaptak verbálisan)

TUlajdonképpen nem is tudom mit akartam kihozni ebből, de ez jutott eszembe...
Na mindegy...
ZSuzsa
ui. én sem fogadkozom...

Sziasztok,
Lehet, hogy ez már ovi téma, de persze az én Zsófim is nyüglődik itthon néha, nem tud magával mit kezdeni, de ekkor ÉN SEM. Máskor meg jól elvagyunk, szóval ez a nyüglődés inkább olyan dacoskodás, hisztike.
Szóval néha már most azt érzem, hogy ún engem, pedig csak 2év+3hó a lányka, mert lehet hogy értelmileg már esetleg vágyna kortásak, új emberek közé, de érzelmileg még biztos, hogy nem.
Ez persze 3 éves korára változhat, vagyis hogy nem lesz már félős, majd meglátjuk.

Lilla

Sziasztok

Az én kisfiam pár hónappal ezelőtt még írtóra félt más gyerekektől. A játszón ha valaki a csúzdán a háta mögé állt, már sikított hogy szabadítsam ki onnan, ha közeledett felé egy gyerek ő már iszkolt is az ellenkező irányba. Azt meg végképp nem hagyta hogy más gyerekek hozzáérjenek.
Azóta sokat vittük gyerekek közé, mióta rossz az idő játszóházakba. Már egyre több áruházban, gyorsétteremben van kialakítva játszósarok, dühöngő a gyerekeknek (Bp-en Mcdoci, Kika, Kentucy, RS ezen ingyenesek, fizetős de nagyon színvonalas van a Camponában).
Nekünk úgy tűnik bevált, mert itt sosem volt sok gyerek, csak 3-4. Ha több volt, akkor nem is akart bemenni.
Szóval lassan hozzászokik a gyerekekhez. Úgy érzem jó úton haladunk. Ugyan még ritkán kezdeményez más gyerekkel, de már simán eljátszik mások mellett, nézi azok mit csinálnak. Sőt a múltkor mikor kivette egy kisfiú a kezéből a játékát, akkor visszavette. S olyan is előfordult, hogy ő adta oda másnak a kezében levő játékokot. Korábban ha elvettek tőle bármit is, csak állt döbbenten és nem csinált semmit. Szerintem ez már javulás.

Minden jót
Csenge