Sziasztok!
A 10 nappal ezelőtti szülési élményeimről szeretnék pár gondolatot megosztani veletek....
Én bevallom, hogy eléggé paráztam a szüléstől, és tartottam tőle eleinte. Azt hiszem, hogy a szülés pillanata akkor jön el, amikor már lélekben is úgy érzed, hogy most már nagyon szeretnéd látni a picurt akit 9 hónapig hordtál a szíved alatt.....ilyenkor az ember már szeretne túl lenni a szülésen is, és elmúlnak a félelmek....szinte kívántam, hogy érkezzenek a fájások, és átéljem a vajúdást......
)))
Reggel 6 órakkor arra ébredtem, hogy elrepedt a magzatburok (bár akkor még nem volt egyértelmű hogy valóban ez történt).....mindenesetre érdekes volt, hogy ilyen hangosan hallottam..Fájdalommal egyáltalán nem járt, csak folydogált a magzatvíz.......Igazából pont így képzeltem, hogy reggel arra ébredek, hogy akkor "apu, gyerünk , megyünk szülni"....és szépen összekészülünk, nyugodtan lefürdünk és kipihenten elindulunk a kórházba.....és szerencsére valóban így történt:-)
További szerencsés fordulat volt, hogy a dokim, aki egyébként szabin volt, éppen a kórházban volt egy másik kismamájánál, úgyhogy meg tudott vizsgálni.....Közölte, hogy akkor szülünk és a férjem hozhatja is a csomagokat:-)))) Szinte megkönnyebbültem, hogy ezzel a hírrel fogadott.......
A fájások nem érkeztek, ezért kis oxitocinnal kellett rásegíteni a babó jövetelére......de kb. 2.5 óra alatt világra jött a kislányom, aki végig segített nekem, éreztem, hogy ő is nagyon akar jönni....
Az apja meghatódottan, könnyes szemekkel hozta vissza a pólyába tett "kis csomagot", aki már meg is kísérelte a szopizást......hihetetlen élmény volt...a szülés minden fájdalma eltörpült....
))))))
apa azóta is mindenkinek azt mondja, hogy milyen hősök voltunk mi ketten a lányommal, hogy ilyen ügyesen, hang nélkül éltük át a szülést........
Igazán meghitt volt az a két óra amit ezt követően hármasban tölthettünk még ott a szülést követően közvetlenül.....
Összességében csak jókat tudok mondani a kórházról, és az ellátásról....A gyermekágyi rész sem olyan borzasztó.....kicsit érezhető, hogy nagyüzem van, de ki lehetett bírni. A csecsemősök is segítőkészek.....tény, hpogy utánuk kell menni kicsit, de segítenek:-)
A "szülésznő mizéria" engem is érintett, mert nem tudott bent lenni velem a választott, de így is meg voltam elégedve az ügyeletes szülésznőkkel.
Kívánom, hogy minden kismama könnyen és szerencsésen szüljön, mint ahogyan én:-)))))
Sok szerencsét!
Sly