Sziasztok!
Brigi
Igen, megjöttünk, köszi, h hiányoltál.
Sovány vigasz, de most épp mi is rossz periódusban vagyunk, még a nyaralást is nehezebbnek éreztük velük, mint tavaly, v akár Egyiptomban. Itthon meg kész megkönnyebbülés, h Anyuék megjöttek és ő van velük, én meg csinálom a dolgomat- EGYEDÜL!!!! Nem is tudom mit csinálnék, ha még terhes is volnék- sztem már megöltem volna valakit: vagy őkat v magamat.
Nem kérdeztem eddig, h műtét után meddig nem lehet közösségbe menni- de lehet, h ha elhalasztjátok egy héttel a talit, akkor mi is el tudunk menni- v legalább én.
(de persze csak ha mások miatt átrakjátok, miattunk nem kell átszervezni.)
A bugyibapisilés nálunk is előjött Nikinél. De amíg most mentünk át Ausztriába, Dávidot kellett 3-szor átöltöztetni emiatt. Az volt a legdühítőbb, h kérdezgettük is amikor parkolót láttunk, h kell-e, megálljunk-e. És mindig nem volt a válasz, aztán 5 perc múlva, Jaj, pisilni kell, fogta a kukiját, de amire megálltunk és kiszedtem az ülésből, már pisis volt. Szerencsére az ülés egyszer se lett olyan. És amúgy ugyanaz van, mint Egyiptomban volt- ugye ott délutáni alvásra is szobatiszták lettek, aztán itthon állandóan bepisiltek. Most Dávid is egész ügyi volt éjjel az Olaszoknál, egyszer volt baleset. De itthon megint mindig bepisil. Én már csak arra tudok gondolni, hogy azért, mert itt hideg van.
Ott is akkor pisilt be éjjel, mikor egyszer hűvösebb volt.
Jó volt, klassz apartmanunk volt nagyon, légkondis (elég ritkán használtuk), nagy erkély, kilátás a tengerre és partközeli.
Manók jól érezték magukat, idén már simán jöttek a vízbe, ha ahhoz volt kedvük. Niki többet, de néha Dá is. Azért még mindig a partszéli vízzel teli gödrök jöttek be legjobban. De a hullámoktól se féltek. Dá csak úszógumi v semmi, Niki felváltva úszógumi, karúszó és semmi. De amíg mellig érő vízben vannak, simán elvannak minden mentőeszköz nélkül is.
Niki karúszóval tud "kutyaúszásban" úszni.
Persze minden este megvolt az elmaradhatatlan körhintázás és társai. Az a vicc, h ott feleannyi egy menet bármire, mint itthon és a játékok százszor jobb állapotban vannak, mint az itthoni vurstlikban. Azt hiszem, itthon nem is merném a kis körhintán kívül semmire felültetni őket, állandóan baleset van valahol. Kint tényleg nagyon profi minden és biztonságos.
Persze az elmaradhatatlan takonykórt most sem úszhattuk meg, Dá szombat reggelre úszott benne- de még jó, h nem korábban. Azért eltöltöttünk Karintiában szűk 3 napot, kirándultunk kicsit a hegyekben. Aztán Nikin is kijött, így hazajöttünk, mert ő nem tudja kifújni az orrát, szívni kell.
Most azon drukkolunk, h meggyógyuljon Dá jövő hétre, a pénteki műtét miatt. Szerencsére azt mondták, h nem gáz, ha előtte pár nappal már jól van.
Egyelőre ennyi, képeket majd rakok, de még mindig sok mindent kell csinálnom.