2008.07.29 21:21
Szerző: tjuca
Évi!
Nagyon örülök nektek, Veletek van a Gondviselés meglátod.
szülésről:
elindultunk, fél nyolcra volt jelenésünk. Még a kocsiban benyomtam egy májas, sajtos szenyát, mert azért ki tudja. Más feszkót viszont nem éreztem.
Beértünk, a szülésznő kicsit késett, az orvos meg meg akart győzni, hogy talán még várni kellene, de kötöttem az ebet a karóhoz. Elmeséltem neki, hogy a szerdai vizsgálat után úgy jártam, mint egy droid, úgyhogy nem foglaltam imába a nevét. Csak vigyorgott, és közölte, hogy átkozott ugye? Mondtam naná. Aztán közben egy másik szülésznő mondta, hogy amíg az enyém nem jön, csináljunk egy ctg-t. Feltűzte a tapikat, majd öt perc múlva megkérdezte, hogy szülni jöttem-e. Mondom igen. Kérdi elfolyt a magzatvíz, mert fájásaim nincsenek. Erre mondtam, ezt a doktorúrral beszélje meg, ugyanis sivatag volt a ctg-m. Jön vissza vigyorogva, hogy fájásaim vannak, és beírta a papírra. Jól nézhet ki, ott áll, hogy fájások, mellette a sivatag ctg-vel.
Előkerült a szülésznőm is, és belecsaptunk a lecsóba. 1/4 9-kor megrepesztette az orvos a burkot, majd lefoglaltunk egy átmeneti szülőszobát, míg felszabadul egy jó. Ahogyan kivettem a diskurából azért mindenki egy hosszú délelőttre készült. Ismét ctg, de most egy hosszabbat csináltak. Eleinte feküdtem, de kinyavajogtam, hogy hadd ülhessek. Így kb. negyed óra múlva mondtam Kofának, hogy látod a gravitáció meghozta a hatást talán, mintha éreznék valamit. A derekam kezdett fájni, meg egy kicsit a hasam. Aztán hat perc múlva kicsit erősebben, majd 4 perc, három, kettő, másfél, és brutál erős fájásaim lettek. Ekkor kb. 3/4 kilenc lehetett. A szülésznő már elmondta a választási lehetőségeimet, injekció, epi, gáz. Mondtam egy epidurálra vevő leszek, majd meglátjuk, mennyire bírom. Nos ekkor már mondtam Kofának, hogy most döfjenek. Komolyan azt gondoltam, hogy ha ez így megy majd órákon keresztül, akkor nem bírom. A szülésznő jött, egy pillantást vetett rám, majd a ctg-re, és közölte, hogy azonnal megyünk zuhizni. Még reggel megbeszéltük, hogy én döntök kell-e nékem beöntés (elmondta előnyét is, fájsokat rendez, hátrányát is, meg azt is, hogy ő nem látja fontosnak, de ha szeretném, akkor lehet). Ekkor már eszébe sem jutott senkinek olyan, hogy beöntés, vagy oxitocin, meg fájásrendezés. A zuhanyt is fájdalomcsillapításként ajánlotta a szülésznő, na meg nem volt kit "kidobni" a korrekt szülőszobából. Ott még volt vagy 3-4 szinte folyamatos fájásom, a zuhany bejött, de elég is volt ennyi. Félve kérdeztem, hogy szimulálok, vagy tényleg tolófájásokat érzek-e. Megnézett a szülésznő, és azonnal indultunk a közben villámgyorsan megszerzett szülőszobára. Az a pár méter úgy tűnt nagyon messze van, de Kofa tartott, és már rakták is az ágyat, jött a doki, és a hajrá. Kb. 1/4 10 lehetett. A doki még az utolsó falatokat rágva jött, és azt hajtogatta, hogy álmában nem gondolta volna, hogy ilyen gyors leszek. Ekkor már nyugi volt rajtam, mert tudtam, hogy ugyan ugrott az epi, de hamar vége. Vagy két-három tolás, és kint volt a csajszi. A gátvédelem jórészt összejött, de kicsit vágni kellett, mivel nem voltam túl közreműködő. Mondták, hogy szép nagy lányunk van, 3800 g. Olyan nagyon jó érzés volt ott akkor. Hogy sikerült, hogy gyorsan, hogy ügyesen, hogy egészséges, hogy lány, hogy különösebben nem repedtem, hogy megvolt epi nélkül, hogy nem kellett semmit sem beavatkozni, hogy velünk voltak az égiek, hogy olyan volt a szülésznőm, amilyen (nem erőltetett semmit, nekem kellett még azt is választani, hogy én tartsam a lábam, vagy feltegyék...), hogy a dokim volt ott, aki szokás szerint nagyon normális volt, hogy nem húztuk a dolgot tovább, hogy nem akadtunk el valahol a dugóban, hogy összejött a négy pont (Kofa nem dolgozott, nem lett toxémia, nem utazott el a doki, és még a kisasszony is befordult). Aztán megszületett a lepény, ami teljesen jó állapotú volt. Jöhetett a szabás-varrás, meg a törlés, ami nem volt túl finom, de különösebben nem volt kibírhatatlan sem, pláne, hogy a varrogatáshoz kaptam fájdalomcsillapítót. Szokás szerint rázott a hideg, de ez , mint mondták az "úthenger" szülés miatt volt.
Utólag visszagondolva minden úgy volt jó, ahogyan volt. Kofa nagyon sokat segített, a kicsi is, azzal, hogy bedühödött pusztán attól, hogy "leeresztették a vizet a kényelmes fool extrás medencéjéből", hogy nem kellett vajúdva megközelítenem a kórházat... az eredmény meg magáért beszél, azaz szunyál a bölcsőjében. Kinga is jól fogadta itthon a tesót, persze azért a babakocsi az az övé, stb. bele kellett ültetni, és megmutatni, hogy nem fér bele, de alapjában véve nem kapott hisztirohamot, és szeretettel gondol rá, és úgy is közelít hozzá.
Javítanál a tábliban? Már 31 éves vagyok 
Ja, és Kristófnak a júliusi névnapját tartjuk, nem a márciusit. Köszi 
A fiam ugyanis cicifüggő, most sikerült napi 3-ra leredukálni a szopikat, de legszívesebben már befejezném 
micsoda napsütés és színek! itt is jöhetne már egy kis meleg! látom Emili élvezte a vizet+ a homokot. a fán az bogár, vagy micsoda? csodaszép kék a tenger. (én még nem voltam soha Görögországban. 
) menjen!!!!!!++++++++++++++++
2 hónap alatt nőtt 3 cm-et!!! 
Más kismama megnyugodhat a 12. hét után, én most kezdhetem az idegeskedést 
