Konkrétan fél egykor már nem lehetett hozzámszólni, belekötöttem Petibe folyamatosan.
A gyerekek oltása rendben zajlott, a kicsi sírt egy icipicit, a nagy igazi HŐS volt. Gondoltam is, példát kellene róla vennem
A szájsebészet onnan kb. 10 perc kocsival, közben mondogattam én a Kedvesnek, hogy úccccse megyek beeeeee
de a kis csacsi nem hitte el.
Olyan ééééédes volt, mondta, hogy nem baj, nem is azért megyünk, csak megnézzük kívülről, melyik utcában van....
de nem tetszett az utca, szegény még a parkolóhelyért is majdnem összeverekedett valakivel... mondta, nem baj, gyere, megnézzük a kilincset....
Na ODÁIG elmentem..... Peti becsöngetett.
De akkor már annyira rosszul voltam az idegtől, hogy fogtam magam és sarkon fordultam.....
Szegény Gordon rohangált köztem és az apja között, ahogy távolodtam, üzentem vele, hogy ha már úgyis ott van, mondja le az időpontomat
de ő kitartott bőszen..... végül megunta, begurult, összeszedett az utca végéről (!!!
) betuszkolt a kocsiba. Ott meg hallgatott dühös pasisan meg azért próbált a lelkemre beszélni is... Aztán annyira beidegeltem őt is, hogy rálépett a gázra és elhúztunk.........
útközben elkezdtem bőgni, hogy mekkora egy pics@ vagyok.... könyörögtem, hogy menjünk vissza (hisztis pics@..) de nem... JAJDEKÁR
. Na aztán akkor felhívtam őket, hogy bocsi, nem megyek. Becsületemre legyen mondva, nem hazudoztam, hogy miért...
Aztán még ott, bőgve felhívtam a saját dokimat, csak úgy próbaképpen, aki csinálta eddig ezt a fogat (a szülés után 2 nappal keztük a gyökérkezelést), csak hetekig nem értem utol és sikerült elérnem!! Holnap fél 4-re vár..... mondjuk tőle csak kicsit félek, de be merek ülni a székébe.
A történtektől, főleg a félelemtől annyira kikészültem, hogy rosszul lettem az autóban....fasza volt....
Nem hiszem, hogy nagyon meglepődnétek. Tudjátok milyen lökött vagyok......
CSak kicsit röhögjetek ki, jó....?