Sziasztok!
Mivel régen nem írtam, nem írok mindenkinek külön, mert évekbe telne, mire kész lennék vele.
Kenyér:
én is szoktam kenyeret sütni (rozsos-magosat), de nekünk könnyű, van kenyérsütőnk (nászajándék), és abban szoktam dagasztani, meg keleszteni is. Igaz, sütni a rendes sütőben sütöm, mert érdekes módon nem süti szép barnára a kenyérsütő, viszont az már csak öt perc, hogy átpakoljam a tepsire a tésztát.
Mikulásos gifek irtóra tetszettek!
Szisz,
köszi, persze, hogy elküldheted e-mailben!
Haljhullás:
Gabi haja felül már szinte teljesen kihullott, oldat és hátul pedig csíkban kopasz, ahogy a feje dörzsölődik az ágyon/földön.
Nagyon cuki!
Egyedül játszás:
Gabi délelőtt nagyon jól elvan egyedül, de sajnos nappal valahogy nem alszik, ezért délutánra már kell neki valaki, este meg egészen nyűgös. Nem értem, hogy miért nem alszik nappal, pedig próbáltam már cicin is hagyni aludni szopi után, de mindig felébred pár perc múlva. Állítólag a férjem sem aludt soha, sőt még éjjel is alig. Szerencsére Gabi legalább éjjel alszik (leszámítva a szopikat).
Mosolygás:
Gabi reggel mindig nagyokat vigyorog rám, de van olyan, hogy este csak apájára hajlandó, énrám meg csak les, hogy mit akarsz, te már megkaptad a mai adagot?!
Régen mindenkire mosolygott, de kb. egy hete már mintha máshogy nézne az "idegenekre" (nagyszülők pl.). Szerintem ne aggódjatok, ha keveset mosolyog a babátok, biztos ilyen típus. A volt oszifőm kislánya is ilyen volt, csak nézett nagy bölcsen a világba, mint egy kis Buddha, és bár nem mosolygott, olyan tündéri volt, hogy meg lehetett volna zabálni.
Laura, biztos, hogy nem utál téged Niki, hiszen az a legfontosabb számára, hogy törődsz vele, és ezt biztosan érzi is, egyszerűen még nem szeret mosolyogni.
Kézrágás:
Gabi keze is állandóan a szájában van, először én is azt hittem, hogy éhes, de nem, szóval úgy tűnik, ez eléggé jellemző a babákra. Viszont ő nagyon nyáladzik is újabban, fog szerintem még nem lehet, mert még csak három és fél hónapos.
Bukás:
Gabi régen irtó bukós volt, még a szopi után két órával is képes volt óriásikat bukni, egy csomó pelust elhasznált egy nap, de mivel jól hízott, nem aggódtam miatta. Egyszer csak elkezdett egyre kevesebbet bukni, most már nagyon ritkán teszi, még akkor is, ha nem büfiztetem (éjjel, ha mindketten elalszunk szopi közben).
Masszázs:
ti mennyi ideig csináljátok, és mennyire fűtitek be a szobát? Nálunk központi fűtés van, és 23 fok, szerintem ez kevés, ezért este fürdés előtt szoktam egy kicsit dögönyözni Gabit, mert olyankor felfűtjük a szobát. De szívesebben csinálnám délelőtt, mert olyankor nyugodtabb.
Barbi,
köszi, hogy írtál Kanadáról, szerintem nagyon érdekes volt.
Ez a bevásárlási mánia egyébként az USA-ra is jellemző, én egy hónapot voltam kint csereprogramban 9 éve, és tényleg mindenhol hirdetik, hogy vásárolj. Mondjuk az én cserecsaládom nem ilyen volt, ők meggondolták, hogy mit vesznek, és hogy hova mennek be enni (túl drága helyre nem). A tisztaság úgy látszik a fejlettebb országokra jellemző, Európa nyugati része is jó ilyen tekintetben, én például egyáltalán nem értem, hogy itthon miért kell eldobni a szemetet, nem is beszélve az illegális lerakókról. Mi mindig a metróvégállomás felé utazunk, és ott állandóan akkor szemétkupacok vannak, hogy elképesztő. Ha meg fúj a szél, akkor meg minden undorító.
Azt még megkérdezhetem, hogy te hogyan találtál munkát?
Ruhaméret:
nálunk már a 68-as is lefutóban van, mert teljesen végigér benne a lába, ha felemelem, nem tudja rendesen kinyújtani.
Pedig csak 60 centis a kisdrágám. Ezek mondjuk a pamutrugikra vonatkoznak, érdekes módon a plüssök kicsit nagyobbak. Végülis mindegy, mivel én tudom, hogy eggyel nagyobb kell neki, csak remélem, hogy karácsonyra nem kap túl kicsi cuccokat a rokonoktól.
Ti szoktatok már mesét olvasni a gyereknek? És ha igen, miket? Az oszifőmék anno a Varázshegyet olvasták a két hónapos csemetéjüknek.
Judit,
szerintem embere válogatja, hogy milyen épületek tetszenek neki, mi például Svédországban voltunk nyaralni két éve, és egészen el voltam ájulva a faházaktól. Végig azt ismételgettem, hogy "én is, én is!". (Bár bevallom, nem tudom, hogy mennyire jól szigetelnek, de mivel hideg helyeken sok a faház, biztos nem rosszul.) Én nem szeretem a felhőkarcolókat, sőt! Ezek szerint te viszont a modern dolgokat kedveled.
A csúnya emberekről: én nem azért szeretek az emberekkel lenni, mert szépek, hanem azért, mert kedvesek és érdekesek, engem nem zavar, hogy nem szépek.
Zsófi,
én nem öllek meg érte, de szerintem nyolc hónaposan még ne adjál tehéntejet, mert nem képes megemészteni, ugyanis fejletlen még hozzá az emésztőrendszere, akkor meg minek, ráadásul még allergizálhat is. Hidd el, a tápszer jobb helyette.
Fürdésről:
képzeljétek Gabi már nem sír a kiskádban. Apája rájött, hogy szinte teljesen függőlegesen kell tartani, majdnem ülve, és akkor elvan. Persze így sem szereti, de nem is utálja. Éljen! Vége az ordítós fürdetéseknek!
Bögrés süti:
Susie, nem tudom, miért nem sikerült, az állagának olyannak kellene lennie, mint a piskótatésztának. Lehet, hogy más a mikrótok (a mienk elég ősi darab), próbáld meg alacsonyabb fokozaton sütni, ha az nem jó, akkor esetleg kevesebb ideig. Az is fontos, hogy jól le legyen takarva.
Gyümilé:
én azt is csak hathónapos kora után akarok adni, addig csak anyatej. Férjem családja szinte mindenre allergiás, ezért úgy döntöttem, hogy nagyon betartom ezeket az ajánlásokat.
Oltás:
az nem baj, ha később kapja, ha jól tudom az a fontos, hogy akkor a következőt is arányosan később kapja.
Laura,
ha már begépeled a tornát, elküldenéd nekem is? Gabi oxigénhiányosan született, és ezért én is tornáztatom, bár szerencsére neki csak keveset kell, de szerintem nem árt, ha egyéb gyakorlatokat is csinálunk. Köszi előre is!
DBarbi,
babapiskótás etetés!
Diti,
oltás témában lehet, hogy te lazább vagy, mi egy kicsit jobban aggódunk. Ez már csak így van, az emberek különböznek.
Egyébként feleslegesem mi sem adunk kúpot, de ha lázas a lurkó, akkor azért nem árt, nem igaz?
Barbi,
szerintem ne kapd fel a vizet Judit írásától! Különbözően látjuk a dolgokat. Nekem például nagyon tetszik a "nyugati" országokban az, amit írtál, tehát az udvariasság, tisztaság, kedvesség. És tényleg fontos, hogy jobban lehet élni. Nekünk is az a bajunk az itthonnal, hogy az ember egy csomót dolgozik, és ott tart, hogy örül, ha hó végéig kihúzza, főleg egy fizetésből. Mi négy gyereket szeretnénk, de lehet, hogy anyagi akadályok miatt csak kettő lesz. Az ismerősömnek is ezért van csak kettő, ami szerintem szörnyű. És akkor megy a szöveg, hogy fogy a magyar. Persze, hogy fogy.
A buszon a zsinór meg kifejezetten tetszik.
(Lehet, hogy maradi vagyok?
) Tényleg így van egyébként, hogy jó és rossz oldal mindenhol van, csak más és más, az a kérdés, hogy kinek mi a fontos. És kérlek, ne sajnáld, hogy írtál Kanadáról (mert akkor rosszul fogom érezni magam, hiszen én kértelek meg rá), én örülök neki, és többen is írták már ezt.
Légyszi, leírnád még egyszer a gifes oldal nevét, kérlek, mert én butuska nem jegyeztem fel. Köszi!
Batkamanó,
igen, írj légyszi Új-Zélandról! Jó olyanoktól hallani országokról, akik ott élnek, így sokkal jobb képet kapunk. Gabi is jobban szeret ülni, mint feküdni, bár ő még magától nem akar, de kézben tartani ülésben muszáj, mert fekve ordít. Mindig perelek is apájával, hogy tartsa erősen, mert amíg magától nem tud, addig elvileg nem szabadna ültetni. Szerintem ha magától csinálja, az azt jelenti, hogy már elég fejlett az izomzata hozzá. A lényeg az, hogy ne erőltesd!
Gabi75,
jó, hogy te is írtál az USA-ról. Miért nem jöttök haza, ha inkább itt szeretnél élni? Én egyébként nem a meggazdagodás miatt mennék külföldre, hanem azért, hogy normálisan tudjak élni, és ne kelljen azon aggódni, hogy mi lesz, ha elromlik a mosógép. Szerencsére a nagyszülők mindenben támogatnak minket, ha gond van, de én nem szeretek már függésben élni.
Zit,
köszi a névnapi köszöntést Gabi nevében!
Betegeknek jobbulást!!!
Gabiról: kakija talán javul, bár még nem a régi, de szerencsére nem találtak benne semmit a tenyésztésnél. Most 5 és fél kiló, másfél hónapja már jóval kevesebbet hízik, de így is benne vagyunk az átlagban. Egyébként én egy évesen 7,2kg voltam, és ugyanolyan súllyal születtünk, úgyhogy gond egy szál se. Gabi még mindig nem forog, bár már próbálkozik néha. Jövő héten megyünk neurológushoz, kíváncsi vagyok, mit fog mondani.
Most rohanok, mert már vagy két órája ezt írom, bocsi is, mert jó hosszú lett! Húgom meg rögtön itt van, hogy karácsonyi ajándékokat készítsünk, és én még hálóingben üldögélek. Ejnye-bejnye!
Szép napot!
Zsizsa