Sziasztok!
Ó, de jó, hogy írogattok! Ritmit, éljél soká, öröm újra látni téged!!! Hát nagyon megértem, hogy el vagy havazva, pici lányod biztos élvezi viszont, hogy ennyit foglalkoznak vele
S hogy már 8 hetes... hihetetlen! Szinte most kaptam és továbbítottam a lelkes sms-t!
Betti, én is nyomom az antibiotikumot, még egy pár napig szednem kell, pénteken kezdtem. Én most egyebet nem érzek még, csak a gyomromat, az is épp elég vacak, most elkezdtem Normaflore-t szedni, hogy kicsit rendbetegye, mert hülyén kóvályog valahogy - nyilván a bélflórám, ha még létezik, az jelez
Málnevelél - na tessék
Most akkor legyen okos, aki akar, ezek után inkább nem iszom tényleg, bár igazán nem hittem volna, hogy még az is árthat. Annyira rossz - az ilyenek mindig áááállati hasznosak szoktak lenni
Viszont épp most kaptam meg az ukázt, hogy most már ne szedjek magneb6-ot, ha keménykedek, mert lassan itt az ideje, hadd keménykedjen, ami akar... furi egy érzés!
Isarenikő: ó jaj, nagyon szomorúságosan hangzik tényleg a szülés utáni pár napod! Ezt tényleg munkás lehet(ett) feldolgozni. Az én esetem más volt: magától indult a szülés, fájásokkal, végig is vajúdtam, de valamiért nem jött át a kisfiam a kritikus szűkületi pontokon, viszont a szívhangja a tolófájásokra egyre jobban leesett - nemsokára döntöttek is, hogy akkor sürgősségi császár. Épen-szépen kiszedték, csak sajna engem el kellett ehhez altatni, és 12:30-tól másnap reggelig az őrzőben voltam, ahová egyszer az ébredésem után hozták ki három percre "szoptatni nem szabad" felkiáltással, aztán némi ráhatásra még egyszer a délután során, kb. negyed órára, akkor tudtam mellre tenni. Mindenki nagyon kedves volt, de nekem mégis kín volt, hogy nem láttam, nincs velem - az egyetlen vigasz az volt, hogy a férjem "fogadta", mikor kihozták a műtőből, és vele volt a mérés-fürdetés alatt, utána nála is hagyták egy kicsit. Na és persze az, hogy egészséges lett, nem volt oxigénhiányos, elég gyorsan reagáltak a gondra a dokik. Én másnap reggel alig bírtam felállni, de mikor mondták, hogy ha már tudok járni, mehetek a babáért, máris jobban voltam. Nekem a férjem+szüleim segítettek az első napon, Algopyrint adtak a nővérek, azt mondták, abból hármat egy nap megehetek szoptatás során is, ha nagyon fáj - de nem kellett. Alig fájt utána már a seb, persze ha nem akartam nagyon mozogni, és ehhez meg kellett a segítség. Nagyon nehéz lehetett neked egyedül, magadra hagyva! A vajúdóban lenni első éjjel meg rémes gondolat! Én a tök csöndes őrzőben is alig aludtam, mert mindenem fájt, plusz a hátamra voltam szegezve, fordulni nem bírtam sehogysem. Illetve alapból elképesztő meleg volt (nyári kánikula), pláne a hülye gumilepedőn.
Most nagyon készülök egy szép kis sima szülésre, de azt is bekészítettem magamnak, hogy ha mégis császár lesz, akkor hogy fogom a gyerekemet mennél hamarább begyűjteni. Erre tréningezem a rokonságomat is
(és viszek némi "aprót" is, bevallom
).
A dokim azt mondta most hétfőn rákérdezésre, hogy négy császár megoldható
Annál több gyereket nemigen szeretnénk asszem, úgyhogy most ez a kő is legördült a szívemről. Nyugodt szívvel szülök simán
Dana: hogy telnek a napok otthon a gyerkőkkel? Autó: tyű, hát igen, a 4. gyerkővel már nagyobb autó kell - ha jut miből, ugye
Vagy apa buszozik a család után
Mamacsibe, mi volt az uh-n (ha már hazaértél)????? Tűkön ülök! Minden oké? Láttad a kismanót? Remélem... Várjuk a beszámolót!
Megyek babaruhákat vasalni... na legalább néhányat!
Képzeljétek, már az 5. patikában nem találok Caulophyllumot! Agyrém!