Kiemelt témák

Zsolka! Örülök, hogy megvagy, esetleg megírnád, hogy pontosan merrefele érdemes venni az utirányt, milyen látnivalók vannak, és szállás? Kíváncsi lennék, de nagyon! Mi is gondolkodtunk ebben. Igen itt közben bepunnyadt a csevely... Várom a honlap címet, embertől meg érdeklődök.
Ezek szerint a pár nap balcsi után akkor mardtok itthon? Azt hittem a Balaton még sokkal később lesz. Azt hiszem így ez még vállalható, és megértelek, jót fog tenni.

Csibe! Jobbulást! Bár ha hányingeres leszel, akkor csak most jön a neheze! Üzenem férjecskédnek, hogy csak tessék a kívánós kismama minden íz- és egyéb kívánságát teljesíteni.

Jaj Csibe, te szegény! Ez igazán nem hangzik jól. Mára jobban vagy? Vagy most már akkor minden reggel ugyanaz...? Hátha nem, mostanában sok ismerős küzdött ilyen olyan gyomorkutykuruttyokkal, nem csak a mi saját fejlesztésű köhögős-taknyos-hörghurutunk létezik! Vigyázz magadra, és befelé a dinnyékkel!

Megymag, írok privit az "útvonaltervről"! Tényleg érdemes.
Nem-nem, Balcsi szigorúan most, aztán már csak pihere itthon. Így is úgy érzem, kicsit túlfeszítem a húrt, de remélem, tudunk lenn pihenni, és akkor rendben lesz minden, a fiúknak meg igazán jár még egy kis "buli". Addig is adagokban mosogatom a pici ruhákat, ma sorra került a kiságy belső huzata meg a hordozó huzata is. Alakulunk! Ma kellett volna felhívnom a dokimat a strepto-eredmény miatt, de nincs benn Na, talán majd holnap. Pihenjen csak még egy kicsit, de aztán szépen tessék vigyázzban várni, hogy mikor megyek Jövő hétfőre vannak előirányozva a mindenféle vizsgálatok (hegnézős uh - brrr...., anesztes vizsgálat, nagyrutin, akármi). Meg akkortájt akarok még fogorvoshoz is eljutni, utána tutira nem megyek megint egy darabig (nálam ez komoly dolog, szigorúan félévente járok, mióta kamaszkoromban pár évig durván romlottak a fogaim). Aztán persze kozmetikus is elférne... áh, nem fantáziálok előre. Örüljünk, ha ezen a bűvös 37-esen túl leszünk mindjárt!
Szép napokat mindenkinek!

Meggymag, Zsolka! aranyosak vagytok, ma már sokkal jobban vagyok. talán a front közeledtét éreztem meg, olyankor szokott fájni a fejem.
bár ennyire ritkán.
remélem nem leszek hányós, mert Lindával se voltam az. 1-2szer persze nem úsztam meg, de miután rájöttem, lassan kell enni, nem mentem többet wc-csészét ölelgetni

doki áttéve jövő szerdára, pénteken nem tudna velem jönni a férjem, a munkatársa nyáron kiveszi ezeket a napokat, akivel helyettesítenék egymást. (nem egyoldalú a dolog, mert decemberben nem fog dolgozni végig, szóval visszakapja, ez csak most szívás). szerdánként is mehetek, de a mostani korai lenne (szívhangot akarok látni), így a jövő hetet választottam.

Zsolka, kisruhamosás
olyan jó már itt tartani! jó készülődést!!! útra is, babához is

Nárcó! szeptember 18 vagy 19 (holnapra utánanézek) lesz császárműhely!!!!!!!!

Nárcónak:
Császármetszés élményfeldolgozása kiscsoportban



Legtöbben természetes úton születtünk, szültünk.
Mi a belső, lelki oka annak, ha valaki mégis császármetszésre kényszerül, vagy azt választja?
Mik a következményei az anyára, a babára, a családra nézve?
Hogyan tudjuk földolgozni az élményt, ha nem erre készültünk?
Jó anya-e, aki nem tudta természetesen megszülni gyermekét?
Hogyan neveljünk "császáros" gyerekeket?

Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozik az egész napos műhelymunka, saját élményeken alapulva és élményszerű tanulási folyamatokon keresztül.



Legközelebb: 2008. szeptember 19.


A csoport vezetői: Gurdon Katalin és Geréb Ágnes
A csoport időpontja: 2008. szeptember 19. péntek, délelőtt 10.30-től késő délutánig
A csoport létszáma: minimum 10, maximum 20 fő. A csoport csak akkor indul, ha kellő számú jelentkező van. Nyolc hónapos korig szükség esetén gyerek is hozható.

Érkezés: 10.00 és 10.30 között

A csoport helye: Pécs, még szervezés alatt.

Részvételi díj: személyenként 5000 Ft, pároknak 8000 Ft, gyerekeknek ingyenes, fizetendő a helyszínen. Plusz: A jelentkezők között elosztjuk az útiköltséget.

Szervező: Napvilág Születésház

Jelentkezés: e-mail: szabad@szules.hu, Tel: 20/232-8870

most nézem, hogy Pécsett lesz

CSibe és többiek!
Te hallottál már vmit ezekből a dolgokból? Tudsz nekem vmit mondani róla? Egyszer olvastam egy cikket arról, h milyenek a császáros gyerekek. Azt állította a cikk, h a császárral született gyerekek mások, mint a normálisan születettek! Én ezen teljesen kiakadtam, mert szerintem ritka nagy marhaság azt állítani, h azért mert vki császárral született, gyengébb lesz a kötődése dolgokhoz, emberekhez, könnyeben feladja a harcot, várja a "készet". Ilyeneket írtak abban a cikkben. Meg a szülés kori fájdalomcsillapításról is olyanokat írt, h a gyerek egész további életére hatással van. Te hallottál ilyenről? Azért kérdezem, mert a programajánlódban van olyan cím, h hogy neveljük a császáros gyerekeket.
Szerintem még ezzel is stresszelni a császárral szült kismamikat tiszta hülyeség! Nehogymá' még amiatt is izgassam magamat, h személyiségi problémái lesznek a gyerekemnek, ha császárral kellett megszületnie! Bocs, h ennyire elragadtattam magamat, de ez a téma mindig felhergel. Szerintem Ágoston fiam semmivel sem kötődött hozzám másként, mint Miki, aki teljesen simán, gyógyik nélkül született. (Bár ez nem is igaz, mert kaptam oxitocint...)
Szerinted/szerintetek tényleg van olyan, h vkinek azért kell végül császárral szülnie, mert lelkileg, tudat alatt gátolja a normál szülést? Miért? Számomra ez teljesen felfoghatatlan! Én nagyon egyszerű lélek vagyok, őszintén megmondom, h nemigen problémázok semmin, elfogadom a dolgokat úgy, ahogy jönnek. Istenben hiszek, bízom Benne, h mindent elrendez végül. Ezért nekem az ilyen témák mindig mintha kínaiul lennének. De szeretném hallani erről a Ti véleményeteket is! Természetesen feltűnt, h vannak itt mások, akik sokkal "lelkibb síkon" közelítik meg a szülés, anyaság, nőség kérdését, mint én. Számomra az élet egyszerű, szimpla, de szeretném tudni, h Ti hogy látjátok! Szóval meséljetek lányok/asszonyok!
Üdv: Viki

Rétes, csak annyit hallottam a műhelyen erről (amikor voltam, nem volt Gurton Katalin, vele lett volna erről szó), hogy igen, sokszor várják a "készet", a segítséget, nekünk pedig figyelni kell, hagyni őket próbálkozni. nyilván nem a végtelenségig, de nem szabad rögtön "belenyúlni", megcsinálni helyette, amit neki kéne.
én ezt abszolút észrevettem Lindán, hogy fél az új dolgoktól. fizikailag semmi baja, makkegészséges, hátrafelé már 6 hósan mászott, de előre csak 10 hónaposan. és nem azért, mert nem ment volna neki, hanem talán félt. 1-1 lépést (mászás) tett előre, de többet nem.
és hát 1 hét múlva 16 hós, de még nem jár (bár nincs messze, pár hét). már régen meg tudja magát tartani...
azt gondolom erről, hogy semmi okunk lelkiismeretfurdalást érezni, hiszen nem mi döntöttünk a műtét mellett, ok nélkül. érezzen az, aki sztármamaként a programcsászár mellett dönt, pedig szülhetne!(vagy az orvos, aki a saját kényelme miatt műt, vagy olyan beavatkozásokat tesz, amiknek ez a következménye...)

én ezeket a cikkeket nagyon is értékelem, méghozzá azért, mert segítenek abban, mire figyeljünk. szóval ez csak információ!
az pedig, hogy a sok szülés körüli fájdalomcsillapítás következménye, hogy nő a kábítószerfogyasztás, sajnos nagyon is valósnak tűnik nekem. ezzel nem azt mondják, hogy az lesz a gyerekünk, hanem azt, hogy nagyobb eséllyel lesz az, figyeljünk rá jobban! nem gondolom, hogy ez bántó vagy megalázó lenne.
aki normál úton szül, az nem kap ilyen tanácsokat, pedig lehet hogy arra is ráférne, mert az sem mindig sétagalopp...

a lelki kérdésről pedig az a véleményem, hogy mind különbözőek vagyunk nálad ilyen lelki gát nyilvánvalóan nem volt. aki lelkizősebb, mint pl én is, annál lehet. én tudom, hogy akkor is császár lett volna, ha Linda szívhangja nem esik le, méghozzá azért, mert az oxytocinnal, infúzióval, edával, fekvéssel, állandó ctg-vel úgy éreztem, kivették a kezemből az irányítást teljesen, én semmit sem teszek,miközben körülöttem mindenki ért hozzá, és "szül", vagyis tesz valamit azért, hogy a gyerekem megszülessen. olyan érzésem volt, mintha nekem semmi keresnivalóm nem lenne ott. hát így szülni nem lehet. legalábbis nekem biztos, hogy nem ment volna.

Sziasztok!

Találkoztam a dokival nem volt olyan nagy katarzis de egész jól elbeszélgettünk 2100 a méhszájam.
és azt mondta átbeszélve az előző szülésemet hogy 20% hogy császár lesz szerintem ez nem rossz és azt mondta ha nem lesz meg 21 éig akkor 1 hétig még otthon maradhatok nem kell befeküdnöm és 3 hét múlva találkozunk újra.

Szerintem ezek kezdésnek nem rossz dolgok!!!

ti hogy látjátok?

Betti! Ez sztem bíztató és egyben helyénvaló, hogy így gondolkodik! De még ennél is fontosabb, hogy TE mit érzel az illetővel kapcsolatban.

A másik téma kapcsán - amit Rétes vetett fel - annyi de annyi minden kavarog a fejemben. Igen én itt kampányt folytatok a szülés lelki hátterének felderítése iránt. Ez sztem nem akkor fontos, amikor valaki ilyen "egészségesen" áll hozzá a dologhoz, mint Rétes: "Én nagyon egyszerű lélek vagyok, őszintén megmondom, h nemigen problémázok semmin, elfogadom a dolgokat úgy, ahogy jönnek. Istenben hiszek, bízom Benne, h mindent elrendez végül" IGEN, IGEN és IGEN! Mindenkinek így kellene hozzáállnia, ezzel a természetességgel és bizalommal. DE! Egyszerűen vagyunk páran - pl én is anno- akik valamilyen oknál fogva nem ilyen "Tiszták", mert tudottan vagy tudat alatt megszennyezte őket egy-két rossz emlék, vagy szorongás, ki tudja miért, hogyan (ezt nálam sokkal okosabb emberek, esetleg pszichológusok, kineziológus stb - ki miben hisz tudják megmondani miért.) És nekünk sajna ez a zavaró lelki tényező - ha időben nem kerül felismerésre és feloldásra - akkor is ott lesz amikor eljön a szülés ideje.
Én őszintén Istenhívő vagyok, de emellett azt gondolom, hogy ha ott van ez a "fekete folt" a lélekben, akkor a psziché szülés témában nem tiszta és ez a minden a fejben dől el elv alapján akadályozni fogja a testet. Másként szólva ez a "folt" akadályozni fogja azt, hogy az eseményeket az "Isten mindent elrendez" mottó alapján őszintén a Legfelsőbb kezébe ajánljuk. Ezt sokféleképpen lehet hívni. Biztos vannak olyanok, akik azt mondják, akkor nincs meg a bizalom Isten iránt..végső soron tehát hitetlenek vagyunk. Én azonban azt gondolom, hogy "a legnagyobb nyugalommal leteszem sorsom Isten kezébe" már csak a leges-legutolsó lépés a folyamatban és csak akkor tudja valaki megtenni, ha tisztában van vele, hogy rajta nem fog semmi múlni. De Isten szabad akaratot és gondolatokat adott nekünk és ahogy a jó gondolatokkal jót, úgy a rossz gondolatokkal, szorongással éppen az ellenkezőjét idézhetjük elő. Én tehát azt mondom, hogy 1. megkeresni és feloldani a lelki gátakat - ki milyen módszerben hisz, vallási és egyéb meggyőződése alapján, 2. elengedni azokat és a rossz emlékeket, megbocsátani magunknak - ha van ilyen, vagy miért 3. belső békénk megteremtése után Isten kezébe ajánlani a sorsunkat, a történéseket, hiszen az én felfogásom szerint is legvégső soron az Isten dönt felőlünk, és még a "legtisztább lélek és legnagyszerűbb császárfeldolgozás után is dönthet úgy a Mindenható, hogy nem kapjuk meg azt, amit annyira nagyon szerettünk volna, és ennek nyilván oka van, azért mert tanít, gondoskodik rólunk vagy ki tudja miért. Nyilván vannak olyan ösztönös és ügyes nők, akiknek az előző császár elfogadása, feldolgozása, az esetleges megbocsátás stb, szóval az első két lépcső a nekem szükséges idő töredéke alatt sikerül, náluk nyilán sokkal gyorsabban és észrevétlenebbül zajlik ez le. Én nem tudtam az előző szülést annyival elintézni, hogy "Isten így akarta", mert rájöttem sokmindenben én hibáztam én döntöttem rosszul és én nem hallgattam a belső hangra (ami akára Jóistentől is jöhetett, mert az sose akar nekünk rosszat) és tanulni akartam belőle. Szóval én így gondolom és talán látszik, hogy az, hogy a szülésben a pszichés tényezőknek ilyen jelentőséget tulajdonítok nem mond ellent Istennel, Istenhittel. De ez csak az én meggyőződésem és nagyon szívesen meghallgatnék mást is ezügyben, igazán kíváncsi vagyok rá.

Sziaszotk!

Megymag, Csibe!
Nagyon köszi a válaszokat! Érdekes dolgokat olvastam. Igen, tisztában vagyok vele, h ilyen kényes témában, mint a szülés, elsősorban a személyiség számít. Ki mit, hogyan fogad el, fog fel. Ebben különbözőek vagyunk. Viszont, mint látjátok, engem is érdekel a téma, sőt olvastam is ezt-azt róla. Tök jó, h tudok erről beszélgetni is másokkal (veletek), és nem csak olvasgatni.
A császáros gyerekekkel kapcsolatos dolgokat nem tudom elfogadni. Én nem is vettem észre semmit Ágostonon (lehet, h azért, mert nem is kerestem). 13 hós korában kezdett el járni, mindent kipróbál, de tényleg, felmászik mindenhová, megkóstol mindent, elmegy mindenhová készséggel, ha ismerős viszi (nem feltétlenül anya-apa), és mindig is ragaszkodott hozzá, h egyedül csináljon dolgokat. Egyszóval én nem vettem észre semmi olyasmit, mint Te, Csibe.
A tájékoztatás, info rendben van, szükséges dolog. De (és kérlek félre ne érts, ne bántódj meg!) én sokszor úgy gondolom, h az érzékenyebb lelkű, lelkizősebb embereknek sokszor jobb lenne, ha nem tudnának annyi mindent. Lehet, h egy fokkal könnyebb lenne az életük. Bár persze lehet, h az már nem az ő életük lenne, nem?
De azért ne higgyétek, h mindenkitől azt várnám, h úgy lásson mindent, mint én. De, természetesen CSAK ÉN látom helyesen az életet, ugyebár...
Örülök, h szóba került ez a dolog, annyit lehet okulni belőle!

Betti!
Szerintem ez nagyon jó hír! Nem hiszem, h az én dokim is bizakodóbb lett volna! A 2100 mit jelent? Rövidülést, vagy tágulást? Nekem mindig 3000 volt a vizsgálatokkor, úgyhogy fogalmam sincs...

Viki

1 cm rövidülést és 1 cm re vagyok nyitva
ha jól értelmeztem amit mondott!
egyébként az a normális és az első babámnál nekem is mindig annyi volt
kicsit meg is ijedtem de reméllem nem lesz gond!

Sziasztok!

Örülök, hogy sikerült rátalálnom erre az oldalra, mert már nagyon régen kerestem. Egy kicsit visszaolvasgattam (pár napot) és kicsit megdöbbentett, hogy "meggymag" ennyire magad okolod a császár miatt. Én azt gondolom, hogy császár pontos okát soha nem fogjuk megtudni és mivel mindannyian azt szerettük volna, hogy a gyerekünk egészségesen megszülessen nyilván ezért fogadtuk el. Én nem hiszem, hogy ez a te hibád lett volna, ahogy azt sem gondolom, hogy én ill. bárki, aki nem direkt kéri a császárt okolható lenne emiatt.

Mamacsibe!

Én nem hiszem el, hogy a császár befolyásolta volna a lányod fejlődését. Minden gyerek másként fejlődik. Az én fiam, aki szintén császárral született 7 hónaposan felállt és 10 hónaposan már rohangált. Az egyik ismerősöm gyereke, aki hüvelyi úton született, most 11 hónapos és még nem is mászik.
Azthiszem, hogy inkább velünk van a probléma, hogy sok mindent elhiszünk, amit hallunk, vagy olvasunk és sokszor ezzel a hittel befolyásoljuk a saját és gyerekeink életét.

Ami engem a császárban megviselt az az volt, hogy a korházban nem tudtam a saját gyerekemet ellátni, mive semmi segítséget nem kaptam. Azt sajnáltam, hogy nem lehetett velem az első perctől. De megmondom őszintén körülöttem elég sok gyerek van aki normál uton született és én különbséget nem látok, sem fejlődésben, sem kötődésben.
Egyet viszont megtanultam: Az első gyereknél görcsösen ragaszkodtam a normál szüléshez, szülési tervet készitettem és utolsó pillanatig azt hittem sikerülni fog. Többet ilyet nem teszek!
Minden úgy lesz, ahogy lennie kell és csak azt kérem, hogy egészséges gyerekem szülessen. A többit a sorsra bízom, hiszen úgysem tudok ebbe beleszólni.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom és remélem senkit nem bántottam meg.

Üdv, Enikő

Enikő! Üdv, senkit nem bántottál meg, ilyen vélemény is van. A "magamat okolom" kizárólag abból áll, hogy az első szülésem előtt is tudtam, az a kórház nem olyan felfogású, amilyet szerettem volna, holott lett volna alternatíva. És tudtam, hogy nekem ez nem fog kedvezni. Eléggé ismerem magam ahhoz, hogy tudjam, hogy reagálok a rámkényszerített dolgokra. Nyilván van akinek az a hely is tökéletesen megfelel hiszen vannak ott is bőven második és többedik szülések, de én nem ilyen vagyok, tehát igenis lépnem kellett volna és nem abban bízni, hogy majd addigra megkedvelem a helyet és megszülik helyettem.. Inkább kényelmes és lusta voltam. Ennyi és nem több amiért magamat hibáztatom. Nem az én hibám az orvos több vitatható döntése, a mentalitás, a türelem hiánya, a rámkényszerített eda stbstb. De hidd el, most hogy láttam a másik kórházat és hogy a kettő ég és föld, még biztosabb vagyok abban, hogy az első hely egyszerűen nem nekem valló és kész.

Császáros- nem császáros gyerek ügyben még nem szóltam hozzá, de ha megengeditek köv a véleményem, ami egyébként teljesen egyezik a szuper jó, 3 gyerekes intelliges védőnőmével.
Sztem egy pici baba, főleg újszülött viselkedésére minden hatással van, amit addigi rövidke pár órás, esetleg hetes élete során megtapasztalt, így nyilván valóan a szülés is. Én ezt megfigyeltem az ÚJSZÜLÖTT ! gyerekeimen, ebbe most nem mennék bele, de számtalan dolog kapcsán, amit röviden csak úgy tudok jellemezni, hogy Ábel sokkal "önállóbb" volt, nem volt neki gond az egyedüllét, a szeparáltság. Lehet, hogy ez nem közvetlenül a születése módjából, hanem inkább a két születési mód utáni eü ellátásból és abból fakadt, hogy ugye az intenzív, műtét stbstb okán csak a születését követő 24. óra elteltével kaptam meg, addigra voltam képes "produkálni a szükséges produktumot", hogy átkerülhessek a gyerekágyra, holott a bébim már jó ideje ott dekkolt a nővérkéknél. Addig kétszer 2-3 percre láttam. Kolos fiam azonnal mellre, cicire került és a fürdetését leszámítva egyetlen percre se váltunk el. Kötődése kb. a 3 hónapig sokkal-sokkal erősebb is volt. Szóval szerintem az élet elején igenis kül. van (KINEK-KINEK MÁSKÉPPEN!), DE EZ egy normális nevelés és a gyermeket körülvevő szeretet mellett el kell, hogy simuljon, hónapok múlva és nem hiszem, hogy életreszóló következménye lenne a császármetszésnek. (Illetve lehet hogy lenne, de ezt az anyai ösztönök szépen ellensúlyozzák és megoldódik - mondom szerintem és a védőnőm szerint, aki saját beavllása szerint sok ilyet látott, sokszor beszélget anyukákkal erről a problémáról) Nálunk már nincs ez a nagy különbség, talán csak annyi, hogy az a gyermekem aki végig velem volt, éjszaka is többet keres, hiányol, nem fogadja el, hogy nem vagyok állandóan mellette.
Úgyhogy nekem ebben a témában amolyan köztes véleményem van.

lányok! Meggymaggal értek egyet, bár részletesen nem fejtettem ki. én is úgy gondolom, hogy ennek a dolgoknak a legnagyobb része el tud simulni, sok függ attól, hogyan neveljük a kicsit.
és még egyszer: senki nem írta, hogy minden császáros abba ilyen vagy olyan! hanem hogy nagyobb eséllyel, százalékkal az! ez nagy különbség!
és kimaradt, ami az előző hsz-emből azt hittem egyértelmű lesz: az "egyszerű lélek" a babákra is vonatkozik! szerintem így születni is lehet, tehát eleve úgy, hogy nem bonyolítja a dolgokat ezért IS van az, amit te írtál Viki, hogy sok babán semmilyen különbséget nem lehet észrevenni. de akiket mi ismerünk, az soha nem reprezentatív minta, mint akikkel a vizsgálatokat, átlagokat csinálják-számolják. jó ilyeneket hallani, hogy ti ezt veszitek észre, de azért ne dugjátok a fejeteket a homokba, attól a nagyvilágban-átlagban még lehet másképp is

nekem meg KELL valami, amire ráfogom, hogy a lányom ennyire lusta!

(mert egészségileg semmi baja, ebben biztos vagyok, orvos-gyerekorvos látja rendszeresen)

az Istenhittel-szüléssel kapcsolatban: irigylem azokat, akiknek van ilyen erős hite, nekem nincsen, nem is így neveltek. ugyanakkor abban, hogy odamegyek, és a felsőbb hatalomra bízom magam, majd-lesz-valami- gondolkodás nekem a középkori jobbágyságot juttatja eszembe. amikor a papok azért magyarázták, hogy majd a másvilágon jobb lesz a sokat dolgozóknak, hogy azok ne lázadjanak a földesurak kizsákmányoló viselkedése ellen. ez tényleg nem bántás akar lenni, remélem nem értitek félre!
jutott a világ azóta, ahová jutott, a mostani sem biztos hogy jobb...
és hát én így mentem szülni elsőre, és nagyon megbántam. ahogy Meggymag, tudtam, hogy az orvos hozzáállása nekem nem fog megfelelni, mégis hagytam az eseményeket sodródni, ő pedig kihasználta a helyzetet, beleegyező és félig-meddig tudatlan viselkedésemet, és megalázott. nem tudom másképpen megfogalmazni.
most nem véletlen, hogy más kórházba, más orvoshoz fogok menni. ha nála lesz császár, azt el fogom fogadni, mert tudom, hogy meglesz az alapos indoka, és akármi is történik majd, másképp fognak velem bánni.

még egyszer, remélem nem értitek félre amit a jobbágyokról írtam, én komolyan felnézek azokra, akik hisznek. valószínűleg boldogabbak
nálam nem jön be a tartsd-oda-a-másik-orcádat-is mentalitás.
(pont erről szól a vbac, szerintem )

Sziasztok!

Csibe!
Jobbágy?? Ez jó hasonlat! Szeretek jobbágy lenni! Ennek a topiknak nem témája, h kinek mi a hite, de azt hiszem mindannyian örömmel ismerjük meg a többieket ilyen szempontból is. (Remélem nem tévedtem ebben nagyot! ) Mélységes meggyőződésem, h a Gondviselő Isten irányított azokra a helyekre engem, ahová irányított. Ebből (a szülés) szempontból pl a nőgyógyászomhoz, aki tényleg tök jó orvos (szekmaileg úgy tudom elég elismert a klinikán); egyáltalán a klinikára, h ott született meg Ágoston és tudták rögtön, h mi a bajom (HELLP-sy), mert ott van az ország egyetlen ilyen csapata, aki kutatja ezt a témát. Egyszóval az én hitem valóban töretlen abban, h ami velem történik, az nem csak úgy történik.... Remélem érthetően fogalmaztam meg a gondolataimat.
Amúgy Megymag és Csibe, elgondolkodtattatok (Ezt így kell írni?) a császáros gyerekekkel kapcsolatos véleményetekkel. Mármint, h valójában csak az indulás más. Miki valóban anyásabb, sokat van kézben, mert ez kicsi szíve minden vágya, de őszintén szólva soha nem hoztam volna ezt összefüggésbe azzal, h ő simán született és rögtön velem volt. Én csak úgy elfogadtam, h Ő ilyen, minden gyerek más, ez jutott ezalkalommal. Amolyan jó jobbágy módjára!
De ha már itt tartunk! Nem az lenne a "logikusabb", ha a császáros babák lennének anyásabbak, hiszen nekik kellett a melegséget nélkülözniük 1-2 napig.? És mint tudjuk (azon kívül, h és-sel mondatot nem kezdünk), az ember szeretetre született, vagyis természetétől fogva a szeretetet keresi, vágyja.
Na, mit szóltok az ötletemhez?

Na, megyek pihizni, de előtte megnyírom a férjemet. Holnap lemegyünk a Balcsira és csak jövőhét végén jövünk haza! JEEE! CSak az a baj, h Laci csak keddig tud velünk lenni, utána a sógornőmmel leszünk ketten felnőttek a pályán. Ami nem rossz, de lesz velünk 4 kiskorúcska és 1 kamasz (nem is tom hirtelen melyik a rázósabb). És még nem is lesz teljes a létszám a gyerekeknél, 2-ő épp máshol nyaral....
Holnap még idelátogatok a szieszta idején!

Üdv: Viki

Rétes, sztem nem! Mármint amihez egy baba szokva van, azt fogja kérni- elfogadni.
Párhuzamos példa: BBC- csinált felmérést a koraszülött és/vagy más okból is intenzív ellátásra szorult újszülöttekről és a "normál" ellátást kapott babákról azok 1-2 éves kora körül. Az intenzív szoba nagyon rémisztó alapból egy kisgyermeknek, tele gépekkel, csövekkel, sípoló ketyerékkel. Azt várták, hogy az intenzíves babák újra átélik a stresszt ahogy meglátják a gépeket, és ezt ki is mutatják, míg a "normál" gyerekek - a kontrollcsoport - mivel őket kicsiny életük kezdi szakaszán nem érte ilyen sokk (anyától való szeparáltság az inkubátorban, folyamatos gépiesített környezet akár hetekig, hónapokig) és fejlődésük zökkenőmentesebb volt, jobban megbírkóznak majd a félelmükkel.
És pont fordítva lett: Az intenzíves babák ismerősként totyogtak be a pic szobába és nyomban húzgálni kezdték a gépeket, csöveket, totál természetességgel, de aki nem, az is teljes ismerősként mozgott ebben a közegben. A normál babák meg tisztára megilyedtek, ott kezdődött, h sokan be se mertek menni, egyesek sírva kirohantak, vagy épp bent pityeredtek el, vagy csak egyszerűen félelmükben megálltak egy sarokban és látszott hogy totál ilyedtek.
Azt mondták, következtetésül, h az újszülöttnek sokkal nagyobb az azonnali alkalmazkodóképessége, mint gondolnánk, és amit élete első perceiben "kap", azt könnyedebben elfogadja, mint gondolnánk. Így szetm ha ezt továbbgondoljuk, akkor érthető, hogy egy császáros baba jobban elfogadja a szeparáltságot és az anyai távollétet akkor és később is, mint egy nagyon természetesen azonnal anyukára tett stb stb baba. De mondom ez csak az én véleményem.
Egyébként három húgom van, a második császáros baba volt, a harmadik-negyedik nem. És higgyétek el, ebben a szeparáltság dologban nála is van valami. Sokkal kevésbé anyás, még most 15 évesen is látszik kicsit hogy önállóbb, mint a többiek. Sőt iszonyúan önálló, felnőttes, leszakadó.



Ezt csak azért hozta

Megymag!
Hát, akkor megdőlni látszik az új elméletem! Azért nem győztél meg arról, h a fiaim azért mások, mert máshogyan születtek!

No, most megyek, nem is jövök csak a jövőhét végén! Akkor is csak röviden, mert utána héten meg anyámékhoz megyünk!

Zsolka!

Ha közben megindulna a szülésed, akkor sok sikert kívánok hozzá! Remélem minden rendben megy, és normál úton tudsz szülni!

Csibe!
Legkisebb kismaminknak pedig egészséges gyarapodást kívánok, hányásmentesen! Télleg' van hányásod? Én teljesen megúsztam, émelyegni is talán 1X émelyegtem Mikinél, és azt gondoltam, h akkor biztosan lány....

Mindenki menjen hüsölni a hétvégén, ha van rá mód, mert kutya meleg lesz, megmondta Vissy Karcsi is!

Üdv: Viki

Rétes! Jó utat!

Zsolka! Lehet hogy én is lemaradok, mert vasárnap mi is elpályázunk 2 hétre. De nagyon fogok gondolni rád, és ha tudok közben beugrok majd ide. És persze közben tessék írni, naplószerűen, hogy utóbb lekövethessük azeseményeket.

most lépek mert káosz van

ja és bocs a fatális nyelvtani hibáért.. Természetesen elütésről van szó..kétszer is. bocsi

jól van lányok, látom jó a hangulat
én is ezzel értek egyet, szóval hogy a szeretetet is tanulni kell valahol.
én bizony azért (is) szoptattam igény szerint (állandóan) a lányomat, mert nagyon hiányzott a kötődés (erről már beszéltünk). na aztán jól sikerült elkapatni, most is bújós, nagyon. bár én ezt nem bánom
sokan irigylik, milyen nyugodt kislány (persze, mert nem látják mikor itthon tombol), szerintem ez is benne van

én jól vagyok köszönöm, émelygés minimális, néha kételkedem is, tényleg várandós vagyok-e, de a tesztjeim jó erőscsíkosak
már nagyon várom az uh-t szerdán.
kellemes hétvégét mindenkinek!

Sziasztok lányok!

Jöttem elköszönni. Hiányozni fogtok 2 hétig!

Mamacsibe! Továbbra is szép kismamaságot, rókamentes időszakot.

Zsolka! Neked minden jót! Nagyon fogok gondolni rád! Sztem meglesz a baba mire visszajövünk, kb 30.-ig. Nagyon-nagyon drukkolok neked/nektek és kívánom, hogy sikerüljön lelkiekben is megvalósítani azt, amit szeretnél! És ne felejtsd, ha megtettél mindent és mégsem megy, akkor sem elkeseredni, akkor odafönt így rendelték!

Betti, te pihenj sokat, ahogy csemetét és időd engedi.

Danaa, remélem nemsokára rólad is hallunk.

Sziasztok!

Mindenkinek nagyon jó pihit kivánok aki nyaralni megy és kicsit irigykedem...mert mi nem nagyon megyünk sehova...nem férünk be hatan a 4személyes autónkba...ennyi gyerekkel nem merek tömegközlekedni...

Zsolka majd én itt leszek és figyelek rád amíg a többiek elhúznak nyaralni.

Amúgy a "császáros gyerek más"-témához annyit tennék csak hozzá, hogy szerintem sokkal nagyobb hatással van az, hányadik gyerekről van szó...Az első gyerekeket a szülök sokkal nagyobb aggódással vesznek körül, a saját bizonytalanságaik, kétségeik tükröződnek a gyerek viselkedésében. Szerintem ez inkább oka ha a gyerek visszahúzódó és bátortalan. Az én császáros fiam éppen olyan önfejű és bevállalós, mint simán született nővére. A nagylányom Emese simán született, mégis olyan félénk és bátortalan még most is. És szerintem miattam, mert annyira óvtam mindentől, meg én is annyira ügyetlen voltam mint anya...amit ő teljesen átvett. Na és gondolom ha császáros az első baba valamilyen kból az aggódás és féltés lehet még fokozottabb is, ezért lehet köztük nagyobb arányú esetleg a visszahúzódóbb. De ez is csak egy elmélet. Szerintem is a születés élménye ugyan hat a babára, de az utána következő bánásmód sokkal inkább hat, a babák pedig rendkívül jól alkalmazkodnak bármihez, hiszen élni akarnak, és az életösztön azt diktálja, illeszkedjenek be abba, ahová kerültek.

Betti,
szurkolok hogy a pzitív élmények csak szaporodjanak a dokiddal kapcsolatban.


Na puszi
Dana

Szevasztok,
itt vagyok-ragyogok, most csak egy gyors bejelentkezéssel, mert estére értünk haza, még a kicsomagolást is csak részben sikerült véghezvinni (ejtsd: elkezdeni... ), holnap meg reggel vérvétellel kezdek a kórházban, és ott fogok ülni fél 1-ig minimum, mert lesz ctg, uh, aneszteziológiai kivizsgálás, minden szépen sorban.

Látom, a fél társaság jól elment nyaralni - hát nagyon szép napokat kívánnék, ha lenne értelme, de vicces módon csak utólag fogjátok olvasni. Vajon ez így is érvényes?

Dana, az nagyon remek lesz, ha vigyázol rám, kezdek állatira parázni, most fog kelleni a jó kis homeós bogyesz, asszem, némi józan bátorítással vegyítve Galád módon most csudára örülök, hogy azért egy páran otthon is maradtok a következő hetekben velem. (4 személyes autó??? Trabi? Vagy mi lehet még?)

Betti: remekül hangzott a beszámoló a dokiról! Ilyen méhszáj-számokat viszont én még sosem kaptam. Szóval fogalmam sincs, ez mit jelent, és azt sem, hogy milyen vizsgálaton "osztanak" ilyesmit az embernek. Uh-n? Minden esetre ha nyílik a méhszáj, azzal egyrészt megspórolsz néhány órát a szülőszobán , másrészt viszont most nagyon óvatosan és kíméletesen bánj magaddal, sok pihi (már amennyire lehet)!

Jó éjt mindenkinek! (Holnaptól hűvösebb lesz, éljen!)

Zsolka! kitartás a vérvételekhez! (nekem az az egyik legnagyobb mumus még mindig)
szerintem a jókívánságok utólag olvasva is érvényesek

ilyen számokat belső vizsgálat után lehet kapni csak, ugyanis az uh csak a belső méhszájat látja. nekem is 2100 volt a 32. héttől kb, vagy már 28? nem emlékszek pontosan.

Isarenikő, ne haragudj, nem is üdvözöltelek a topikon
írhatsz ám többet is az előző szülésről, meg hogy hol fogsz most szülni.

Meggymag, köszi a jókívánságot! meg a többieknek is így utólag

Zsolka!

Segítesz akkor milyen bogyókat is szedsz!
Köszi és pár hét van csak közöttünk reméllem mindketten úgy szülünk hogy azzal mindketten kibéküljünk ha császár azért ha sima azért de olyan legyen amivel azonosulni tudunk majd!
Én jövő héten megyek labor nst uh stb.

mamcsibe!
pedig reménykedttem hogy ez könnyebb tágulást jelent majd hogy kicsit nyitva vagyok de az első neked is csaszi lett.Vagy más okból ne haragudj ha nem emlékszem rá és te már írtad

Szióka

Zsolka, ne parázz, nem kéne..a világ legtermészetesebb dolgára készülsz..
ja elírtam , 5személyes thalia, de mondjuk 5en már elég szűkös a gyerekülések miatt...na szóval nem férünk bele és kész

Betti, mindenképp örülj hogy nyílik, az is a pozitív hozzáállás része...aggódni vagy türelmetlenkedni ilyen számok miatt nem érdemes.

na puszikák

Dana

Sziasztok!

Mamacsibe!
Szivesen írok bármit, ami a szüléssel kapcsolatban érdekel, csak úgy gondoltam nem untatom az egész társaságot a részletekkel. De ha van valami konkrét kérdésed nyugodtan kérdezz.

Enikő

Hű csajok, bocs - nem ezt akartam a hűvös idővel Hihetetlen, milyen eső volt ma, alig lehetett kijutni délelőtt - szegény fiúk itthon senyvedtek. Én meg a kórházban, de jelentem, minden rendben, gyermek 3200 g (a fiam ennyivel született), streptococcus pozitív Most aztán szedhetem az antibucit, remek. Betti, belépek a klubba, látod

Bogyók: hát egészen pontosan még nem kezdtem el szedni, mert össze vagyok zavarodva teljesen. Ma kaptam Cimicifugát (5 CH), Caulophyllum nem volt 5 CH-val, csak 15, én meg azt olvastam, hogy nem az kell - másrészt Megymag 12-est mondott... Elkezdeni meg ezt sem mertem még, amit kaptam, mert mindenki mást mond: van, aki a 36-37. hét után javallja, mások csak egy-két nappal a szülés előtt. Mondom én, hogy csuda bonyesz ez a homeo-biznisz! Viszont ma vettem végre málnalevél teát is, na azt gátlástalanul elkezdem inni, már főzöm is.

Na hát nekem semmilyen méhszáj-számot nem mondott a dokim. Aszonta: teljesen zárt méhszáj! Az olyan 2000-nek felel meg, ha jól számolom?...

Isarenikő: Isten hozott, jó, hogy jöttél! Áh, itt nem lehet szüléstörténetekkel senkit untatni, sőt: majd még jól belekérdezünk, meglásd - egyedül csak lecsapni kell minket, ha nem kérsz több kérdést a témában! Vagyis komolyabban: légyszi írd bátran, nagyonis érdekel mindenkit, nem csak Mamacsibét, minden egyes történet kész tanulmány, és nagyon megerősítő mások gondolatait olvasni.
Egyébként én is úgy vagyok kb, ahogy Te írtad: az fájt, hogy nem lehettem a kisfiammal az elején. Ezt most szeretném máshogy. Ellátni már nagyon hamar tudtam (relatív persze), csak hát déltől másnap reggelig az őrzőben dekkoltam egy zacsi infúzióval a fejem felett

Kötődés és temperamentum-kérdésben én is azon a nézetet vallom, hogy rengeteg mindenen múlik egy gyerek fejlődése, "anyássága", a születés módja csak egy tényező. Én inkább abban látom a különbséget, hogy az anyuka meg a gyereke hogyan tudják felvenni a "fonalat", hgoyan hangolódnak egymásra. És egy sokkol császár, egy nagy csalódás, egy -két nap intenzív rosszullét, vagy akármi erősen megnehezítheti az anyuka dolgát, hogy felhőtlenül és felszabadultan tudjon örülni a babájának. De azt hiszem, ezzel azért nincs végleg "elrontva" semmi, ha utána ez kialakul. A gyerekek fejlődése meg annyira változó és egyedi mintát követ, hogy szerintem kár a császár számlájára írni, ha valamelyik egy hónappal erre vagy arra eltér az átlagtól valamiben.
Uff.

Zsolka!

és neked mit mondtak a streptoval kapcsolatba én már beszedtem az antibogyót jól tönkretett ott lenn is azt is pusztította amit nem kellett volna
ill. van aki azt mondja jobb lenne ilyen esetben a császár hogy ne érintkezne a hüvellyel a baba de még nem tántorodtam el a céltól
teljesen zárt méhszáj az 3000 és ez így is normális

ja a málnalevelet azt ne idd mert arról tutira tudom hogy tilos császár után mert gyengíti a méhheget.Mert méhizomra hat

Betti, csak röviden neked írok (alszik a lányom fekszek le én is mellé .
nekem nem a nemtágulás miatt lett császár, hanem leeső szívhangok miatt. szóval ez jót is jelenthet, nem feltétlenül rossz ómen!

Zsolka, sajnálom a streptot, beszeded a bogyót és ok lesz!

szerdán uh drukkoljatok! már tűkön ülök

Sziasztok!
Eltűntem időtlen időkra, bocs, anniyra be vagyok havazva, és most sem mondanám, hogy már belejöttem... Jól vagyunk, Villő gyönyörűen fejlődik, holnap lesz nyolc hetes
Zsolka, Veled mi újság?? Sokat gondolok Rád, mikor szeretnél szülni?

Sziasztok!
Eltűntem időtlen időkra, bocs, anniyra be vagyok havazva, és most sem mondanám, hogy már belejöttem... Jól vagyunk, Villő gyönyörűen fejlődik, holnap lesz nyolc hetes
Zsolka, Veled mi újság?? Sokat gondolok Rád, mikor szeretnél szülni?

Sziasztok!
Eltűntem időtlen időkra, bocs, anniyra be vagyok havazva, és most sem mondanám, hogy már belejöttem... Jól vagyunk, Villő gyönyörűen fejlődik, holnap lesz nyolc hetes
Zsolka, Veled mi újság?? Sokat gondolok Rád, mikor szeretnél szülni?

Sziasztok!

Az első szülésem nekem a SOTE II- n volt. Gondolom nem túl gyakori eset, de nekem a 42 hétig nem indult be a szülés (pedig már minden ötletet kipróbáltunk), a méhszáj teljesen éretlen volt és semmit nem tágultam, a méhlepényen viszont már meszesedés látszott. Így aztán be kellett feküdnöm, csináltak egy oxitocinpróbát, amire szintén semmi nem történt, így reggel 1/2 9-kor meginditották a szülést. Az oxitocin emelésével a kisfiam szivverése 100 alá esett. Aztán jött az EDA (állítólag az is segíti a tágulást), de továbbra sem történ semmi. Ha emelték az adagot a kisfiam szivverése alacsony lett, a kevessebb pedig nem volt elég ahhoz, hogy a szülést beíndítsa, így fél 3-kor eldőlt, hogy nincs ennek semmi értelme és császár lesz. Ez az én történetem. Sokáig gondolkodtam, hogy mi lett volnaha még várunk pár napot, de azt hiszem így a llegjobb, hiszen van egy egészséges, gyönyörű gyerekem és nem tudhatom, hogy ha várok még ugyanezt elmondhatnám-e.
Én is nagyon szivesen meghallgatnám a ti szüléseek történetét, bár valószínű már korábban írtátok, csak én akkor még nem találtam rá erre az oldalra.

Enikő

Sziasztok!
Rita, de jó hogy előkerültél, ha tudsz mesélj! örülök hogy ilyen boldog vagy

Enikő, köszi hogy leírtad. azt hiszem itt közöttünk pont ez senkivel nem történt (bocs ha igen), de több ilyet is hallottam már máshonnan.
most hol fogsz szülni?
az én történetem, gyerekágyas résszel kiegészítve, itt található: http://igyszultem.hu/
a 3. oldalon Edit80 nick alatt.

holnap uh!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!

Mamacsibe! Te melyik korházban szültél? Elég rettenetes körülmények uralkodtak ott is. Az egészben a legrettenetesebb nekem is a csaszi után kötelezően eltöltött napok voltak. Én most a Bajcsyban fogok szülni (ha igaz), de egyelőre még orvososm sincs és olyan fejetlenséget tapasztalok, amilyet terhesség alatt a SOTE-n nem tapasztaltam. Bár ezt lehet, hogy a dokimnak köszönhettem.

Üdv, Enikő

Sziasztok!

Szia Enikő!
A történeted elég "egyszerű". Írj a lelki oldaláról is. Te hogy élted meg a szülés nem érkeztét? És tuti jól számolták ki a szülésed időpontját? A meszesedés a várandósság 36-40. hetében már normális és jellegzetes, nem feltétlenül a túlhordás jele. De mndjuk a szívhangleesés az tényleg gond. Arra volt magyarázat? Pl nyakra tekeredett zsinór vagy ilyesmi?

Edit, te kérdezted valamikor tőlem a gyerekágyas élményeket? Ha igen majd leírom bár nem sok érdekeset tudok mndani...

Puszi megyek mert Simon követel
Dana

Sziasztok!

Dana!

Én nagyon nehezen tettem túl magam ezen az egészen, de mostmár elfogadom.
Én a terhességem első percétől szörfösztem az interneten és igyekeztem mindent elolvasni, ami a terhességgel, szüléssel kapcsolatos. Hogy mi a legjobb a gyereknek, stb, stb. Választott orvosom volt (aki nagyon jó volt - úgy mentem hozzá, mintha egy baráthoz mennék), kb a 25 hétre már megvolt a szülési tervem, amit átbeszéltünk a dokival. Minden beavatkozást szerettem volna kizárni. Ő el is fogadta a tervemet, igazából az ottani lehetőségekhez képest úgy szülhettem volna, ahogy szeretnék. 2006. nov.25-re voltam kiírva (a menzesz alapján számolva), választottam szülésznőt is, aztán utolsó pillanatban kiderült, hogy nov 25 és dec. 3 között a dokimnak külföldre kell utazni. Ezt elég iszonyúnak éltem meg (bár a helyettese is jó fej volt), de aztán visszajött és még mindig semmi. Ekkor előszedte az összes papíromat és 12 hetes UH alapján (állítólag ez a legbiztosab) december 4-re számolta az új időpontot. Továbbra sem történt semmi, naponta jártam CTG-re, mérték az áramlást, stb. Aztán mivel kezdett meszesedni a lepény 11-én be kellett feküdnöm és 12-én inditották a szülést. Pontosan senki nem tudta, hogy miért nem indult be magától, (egyik tippjük az volt, hogy a gyerek túl nagy, a méh annyira kitágult, hogy nem tud összehúzodni), a kisfiam 4,40 kg-al született és 60 cm volt. Elég nagy volt a feje, szélesek a vállai, állítólag nem is illeszkedett be rendesen. Nem tehettem mást, minthogy beleegyezek a császárba, mert nem szerettem volna, hogy a gyerekemnek bármi baja essen.
Ami szörnyű és rettenetes volt az akkor kezdődött, amikor a műtőből kitoltak. Az őrzőn nem volt hely (rengetegen szültek akkor), betettek a vajúdóba (8 ágyas és szinte tele volt), ahol egész éjjel és másnap du-ig, amig felkerültem a gyerekágyra egyfolytába dübörögtak a CTG-k, mindenkinek ott volt a hozzátartozója, a hasam rettenetesen fájt és persze nem adtak semmi fájdalomcsillapítot, mondván, hogy ez természetes, alig volt levegő, de nem nyiottak ablakot, hogy aki az ablak mellett van meg ne fázzon, szóval egy borzalom volt az egész és persze aludni egy percet sem tudtam. Aztán felkerültem a gyerekágyra, a bőröndömet letették a földre (én leülni is alig tudtam, nemhogy lehajolni, hogy bármit is kivegyek belőle, aztán elvánszorogtam a csecsemőre, hogy láthassam a gyerekemet, magamhoz ölelhessem (addig senki egyszer is oda nem hozta), kitoltam a gyereket, persze senki nem segített, csak csodálkoztak, hogy már elviszem. A gyerek sírt, nagy nehezen kivettem és nem tudtam leülni vele, semmit nem tudtam vele kezdeni, így aztán könnyek között visszatoltam (és továbbra sem segített senki). Írhatnám még tovább a kálváriámat, de gondolom legtöbben azért átéltetek hasonlót és nem szeretném lehangolni a társaságot. Az biztos életem legrettenetesebb négy napját töltöttem a SOTE II-őn, pedig a legszebbnek lellett volna lennie.
Mindenkinek ennél jobbat kívánok és én is nagyon szivesen meghallgatnám a ti élményeiteket, tapasztalataitokat első, második, stb gyereknél egyaránt.

Enikő

Szia Enikő!

Köszi hogy írtál további részleteket.
Kapásból az látszik, hogy a doki elutazása lehetett egy akadály, de mindenképpen bezavart a folyamatba...de akkor miután megjött, miért nem indult be? Ez nagy kérdés...és tényleg hatalmas baba lett!!! Vércukrod rendben volt végig? Vagy ilyen nagyok vagytok ti is?
Az hogy nem illeszkedett be lehetett oka, hogy nem indult meg a szülés, bár nekem négyből 3x nem illeszkedett be a baba feje. A méret meg azért érdekes, mert pl ikreknél a súly és méret kb összesen ekkora és meg tud indulni a szülés. Mindent összevéve ilyen hatalmas gyereket elsőre megszülni simán tuti nagy megpróbáltatás lett volna.
Nyilvánvaló, neked a szülés utáni időszakot kell feldolgoznod, mert az tényleg embertelenre sikeredett számotokra. 4. babámnál először engem is a SOTE II-re irányítottak, de pont azért nem mentem oda, mert tömeg van és én is hallottam történeteket arról, hogy a frissen szült anyukákat nincs hová tenni és emiatt nem tudnak a babájukkal lenni. Sajns neked ezt a bőrödön kellett megtapasztalnod. Szopizás megy? Vagy ment?
Én a Szent Imrében szültem most negyedszer...ott is rengetegen szülnek, persze lehet hogy épp szerencsém is volt, de nem volt tömeg, helyhiány miatt nem kellett a babámat nélkülözni.
És nagyon nyitottak a császár utáni sima szülésre. Minden nap minden vizitkor akárki is vizitelt mindig gratulált hogy császár után simán szültem. Nagyon jól esett.

Enikő, bármi van még írd le, minden részlet fontos.
Puszi
Dana

Hű, Zslkának már csak 2 hét...de jó

És Betti is nagyon a célegyenesben van már...remélem mindketten szép szülés során találkoznak majd a babájukkal.

Puszi megint
Dana

Sziasztok!
Ó, de jó, hogy írogattok! Ritmit, éljél soká, öröm újra látni téged!!! Hát nagyon megértem, hogy el vagy havazva, pici lányod biztos élvezi viszont, hogy ennyit foglalkoznak vele S hogy már 8 hetes... hihetetlen! Szinte most kaptam és továbbítottam a lelkes sms-t!

Betti, én is nyomom az antibiotikumot, még egy pár napig szednem kell, pénteken kezdtem. Én most egyebet nem érzek még, csak a gyomromat, az is épp elég vacak, most elkezdtem Normaflore-t szedni, hogy kicsit rendbetegye, mert hülyén kóvályog valahogy - nyilván a bélflórám, ha még létezik, az jelez Málnevelél - na tessék Most akkor legyen okos, aki akar, ezek után inkább nem iszom tényleg, bár igazán nem hittem volna, hogy még az is árthat. Annyira rossz - az ilyenek mindig áááállati hasznosak szoktak lenni Viszont épp most kaptam meg az ukázt, hogy most már ne szedjek magneb6-ot, ha keménykedek, mert lassan itt az ideje, hadd keménykedjen, ami akar... furi egy érzés!

Isarenikő: ó jaj, nagyon szomorúságosan hangzik tényleg a szülés utáni pár napod! Ezt tényleg munkás lehet(ett) feldolgozni. Az én esetem más volt: magától indult a szülés, fájásokkal, végig is vajúdtam, de valamiért nem jött át a kisfiam a kritikus szűkületi pontokon, viszont a szívhangja a tolófájásokra egyre jobban leesett - nemsokára döntöttek is, hogy akkor sürgősségi császár. Épen-szépen kiszedték, csak sajna engem el kellett ehhez altatni, és 12:30-tól másnap reggelig az őrzőben voltam, ahová egyszer az ébredésem után hozták ki három percre "szoptatni nem szabad" felkiáltással, aztán némi ráhatásra még egyszer a délután során, kb. negyed órára, akkor tudtam mellre tenni. Mindenki nagyon kedves volt, de nekem mégis kín volt, hogy nem láttam, nincs velem - az egyetlen vigasz az volt, hogy a férjem "fogadta", mikor kihozták a műtőből, és vele volt a mérés-fürdetés alatt, utána nála is hagyták egy kicsit. Na és persze az, hogy egészséges lett, nem volt oxigénhiányos, elég gyorsan reagáltak a gondra a dokik. Én másnap reggel alig bírtam felállni, de mikor mondták, hogy ha már tudok járni, mehetek a babáért, máris jobban voltam. Nekem a férjem+szüleim segítettek az első napon, Algopyrint adtak a nővérek, azt mondták, abból hármat egy nap megehetek szoptatás során is, ha nagyon fáj - de nem kellett. Alig fájt utána már a seb, persze ha nem akartam nagyon mozogni, és ehhez meg kellett a segítség. Nagyon nehéz lehetett neked egyedül, magadra hagyva! A vajúdóban lenni első éjjel meg rémes gondolat! Én a tök csöndes őrzőben is alig aludtam, mert mindenem fájt, plusz a hátamra voltam szegezve, fordulni nem bírtam sehogysem. Illetve alapból elképesztő meleg volt (nyári kánikula), pláne a hülye gumilepedőn.
Most nagyon készülök egy szép kis sima szülésre, de azt is bekészítettem magamnak, hogy ha mégis császár lesz, akkor hogy fogom a gyerekemet mennél hamarább begyűjteni. Erre tréningezem a rokonságomat is (és viszek némi "aprót" is, bevallom ).
A dokim azt mondta most hétfőn rákérdezésre, hogy négy császár megoldható Annál több gyereket nemigen szeretnénk asszem, úgyhogy most ez a kő is legördült a szívemről. Nyugodt szívvel szülök simán

Dana: hogy telnek a napok otthon a gyerkőkkel? Autó: tyű, hát igen, a 4. gyerkővel már nagyobb autó kell - ha jut miből, ugye Vagy apa buszozik a család után

Mamacsibe, mi volt az uh-n (ha már hazaértél)????? Tűkön ülök! Minden oké? Láttad a kismanót? Remélem... Várjuk a beszámolót!

Megyek babaruhákat vasalni... na legalább néhányat!
Képzeljétek, már az 5. patikában nem találok Caulophyllumot! Agyrém!

sziasztok!
Isarenikő ez azért durva! ehhez képest ahogy velem bántak, leányálom volt... (noha hozzátenném, hogy eddig még nem hallottam olyat, ahol betartották volna a császáros protokoll szerinti szülés utáni kismama-állapotának ellenőrzését... pulzust miegyebet kéne nézni óránként, ha jól emlékszem...)
ez a máv volt, mint bababarát kórház. hát a többihez képest az volt (a mostani, összevonás utáni állapotról nem tudok nyilatkozni, én még épp előtte szültem)...

Zsolka, remélem találsz caulophyllumot! azt tudom, hogy a széna téri patika jól ellátott, nem tudom neked milyen messze van.

pici babácskám 11,5 mm ülőmagasságal rendelezik, és láttuk-hallottuk a szívét dobogni!!!
eszerint 7 hét 1 napos, szerintem még csak holnap lesz 7 hetes, ezen nem veszünk össze a doktornővel
labor következik, remélem helyben el tudom intézni, mert az István ambulanciája egy rémálom, és ha belegondolok, hogy éhgyomorra kéne oda menni... az biztos, hogy amikor csak lehet, magánrendelésre fogok menni, kerül amibe kerül. 3 órát vártunk
(nem szülés miatt!)

Mamacsibe éééljen! Nagy gratula!
És kitartást a soron következő macerálásokhoz!
Épp körbetelefonáltam a holnapra tervezett útvonalam patikáit, negyedikre találtam szert, a Mammutban, félretették. Éljen a vezetékes telefon.

Sziasztok!

Dana!
Ne volt baj a vércukrommal, végig rendben volt. Mi viszont nem vagyunk picik (férjem 190, én 175). Engem ez csak olyan szempontból zavar, hogy ismereteim szerint a második gyerek mindig nagyobb lesz, mint az előző és félek, hogy a normál szülést ez akadályozza meg (hegszétválás).
A szoptatással nagyon sokat küzdöttünk (ezt is a korháznak köszönhetem), nem is volt elég soha, de azért napi 600- 700 ml-ig sikerült feltornázni és rengeteget cicizett a kicsi fiam. Most hagytuk abba kb. 3 hete, mert annyira fájt, hogy már nem bírtam elviselni.
Elolvastam én is a te szüléseid történetét, örülök, hogy negyedszerre sikerült úgy szülnöd, ahogy szerettél volna, egyébként nagyon nagy tehetséged van az íráshoz, az érzelemid kifejezéseihez, nem gondoltál még rá, hogy írjál (mármint könyvet)?

Zsolka!
Nagyon jó látni, hogy így a finisben ilyen jó a humorod. Kívánok neked egy könnyű, gyors és normál szülést.

Üdv mindenkinek, Enikő

Sziasztok!

Zsolka!

Nyugodtan ihatd a málnalevelet, én is ittam és jót tett, nem kéne ennyire parázni egy kis teától, azért az se varázsszer. A Caulot már épp fel akartam ajánlani, hogy nekem van, amit én is szedtem, mindössze kétszer kellett bevenni

MagneB6 se tud szülést megakadályozni, én végig szedtem (napi 1-2 szem), muszáj volt mert ha nem szedtem olyan lábikragörcseim voltak éjjel hogy na...szerintem egyébként tök hatástalan a méhösszehúzódásokra (szerintem placebo és annyira hat amennyire erről meggyőzöd magad ) Nekem nődoki mondta hogy tablettás magnézium nem tud megakadályozni szülésindulást!!!!
Énnekem pont akkor nem indult be szülésem mikor abbahagytam (Julinál abbahagytam direkt, Mesinél, Simonnál nem, ott spontán indult)

Enikő!
Köszi az elismerést...hát folyamatosan írok könyveket a saját naplóimat, van már pár...majd az utódaim kiadják ha érdekel egyáltalán valakit

Tényleg magasak vagytok, főleg férjed. Nem garancia hogy a második nagyobb lesz, nekem pl a harmadik kisebb lett mint az előzőek pedig fiú lett.
Ne szedjél vitamint...de ha mégis nagy baba lesz, hát ezt el kell fogadni akkor...bár ha spontán megindul...jó nagy babák is ki tudnak férni, olvastam már pár simán született óriásbébiről. INa May Gaskint lvasd el, tt is vannak ilyen történetek.
Neked meg kell beszélni a babáddal (aki ugye lány és így esélyes h kisebb lesz), hogy szépen ereszkedjen le és nyitogassa a kaput...te pedig szerintem szedjed majd a Caulophyllumot hogy érjen a méhszáj. És persze lelkileg lazulj el, és higgy benne, hogy menni fog. Nem szabad hogy szorongj a baba mérete, a szülés megindulása miatt...ez a legfontosabb azt hiszem. Hogy semmilyen szorongás ne legyen benned az előző élmények miatt.
Ja és szerintem próbálgassad majd a szülés közeledtével a szülési testhelyzeteket. Nagy babához a legszélesebb medencenyílás kell, ami négykézláb van...én sajnálom, hogy nem próbálgattam előre, hogyan is lenne jó nyomni...azt hittem ez majd jön magától...hát hirtelen nem jött. Talán nekem a guggolás jött volna be azt hiszem...kérdés, hogy ahhoz mit szólt volna a szülésznőm...bár ajánlotta, hogy csináljam ami jól esik, csak ott és akkor már képtelen voltam ezen gondolkodni.

Ügyesek voltatok a szopival...enyi megrázkódtatás mellett, le a kalappal...most is menni fog.

Edit,

de jóóóóó...már ekkora ez a kis picúr...vajon miért érzek olyan irigységfélét...nem is tudom

Pusz
Dana

köszi a gratulákat lányok!

nagyon boldog voltam ahogy láthattuk Picurkát. csak a körülmények voltak olyanok az Istvánban, hogy hirtelen nem is tudtuk magunkat kiörömködni, útközben hazafelé bőgtem el magam.
Dana, igen, engem érdekelt a szentimrés gyermekágy. a doktornőmmel nincs bajom nagy (csak kicsi a szervezetlenség és fejetlenség miatt), de a kórházzal igen, úgyhogy lehet hogy elmegyek a doktornődhöz is. csak férjen bele anyagilag...

Enikő, ügyesek vagytok hogy eddig ment a szopi! még én is szoptatok

a nagy baba miatt tényleg ne szedj vitamint, de más tippet sajnos én sem tudok.

Jó estéket!

Dana, de drága vagy, köszi az elvi lehetőséget (tudod, ez is érvényes így is ) a Caulo-ra! Ma bevettem az első adagot, hát most hasson szépen.

Enikő: á, a hegszétválás ilyen apróságokon, mint pár tíz dekával nagyobb baba nemigen fog múlni, ha válni akar (incifinci statisztikai esélye van, de hát nyilvánvalóan félünk tőle mind), hát válni fog, de nem a dekákat számolja majd előtte, hidd el! Az ajánlott Gaskin könyvet pedig én is nagyon ajánlom, nekem is itt javasoltál a lányok, nagyon-nagyon megerősítő a hangvétele, az ember lánya tisztára lelki erőre kap tőle! Én épp most tervezem újraolvasgatni néhány részét. A szopival iszonyú ügyes vagy! Ezt nagyon jól csinálhattad, ha eddig kitartott, biztos sokat jelentett a kis Leventédnek is! És külön jó, hogy nem adtad fel, látszik is - meghálálta!
A humor meg - hát, én is szeretem, hogy van, aztán majd meglátjuk, meddig kísér el a szülőszobán Igyekezni fogok, ígérem, de vannak kevéssé vicces részletekről emlékeim az első körből, azokat lehet, hogy nem vállalom tréfásra most sem...


Csibe, nosztalgia-érzésem van, ahogy írod az uh-élményt, olyan szépek ezek az első "találkozások", igazán! Nagyon vigyázz a kis LénaMilánra!! Viszont ez a három órás várakozás: brrr! Kitartást!

sziasztok!

Mi is nem rég hagytuk abba a szopit olyan 8 hetes terhes lehettem mert nagyon kellemetlenné vált a réka meg akkor már majdnem 3 éves volt de így is nehezen hagyta abba kb. 2 hónapba telt mire teljesen elhagyta de van hogy még ma is elkezd érte könyörögni
reméllem ha újra császár lesz ez majd talán megint kárpótol majd hogy legalább a szopi menni fog

Sziasztok!

Köszönöm szépen a sok dicsiretet cicizés ügyben a fiam nevében is, mert ugye ennek nagy része neki köszönhető. Ő első perctől előnybe részesítette a cumisüveggel szemben, pedig végig pótolnunk kellett. Nagyon sajnáltam, hogy most abba kellett hagynunk (ő is), de egyszerűen nem volt más választásunk.
Vitamint nem szedtem Leventével sem és most is a magne B6-ot szedem csak.
Elkezdtem visszaolvasni a topikot az elejétől és számitógépfüggővé váltam. A fiam már kezd féltékeny lenni a számítógépre. Egyszerüen olyan, mint egy jó könyv, nem lehet abbahagyni. Nagyon örülök, hogy ilyen sokatoknak sikerült császár után a normál szülés, ettől én is jobban bízom benne, hogy sikerülhet.
Meggymag! Elolvastam a te történeteidet. Ügyes voltál, hogy az utolsó pillanatban tudtál dönteni és otthagytad a SOTE I-et. Amit ott átéltél az tényleg borzalmas lehetett. Ehhez képest az én szülés utáni megpróbáltatásaim eltörpülnek. Örülök, hogy a második gyerekkel ilyen szépre sikerült a szülésed.
Zsolka, Dana!
Azt a Gaskin könyvet hol lehet megszerezni?

Üdv mindenkinek, Enikő

Hali, csak gyorsan, mert megyünk ezt-azt intézni még ma (mosogatógép-ügyben, juhéjj ).
Enikő, neked akarom mondani: Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez, ez a pontos cím, papírkötéses könyv, és én a Librinél vettem, rendelni is lehet online (ha rákeresel a libri.hu-n, már tudod, mit keress vizuálisan a polcon). Születéstörténetek is vannak benne, de elméleti leírások is, mindkettőből nagyon sokat lehet okulni és bátorodni. Tanulságos tényleg!

És figyelmeztetlek: Megymag 1 db gy-vel írja a nevét, minden egyéb hamasítvány (már mi is bedőltünk, cseles egy csaj, egykettőre kiugrasztja a helyesírástudatos nyelvművelőket a bokorból... sőt, egyéb hibákat is el szokott rejteni itt-ott megtévesztésül - gyere haza Megymag, hiányoznak a tréfáid! )

Persze-persze, Levi a főügyes, de azért az ilyesmi (szopi) alapvetően mégis sokat mutat az anyuka hozzáállásáról, és Te nagyon strammul kitartottál, jó kis hátország voltál a fiadnak, és együtt megcsináltátok. Hogy kiegészítést is kellett kapnia, az ilyen módon asszem nulla jelentőséggel bír, leszámítva persze a sok macerát, amivel jár - egyébként megkapta a sok értékes vitamint meg ellenanyagot a tejedből, ami benne van, plusz a lelki vitaminokat is a sok mellen levéssel, más nem is kell! Én is ilyentájt hagytam abba a szoptatást, nekem már "lelkileg" is elegem volt belőle, de tény, hogy egy-két hónap után a babával a hasamban iszonyú érzékenyek voltak már a melleim, utáltam bármilyen macerálást

Na, és ez volt rövid... megyek, mert megnyúznak a fiúk!